Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 28., szerda f. Egy pajtás Ki Nyugatról, ki Keletről jött... az ezer­négyszázból JUBILEUMI IDÉNY Nemzetközi úttörőtábor Csillebércen Harmincötödik alkalommal rendezték meg Béke és Barátság Nemzetközi Üttörőtábort cen. Július végéig 38 ország 1400 fiatalja két hetet a nyári szünidőből. az idén a Csiliebér- töltött itt A chilei gyerekek hazájuk dalaival ismertetik meg a tábor többi lakóit (MTI fotó — Branstetter Sándor felv. — KS) Ifjúsági takarékbetét Mindenki köthet ifjúsági taka­rékbetét-megállapodást, aki még nem töltötte be a 35. életévét és vállalja, hogy bármilyen, száz­zal osztható forintösszeget öt éven keresztül havonta rendsze­resen betétként elhelyez. Mód van arra is, hogy önálló kere­settel nem rendelkezők helyett mások írjanak alá ilyen meg­állapodást. így a nagyszülők, szülők már az újszülött unoka, vagy gyermek számára is nyit­hatnak ifjúsági takarékbetétet. Mindenkinek csak egy ifjúsá­gi betétje lehet, ez azonban az öt év eltelte után is meghosszab­bítható. A felhalmozódó össze­gek évi öt százalékkal kamatoz­nak, s ahhoz még egy százalék prémium is jön. A LEGJOBBAKNAK A nyár nem holtidény A Híméin Kató Megyei Űttörőház munkájáról a tanév során többször is be­számoltunk lapunkban. Be­pillantottunk több szakkör életébe, ellátogattunk kü­lönböző eseményekre. Sőt, mi több, azt is megemlítet­tük, hogy ez év októberé­ben nem kisebb eseményre készülnek, mint fennállásuk tizedik évfordulójának meg. ünneplésére. — Éppen ezért — no meg a tíz év nem kis idő —, jelenleg a mun­kások: festők, kőművesek, parkettások vették birtokuk­ba az úttörők kedvelt szék- házát, hogy a jubileumhoz méltó módon kicsinosítsák!, rendbe hozzák a termeket, az irodákat, a klubszobákat. iEz azonban nem jelenti azt, hogy a pajtásokról meg­feledkeztek volna. Tegnap, kedden a felsőtárkányi út­törőtáborban zárta be kapu­it, a természettudományi szak­tábor, amelyen az a hetven úttörő vehetett részt, akik a tanév során eredményesen dolgoztak a vegyész, csilla­gász- valamint a termé­szetkutató szakkörben. — Jutalomról van szó —, mondta Mező Mária tábor­vezető — de szakmai prog­ramokkal, ami bővítheti a gyerekek ismereteit, mindezt azonban játékos formában, ugyanis a hangsúly a szóra­kozáson, a pihenésen van. Az egy hét során megren­dezték a „Hazánk Magyar- ország” című vetélkedőt, volt ős rádióépítés, napóra-, távcsőkészítés, szellemi olimpia, űrhajózási aka­dályjáték, fórum, gólyaláb­verseny, tollaslabda, foci, asztalitenisz és sakkbajnok­ság, kirándulás kisvonattal. A táborvezetőség sem volt ismeretlen a gyerekek szá­mára, hiszen dr. Sárik Ti­bor, Kerey Miklós, Kolláth József és Pirinó Ida az év­közi munkából is kivették részüket, ők voltak a már említett szakkörök vezetői. A jutalomtábor nemcsak a munka elismerését jelentet­te, hanem remek lehetősé­get biztosított a következő tanév szakmai munkájának megalapozására. Ez egyben válasz arra is, hogy a Há- mán Kató Megyei Űttörő- házban miért is tudnak évenként újra eredményes szakköri munkáról beszá­molni. Bizonyítva azt is, hogy a nyár nem holtidény, hisz szeptemberben újra kezdődnek a tanulmányi versenyek, a szakköri be­mutatók, melyek eredmény- hirdetésénél már megszok­hattuk, hogy az úttörőházi pajtások mindig az élme­zőnyben végeznek az orszá­gos színtér, is ... (k. sz. e.) Sikeres első félév — Színes nyári program A nyugdíjasoknak is Klubélet Gyöngyöshalászon Diákcentrum­ajánlat Az egri diákcentrum ígérete szerint ez a hét a zenés-táncos rendez­vényeké. Ma este hat órára ismét lemezlovas várja a szórakozni vá­gyókat a már megszo­kott helyre, a Fagylalt- kertbe. Csütörtökön a legkisebbeknek lesz ér­dekes program délután fél öttől a 6. számú Ál­talános Iskolában: a táncház keretében a szatmári táncrendre igyekszik majd megtaní­tani az érdeklődőket Ko­vács Tibor. A zenét mindehhez a Fuszulyka együttes szolgáltatja. Jú­lius 31-én, szombaton folytatódik a folklórmű­sorsorozat az egri stran­don. Délután négy órá­tól újabb népzenei együttes mutatkozik be a közönségnek. (Tudósítónktól) Színes programokat kínál a gyöngyösihaiLászíi József Attila Művelődési Ház és annak „Barátság” ifjúsági 'klubja a heljylbeli fiatalok­nak. Az elmúlt hét végén, szombaton a klub fiataljai a gyöngyösi Gyurma együt­test (Koós Attila, Lindmayer István) látták vendégül, nem kis érdeklődéssel hallgatták a polnbeat műsort és a mai életünk 'negatívumairól1 szóló paródiákat, este pedig disz­kóra került sor. Vasárnap a művelődési ház nagytermé­ben Anna-bált rendeztek. A József Attila Művelődé­si Ház függetlenített igazga­tója és egyben az ifjúsági [klub vezetője Csépány Edit, lelkesen említi aíz eddigi si­keres rendezvényeket: — Jól sikerűt az első fél­év, eddig 9 táncos összejö­vetelt, nyolc játékos progra­mot és egy utcabált 'rendez­tünk, összesen 400—500 fia­tal1 részvétedével. — Augusztusban a ren­dezvények a fialiu idősebb korosztályának is jó lehető­séget kínálnak: 7-éni bált rendezünk a nős embereknek, az alkotmány ünnepe előtti napon nyitjuk meg a nyug­díjasok klubját. Augusztus 29-én nyáresti kabaré lesz a nagytermünkben, amelyre hivatásos művészeket is hí­vunk. .. Többek között föl­lép Csákányi László, Angyal János, Kibédi Ervin. Célunk a „kiváló ifjúsági klub” cím elnyerése. Korcsog Béla 4x100 ... és 8X2. Nem a számolás alapelemeiről, hanem egy erkölcsi ma­gatartás elismerten ma. gas színvonaláról van szó e számok mércéje szerint. Vas megyeieket, szombathelyi diákokat, ifjúgárdistákat óhajta­nak dicsérni e sorok, akik négy turnusban, 100—100 résztvevővel két héten keresztül ösz- szesen tehát nyolc hé­ten át segítettek a hat­vani konzervgyárban a nyári ifjúsági „építőtá­bor” keretében. Kiváló munkát végeztek, s eb­ben óriási érdeme van a diákokat irányító és vezető, a munkából ugyancsak részt vállaló Langbein István nevelé­si felelősnek, valamint Edelényi Miklós tábor- vezetőnek. Az egymást váltó fiatalok munkájá­ról — volt úgy, hogy az előírt normát majd 40 százalékkal is túlteljesí­tették — felsőfokon be. szélnek a konzervgyár vezetői, s úgy vélik, hogy ilyen fiatalokkal nemcsak öröm ma dol­gozni, hanem holnap, jövőre, évek múltán is szívesen látnák vendé­gül a szombathelyi dió. kokat, — mert a mun­ka sikereivel • hagytak nyomot a gyári kollek­tíva emlékezetében. Pedig nem tettek mást, mint ami az if­júgárdistákhoz méltó. (•ó) Az új koldusok... ... sokat hallok mostaná­ban. Mozik, ABC-áruházak, állomások. villamos- és buszmegállók környékén je­lennek meg általában, s ci­garettát, pár forintot kér­nek. A veszedelmesebbek persze nem a nyilvános he­lyeket szeretik, sötétben bujkálnak, bandában, s a gyengébbeket szólítják, majd ütik le, pénzért. Ez azonban már útonállás, nemigen tar­tozik a fent említett koldu­lási kategóriába. A régi koldusokat még jól ismertem, ők is szerették az állomásokat, boltok környé­két, piacot, vásárt, vasúti kocsikat. És a templomok sarkát. Csakhogy ezek a régi koldusok jobbára testileg is szerencsétlen emberek vol­tak: vagy születésük óta, vagy baleset, szerencsétlen­ség, háború következtében bénák, vakok, némák, esendő nyomorultak. Azt halllottam otthon törvényként: ha két fillérem van is, a koldusnak adni kell, sose tudhatjuk, mikor válunk magunk is ál­dozatává az időnek. A régi koldusok eltűntek. Harmincöt esztendő alatt többségük a szocialista tár­sadalom áldozatvállalásából otthont kapott intézetekben, van kenyere, ruhája, fűtött szobája, orvosi gondozást kap, s a család nélküli testi fogyatékosokra is figyel a közösség, a társadalom. Aki dolgozni bír, munkát kap, hogy ne kegyelemkenyéren éljen. Joggal hihettük: a szocia­lista társadalom a gazdasági és etikái alapját egyaránt megszüntette a koldulásnak. Joggal hihettük: az embert szolgáló intézkedések soro­zata, az anyagi áldozatok meghozzák az eredményt, el­tűnnek utcáinkról a szegény­ség és nyomorúság élő szim­bólumai: a kéregető koldu­sok. És eltűntek. Ök eltűntek, s ha egy- kettő fel is bukkan közülük itt-ott, csodaszámba mennek, s életvitelük, makacsságuk az oka annak, hogy pénzt kérnek másoktól, nem a társadalom. Helyettük, helyükbe azon­ban megjelentek az új kol­dusok, a tizenéves süvölvé- nyek, akik modortalan ar­cátlansággal szólítanak le úton járó, dolguk után igyekvő embereket. Másfajta koldusok ezek a mostaniak, többségük munkaképes, erő? fiatal. Csak éppen dolgozni nem akarnak, nem szeretnek. Mást zavarni, mások pén­zét elvenni igen. Pedig mun­kaképesek, egyiküknek-mási- kuknak van is valamilyen munkahely bejegyezve a személyi igazolványába, de legfeljebb a látszat kedvéért töltenek ott egy-két napot. Mert sajnos, törvényeink nem elég szigorúan határoz­zák meg a közveszélyes munkakerülés fogalmát és kritériumait. Igen, ezek az új koldusok tanulásra és munkára való fiatalok. Sőt, egyesek közü­lük annyira a legutolsó di­vat szerint öltözöttek, hogy bizonyos: jól kereső, nagyon elfoglalt szülők állnak a há­tuk mögött. Tavaly az egyik téren randalírozó suhancok többsége a város egyik leg­divatosabb „elit” általános iskolájába (!) járt, s szüleik munkakörük szerint értel­miségi foglalkozást folytat­tak. Tévedés ne essék: nem arról akarom megítélni a fiatalokat, hogyan öltözköd­nek. Ez — a közízlés hatá­ráig — magánügy. Viselke­désük, magatartásuk viszont nem az. S megint csak hang­súlyozni kell: nem a sok ezer rendes, dolgozó, tanuló, a közösségért felelősségei vállaló fiatallal van gon­dom, rájuk büszke vagyok. Nekem a néhány tucat csa­vargó, munkakerülő, agresz- szív, békés polgárokat zak­lató, bandába tömörülő, han­goskodó suhanccal van gon­dom. Talán nem is azért, mert közülük kerülnek ki az új koldusok. Talán nem is ez a központi probléma, hanem mert ezek a suhancok a bű­nözés lehetőségét is maguk­ban hordják. A hangosko­dást, vagányságot, kivagyis- kodó fellépést éppen a ban­daszellem hatására követheti az agresszivitás, amelynek előbb csak padok, hinták, telefonfülkék esnek áldoza­tul, aztán eshetnek emberek is. Sokan vannak? Nem hiszem. Az ember azonban nehe­zen tud védekezni az ag­resszív ösztönök ellen. S ezek a kevesek azért képe­sek megrontani nappalain­kat, estéinket Az egyes ember visszahúzódik, meg­lapul inkább, néha talán fél is. És a közösség? Nem lenne szabad enged­nünk, hogy az új koldusok divatja terjedjen, bandák alakuljanak ki. Akkor sem lenne szabad, ha még nem bűnözők. Hiszen régi tapasz­talat: a test, a szellem, s a társadalom betegségeinek egyaránt legjobb, leghatáso­sabb gyógyszere a megelő­zés. Késő már akkor bün­tetni, ha valóban elkövetett bűnt torolunk meg. A megelőzés pedig közös­ségi feladat. Iskoláé, ifjúsági szervezeté, rendőrségé, de talán leginkább a szülőké. Lehetetlen állapotnak tar­tom, hogy a szülők nemtörő­dömsége miatt 13—14 éves suhancok randalíroznak par­kokban, tereken, utcákon Viszi őket a kamaszösztön, s nincs aki megfogja a ke­züket, megmutasson nekik mást az életből, mint az ag­resszív kivagyiskodást. Felnagyítanám a gondja­inkat? Dehogyis. Hangsúlyozom még egyszer: a fiatalság cse­kély töredékéről van szó csupán. Lumpen — vagy a lumpenné válás útjára térő — elemekről. Egy részük rá­adásul szigorúbb és felelős­ségteljesebb társadalmi — szülői, iskolai, KISZ-es — kontrollal nagyon könnyen visszafordítható lenne, talán épp azáltal, hogy értelmes célokkal, hasznos feladatok­kal tartalmat próbálunk ad­ni szabad idejüknek. Most valóban olyanok, mint a koldusok, sötét, torz képet mutat jelenlétük a társadalomról, a közösség­ről is. S ez súlyosabb adó, mint az olykor kezükbe nyo­mott forint vagy cigaretta. Ha úgy tetszik: szimbólum •ez is, legfeljebb nem a testi, hanem a szellemi, érzelem­beli torzulásé. Szép szó? Igen, először az. Aztán feladat, cél, tar­talom. S ha ez is kevés: több szigorúság. Tiszta, em­beri, szocialista szigorúság. Törvény. Munka. Akár kény­szerű is. A jövőnkért. Bényei József KÉT HÉT KISKÖRÉN ^ Ifjú horgászok között nullák meg. Jó ötletnek bi­zonyult, hogy a délelőtti el­méleti ismereteket, délután a víztározón, vagy a Jász­sági-főcsatornán, a gyakor­latban is bemutatták. lElőször adtak segítséget a táborozáshoz az egyesületek, a visontai hőerőmű elküldte ifjúsági felelőseit is. Balog Józsefet és Gábor Tivadart, hogy segítsék a táborvezető munkáját. A fogási módszerek és a halismereti kérdések mellett a gyerekek megismerkedtek a horgászetika legfontosabb tudnivalóival, de jártasságot szereztek az evezésben és a tiszai horgászatban is. A táborozók emellett tár_ sadalmi munkával segítették a vízlépcső parkjainak rend­betételét. Szabó Lajos A MOHOSZ megyei inté­ző bizottsága minden évben megszervezi az ifjú horgá­szok táborozását. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is­mét Kiskörén, a vízlépcső szomszédságában, ideális körülmények között 21 fia­tal töltött nemrégiben fe­lejthetetlen két hetet a víz­parton. Tizenegy egyesület küldte el fiataljait hogy pihenve, szórakozva elsajátítsák a halfogás alapelveit, módsze­reit. A tábor vezetője, Hubai László, az IB oktatási és if­júsági felelőse gazdag prog­ramot állított össze. Az el­méleti oktatások mellett a részvevők a gyakorlatban is megismerhették a különbö­ző halfajok horgászási mód­szereit. így többek között a keszeg, a ponty, a süllő és a csuka horgászatát ta­Egy kis barkócsoiási ismeret. Az orsó szétszedését és javí­tását magyarázza Hubai László táborvezető

Next

/
Thumbnails
Contents