Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 23., péntek 3. A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSÉN Kevesebb anyagból, korszerűbb technológiával A Minisztertanács csütörtöki ülésén jóváhagyta az anyagtakarékossági és technológia-korszerűsítési programot. Nem nehéz megjósolni, hogy erről a szaknyelven megfogalmazott programról még sokat fogunk olvasni és hallani, s előbb-utóbb az élet minden területén érezni fogjuk hatását. Miről is van szó tulajdonképpen? A Föld és az egyes országok nyersanyagforrásai végesek, az embernek pedig — ha továbbra is szeretne kényelmesen élni — meg kell tanulnia ésszerűbben, takarékosabban, okosabban gazdálkodnia ezekkel a fórrá-. sokkal. A közelmúltban jelent meg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának egy tanulmánya e témában, s ebben a következők olvashatók: „Az anyagtakarékosság problémája komplex kérdés, és megoldása nem lehet kampányfeladat. A gépipari ágakban — azok gyors fejlődése és aránylag v nagy anyagfelhasználása miatt — különös fontossága van az anyagtakarékosságnak. A gépipari ágak döntő fontosságúak, a fejlődés bármely fokán is áll az adott ország; ki kell elégíteniük a gazdaságok valamennyi ágának állandóan növekvő igényeit modern és hatékony berendezésekből. így a problémával globálisan foglalkozva, még a látszólag szerény gazdaságok is jelentős megtakarításokat tudnának felmutatni. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az anyagtakarékosság sok esetben az energia gazdaságosabb felhasználását is eredményezi, és hozzájárulhat a környezetvédelemhez is.” Nyilvánvaló tehát, hogy. e komplex feladat alaposan átgondolt és körültekintően előkészített programot igényel. A VI. ötéves terv időszakára már készültek programok az energiagazdálkodás hatékonyságának javítására, a fafelhasználás ésszerűsítésére, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítására. Ezek beépültek a népgazdaság tervezési rendszerébe, és eredményei már érzékelhetőek. A kényszerítő gazdasági körülmények közepette azonban egyre inkább szükségessé vált a termelésben felhasznált anyagok ésszerűbb hasznosításának átfogó programja. Ennek végső célja, hogy az egyes ágazatokon belül az egységnyi végtermékekhez felhasznált anyagok mennyiségét a legszükségesebbre csökkentsük. Hogy erre mennyire szükség van, azt néhány kiragadott nemzetközi összehasonlítási adat is alátámasztja. A magyar öntvények például 20—30 százalékkal súlyosabbak, mint a nemzetközi átlag. Ez fölöslegesen köt le gépkapacitást, növeli az élőmunka-, az anyag- és az energiaköltségeket, és ezáltal megdrágítja, sokszor versenyképtelenné teszi termékeinket, miközben nehezen és drágán beszerzett importanyagokat építünk be — funkció nélkül, merő technológiai lazaság miatt — termékeinkbe. Ezt pedig nem tudjuk vevőinkkel megfizettetni ! Hasonló a helyzet az öntöttvas-radiátorokkal, számos szerszámgépünkkel, városi autóbuszainkkal, sőt még a hullámpapírral is. A nálunk gyártott alumínium ajtók és ablakok például 15 százalékkal több anyagot tartalmaznak, mint a nemzetközileg ismert konstrukciók. A példákat hosszan lehetne sorolni, de talán ennyi is elegendő a bizonyításhoz, hogy a fejlett ipari országokhoz képest számos alága- zatban és gyártási kultúrában jelentős a lemaradásunk A termelés anyagigényességét tehát feltétlenül mérsékelni kell ahhoz, hogy versenyképességünket növelni tudjuk. Ennek egyik fontos eszköze lehet a technológiai és a gyártmánykorszerűsítés. Mint ahogy azt a kormány is megállapította, a jövőben a gazdasági növekedésnek egyik legfontosabb mozgósító és mozgósítható erőforrása épp a gazdaságos anyagfelhasználás lehet. Mert tartalékok bőven vannak! Ez azonban nem jelentheti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk a minőségi követelményeket, az export- képességet, vagy a bérköltségeket! Az efféle magatartás veszélyei nem kicsik. Erre korábban szervezett akciók figyelmeztetnek. A programhoz tehát olyan gazdasági feltételek és eszközök létrehozása, olyan ellenőrzési és beszámoltatási rendszerek kialakítása is hozzátartozik, amelyek csak a tényleges eredményeket felmutató vállalatok tevékenységét ismerik el. A kormány elé — a program kiegészítéseként — külön akciótervet is terjesztettek, amely tartalmazza a minisztériumok és országos hatáskörű szervek, illetve a vállalatok konkrét feladatait is. Az akcióprogram a fémekben, műanyagokban, textil-, bőr-, papír-, gumi- és cementipari alapanyagokban elérhető konkrét — 1985-ig 17 milliárd forintra becsülhető! — megtakarítási lehetőségeket veszi számba. A közgazdasági környezet kényszerítő hatásán kívül fontos, hogy az anyagfelhasználásban érdekelt legfontosabb résztvevők szemlélete is megváltozzék. Nagy lehetőségek rejlenek a munkaversenyben, a szocialista és ifjúsági brigádmozgalomban, az Alkotó Ifjúság pályázataiban éppúgy, mint az újító- mozgalomban. A Minisztertanács ezért felkérte a társadalmi és érdekképviseleti szerveket, hogy a programból adódó teendőket kezeljék megkülönböztetett figyelemmel és segítsék az anyagokkal való takarékosabb gazdálkodás szemléletének és gyakorlatának mind szélesebb körű elterjedését. HOGYAN LÁTJÁK A REVIZOROK? Önállóan — de ne szabálytalanul Beszélgetés a gazdálkodók pénzügyi ellenőrzéséről Korábban már hírül adtuk, hogy minisztertanácsi határozat nyomán átszervezték a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóságát. Januárban alakult a PM Ellenőrzési Főigazgatósága, amely közvetlen irányítója lett a megyei igazgatóságoknak. Megszűntek a területi, több megyét átfogó ellenőrző szervezetek, a megyei igazgatóságok hatásköre viszont bővült: az ő feladatuk minden vállalat, szövetkezet, egyesület, vagyis adót fizető „jogi személy” pénzügyi ellenőr- zése. A revizorok így az egész megye gazdaságát áttekinthetik, gyorsabban adhatnak tájékoztatást az általuk tapasztalt kedvezőtlen jelenségekről, jobban segíthetik döntéseikben a központi és a megyei vezetőket. Az idei első félév tapasztalatairól éppen az említett céllal adott tájékoztatást a közelmúltban pénzügyi vezetőknek Kovács Sándor, az Ellenőrzési Főigazgatóság megyei igazgatója. — Az átszervezéssel egyszerűbb lesz az igazgatóság munkája? — Egyszerűbbnek egyáltalán nem mondható, de reméljük, sokkal hatékonyabb lesz. A névváltozás is jelzi, hogy már nemcsak az állami bevételekkel és támogatósokkal foglalkozunk. Minden megyében önálló ellenőrzési igazgatóságok dolgoznak, hatáskörük kiterjed az egész gazdaságra, a nagy- vállalattól a sportegyesületig Heves megyében 19 revizorral, három osztályt hoztunk létre: ipari, mező- gazdasági és élelmezésügyi, illetve kereskedelmi és szolgáltatási osztályokat Ennyit a szervezeti változásokról. Amit különösen fontosnak tartok: a megye gazdasági folyamatairól egységes képet alkothatunk és a továbbított információink is jobban segíthetnek az irányításnak. — Ellenőrzéseket más társadalmi testületek és hivatali szervezetek is végeznek. Nem fordulhat elő, hogy ugyanazt egymás után többször is megkérdezik egy vállalattól? — Törvény szabályozza, hogy rend legyen az ellenőrzések körül, ne zaklassák feleslegesen a munkahelyeket a revizorok. A párhuzamosság elkerülésére ellenőrzési naptárt készítünk, a megyei tanács irányításával összehangoljuk a programunkat, felhasználjuk egymás tapasztalatait Ennek ellenére persze előfordulhat hogy ugyanazt kérdezzük mi és mások is. Fontos, hogy javítsuk az együttműködésünket a tanácsokkal, pénzügyi szervezetekkel, ellenőrző testületekkel. — Hogyan határozta meg feladatait az új igazgatóság? — Kétévenként mindenütt megfordulunk. A megyében 199 gazdálkodó egységet ellenőrzünk előre meghatározott program alapján. Célvizsgálatokat ágazati vizsgálatokat tartunk, áttekintjük például a lakásépítés helyzetét a költségek, árak alakulását vizsgáljuk a tröszti vállalatok munkáját Tapasztalatokat gyűjtünk a gyorsan fejlődő, jó exportáló cégek tevékenységéről. Ahol nem mennek olyan jól a dolgok, választ keresünk a miértekre. A veszteséges alaphiányos vállalatok, szövetkezetek jobban szem előtt vannak, ezeknél minden veszteséges év után tartunk ellenőrzést. — A vállalatok saját felelősségükre kockáztatnak, s a mostani körülmények között szükség is van arra, hogy bátrabban vállalkozzanak. Ha veszítenek, magukat sújtják vele elsősorban. Hogyan vélekednek erről a revizorok? — Az új szervezeti felépítésünk is azt a célt szolgálja: közelebb kerülni, jobb kapcsolatot kialakítani a gazdálkodókkal A legkisebb mértékben sem sérthetik meg beavatkozással az önállóságot a felelősségteljes döntésekben. Am természetes az is, mindezt nem tehetik szabálytalanul, egymást vagy az egész gazdaságot megkárosítva. Nyilvánvalóan a Pénzügyminisztérium igazgatóságaként a népgazdaság érdekeit védjük, s egyik alapvető feladatunk a megelőzés. Segíteni is akarunk a döntésekben, a szabályozók közötti eligazodásban, hogy helyesek legyenek a számítások egy-egy üzleti vállalkozásnál. Célvizsgálat formájában például ezért tekintjük! át az eszközgazdálkodást a készletek alakulását Figyelemmel kíséri jük, hogyan érvényesül a normatív szabályozás, hol törekednek arra, hogy egyedi elbírálás alapján különleges engedményekben, támogatásban részesüljenek. Természetesen jelezzük, ha az igénybevételt jogtalannak; megalapozatlannak találjuk. Sokszor derült már az ki egy-egy szabályozó módosítása után, hogy indokolatlan volt a félelem, nem csökkent a gazdálkodók nyeresége. — Ügy látják, hogy sok a szándékos mulasztás, a „zavarosban halászás”? — Nem ez a tapasztalatunk, eltekintve egy-két kivételtől. Most is van folyamatban néhány vizsgálatunk, ahol hatóságként szabálysértési eljárást, felelősségre vonást kezdeményezünk. Ezekről tanulságaik miatt később tájékoztatást is szeretnénk adni. Ügyeskedéssel, néhány előírás kijátszásával ideig-óráig meg lehet élni, de erre alapozni egy szövetkezet, vállalat munkáját nem szabad! Valahol kiderül a dolog, még ha nem is az ellenőrök jönnek rá elsőnek. — Egyáltalán nem ezekhez a megállapításokhoz kapcsolódva, csak időszerűsége miatt kérdezzük: hogyan •vélekednek a kisvállalkozásokról, a gazdasági társulásokról? — Mint adófizetőket, őket is kell ellenőriznünk. Heves megyében az idei első félévben gyarapodott a társulások, kisvállalkozások száma, de még igen kevés tapasztalatunk van a munkájukról. Az igazgatóság második félévi ellenőrzési programjában szerepel munkájuk, első lépéseik megismerése. Természetesen itt is elsősorban a segítség a fontos: hogyan épüljenek be a gazdaság szerkezetébe, milyen követelményeknek kell megfelelniük a pénzügyek terén. Azt hiszem, közös cél a tisztességes verseny, a jobb kiszolgálás. Ha leszámítjuk azokat akik eleve szabálytalanságokból akarnak meggazdagodni, biztosan nagyszerűen meg is felelnek a feladataiknak. — A revizorok között egyébként — miután új a szervezetünk is — sok a fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező szakember. Magunknak is jól fel kell készülnünk a munkánkra. Az év elején és év közben is rendezünk továbbképzést, a nálunk dolgozó revizoroknak, közgazdászoknak, jogászoknak természetesen gyakran kell felújítaniuk ismereteiket. Bizonyítanunk nekünk is kell — és remélem: fogunk is... Hekeli Sándor LEVÉL A MINISZTERNEK Villáminterjú Fábryné Dohai Honával A folyosó most csendes, úgy tűnik: nyáron a képviselőasszonynak is kevesebb dolga akad. A meghirdetett fogadónapra mindössze négyen jöttek el, hárman magánügyben. Aid mások érdekében is szót emel, az az egri Lajosváros gondjait- bajait sorolja. Azt például, hogy a Liszt Ferenc utcában járhatatlan az út az esős időszakban, s nem folyik le a csapadék-, illetve a szennyvíz. Továbbá: gázvezetéket szeretnének kapni az utcabeliek, de nem tudják az engedélyezés útr játnmódját. Az állampolgárokkal való beszélgetés, a panaszok meghallgatása egyébként így is kitöltötte a reggel 9-től délig tartó időszakot. Két „ügyintézés” között ültünk le a Hazafias Népfront egri, városi bizottságának irodájában Fábryné Dobai Ilonával egy röpke beszélgetésre. A téma mi is lehetne más, mint a képviselői munka és a -nyár ... — Az, hogy most csupán négyen jöttek el a fogadónapra, nem jelent uborka- szezont a munkában — mondta. — Számtalan kéréssel, gonddal keresnek meg nap mint nap, s többen kértek taanácsot különféle ügyekben. A képviselői tevékenységben nincsenek évszakok, mindig akkor kell valaminek utánanézni, amikor a választóink felkeresnek minket — Azért a képviselőnőnek is jár egy kis nyári pihenés. — Már túl vagyok rajta, a bulgáriai Naposparton töltöttem néhány napot Remekül éreztük magunkat az egri csoport tagjaival, de ez a pihenés sem volt felhőtlen ... — Hogyhogy? — Csupán azért, mert állandóan ott járt a fejemben, hogy amikor hazaérek, szinte azonnal mehetek állam- vizBgázni. Ugyanis most fejeztem be a marxista-leninista egyetemet, s az utolsó erőpróbára a nemzetközi munkásmozgalomból került sor. — Gratulálhatunk? — Köszönöm, igen ... Ezt az akadályt sikerrel vettem de még annyi minden van, ami néha felér egy-egy vizsgával. Szinte minden, ami például a képviselői munkával jár együtt — Látom, a dossziéja tömött. Mi minden vár még elintézésre? — Nemrégiben kerestek meg Egerszalókról az egészséges ivóvíz ügyében. Megnéztem, mit tehetek, sok helyen kellett tárgyalnom, intézkednem, hogy léphessünk egyet ebben az ügyben is. Aztán az egri gyalogbelváros ügyében leveleztem Pullai Árpáddal, aki azt válaszolta, hogy a közeljövőben módosításra kerülő KRESZJben már várhatóan helyet kap a gyalogosok „magánterületét” védő táblák: elhelyezésének kérdése is. Egyre több helyen alakítanak ki ugyanis a világban, az országban ilyen sétautcákból álló belvárosokat... — Most dél van, befejeződött a fogadónapja. Mi most a további, illetve a közeljövőbeni programja? — Délután a vállalati újság szerkesztő bizottságának ülésén veszek részt Ez a lap jelentős szerepet játszik a tanácsi építőipari vállalatnál dolgozók tájékoztatásában, ezért — mint párttitkár — mindig sziveden kapcsolódom be a következő lapszám tervezésébe... A hét végén pedig elutazunk a férjemmel néhány napra a rokonokhoz, azután pedig ott folytatom, ahol abbahagytam: Felnémeten, Szarvaskőn, Nosz- vajon és Felsőtárkányban szeretnék találkozni a választópolgárokkal egy-egy fogadónapon, amelyen szívesen látom önöket is. ' — Köszönjük a meghívást ... Szilvás István Négy egyenlő részben Módosították a mezőgazdasági öntSzávíz diját A földjeit öntöző és a halastóval, rizsterülel ekkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodását segíti az Országos Vízügyi Hivatal elnökének új intézkedése, amely szerint — az érdekelt tárcával, főhatósággal és érdekképviseleti szervvel egyetértésben — módosította aiz öntözéshez és a tógazdálkodáshoz szükséges víz díját A kihirdetéssel hatályba lépett rendelkezés megváltoztatta az öntözésre berendezett terület után évente fizetendő alapdíj és a ténylegesen felhasznált vízért jóró változó díj arányait. Az előbbit csökkentette, s az utóbbit emelte, de azonos terület és vízfelhasználás esetén semmivel sem kerül többe az öntözés, mint eddig. Azzal viszont, hogy az állandó költséget jelentő alapdíj aránya a korábbi 80—90 százalékról 60 százalékra csökkent, megkönnyítette a mezőgazdasági nagyüzemek pénzügyi gazdálkodását, annál is inkább, mert a befizetés feltételeit is enyhítették. Most már ugyanis nem két, hanem négy egyenlő részletben róhatják le az évi alapdíj összegét Az öntözési költségek változatlan egyenlegén belül a ténylegesen felhasznált víz- mennyiség után járó változó költség aránya a korábbi 10—20 százalékról mintegy 40 százalékra emelkedett, ennélfogva jobban igazodik az öntözési teljesítményhez, s arra ösztönöz, hogy na- gyob figyelmet fordítsanak a haszon nélkül elfolyó vízre, elkerüljék a pazarlást.
