Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1982. július 3., szombat Argentína — Falkland után Új elnök — régi gondok — Ne sírj értem Argentína — dúdolják könnyes szemmel az Evita musical ismert slágerét a tábornokok, miközben megszégye- nülten eloldalognak a hátsó kijáraton. Igaz, e borongós búcsú mindössze az International Herald Tribune karikatúráján játszódik le. A valóságban sajnos nem mennek ilyen magától értetődő egyszerűséggel a dolgok. Megfigyelők ugyan a falklandi fegyverszünet bejelentése után az egész argentin katonai junta azonnali bukását jósolták, a jelek szerint azonban a tábornokok egyelőre nem hajlandók felvállalni a kudarc beismerésének kétségtelenül hálátlan feladatát. „Befagyasztott” helyzet Pedig nehéz tagadni, hogy az 1976 óta hatalmon levő argentin katonai rezsim kudarcot kudarcra halmozott, politikai, gazdasági — s a falklandi fiaskóval — katonai értelemben egyaránt. Éppen a belpolitikai válság, az immár hetedik éve „befagyasztott” politikai élet viharos megélénkülése volt a Malvin-szigetek (azóta már újra Falklandok) visszaszerzéséért kezdett katonai akció egyik indítéka. Idén tavasszal az argentinok — Isabel Perón gyengekezű kormányzatának megdöntése óta első ízben — tízezres tüntetéseken tiltakoztak a diktatúra ellen. Galtieri elnök, aki a köny- nyű győzelem reményében küldte a Falkland-szigetek- re katonáit, a bizonytalan belpolitikai helyzetben ezzel a húzással némi haladékot kapott. A rezsim polgári ellenzéke: a felfüggesztett pártok, a betiltott szak- szervezetek felsorakoztak ugyan a nemzeti zászló alá, a hazafias ügy védelmében, ám nem „kitöltetlen csekket” adtak a katonáknak. A régóta ígérgetett demokratizálás mielőbbi valóra váltását követelték. „ Kemény vonal Palotaforradalom? Bignone kijelölésével azonban aligha oldódott meg bármi. A nagy érdemekkel eddig kevéssé jeleskedő új elnök még a hadseregvezetés teljes bizalmát sem élvezi, nemhogy képes lehetne az egyre harcosabban fellépő polgári erők lecsillapítására. Bignone mögött csak a földi haderő áll —, s a háttérben feltehetőleg az előd, Galtieri. A légierő és a haditengerészet nem ígérte támogatását az új államfőnek. Meglehetősen kétséges tehát, mit érhet el. Nem kevesen vélik úgy, hogy az eddig teljesen jelentéktelert tábornok ellen (aki Buenos Aires-i körök szemléletes jellemzése szerint olyan, mint a „hagymás rostélyos hagyma nélkül”) újabb palotaforradalom bontakozhat Az argentin hadsereg történetének első „éles” háborús kalandja a hibás helyzetértékelés következtében vereséggel végződött. Argentína gazdagabb lett néhány fájdalmas tapasztalattal és szegényebb néhány illúzióval. Most újra kell értékelnie helyét a világban. Galtieri elnök nyilvánosan ugyan nem volt hajlandó kiejteni száján a megadás szót, közvetetten mégis vállalni látszott a felelősséget. Lemondott elnöki posztjáról és a katonai juntában viselt tisztségéről. Helyét a szárazföldi erők élén hű embere, a kemény vonalhoz tartozó Nicoliades tábornok foglalta el. A földi haderő pozíciói egyelőre Távozás a hátsó kijáraton — az International Herald Tribune karikatúrája sereg a szégyenletes megadás után mielőbb szabadulni igyekszik a hatalom terheitől, s közös kormányt alakít a polgári politikusokkal. Argentína új elnökévé ismét egy katonát választottak : Reynaldo Bignone nyugalmazott tábornokot. Igaz, egyben ígéretet tettek arra, hogy 1984. márciusában a fegyveres erők visz- szatérnek a kaszárnyákba. inkább erősödni, mint csökkenni látszanak. Mindazoknak csalódniuk kellett tehát, akik abban reménykedtek, hogy a hadA falklandi katonai kudarc — halomba gyűlnek az argentin ki. fegyverek Port Stanley-ben (Fotó: AP — MTI — KS) Elekes Éva Art Buchwald: Bestseller A közelmúltban az atalan- tai könyvvásáron voltam, ahol az amerikai kiadók százai reklámozták a téli szezonra szánt áruikat. A könyvcímek és a címlapok önmagukban is teljesen világos képet adtak arról, hogy mivel van telítve a levegő, amit ma az amerikaiak többsége belélegez. Mi minden volt ott! A gazdasági válság feltételei közötti meggazdagodás kézikönyvei, a hatalom megragadásának és megtartásának témakörében írott tanulmányok, csodatevő fogyókúrák leírásai, a lehető legkülönfélébb csodaszereket ajánló orvosi müvek, s természetesen a regények végeláthatatlan hosszú sora... Miközben a vitrinek és állványok mellett sétáltam, az jutott eszembe, hogy a nagyközönségnek kínált szépirodalmi és népszerű- tudományos művek legjobb szüzséit egyesítve magam is tudnék írni egy bestsellert. Címnek, mondjuk, ezt adnám neki: ,Jíogyan keressünk egymillió dollárt, a jeti emlékiratain, és hogyan kerüljük el az infarktust sze- xomatikus diéta segítségével a harmadik világháború után?" A regény cselekménye a moszkvai Gorkij Parkban kezdődne, ahol egy elbűvölő Beverly Hills-i özvegy — egyébként a világ egyik leggazdagabb asszonya — korcsolyázik egy palesztin terroristával, akivel a Rodeo Drive-on levő fényűző üzletében ismerkedett meg, és akibe szenvedélyesen beleszeretett. Az elhunyt férj, az ötszáz millión felül, örökül hagyta rá a hidrogénbomba száraz gyermektáp- lálékos konzervdobozból való elkészítésének titkát is. Teljesen érthető, hogy a sze. relmes terrorista — és vele együtt az oroszők, amerikaiak, izraeliek, dél-afrikaiak, és az Argentínában élő volt nácik is arról ábrándoznak, hogy megszerezzék ezt a dokumentumot. A terroristát azonban megölik a parkban, és az ijedt, vigasztalhatatlan özvegy, egy elhízásra hajlamosak számára fenntartott gyógyhelyre távozik, elha_ tározván, hogy törtkukorica, méz és szexomatikus fürdőkből álló kúra segítségével egy hét alatt tíz fontot lead a súlyából. A csodatevő kezelés következtében teljesen átalakul és a szerelem helyett mostantól a birtoklási vágy keríti a hatalmába. Gondolatai a harmadik világháborúval és avval vannak elfoglalva, hogy hová fektesse be a pénzét a háború befejezése után. Miután tudomást szerez a neutronbombáról, úgy dönt, hogy a legkifizetődőbb üzlet az ingatlan lesz, persze nem zárkózik el az aranytól és a briliánstól sem, amelyek — a történelem rá a tanú — semmilyen pusztítás közepette sem vesztik el értéküket. Tőkéjének előnyös befektetése után az özvegy ráncokat vesz észre az arcán, és amint annak a módjait keresi, hogyan szabaduljon meg tőlük, feltalálja a szójababból, C-vitaminból és pulykazsiger ékből készült kenőcsöt, amely visszaadja az ifjúságát. Végül az özvegy hazatér Beverly Hillsbe és felfedezi, hogy a villájába betelepedett egy kísértet — a némafilm egyik híres csillagának szelleme. Másnap, álmából ébredve, az ágya fejénél levágott lófejet talál. A fejet, mint később kiderül, egy gyengeelméjű gyerek tette oda — a pokol szülötte, akibe belebújt az ördög. Az özvegy telefonál az FBI-nak, ám a rendőrség helyett három palesztin terrorista toppan be. Szerencsére merő véletlenségből ott tartózkodik az izraeli titkosszolgálat feje is, aki a Holt-tengeri tekercsekből származó ételrecepteket tartalmazó könyvet reklámozva került Los Angelesbe és minden jól végződik. Az utolsó fejezetben arról van szó, hogyan sikerült az özvegynek érvényre juttatni a tulajdon végrendeletét, miután Uncle Sam nek egy cent adót sem fizetett. És ha a könyv ezzel a szuperdivatos szüzsével sem lesz bestseller, akkor foglalkozást kell változtatnom. Zahemszky László fordítása A magyar—francia kapcsolatokról Hazánk és a Francia Köztársaság kapcsolatai rendezettek, a békés egymás mellett élés alapelveinek megfelelően, a két állam érdekeivel összhangban fejlődnek. E kontaktusok bővülésének, erősödésének a tényei különösen az utóbbi két évtizedben szaporodtak: a két ország 1963-ban emelte nagyköveti szintre diplomáciai kapcsolatait, 1968-ban Párizsban létrejött az első miniszterelnöki találkozó, s 1978 novemberében Kádár János franciaországi látogatása alkalmat adott a két állam vezetői közötti legmagasabb szintű 'kapcsolatfelvételre, tárgyalásokra. Ezek csupán az államközi kapcsolatok kiemelkedő állomásai voltak, a különböző szintű érintkezések, konzultációk az 1960-as évek vége óta lényegében rendszeressé váltak. A két kormány elnökének első eszmecseréjét az azóta eltelt időszakban további négy kormányfői látogatás követte, legutóbb — 1979-ben — Lázár György Összeállította: Huppán Béla járt Párizsban. Gyakoriak a szakminiszterek kölcsönös útjai, s a két külügyminisztérium vezető tisztségviselőinek megbeszélései is; a francia diplomácia vezetőjét például utoljára 1980-toan látta vendégül magyar kollégája, de tavaly, az ENSIZ- közgyűlés ülésszakán is tárgyalt egymással a két külügyminiszter. Immár húszéves hagyománya van a törvényhozó testületek közötti együttműködésnek: 1962-ben alakultak meg a baráti parlamenti csoportok. Apró Antal, az Országgyűlés elnöke 1977-ben tett látogatást küldöttség élén Franciaországban, amelyet Alain Poher, a szenátus elnöke 1980-ban vi- szonzott. Idén márciusban Pierre Joxe, a nemzetgyűlés francia—magyar baráti tagozatának elnöke, a szocialista párt nemzetgyűlési csoportjának vezetője tárgyalt hazánkban!. Gazdasági kapcsolataink az 1960-as évek óta ugyancsak fokozatosain bővülnek, 1963-ban' Írták alá ugyanis az első hosszú távú — öt évre szóló — árucsereforgalmi megállapodást, amelyet azután újabbak követtek Nagymértékben ösztönözte a továbblépést az 1974-ben megkötött hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás, amely egy évtizedre érvényesen irányozta elő többek között a kereskedelem legkedvezőbb feltételeinek biztosítását, a hitelezési lehetőségek kiterjesztését, s közös kooperációs szerződések létrehozását. Ennek nyomán a kölcsönös' szállítások értéke 1976—81 között megkétszereződött, tavaly az összforgalom már elérte a 360 millió dollárt A magyar export szerkezete ebben az időszakban jelentős mértékben módosult a kivitelben a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek mellett lényegesen nőtt az ipari késztermékek, fogyasztási cikkek aránya. Francia partnereinktől elsősorban vegyi anyagok és gyógyszeripari termékek, elektronikai alkatrészek, gépek, műszerek, hengerelt áruk és különböző fogyasztási cikkek érkeznek. Bár a kétoldalú külkereskedelmi egyenleg magyar passzívumán, az elmúlt években exportunk erőteljesebb növelésével sikerült javítani, a mérleg ma sem kiegyensúlyozott: tavaly még mindig 2,7 milliárd forinttal haladta meg a behozatal a magyar kivitelt. Elsősorban a hazai vállalatoknak kell sokat tenniük azért, hogy az igényes francia piacon — a jelenlegi, világszerte kedvezőtlen értékesítési feltételek mellett is — versenyképes ajánlatokkal, jól eladható árukkal jelentkezzenek. Általában: gazdasági kapcsolataink még számos kiaknázatlan lehetőséget rejtenek, hiszen tőkés külkereskedelmi partnereink között Franciaország jelenleg csupán az ötödik helyet foglalja el, s a magyar— francia árucsere összforgalmúnknak mindössze két százalékát teszi ki. Ezt figyelembe véve tárgyalt hazánkban néhány hete Michel Jobert, francia külkereskedelmi miniszter is: magyar- országi vendéglátóival elsősorban azt vizsgálták, miként bővíthető az együttműködés, mely területeken van mód, a kooperációs tevékenység kiterjesztésére. Szó esett arról is, hogy francia cégek részt vállalhatnának a hazai fejlesztési programok megvalósításában többek között a bányászatban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, illetve az energiagazdálkodás korszerűsítésében. Egyébként a vállalatok közötti tartós kapcsolatok kiépítésében mind jelentősebb a szerepe a mindkét fél számára előnyös termelési kooperációnak. Eddig főként a számítástechnikában a Videoton, a járműgyártásban az Ikarus, valamint a hazai mező- gépgyártók és az agrokémiai üzemek alakítottak ki eredményes munkamegosztásit francia partnereikkel, s több mint félszáz témában folynak tárgyalások új kooperációs szerződésekről. A két ország kulturális értékeinek kölcsönös megismertetésében, a művelődési és a tudományos intézmények együttmunkálkodásá- ban évek óta széles körűek, gyümölcsözőek a kapcsolatok. így például a fejlett tőkés országok közül Franciaország fogadja esztendők óta a legtöbb magyar ösztöndíjas hallgatót, illetve tudományos kutatót. Budapesten, illetve Párizsban eredményesen tevékenykednek a kultúra terjesztésében kezdeményező szerepet vállaló kulturális intézetek. A francia fővárosban működő magyar intézet évente számos hangversenyt, irodalmi estet, előadást szervez hozzájárulva, a hazánk valóságáról, a magyar művészetről alkotott kép teljesebbé, gazdagabbá tételéhez. Ugyanezt a célt szolgálják a francia városokban megrendezett magyar kulturális hetek is, ezek az eseménysorozatok, hazai előadók részvételével népművészetünkből, zenei kultúránkból, új filmjeinkből egyaránt ízelítőt adnak az érdeklődőknek. A filmművészeti kapcsolatok egyébként különösen kiterjedtek, több ízben mutattak be válogatást filmhét keretében a magyar, illetve a francia közönségnek legutóbb tavaly decemberben, Párizsban, illetve idén márciusban Budapesten, vetítettek összeállítást, a legújabb alkotásokból. Számos közös műsor elkészítését, illetve sugárzását irányozzák elő a kétoldalú rádiós és televíziós együtt, működési munkatervek is. Emellett a hazai művészeti élet jelentős eseménye volt például a marseillei Roland Petit-balett, tavaly júniusi vendégszereplése, a Tériade Művészeti Kiadó kiállítása a Műcsarnokban, vagy idén májusban, a Theatre National de l’Est Párisién színház budapesti vendégjátéka. A francia közönség körében pedig — ha csak a tavalyi koncertnaptárt tekintjük — különösen, a Magyar Filharmóniai Társaság és a Magyar' Állami Operaház Bar- tók-estjei valamint az Állami Népi Együttes fellépései arattak nagy sikert. A két ország legjelentősebb politikai erői, így az MSZMP és a francia baloldal vezető pártjai között is rendszeres eszmecsere, párbeszéd alakult ki. Az MSZMP és a Francia Kommunista Párt vezetői számos alkalommal tárgyaltak egymással, az utóbbi években is, Francois Mitterrand köz- társasági elnök — a szocialista párt főtitkáraként — egy ízben Budapesten, egyszer pedig Párizsban találkozott Kádár Jánossal. Francois Mitterrand közelgő magyarországi látogatása nemcsak az élet számos területét átfogó magyar—francia kapcsolatok további fejlődéséhez, erősödéséhez járulhat hozzá, hanem az államok közötti magas szintű párbeszéd folytatásával, az európai enyhülés eredményeinek megőrzését, a bizalom építését is szolgálhatja.
