Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1982. július 24., szombat LEBANON 700,000 GAZA STR» I 'WEST BANK 800,000 .o«r>-QATAR EGYPT 50,000 A PALESZTINOK Egy nép — haza nélkül RAG [ >M0ftDAN T " 1.300,000 Irael 800,000 KUWAIT 300,0«) UNITED ARAB EMIRATES 34,000 y U8YA 25,000 SAUDI ABASIA 150,000 A kiélezett libanoni válság, a legutóbbi bejrúti harcok újr^ a nemzetközi figyelem középpontjába állították a PFSZ, illetve a palesztinok problémáját. Érdemes közelebbről áttekinteni . e nép sorsának alakulását, mert az adatok, tények hozzásegíthetnek annak felismeréséhez, hogy helyzetük megoldása nélkül nem érhető el tartós, igazságos rendezés a Közel- Keleten. ányatott történelem A palesztin probléma magva az, hogy országuk független, szuverén államként soha nem létezett. A bibliai idők után a Szentföld vidéke a Római Birodalom, majd Bizánc része lett. Arab, majd oszmán hódítás következett, végül a térség a török birodalom felbomlása után megosztva brit és francia mandátum alá került. London a gyámsága alá vont Palesztinát odaígérte a zsidó bevándorlást szervező cionista mozgalomnak, igaz, a híres Bal- fourt-nyilatkozatban rögzítették egyben a palesztin jogok garantálását is. Ám e két ígéret gyökeresen ellentmondott egymásnak. A zsidó bevándorlási hullámok nyomán gyorsan változott a lakosság összetétele. A Népszövetség örökebe lépő ENSZ előtt a második világháború után két lehetőség állt: zsidó—palesztin szövetségi állam létrehozása vagy — a. viszony elmérgesedése miatt — a terület megosztása. Az ENSZ közgyűlése 1947-ben ez utóbbi mellett döntött: megszületett a határozat Izrael létrejöttéről. A palesztinok tragédiája, hogy az 1948-ban kitört első arab—izraeli háború miatt önálló államuk létre sem jött, kijelölt területe Izraelhez, illetve Egyiptomhoz (Gáza) és Jordániához (Cisz- jordánia) került. Több százezer palesztin menekült a környező államokba, csakúgy, mint a későbbi ellenségeskedések során. Az izraeli politika a palesztinok önrendelkezési és államalapítási jogával azóta is azt szögezi szembe, hogy telepedjenek le végleg az őket befogadó államokban. Szétszóródva a világban A palesztin nép teljes létszámát általában 4,5 millióra becsülik. Megoszlásuk: Jordánia: 1,1—1,3 millió, Cisz- jordánia (Nyugati-part): 800 —830 ezer, Gáza: 400—450 ezer, Szíria: 220—230 ezer, Líbia: 360 ezer, Kuvait: 300 ezer, Szaúd-Arábia: 130—150 ezer. Magában Izraelben 550—560 ezren élnek, mintegy 100 ezer palesztin található az USA-ban, s 140 ezer a világ egyéb részein. A palesztinok többsége mohamedán, de egy részük keresztény. Elrabolt gyermekek — Kereket oldott banditák — Lövészek a gépkocsiból IS •• I •• •• I " •• | Különös bűnügyek — Több nem mindennapi bűnügyi tartja izgalomban az NSZK lakosságát. Vasárnap késő este Stuttgartban bejelentették, hogy Badenwürttemberg bűnügyi rendőrségének különítménye — a jugoszláv rendőrséggel együttműködve — Montenegróban kiszabadított négy — két amerikai és két jugoszláv — kisgyermeket, akiket egy, az NSZK-ban élő, büntetett előéletű iraki férfi rabolt el. A karlsruhei államügyészség a férfi kiadatását fogja kérni. Egyeide- jűleg Karlsruheban bűnrészesség vádjával vizsgálati fogság alá helyezték a két jugoszláv kisgyerek édes1 apját. A 45 éves iraki üzletember a négy gyermekkel és saját hétéves fiával, július 4-én utazott el az NSZK- ból — azzal, hogy Olaszországban egy adriai fürdőhelyen töltenek néhány hetet. Július 9-én, azonban ismeretessé vélt Karls- ruhéban, hogy erőszakkal hatalmában tartja a négy gyermeket és szabadonen- gedésük fejében kétmillió dollárt követelt egy meg nem nevezett „közép-keleti felszabadítás! mozgalom” számára. Követelésének elutasítása esetén az egyik gyermek meggyilkolásával fenyegetőzött. A nyugatnémet rendőrség .rövid idő alatt kiderítette, hogy a férfi és a túszként íogya tartott gyermekek Montenegróban vannak. A jugoszláv rendőrséggel együttműködve rajtaütés- szerű akcióval elfogta őt. A két amerikai gyermeket Vissza viszik az NSZK-ba a két jugoszláv gyermek nagyszüleinél maradhat Jugoszláviában. ★ Tíz napja eredménytelenül üldözi a nyugatnémet rendőrség a 37 éves Robert Paneket, aki július 11-én lelőtte az őt igazoltató két rendőrt. (Egyikük állapota még életveszélyes). Vasárnap nagy rendőri erők a szó szoros értelmében végigkergették Paneket Észak-Rajna- Vesztfálién, de a késő esti órákban Hessen tartományi fővárosában Wiesbaden,ban nyomát vesztették. Panek hétfő délután a rendőrök szeme láttára revolverrel arra kényszerítette egy gépkocsi vezetőjét, hogy Bad Emsbe vigye őt. Ott elengedte túszát, megvacsorá- zott egy vendéglőben, majd taxit rendelt azzal Wiesba- denba hajtatott, ott egy forgalmas keresztezésnél kiszállt és nyomtalanul eltűnt. ★ Fél millió márka zsákmánnyal kereket oldott három bandita hétfőn München főpályaudvara közeléA PFSZ szinte szabályos államapparátussal és diplomáciai hálózattal rendelkezik, a világ több mint 110 országa ismerte el. A palesztin ellenállási mozgalom legmagasabb fóruma — tulajdonképpen parlamentje — a Palesztin Nemzeti Tanács. Költségvetését a palesztin diaszpórák átutalásai és az arab országok hozzájárulásai fedezik. A palesztin ellenállás jogait az 1969- es kairói egyezmény szabályozta, az 1974-es rabati arab csúcsértekezlet pedig a PFSZ-re ruházta a palesztinok kizárólagos képviseletének jogát. A PFSZ célkitűzése, taktikája az idők során jelentősen átalakult. Háttérbe szorult Izrael létének tagadása, s hivatalosan szakítottak a terrorista módszerekkel is. Ragaszkodnak azonban az önrendelkezéshez, az önálló államalapítás jogához — még ha ez egy palesztin „miniállamra” vonatkozna is. A térség realitásaival persze a PFSZ vezetői is tisztában vannak. Az évtizedek óta változatlanul fenyegető közel-keleti konfliktusgóc eseményei összességében mégis azt mutatják: nem a katonai megoldás erőszakolása, a palesztinok „kiszorítása”, hanem jogaik érvényre juttatása biztosíthatja a valódi biztonság, az együttműködés és a tartós nyugalom lehetőségét a térségben. Sz. G. ben. A gondosan előkészített rablótámadás elkövetői ki lesték, hegy egy nagyáruházból három tisztviselő mikor viszi a postára a hétvégi bevételt Rajituk ütöttek, könnygázzal elkábították őket Egyiküket has- balőtték. A nyomozás eddig nem vezetett eredményre. ★ Különös bűncselekmény ügyében nyomoz két hete az aisó-szászországi Oldenburg rendőrsége. A városnak ugyanabban a kerületében minden esetben délután hat óra után egy gépkocsiból rátőttek a sétáló nyolc-tizenhárom éves lányokra. Eddig hat kislányt értek a titokzatos merénylő golyói — közülük többnek az állapota súlyos. Mivel a lövések minden estben váratlanul csattannak el, a lányok személyleírást eddig adni nem tudtak — azt azonban egybehangzóan állítják; hogy narancs, vagy okkersárga kocsiból lőttek rájuk. A rendőrség eddig csak annyit tudott megállapítani, légpuskákhoz használt ólomlövedékekről van szó. George Shultz portréja Új külügyminiszter —új vonal? Az új amerikai külügyminiszter, George Shultz, aki Haig tábornok szobájába költözik a State Department hetedik emeletén, egyelőre bölcs haUga- tásba burkolódzik. Reagan elnök viszont határozottan hirdeti: „nem lesz változás a külpolitikában”. A leglényegesebb eltérés. Haig tábornokkal szemben az, hogy Shultz nem becsvágyó partizán, hanem a lojális csapatmunka embere. Az esetleg felbukkanó nézetkülönbségeket tehát inkább zárt körben próbálja megoldani. A második, igen lényeges eltérés az, hogy Shultz, aki Nixon kormányában előbb mujikaügyi, majd pénzügyminiszter volt, része a Reagant körülvevő „kaliforniai körnek”. Nem idegen test tehát az amerikai hatalom csúcsán, mint elődje. Emlékezetes, hogy Shultz fontos szerepet játszott Reagan választási hadjáratának megszervezésében és eredetileg neki szánták a külügyminiszteri posztot. Mostani kinevezése során felmerül a kérdés: akkor miért nem kapta meg? Shultz a Bechtel Corporation néven ismert hatalmas beruházási vállalkozás álelnöke, míg Weinberger hadügyminiszter ugyanennek a vállalatnak a főtanácsadója volt. (A Bechtel szoros kapcsolatokkal rendelkezik az arab világban, különösen Szaúd-Arábiában.) Állítólag Weinberger volt az, aki a kabinet összeállításakor meggyőzte Reagant: egészségtelen politikai visszhangot keltene, ha egyetlen mammutvállálkozás két vezetője helyet kapna a kormányban. Ezekből a régi manőverekből a jelenre két következtetést lehet levonni. Az első az, hogy Haig bukása nem feltétlenül jelenti Weinberger győzelmét. A második, hogy Clark, a Nemzetbiztonsági Tanács igen befolyásos vezetője, Shultz személyében nehezebb partnert kap, mint amilyen Haig volt, hiszen az új külügyminiszter sokkal inkább élvezi Reagan bizalmát, mint elődje, összefoglalva mindez azt jelenti, hogy — ha más stílusban is — tovább folyik majd az amerikai külpolitikában a vélemény- különbségek csatája. Ami ezekután az alapvető nemzetközi kérdéseket illeti, csak Shultz korábbi állásfoglalásaira lehet támaszkodni. Ezekből az alábbi következtetések adódnak. 1) Shultz nagyvonalú partner volt 1973-ban a szovjet—amerikai kereskedelmi tárgyalásokon és elvileg nem híve a gazdasági kapcsolatokat egyszer ösztönző, másszor befagyasztó politikának. Ugyanakkor azok közé tartozott, akik nem támogatták a SALT-szerzödést és jelenleg Reagan mögött áll a Nyugat-Európába vezető szovjet gázvezeték építése ellen hozott bojkottintézkedésekben. 2) Shultznak kiterjedt nyugat-európai kapcsolatai vannak és különösen szoros baráti viszonyt épített ki pénzügyminiszter korában Schmidt nyugatnémet kancellárral. Feltételezhető tehát, hogy jelentős erőfeszítést tesz majd az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei közötti feszültség feloldására. 3) A pillanatnyilag talán legforróbb válságterület, a Közel-Kelet vonatkozásában Shultz minden jel szerint kevésbé egyoldalúan áll majd Izrael oldalán, mint azt Haig tette. Korábbi nyilatkozatai szerint ugyanis meggyőződése, hogy az amerikai hatalmi érdekek megkövetelik az úgynevezett „mérsékelt arab országokkal” fenntartott harmonikus, sőt szövetségi kapcsolatokat. Ezeknek az elveknek az értékét és súlyát a gyakorlat rhérlegén lehet majd lemérni. Az viszont semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy a „csapatmunkára” oly alkalmas Shultzot viszonylag későn nevezték ki külügyminiszterré —, hiszen alig másfél év múlva már új elnökválasztási kampány kezdődik az USA-ban. Kérdés, hogy lesz-e idő egy új, átgondoltabb külpolitikai vonal- vezetés érvényesítésére? T Q^BBp ;m J|§ ipCL *r k , :0mS ' Mp4 1* ^V. V m'-\ ^-~4t >». ^ Az AiEG-Telefunken vezérigazgatója irodájában összeráncolt homlokkal olvasták a telexjelentését: az amerikai elnök újabb gazdasági korlátozás rendelt el a Szovjetunió ellen. Egyik leányvállalatuk, az ABG_Kanis 47 gázturbinára szerződést vállalt, s a szállítás elmaradása csak ronthát az amúigyis nehézségekkel küzdő nyugatnémet cég helyzetén. Övön aluli ütések E bevezető után nyilván tudja már az olvasó, hogy az „évszázad üzletéről”, arról a gáz-csővezeték megállapodásról van szó, amelyet a Szovjetunió és egy sor nyugat-európai vállalat kötött. A munka már javában folyik. Am nemcsak Es- senben ráncolják homlokukat. Reagan övön aluli ütésével hasonló helyzetbe került a nyugatnémet Demag, az olasz Nuovo Pignone, a francia Creusot Loire, s más gyárak. Míg a tavalyi korlátozás csak az amerikai, s az USA területén levő vállalatoknak tiltotta meg, hogy az ötezer kilométeres!, Nyugat-Szibériából Nyugat-iEurópába vezető gázvezetékhez műszereket, gépeket szállítsanak, most külföldi leányvállalataikra is érvényesítették a döntést. Sőt, mindazokra kiterjesztették, akik amerikai licenc alapjáín gyártanak valamilyen, a gázvezetékhez, illetve a kompresszorállomásokhoz szükséges berendezést. Heves reakció Itt azonban nem fillérekről van szó. A nyugatnémetek, csaknem ötmilliárd dolláros szerződést kötöttek a szovjet kivitelezővel, a franciák 3,5, az olaszok és a hollandok egy milliárd, a belgák 800 millió a japánok 600 millió dolláros hitelt nyújtanak. Más szóval: ekkora megrendelést kapnak a Szovjetuniótól, amely gázszállítással törleszti majd adósságát. Mindkét fél számára nagy és előnyös üzletről van tehát szó, nem szólva azokról a tízezrekről, akik így munkához jutnak. Csak jellemzésül említjük: a nyugatnémet Mannesmann évekkel ezelőtt külön, kilencezer embert foglalkoztató üzemet épített a szovjet csőmegrendelés kielégítéséire. Az új Reagan-rendelke- zést, a nyugat-európai fővárosok nem hagyták szó nélkül. Kezdettől ellenálltak az amerikai nyomásnak, most pedig szokatlanul hevesen keltek ki magukból. Még Londonban is kijelentették: készek semmibe venni az amerikai lépést. „A nemzetközi jog megsértése ez!” — hangzott itt is; ott is a Washington címére intézett szemrehányás, szövetségesek között szokatlan élességgel. Mi ennek a háttere? Miért ilyen makacs mind a két fél? Miért ilyen hidegen céltudatos az amerikai kormány? Minden szentnek... Az amerikai indítékokat négy csoportba oszthatjuk. A torpedózási kísérlet mindenekelőtt a reagani külpolitika része: megpróbálják gyengíteni, sarokba szorítani a Szovjetuniót. Arra hivatkoznak: „a gázszállítással Nyugat-Európa függőségbe kerül a Szovjet- uniótól’\ „a keményvalutáért Moszkva a fegyverkezéshez használható magas színvonalú technológiát vásárol”. Másrészt az USA meg akarja szorítani gazdaságilag a nyugat-európaiakat, és a japánokat, akik bizonyos értelemben kon- kurrensei. A Közös Piaccal szemben intézkedések egész sorát dolgozták ki és léptették életbe már. Harmadszor: könnyű az amerikaiaknak csökkenteni keleti kereskedelmüket, hiszen mérlegükben ennek aránya elhanyagolható. Nyugat-Európa forgalma a KGST-országokkal évente mintegy 60 milliárd dollár, az Egyesült Államoké ennek töredéke. S negyedszer: a döntő külpolitikai célok mögött ott rejlik az amerikai exportérdek is. Az USA a szovjet gáz helyett saját szenét szeretné eladni a Közös Piacnak. Csakhogy Európa erre nem vevő: drága és bonyolult a szállítás és a szén szintetikus fűtőanyaggá alakítása. Amint a Washington Post írta: „Olcsóbban jönnek ki a nyugat-európaiak, ha papírpénzzel fütenek”. Nyugat-Európa egyelőre ellenáll az amerikai nyomásnak, a küzdelem azonban még nem dőlt el. A Szovjetunióban egyébként egyszerre hat gázvezeték készül, s közülük csak egy épül nyugati kölcsönnel. Szovjet közlés szerint igyekeznek ezt mindenképpen időre elkészíteni. És a nyugat-európaiak ? Nyugatnémet bankok például épp a napokban írtak alá Lenin grádban egy újabb, kb. 3 milliárd márkás hitelszerződést ... Tatár Imre összeállította: Pilisy Elemér
