Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 1., csütörtök 3. A KISKÖREI VÍZLÉPCSŐNÉL. Teljes üzem van a Tiszán, a második vízlépcsőnél. Feidúzzasztották a folyót s a jászsági, illetve a nagy-kunsági főcsatornákon keresztül öntözővízzel látják el az Alföld csapadékban szegényebb részeit. A kiskörei vízlépcső mellé épült villamosenergia-telep pedig a csúcsidőben besegít az országos elektromos hálózatba. A képen: a kiskörei duzzasztó előtti tározó tó egy része (MTI fotó: Csíkos Ferenc felvétele — KS) Közérdekű magánerők... ERŐS IDEGZET, SZÉP SUMMA, Jó KAPCSOLATOK, ÉS TENGERNYI TÜRELEM. Az a magánépítő, aki a fölsoroltak közül akárcsak egyiknek is híján van, lélekromboló kanosszát járhat végig. Gondoljunk csak a telekszerzés hivatali útvesztőire, vagy a hitel után szaladgálókra. De említhetném azoknak a kisgépeknek a hiányát is, amelyek miatt a „magánerő” csak átvitt értelmű. A magára maradó sajátház-építő okkal érezheti kiszolgáltatottnak helyzetét. Ma már azért korántsem olyan mostoha az építkezők sorsa, mint öt-hat évvel ezelőtt. Nem is lehet az, hiszen a VI. ötéves terv során 250—270 ezer magánerős lakásnak kell elkészülnie. Legalább annyi állami támogatás szükséges ehhez, mint a lakótelepek építéséhez. A házépítők segítésének közös gondja éppen a közelmúltban ültette egy asztal köré az Alföld hat megyéjének érintett hatóságait, vállalatainak képviselői. Több szintes, telepszerű, paneles csa- ládiház-építés korszerű módjairól beszéltek a szakemberek a kecskeméti találkozón, — ám ahhoz, hogy mindezek országosan elterjedjenek, nem árt csokorba szedni a tennivalókat. Kezdjük az elején, az üres teleknél. Legtöbb településünkön elfogytak a szabad belső területek. A tulajdont sok helyütt felváltó tartós használat pedig csöppet sem olyan népszerű, mint arra kezdetben számítani lehetett. Van ebben bizonyos ragaszkodás a saját földhöz, de a legfőbb aggály, hogy a tartós használatba adott telkek árai még mindig meglehetősen magasak. Az alföldi megyékben úgyszólván, egységesen jelentkező panasz, hogy kevés a beépítésre alkalmas föld. Ám nem egyszerűen indokolt a sirám. Jó néhány helyen idejétmúlt építési tilalmak vannak ma is életben, vagy a hibás övezeti besorolás szab határt az otthonteremtőknek. Néhol meghökkentő anakronizmussal találkozni. Szabolcsban még ma is „léteznek” Mária Teré- zia-korabeli úrbéres telkek, ezért jó néhány falu főutcáján sem ritka az egy magyar hold méretű „kis birtok.” Mivel ezeken a földeken vete- ményezésen kívül komoly mezőgazdasági munkára nincs is lehetőség, a telkek hátsó — nagyobbik — fertályát sokszor belepi a gaz. A tervrajzok készítésekor néhány megyében — így különösen az ország keleti részén — gondot okoz, hogy alig-alig található olyan magántervező, aki korszerű családi házat tudna tervezni. Ezért a magántervezői névjegyzékek alapos felülvizsgálatra szorulnak. Ezzel szemben tavaly frontáttörés történt az ajánlott tervek felhasználásában. Ma már 150 féle tervből válogathatnak az építkezők, akik 1981- ben nem kevesebb, mint 20 ezer ajánlott tervet vásároltak. HA VÉGRE MEGVAN A TELEK, ELKÉSZÜLT A TERV, kezdődhet az igazi munka. Ilyenkor, nyár elején a magánépítők közül sokan minden szabad percükben a leendő családi fészek körül sürgölődnek. A valóban korszerű, és több generáció számára épülő házaikat sok helyütt kalákában építi rokon és barát, de azért elkél hozzá az alapos szakirányítás. Ez az, amiben — a kisgépek jutányos kölcsönzése mellett — az építőipari vállalatok a legtöbbet tehetik. Abban, hogy egy-egy ház építése ne tartson az idők végeztéig — ami szűkölkö- désre kárhoztat családokat, és alaposan megnöveli a költségeket is —, sokat segíthet a félkész házak gyártása. Jó példa erre a szegedi házgyár vállalkozása, ők csaknem ezer magánlakást készítenek egy évben panelból, tüneményes gyorsasággal. Az is igaz viszont, hogy az előregyártott házak árai egyelőre túlságosan borsosak, szerte az országban. Vállalkozásról, verseny- szellemről beszélhetünk, de az építtetők piacáról még nem. Néhány figyelemre méltó kezdeményezés mégis történt. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat például — az állami szervek támogatásával — fővállalkozásban (a tereprendezéstől a lakás kulcsra kész eladásáig) mindent maga végez. Mi ebből a hasznuk a magánépítőknek? Elsősorban az, hogy közösen dolgoznak egy „profi” szakvállalattal. Másrészt, ilyen szervezéssel olcsóbban és telepszerűen épülhetnek családi házak, ami garancia a helység egységes arculatának kialakítására. AZ OTTHONTEREMTŐK TEHÄT MÄR NINCSENEK SZÁNANDÓ HELYZETBEN. A segítségnyújtás konkrét formáit példák sora igazolja. Sok azonban még a tennivaló, az ügyintézés gyorsításától az anyagellátás javításáig. Nem lehetünk elégedettek a fejlődés ütemével. Hiszen aki építkezik, azt nem boldogítja, hogy öt év múlva minden jobbra fordul. Szeretné, hogy minél gyorsabban fedél kerüljön a család feje fölé. Ezért gyűjt, szervez, dolgozik ereje megfeszítésével — nem ritkán évekig. Ehhez minden lehető támogatást meg kell adni a magánépítők több százezres táborának. Gazsó L. Ferenc Szeptember: óvoda. November: Park Szálló Építők napján gyorsan teltek az órák kint a Szalai- tanyán. Családias légkörben harmincéves fennállását ünnepelte a Hatvani Építőipari Szövetkezet. Az étel-ital mellett persze fokozta a találkozó alkalmából kiosztott elismerések, jutalmak garmadája. Így Takács Ferenc, Sípos József, Szécsi István, Jurisik Miklósné a „szövetkezet kiváló dolgozója” lett, ezüstkoszorús jelvénnyel tüntették ki a Kandó, Petőfi szocialista brigádokat, bronzzal a Tyereskovát, Bemet, a Március 15. kollektívája immár a szocialista brigádzászlót birtokolja, az alakulástól itt munkálkodó Tóth Jánosnét és Bálint Istvánt pedig jubileumi jutalomban részesítették. De túl vagyunk már az ünneplésen, a vidám órákat követték a dolgos hétköznapok. És mi az időközben nyugalomba vonult Kopa Lajos elnök utódjával, Kiss Jánossal találkoztunk, hogy számba vegyük a szövetkezet, az idei esztendő feladatait... Nincs hungarocell — Van mivel törődnünk, van éppen elég tennivalónk ebben az évben, ha meg akarunk felelni a velünk szemben támasztott követelményeknek — kezdi beszélgetésünket Kiss János. — Csaknem 47 millió forint árbevételt terveztünk 1982- re, és ennek a jelentősebb fele Hatvanban realizálódik, mégpedig ígéretesen. Egyébként két kiemelten fontos építkezésünk folyik e pillanatban is! Az egyik a Balassi Bálint utcai százszemélyes óvoda, amelynek a műszaki átadását szeptemberre tervezzük, hogy a kicsinyek októberrel már elfoglalhassák. Sajnos, munka közben több zavaró tényező merült fel. A Csőszerelő Vállalat kapacitás hiányában nem tud szakiparosainknak munkaterületet biztosítani, emiatt dolgozóink más feladatokra, más munkaterületekre kényszerülnek. Az óvodánál egy másik problémával is szembe találkoztunk. Mivel az egri LAKISZ csak szeptemberre igazolta vissza a gáz bekötését, ez a tény további szakipari munkáinkat gátolja. De ennél is több gondot jelent a tetőszigeteléshez rendelt hungarocell hiánya. Ám jómagunk tehetetlenek vagyunk, a fűzfői NITROKÉMIA anyaghiányra hivatkozva nem szállít. Mindezek ellenére szövetkezetünk igyekszik a maximálisát nyújtani, hogy vállalt kötelezettségének az imént jelzett határidőre eleget tegyen! Csúszik az átadás Az építők munkája nyomán megváltozik a régi Park Szálló arculata (Fotó: Szabó Sándoi^p? rriX Hatvannak több évtizedes hiánya egy igazán városias étterem. Arról nem beszélve, hogy az idetévedő vidékiek sehol nem jutnak szálláshelyhez, akárcsak egy éjszakára is. A Panoráma Vállalat ezen igény kielégítése végett szánta rá magát, hogy az elavult Park Szállót, éttermével együtt, teljesen felújíttassa. A közel hatmillió forint értékű megbízatást szintén az Építőipari Szövetkezet kapta, és a második esztendeje folyó munka lassan a befejezéshez közeleg. Magunk győződhettünk meg róla: a tempó, a szakértelem ellen nem lehet kifogás. Amikor ott jártunk, Búzás Ferenc kőművesbrigádja már a burkolással foglalatoskodott, Bar- kóczi Andrásék a gázfűtéssel, zuhanyozóval ellátott hotelszobákat piktorolták, Györkis József és ácsai pedig éppen az emeletre vivő lépcsőzetet zsaluzták. De ha ragaszkodunk a történeti hűséghez, ide tartozik annak fölemlítése is, hogy a munkák elvégzését, az átadás határidejét annak idején 1982 júniusában rögzítették. Menti viszont a szövetkezetét, hogy a Panoráma Vállalattal történt előzetes megbeszélés, egyezség alapján módosult az időpont. A tetőtől talpig felújított Park Szálló és étterem átadására ilyenformán november 7. alkalmából kerül majd sor. Új üzemház Az elnökkel folytatott beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a szövetkezet vezetősége változatlanul fontos feladatként értékeli a Dózsa utcai telephely bővítését, mert csak így képes eleget tenni különböző szolgáltatási követelményeinek. Erre a célra megvásároltak egy telket a Tabán utcában, az 1983-as fejlesztési összeg terhére pedig megkezdik az új üzemház kivitelezését is. Valójában egy tízmillió forint értékű épületről van szó, amelynek a földszintjén helyezik el az üvegezőket, a kályhásokat, az órás-műszerész, valamint a kárpitosműhelyeket, amelyek lakossági megrendelésre dolgoznak. Az emeleten OTP-érté- kesítésű lakások lesznek a szövetkezet dolgozói részére, befelé pedig a központ szociális létesítményét valósítják meg. Ám találkozásunk, terepszemlénk alkalmával egy közelibb, és hasonlóan fontos építőipari feladat megoldásáról is tájékoztatott bennünket Kiss János ... Lakástatarozások — Városszerte ismeretes: az igen dinamikusan fejlődő Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet terjeszkedni kíván, hogy eleget tehessen a piaci igényeknek. Megrendelésükre, a tervek birtokában, rövidesen megkezdjük, és még ebben az esztendőben befejezzük tehát a hárommillió forint értékű üzemcsarnokuk építését, közvetlenül a Tabán utcai központ szomszédságában. Nem szabad hitetlenkedni! Állni fogjuk szavunkat. Mert ahogyan befejeződik az óvoda, majd a Park Szálló és étterem kivitelezése, a munkaerő és a technika zömét ide csoportosítjuk át, érezvén a háziipariak szükségét. Aki pedig még ezután is szabadon marad, azt Petőfi- bányára irányítjuk. A tanácstól kapott négymillió forint fejlesztési pénzeszközt kívánjuk kompenzálni a lakótelepi házak, lakások rendbetételével, átalakításával. Ez a vállalkozásunk egészen 1985-ig eltart, és közös munkáról van szó! A födémcserét a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi, a többi tennivalón pedig a hatvani Ingatlankezelő Vállalattal osztozunk ... Moldvay Győző Dudók János és brigádja betonozáshoz készítik elő a tere' pet a Balassa B. úton épülő óvodánál Építők finisben rrüi Kevesebb lesz az aranyérem — Miért nincs több óbor? — Negyven százalék Pepsi- vagy Coca-Cola Folytatódik Noszvajon az országos borverseny A XVIII. országos borverseny első napján 320 bor vizsgázott az igen szigorú zsűri előtt. Színt, tisztaságot, illatintenzitást, ízminőséget, az ital harmóniáját és még sok egyéb szempontot vettek figyelembe a szakemberek, amikor minősítettek egy-egy italt. Az országos vetélkedő második napján tovább folytatódott a nemes nedűk értékelése, s habára rendezőktől, szervezőktől — a verseny tisztasága érdekében igen szigorú a titoktartás —_ nem lehetett sok információt megtudni, annyit azonban készséggel közöltek, hogy az idén kevesebb lesz az aranyérmes itóka, mintáz előző esztendőkben. Nem mintha gyengébbre sikerültek volna a palackba zárt hegylevek, ám a zsűri most magasabb mércével mér. Az elv az, hogy inkább kevesebb termék érdemelje ki az aranyat, ám az valóban minden tekintetben kiváló legyen. Az ország különböző részéről egybegyűlt borászati szaktekintélyeivel még korai lett volna az esélyekről beszélgetni. Annyi azonban bizonyos, hogy az eddig értékelt 320 bor közül csupán egy-két aranyérmes akad. Arra a kérdésre, hogy hazánkban miért oly kevés az óbor, miért nem lehet régebbi évjáratok palackjai közül válogatni az üzletekben, igen furcsa választ kapott az újságíró: A bortermelőket arra ösztönzik a közgazdasági szabályozók, hogy ne tartsanak, ne tároljanak régebbi borokat. Az óbor ugyanis áthúzódó felhalmozott készletnek számít, amely aztán a vállalat, a gazdaság saját fejlesztési alapját terheli meg. Ez a szabályozás más jellegű gazdálkodást folytató vállalatnál ésszerűen ösztönző hatású, a borászati ágazatban viszont azt eredményezi, hogy nincsenek megfelelő érettségű boraink olyan termékekből sem, ahol bizony ez igen kívánatos lenne. Nemcsak a belföldi fogyasztók asztalára kerülne nagyobb választékban régebbi sízüretelésű, szőlőből készült bor, hanem az exportban is jelentős többletárat tudnánk így elérni. Üdítő italból a középmezőnyben Hazánkban az üdítőital termelés az elmúlt öt évben az élelmiszeripar legdinamikusabban fejlődő ága volt. Az 1975. évi 33 literes átlagfogyasztás 1981-ben már meghaladta az 55 litert. Ezzel a mennyiséggel európai összehasonlításban a jó középmezőnybe tartozunk, hasonlóan Ausztria, Anglia és Hollandia üdítőital-fogyasztásához. Ezekben az országokban öt literrel több az egy személyire jutó átlagfogyasztás. Az üdítőital-fogyasztás emelkedése jelentősen meghaladta a sörfogyasztás növekedését, nem is beszélve a borról, ahol nem mutatnak változást a statisztikai adatok. A nálunk kapható üdítőitalok több mint egyiharma- da hazai alapanyagból készül, 40 százalék a Coca- és Pepsi-Cola részesedési aránya. Jelentősen nőtt a gyümölcslékészítmények termelése és fogyasztása is. A választékra sem lehet panasz, hiszen a szomjoltó italokból bármely országgal ösz- szehasonlítható bő választék áll rendelkezésre. Az idén tovább bővül a kínálat, megjelenik az úgynevezett „Sweppes” üdítőital-család indián tonik wa- ter-je és bitter lemon-ja, azaz keserű citromlévé. Noszvajon egyébként az üdítő italokat is pontozzák mintegy harminc üzem 169 féle termékét bírálják el. Az eredményhirdetésre pénteken délután kerül sor, s az aranyérmes termékekről, a helyezésekről szamba- ti lapunkban tájékoztatjuk majd az olvasóinkat. (szigeth y)
