Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 24., szombat Képzettek-e ügyeink intézői? Nem elég vonzó az államigazgatási munka Az országgyűlés egyik bizottságának legutóbbi ülésén heves vitát kavart a tanácsi ügyintézők szakképzettségének kérdése. A téma — amit napirenden kívül hozott szóba valamelyik képviselő — valahogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusztán a hatáskörök decentralizálásával, a helyi tanácsok önállóságának, intézkedési jogkörének bővítésével egy csapásra egyszerűbb, gyorsabb, színvonalasabb lehet az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a községi tanácsok előadói, ügyintézői valóban felkészültek, jól képzettek legyenek. Az úgynevezett képesítési előírások szerint minél magasabb szintű tanácsnál dolgozik valaki, annál többet kell tudnia. Az egyik képviselő úgy fogalmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi tanácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberekre, akik legalábbis az esetek túlnyomó többségében rögtön helyesen, törvényesen, méltányosan, mindenki megelégedésére intézik az ügyek. Ezt kívánja az állampolgárok érdeke. Mindenki mindenhez értsen? Nem véletlen, hogy a tanácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem néhány ezer tisztviselő belső ügyéről van szó, hiszen a tanácsiak nap mint nap közvetlen kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a különféle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyítványok kiadásától az építési engedélyeken át az adózásig évente több mint 20 millió (!) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felkészültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházáról. Nem túlzás azt állítani: effajta személyes tapasztalataink politikai közérzetünket is befolyásolják. Bizonyára sokunknak vannak személyes „élményeink” is arról, hogy milyen bosz- szantó az, amikor az ügyintéző pontatlan, téves felvilágosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáértés hiánya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újabb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximaliz- mus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is mindenki mindenhez értsen: az univerzális ügyintézők korszaka régen lejárt. Számos területen olyan bonyolulttá, összetetté váltak életviszonyaink, olyan sokrétű a jogi szabályozás, hogy lehetetlen megkívánni néhány embertől valamennyi előírás ismeretét. Elkerülhetetlen a szakosodás, a spe- cializáció, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajtákkal csak a város- nál* a járásnál, esetleg a megyénél foglalkoznak. De az mindenképpen jogos követelmény, hogy az emberek az alapvető eligazítást a hozzájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt is intézzék el. Nagy a fluktuáció A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmérést készített a tanácsapparátus képzettségéről, iskolai végzettségéről. Megállapították, hogy sokéves fejlődés eredményeként rr*gi már az ügyintézők csaknem kilencven százaléka rendelkezik a munkakörére előírt, többnyire magas szintű képesítéssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomához kötött munkakörökben alacsonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képesítettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státusz a járási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmazottak körében igen magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem minden tizedik jogi diplomás — tegyük hozzá: jobban fizető — munkaterületre igyekszik. Jelentősen enyhített a tanácsi szakember-utánpótlás gondjain az Államigazgatási Főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfolyamát tavaly bocsátotta ki. Ember az akták mögött önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében főiskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilágosítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhivatalnokok üljenek az íróasztal másik oldalán, bizony még jócskán szükség van nevelésre, szemléletformálásra is. Hiába tudja ugyanis az előadó kiválóan a gyámügyre vagy a szabály- sértések intézésére vonatkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hivatása, hogy az állampolgárok szolgálatában tevékenykedjék, az akták mögött lássa meg az embereket is. Hiszen hivatali munkáját a választópolgárok megbízásából létrejött tanács nevében végzi. S ezt a bizalmat eljátszani sokkal könnyebb, mint megtartani, elmélyíteni. (D. A.) Műszaki szakemberek külgazdasági képzése A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén először szervez olyan speciális külgazdasági tanfolyamot, amelyen a tagvállalatok műszaki szakemberei, kutatók, fejlesztők, gyártmányterve- zők és technológusok vesznek részt Lényeges, hogy ne csak a termékek értékesítésével közvetlenül foglalkozók, hanem a termékek gyártásában, kialakításában továbbfejlesztésében tevékenykedők is megismerjék a legfontosabb külgazdasági tudnivalókat Ugyanis az ő munkájuk határozza meg elsősorban a gyártmányok versenyképességét. Ugyancsak új szolgáltatása a kamarának, hogy úgynevezett problémafeltáró és megoldó folyamatokat is szerveznek. Ez utóbbiak elsősorban a vállalati gazdálkodás korszerűsítését, a rugalmasabb belső szervezeti formák kialakítását hivatottak szolgálni. A pontszám szerint ' Lakásról lakásra Gyöngyösön m mm tm at« « mm ’«MM «mm « mm" ;« u « mm' 1« Lehet már tíz éve is annak, hogy Gyöngyösön a városi tanács egyik tisztségviselője kijelentette: Egy-két év alatt minden jogos lakásigényt ki tudnak elégíteni. Lett is ebből haddelhadd. A magyarázgatások sora következett. És mára ott tartunk, hogy több mint ezer nx név szerepel azon a kimutatáson, amely 08 a lakásra várókat sorolja fel. Ma már nem akad olyan felelős beosztásban levő személy a városban, aki megmondaná, mikorra lesz mindenkinek megfelelő otthona ezen a mátra- alji településen. Pedig sok minden történt azóta és • • In történik ma is azért, hogy a gondok enyhüljenek. (Fotó: — A fiatalokkal kapcsolatSzántó György) ban könnyebb a helyzetünk — magyarázta az osztályvezetője. — öfc elfogadják az Exportképesek a Dunai Vasmű termékei A jelenlegi nehéz piaci helyzetben is exportképes a Dunai Vasmű. Száznegyvenezer tonna készárut szállítottak nyugati megrendelőknek. Ebből a vasmű radiátorgyára 34 ezer négyzetméter terméket értékesített. ez egyúttal üzemi rekordot is jelent. A képen: készülnek a radiátorok. (MTI fotó: Bárándi István felv. — KS) Afelől érdeklődtünk dr. Bátonyi Istvánnál, a tanács igazgatási osztályának vezetőjénél, van-e valamiféle alapelv, amely meghatározza a lakások elosztását. — Van, méghozzá az, hogy elsősorban az önálló lakásn sal még nem rendelkezők jussanak otthonhoz — hallottuk a választ. — De fontosnak tartjuk a több gyerekes: családok, a munkások és fiatal házasok jogos igényeinek a kielégítését is. Az egyes kategóriákon belül megfelelő módon teszünk különbséget a kereseti és vagyoni viszonyok szerint. Semmi kétség az alapelv helyes, bár eléggé szerteágazó a feltételrendszere. Az is kétségtelen, hogy a jó alap- elv gyakorlattá tételéhez lakások is kellenek. — A hatodik ötéves: tervben összesen 465 célcsoportos:, valamint 175 OTP- és lakásszövetkezeti szervezésű lakás épül. Ezt a dokumentumok tartalmazzák. A megvalósításban a célcsoportos lakások esetében vannak aggályaink. Remélhetőleg ezek a későbbiekben eloszlanak. A két szám összeadása után mindjárt azt érdeklődtük, hányán várnak lakásokra. — Majdnem ezemégyszá- zan. Nagyjából egy negyedük bérlakást, illetve szövetkezeti lakást szeretne, a többi tanácsi értékesítésűt. Ez utóbbit szokás' közhasznú kifejezéssel szövetkezeti lakásnak is mondani, de nem az. Ugyanis a házat a tanács építteti meg és a tulajdonosokat ő jelöli ki. — Hadd jegyezzem meg — tette hozzá az igazgatási osztály vezetője —, hogy egy év alatt az igénylések száma összességében majdnem megkétszereződött. Ennek alapján aligha számíthatunk arra, hogy a tervidőszakban a gondjaink lényegesen csökkennének. Hja... ! Mit mondanak erre azok, akiknek neve ott szerepel azon a bizonyos listán? Pont pont mellett Hogy még csak a lehetőségét is kizárják a tévedésnek, de az elfogultságnak is, az igénylők adatait számítógépbe táplálták. El is készült az abszolút sorrend a pontszámok alapján. Hurrá! Most már csak az adatokat kell nézni és... — Késégtelen, hogy ez a fajta kimutatás egyfajta biztonságot nyújt, de... — kíváncsian vártuk a folytatást. — Szerencsére a tanácsrendelet ezt a gépies sorrendet a lakásügyi társadalmi albizottság gondjaira bízza. Mert a gép pontos, tényszerű, nem részrehajló, de... a pontok .még nem érzékelhetik az embert, a kérelmezőt, a körülményeket. Mint ahogy azt sem. hogy miért vállalkozik valaki szövetkezeti lakás megvásárlására, amikor a bérlakásra lenne jogosult? — Ennek oka az, hogy így remélik a rövidébb várakozási idő elérését — halljuk a választ. — Ha az anyagi alapjuk nincs is meg, bíznak munkáltatójuktól kapható nagyobb összegű támogatásiban. Ha aztán eljön a kijelölés vagy a szerződéskötés ideje, sokszor tíz-húsz személy lép vissza. Bár lehetőség van arra is, hogy a nagyobb anyagi áldozatot vállalókat a megye is segítse, ennek ellenére sem képesek sokan a pénzügyi terheket vállalni. Cserélnek is, nem is Minőségi csere. Ismert a kifejezés: Ennek több változata is lehetséges. Szorgalmazzák is az illetékesek. — Tavaly ■ hatvanöt lakás révén száztizenöt család igényét tudtuk kielégíteni — tudjuk meg. — Hasonló módon történt ez az OTP-s lakásoknál, hozzáteszem: meglevő, jó kapcsolataink, együjjfműködésünk alapján. Nyilvánvaló, hogy bizonyos anyagi érdekek is közrejátszhattak a szép számú cserében. — A lakáshasználatbavételi díjak megváltoztak. A korábbi összeg kétszeresére, háromszorosára emelkedtek. Voltak tehát olyanok, akik a lakásukat tavaly július után adták le. Az így kifizetett összeg egy évvel korábban még a négyszázezer forintot sem érte el, tavaly már az ötmilliót közelítette meg. A számok önmagukban is sok mindent elárulnak. Azt is jelzik talán, hogy a kifizetésük még a tanácsnak is okozhatott némi nehézséget. KI számított ekkora növekedésre? — Az utóbbi időkben azonban csökkent a lakáseladások száma, csökkent a cserék iránti kérelem is, ezen belül még az is, amikor nagyobb szobaszámú lakás helyett kisebbet igényelnek. Tehát: lakást leadni — igen; cserélni — nem. Mintha várakoznának arra, mi lesz azzal a bizonyos, már korábban jelzett lakbérügy- gyel? — Véleményem szerint jövőre már számolnunk kell azzal, hogy többen akarnak majd nagyobb lakást kisebbre cserélni. Ne csodálkozzunk: a pénzét mindenki meg szokta számolni. Fiatalok és idősebbek Nagyon kevés a háromszobásnál nagyobb lakás Gyöngyösön. A háromszobásból sincs sók. A nagycsaládosok igényét tehát kielégíteni — nem a hatáság szándékán múlik. összesen ötvenmél több nagycsaládos kérvénye vár elintézésre. Bizony, az a rájuk vonatkozó, „kötelező” két év — elhúzódik, szándék ide, szándék oda. Ha nincs megfelelő lakás... ! egyszobás lakásokat is. Ezekből pedig több van, A másik: a garzonház megépítésének előkészítése most mára döntő szakaszába lépett. A KISZ-bizottság segítségével huszonnégy család tartotta fenn elhatározását. A telket szinte térítés nélkül adja a tanács, de a belépő összege így is nyolcvan-kilencven- ezer között várható. Marad egy nyitott kérdés itt is. Mi legyen azokkal a fiatalokkal, akik a járás területéről jelentkeznek a későbbiek során a garzonházba? Ha már fiatalok — mi van a nyugdíjasokkal? — Egyelőre a megfelelő jelentkezők hiányában a nyugdíjasok hasának megépítésére lépéseket nem tettünk. De tettek lépéseket arra, hogy a lakáscserék 1 ebonyO'- lítását szervezett keretek között tarthassák. Az Ingatlan- kezelő Vállalat kapott erre lehetőséget az év elejétől. Az eredmény: négy csere és húsz igénylő. — Ezeknek a cseréknek a hatékonyságát csak úgy érhetjük el, ha az ingatlankezelőnek a lebonyolításhoz szükséges lakásalapot a rendelkezésére bocsátjuk. Mi sem természetesebb ettől. De ebben a lakásínséges világban honnan vegyék a „lakásalapot” ? Még egy megjegyzést, amit dr. Bátonyi István, az igazgatási osztály vezetője úgy fogalmazott meg, hogy: a lakásgazdálkodást nem lehet elválasztani a magánépítkezések segítségétől. Így igaz. De ennek alapfeltétele a — telek. Ebből pedig alig van Gyöngyösön. Egyszóval: nem lehet irigyelni a hatóságokat sem lakásügyben Gyöngyösön, de az igénylőket sem. És ami forrta®: ez1 utóbbi többeket érzékenyebben érint. G. Molnár Feren