Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 28., szerda Az ötletet Makarenko adta Húszéves a lőrinci diákszövetkezet EMLÉKLAP NÉPÚJSÁG AGRIA JÁTÉKSZÍN A szerzők,színészek,szerepek című vetélkedőn való részvételéért. Eger, 1982. Szerzők, színészek, szerepek Emléklap a versenyzőknek AGRIA ’82 Baróti István orgona­hangversenye Az Agria idei zenei prog­ramjában hétfőn került sor Baróti István hangversenyé­re a székesegyházban. Lehot- ka Gábor és Gergely Ferenc után most nemcsak korban fiatalabb, de az általa meg­szólaltatott számokkal is jel- lemezhetően más, a líraiság és a költöiség iránt fogé­kony egyéniség szólaltatta meg az orgonát. A műsor bevezetőjeként elhangzó Ko- dály-szám, az Orgonoedié idézte a centenárium alkal­mából azt a magyar szerzőt, aki újat ás alapvetőt terem­tett a magyar muzsikában. Ebből a műből is mintha ki lehetne hallani a Psalmus lelkét, vagy a Budavári Te Deumot bezáró könyörgés indulatát. Baróti ezenkívül két rene­szánsz énekkel, Liszt Or- pheusával, Dupré H-dúr prelúdium és fúgájával, és a Daróczy—Bárdos—K eresztú- ry szerzőhármastól származó és A szeretet himnusza cí­met viselő művel mutatta be művészetét. A szelíd fény, amely átlengi ezeket a szá­mokat így, egységbe szer- kesztetten, a műsor végén a párizsi Saint Sulpice temp­lom orgonistájának fúgájá­ban már forrón világított. Liszt a zenei képek soroza­tával ábrázolja az ókori mi­tológia zenészének a sorsát, azt, hogyan is lebegteti a két világ határán a szeren­csétlen-szerencsés emberi lelket a varázslat. S mintha csak ezt a gondolatot vinné tovább a művész, ahogy megszólaltatta A szeretet himnuszát. Ez azért is „köl­temény”, mert az alapanya­gul szolgáló nemes veretű vers szinte elővezeti a for­ma szárnyalását. Ezt az énekszólóra alapí­tott művet Béres Ferenc Liszt-díjas érdemes művész közreműködésével szólal­tatta meg Baróti István. A mű egyre áradóbb és egyre hevesebb lüktetését végig növelte az énekes. Az érzel­mileg is helyesen felépített előadás ezt a számot tette a hangverseny központi élmé­nyévé. Még a befejező Dupré- szám után is az volt az ér­zésünk, hogy az egyébként igazán rangos szerzőktől származó műsor is csak en­nek a himnikus hangvételű műnek szolgáltatott méltó keretet. Bére^ Ferencet ilyen nagy igényű műben még nem hallotta az egri közön­ség, most azonban kiderült, hogy a virágénekek kitűnő előadója ennek az oratóri- umjellegű himnusznak drá­mai feszültségeit természe­tessé, magától értetődővé tudja tenni. Farkas András Tizenhárom esztendeje Sütő András személyében új igazgatót kapott a lőrinci — később Hatvanba költözött — ifjúsági otthon, ahol a pedagógusok egészen 18 éves korukig foglalkoznak az állami gondozott fiata­lokkal. A hajdani direktor már nyugdíjas. Pihenni persze nem vágyik, ezer szállal kö­tődik az ifjúsághoz s to­vábbra is megtartotta a húsz esztendővel ezelőtt ala­pított diák tsz — jelenleg szakcsoport néven szerepel — elnöki tisztét A jubileum alkalmából nemcsak a jelen eredmé­nyeiről beszélgettünk ha­nem felelevenítettük az el­múlt évtized jelentősebb fordulóit is. Egy jó ötlet A rajt pillanatait így idé­zi, utalva az egykori elha­tározás összetevőire is. — Kollégáimmal együtt sokat töprengtünk azon, hogy miként lehetne hasz­nos elfoglaltsággal lekötni a gyerekek érdeklődését, olyannal, amely egyéniségü­ket is kiegyensúlyozottabbá edzi. Az útmutatást Maka- renkótól kaptuk, s nyomdo­kába lépve mi is az alkotó, a teremtő munkában leltük meg a gyógyírt. Ezért hoz­tuk létre 44 holdon — a .terület nagysága mára sem változott — ifjúsági szövet­kezetünket. Hamarosan ki. derült, hogy jó lapra tet­tünk mert az ötlet általá­nos tetszést váltott ki a ti­zenévesek körében. A két­kezi szorgoskodástól ugyan­is egyikőjük sem húzódozott. Annál is inkább, mert anya­gilag is jól járt az, aki többet produkált. Más szó­val: egy olyan kisgazdasá­got szerveztünk amelyben a differenciált bérezés elve és gyakorlata maradéktala­nul érvényesült. Ugyanúgy dolgoztunk ugyanolyan ke­reteket alakítottuk ki, mint a nagy téeszek. A demokratizmus jegyében Érdemes többet időzni a vállalkozás pedagógiai nye­reségénél. — Mindenkiben tudato­sult az, hogy a megélhe­tésért áldozatot kell hozni. Ettől kezdve jobban meg­becsülték a pénzt, hiszen maguk verejtékeztek érte. Emellett felfedezték a nö­vénytermesztésben rejlő ezernyi szépséget, igyekeze­tük; révén zölldelt a határ. Ezt egyre többen emleget­ték, mind nagyobb elégté­tellel. Rendszeresen ülése­zett a vezetőség, s minden esztendő végső akkordjaként megtartottuk a zárszámadó közgyűléseket. Ezek vérbeli demokratikus fórumok, hi­szen itt az ifjak maguk ha­tároznak a nyereség felosz­tásának alapelveiről. Így fejlődik — többek között — önértékelésük, mérlegelő készségük. Amíg idáig ju­tottak, el kellett sajátítaniuk a szóbeli kifejezésmód és gondolatközlés alapvető for­télyait, azaz olyan tulajdon­ságokra tettek szert, ame­lyeket az életben sokolda­lúan kamatoztathattak. Ez­zel persze még nem zárult az előnyök köre. Többen — ennek feltételeit megterem­tettük — kertész képesítést szereztek, hiszen hosszú ide­ig az egri mezőgazdasági szakmunkásképzőnek egy ki­helyezett osztálya működött itt Ösztönző erő A hajdani kezdeményezés — ezt tények sora bizonyít­ja — folyvást terebélyese­dett. — Ebben az éviben példá­ul 300 ezer tiszta hasznot oszthattunk szét. A tetemes summából ki-ki szorgalma szerint részesedett. Olyan fiú is akadt, akinek tízezer forint jutott. Ezt senki sem irigyelte, mindenki belátta, hogy hajtott, megdolgozott érte. Ma már ott tartunk, hogy késő ősszel, télen és kora tavasszal is adunk el­foglaltságot. Megállapodást kötöttünk a budapesti VIL- TESZ Szövetkezettel. Bese­gítünk nekik, s az Ikarusz autóbuszok index és hátsó lámpáit szereljük össze. Hadd utaljak arra is, hogy az idén dinnyetermesz­téssel is megpróbálkoztunk, mintegy kilenc hektáron. Hiszem, hogy nem csaló­dunk, s növeljük bevételein­ket. Ifjúsági mezőgazdasági szakcsoportunk hat éve vi­seli mai nevét s a lőrinci áfész fennhatósága alá tar­tozik. Az itteni vezetők1 ne­velési rangjának megfelelő­en értékelik ezt a társulást, amely minden állami támo­gatás nélkül — erre is rit­kán akad példa — tevékeny, kedik. Csoda-e, ha nem tu­dok megválni tőle, ha nyug­díjas napjaimat tartalmasab­bá teszi az a tudat, hogy ebben a közösségben nap mint nap bebizonyosodik: a munka a leghatékonyabb ember- és jellemformáló erő Pécsi István Mimt olvasóink már tud­ják: befejeződött a hat hé­ten át tartó színháztörténeti és az egri nyári játékok his­tóriájával foigMikozó rejt- vénysarozatunik. A Szerzők, színészek, szerepek című ve­télkedőre sok száz megfejtés érkezett , s aiz izgalmas pont­vadászat végén értékes díjai­kat adhattunk át a legered­ményesebb pályázóknak. De nemcsak ők érdemelnek el­ismerést, hanem azok is, akik több héten át figye­lemmel kísérték a feladvá­nyokat, s velünk együtt ját­szottak, Ezért a 'Népújság szerkesztősége Emléklapot Szépen faragott oroszlán- fejszoborra bukkantak Szek- szárd palánki határában a régészeti ásatásokban se­gédkező diáktábor lakói. A helyszínen immár a nyolca­dik nyáron folytatják egy töa rök hódoltságkori vámszedő földvár feltárását. A mostani ásatásokból nemcsak az egy­kori kiserdő lakóinak, kato­náinak használati eszközei kerültek elő, hanem római küldött azoknak a játszótár­saknak, akik heteken át be­kül diték megoldásaikat. Az itt látható lapot írásiunk megjelenésével egy időben kézhezkapják. Egy köszönet­tel még adósak vagyunk: a Megyei Könyvtár nemcsak értékesi jutalömköny veket ajánlott főt a nyerteseknek, hanem az olvasószolgálatok munkatársai segítséget ad­tak a megfejtések megtailá- láisához is. Azzal a reménnyel zárjuk játékunkat, hogy máskor is jó társra találunk önben, kedves olvasónk! és középkori figurális mész­kőtöredékek is. Az ásatási vezető dr. Gaál Attila, a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum igazgatóhelyettese szerint, ezeket feltehetően mészégetésre használták fel, mivel mészkő nincs a közel­ben. A régészek szerint ró­mai szobor darabja lehet a jókora oroszlánfej is, ame­lyet most tanulmányoznak behatóbban. (MTI) Szeptembertől kezdődik Képernyőn a Gólyavári esték új évfolyama Elkészült és szeptembertől kezdődik a televízió Gólya­várt esték új évfolyama. El­ső része Etnikum és politika címmel a honfoglalástól az I. világháború befejezéséig tárgyalja a magyar történeti demográfia kérdéseit. A közreműködők a hazai tör­ténettudomány k ivódó isme­rői: Diószegi István, Fiigedi Erik, Hanák Péter, Kosári Domokos és Ormos Mária történésziek; az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem (taú náratt, az MTA Történettu­dományi Intézet munkatár­sai. A podiititea és a társada­lom című részben — ismer­tetik a társadalomtudomá­nyok közül a pszichológia, a szociológiai és a politológia hazai kutatása eredményeit, amelyek a pofliitikai dönté­sek megalapozáséit segítik elő.' A műszaki -^tudományos forradalomról készült har­madik részt a jövő év jániu- árjától áprilisig mutatják be. A sorozat a műszaki ha­ladás fő tendenciáit — az energiaszeikezet állok ülését, az automatizálás térhódítását, a kemizólási, a biológia ered­ményeinek felhasználását .tárgyalja. Áttekinti a nyers­anyag- és az energiakérdés, az élelmiszertermelés, a de­mográfiai forradalom, a kör­nyezetszennyeződés kérdéseit s napjaink ipari fejlődésé­nek hatásiát ai itársadatom szerkezetére, a munkára és az életmódra. Még ,nincs' eldöntve, hogy a jövő évben miikor kerül képernyőre Haltai István biblatönténetii sorozata a Hit világa és itörténéliem, alrnely a biblia fogat mával, felosztásával, az Ószövetség világával, az evangélium ke­letkezésével, történetiségé­vel'; az apostolok leveleivel foglalkozik. Az előadássoro­zatot a közeljövőben megje­lenteti a Kossuth Könyvki­adó. <MTI) Oroszlánfej Különös lelet Szekszárdon BÁRÁNY TAMÁS ■ a FÉSŰK MELEGE VI. A gyár igazgatósági épüle­te még a század legelső év­tizedében épült, s hiába ta­tarozták négyszer is azóta (ezerkilencszázhuszonhatban az új pengőből, harminchét­ben a háborús rendelések­ből, negyvennyolcban az új forintból, ötvenkilencben az új optimizmusból), eredeti jellegén, amely egy vidéki kisváros imdóházához vagy egy kültelki elemi iskolá­hoz tette hasonlóvá egyik alkalommal sem tudtak vál­toztatni. Mélabús, vöröstég­lás egyemeletes épületecs- ke ez, ha keskeny folyosóin két ember elmegy egymás mellett, mindkettőnek taná­csos homorí tania. Az emeleti folyosó végén van a főnökség sasfészke: jobbra az utolsó ajtó Fülöp műszaki igazgatóé, mellet­te nyílik — a folyosóra me­rőlegesen — Szász igazga­tó előszobájának ajtaja, bal kézre meg, Fülöpével átel- lenben, Kovács Tibor főmér­nöké. Amilyen kopottak kintről az ajtók, falak, oly­annyira elegáns minden be­lülről. Mutatós, modern bú­torok, szép szőnyegek, von­zó képek és kerámiák, va­lamint kevésbé vonzó grafi­konok a faion. (Hja, a kül­földi partnerek elé nem le­het kitálalni a vállalat gond­jait) A három főnöki iroda kö­zül Fülöpének van a leg­nagyobb előszobája, ezért itt tartják a jelentősebb érte­kezleteket. Az elő-, illetve titkári szoba közepén hosszú asztal állong, a fal mellett pedig, az ablak jótékony fé­nyeihez közel, a titkárnő íróasztala, természetesen sok-sok telefonnal. Gitta, a műszaki igazgató titkárnője, e pillanatban el­merült figyelemmel szemléli az értekezletek asztalát; nyolc feketéscsészét helyezett el rajta az imént, s most azt ellenőrzi; egyenlő-e az egymástól való távolságuk. Ahol valami bibéje van a szép szimmetriának, ott fi­nom, alig rebbenő mozdu­lattal igazít a tányérkán; nemsokára olyan az asztal, mintha tervezőmérnökök ál­modták volna rá a nyolc — műszaki értelemben vett — műtárgyat. Gitta elégedett pillantással jutalmazza tu­lajdon szépérzékét, és hozzá­értését, majd hirtelen író­asztalához ugrik, mert az ott álló két főző közül az egyik­ből élénk pöfögések közt csöpögni kezd a kávé. Nyílik az ajtó, és belép rajta a gazdasági igazgató. — Csókolom, Gittuska. A titkárnő arcán csaknem minden vonás megolvad. — Jó napot, Réz kartárs! Amaz beleszagol a leve­gőbe. — Kávézunk, kávézunk? — Ó... Csak egy kis fris­sítő, Réz kartárs, a nehéz szállítási értekezlet előtt... A férfi a pénztárcája után nyúl. — Mennyivel tartozom? — Ugyan, drága Ernő! — kiáltja sértetten Gitta. — A repikávéból főztem! Réz a fejét csóválja. — Ilyen gazdagok va­gyunk? Nekem bármikor van négy forintom egy ká­véra — de van-e erre a nyolcra harminckét forintja a vállalatnak? Erre nem gondolunk, Gittuska? — Nem. — A nő vállat von. — Nem vagyok köz­gazdász. A férfi leül, rágyújt. — Látja, látja ... Pedig mennyit könyörögtem magá­nak valamikor, még személy­zetis koromban, hogy maga is iratkozzék be az egyetem­re. Emlékszik? Az asszony elmereng. — Nem én. Mikor? — Huszonöt éve. Amikor én is beiratkoztam a Köz­gázra. Mit ostromoltam ak­kor magát is! Ma már a vállalat vezető közgazdásza lehetne, nem egyszerű titkár­nő! — Egyszerű titkárnő? — Az asszony sértetten kihúz­za magát. — A műszaki igaz­gatóság egyszemélyi, felelős titkársága vagyok! — Háromezer-kettőért — bólint Réz. — És? — A dupláját kaphatná, ha akkor hallgat rám és be­iratkozik az esti egyetemre! De magácska az estéit más­sal töltötte... Az asszony elmosolyodik, elégedetten. — Ezt el lehet mondani... — Közelebb hajol a férfi­hoz. — Jut eszembe, Emő­kém: *maga másért is ostro­molt engem annak idején ... Emlékszik? — Nem én! — pislog riad­tan a férfi. — Pedig így volt! Mit kö- nyörgött, hogy menjek fel egyszer magához! — Mikor? — mered rá döbbenten Réz. Gitta habozás nélkül vá­laszol. — Ezerkilencszázötvennégy július huszonegyedikén, este fél tizenegykor. — Hol? — kérdi a férfi elhűlve. — A Szigeten. A Szabad­téri Színpad háta mögött, egy előadás után. — Merőn nézi Réz Ernőt. — Csak nem akarja azt mondani, hogy nem emlékszik rá?! A férfi bizonytalanul bólo­gat. — Valami rémlik... — Tűnődő pillantással méregeti Gittát. — És? — Tudja, azóta is sokat töprengtem ezen ... — És? Az asszony a földet nézi. — És úgy döntöttem: nem törődöm a világ szájával! Igenis: fölmegyek magához! — Ugyan, kedvesem — motyogja a férfi falfehéren —, aludjék rá még néhá­nyat! Az ilyen fontos dönté­seket nem szabad elsietni! — S megkönnyebbülten fellé- legzik, mert az asszony asz­talán megszólal a telefon; véget lehet vetni e ször­nyen kínos beszélgetésnek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents