Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 17., szombat M. EGY EI PANORÁMA „Az egri püspökség birtoka volt várával együtt. A Rátát nembeli Gergely fiainak kiadott oklevél határjárást ír le, ebben fordul elő Szarvaskő is. (Wenczel: X. 201.) A pápai adójegyzékben a falut, melynek önálló plébániája volt, »püspökvár alattinak« jelölték. (Mon. Vatic.) 1438-ban említi egy megbízó oklevél Szarvaskő várnagyát, ki az egri püspök tisztje volt. A falu neve Szarvaskőalja az 1494. és 1495. évi adójegyzékben. Állandó forgalmi hely lévén, vámot szedett a püspök az útvonalon.” Vízcsepp egy falevél rovátkáiban — ez Szarvaskő Örülök a megtalált hasonlatnak, bár nem szeretem, ha toliam ilyen süppedékes területre téved. Minden hasonlat szemfényvesztésre ingerel — olvastam valahol, azóta igyekszem elkerülni ezeket a mint-ekkel összekötött fordulatokat. De ennek most igazán örülök, s míg a tanács épülete felé lépkedek, igyekszem leválasztani a mondatra tapadó vérszívókat, a jelzőket is. Nincs „üde”, „áttetsző”, „tiszta” satöbbi. Marad a négy szó: vízcsepp egy falevél rovátkáiban. ★ A vb-titkár magas, vékony férfi. Punyi István gondjaira 1968-ban bízták a falut, előtte Szilvásváradon dolgozott, tanult mesterségét gyakorolta, agronómus volt. — Anyagilag jobban jönnék ki, ha a mezőgazdaságban maradtam volna. De izgatott a község sorsa, és ide kötött a családom is. — mondja. — Igyekszem, hogy az itt élő 364 ember elégedett legyen a munkámmal. Sajnos, nagy gondunk, hogy „helyszűke” miatt építésre alkalmas telket nem tudunk biztosítani. Csak a lebontott régi házak helyén lehet új otthonokat teremteni. Ezért ide nem nagyon költöznek ki Egerből, mint a többi városközeli községbe. Ennek eredménye, hogy lassan elöregszik a település. A mezőgazdasági művelésre alkalmas földjeinket is eladtuk már, az istenmezeji tsz termeszt ott búzát és legelteti állatait. A lakosság harmada hatvan éven felüli, a többiek pedig eljárnak dolgozni, nagyobbrészt Egerbe. — A megüresedő „fészkeket” hétvégi házaknak veszik meg az új tulajdonosok, ök csak szombaton és vasárnap jönnek, keresnek itt nyugalmat, amit meg is találhatnak a táj szépségében. Erre épül a község rendezési terve is, amely szerint Szarvaskő „hétvégi falu” lesz. Ennek megfelelően bővítjük az új telepet is, itt további nyaralók épülhetnek a jövőben. Amióta 1977-ben az iskola is „beköltözött” Felnémetre, nemcsak a nyári napokon ilyen pihenésre csábító a csönd az utcáinkon. De aki szórakozással akarja egybekötni a nyaralását, az is jól jár nálunk. Remek a közlekedésünk Egerbe. Szarvaskő „komfortszintjét” pedig tovább javítjuk a jövő esztendőtől, amikor egy új kút bekapcsolásával a meglevő, majd két kilométeres vízhálózatunk gyarapszik. ★ A Szarvaskőt átszelő 25-ös út mellett két asszony beszéli meg napi teendőit, örülnek az érdeklődő idegennek. Csend és tökéletes nyugalom Qua Vadis? Hová mész? — Szarvaskő (Fotó: Perl Márton) „Dehogy költözünk el innen, dehogy!” — Sokan elköltöznek innen. A fiatalok azért, mer! nincs óvoda, meg iskola, az öregek pedig sokan, mennek a fiatalok után — tárja szét a kezét Kiss Bernátné. — Mi most építettünk a fiunknak egy házat, hátha a katonaság után ide hozza majd a leendő asszonyt, és itt telepszik le. — Látja azt a kétszintest? Az ott, a patak túlsó oldalán. „Agyonütöttük” ami ott állt, egy régit, de az anyag nagy részét fel tudtuk használni. Rengeteget dolgoztunk, voltak méheink, teheneink, kapálni való földünk —, nem tudom, még egyszer bírnánk-e? Ha nem tetszik itt nekik, majd eladják, és az árából befizetnek egy másikra valahol Egerben. — Nálunk kevés új ház épül — toldja meg özv. Kiss Mihályné — de ott fönn — mutat a tető felé — sok szép nyaraló van. Mi csak úgy hívtuk régen azt a területet, hogy Kecskefar, de most már tényleg ráillik az új név: Rózsadomb. ★ Punyi Sándor portáján a lugas kellemes árnyékában hűsöl a család. — Mi csak egy része vagyunk — mosolyodik el a nagymama — igaz-e? — Az ölében ülő kisfiú mosolyogva rábólint. — Egyszem fiunk Egerben dolgozik, villanyszerelő. A menyem pedig épp most szaladt el valahová. Gyesen van, meg aztán jön a harmadik unoka is ... — Dehogy költözünk el innen, dehogy! Sőt a gyerekek jönnek majd ki Egerből, ha nagyobbak lesznek már a kicsik. A fiam nem tudja megszokni a várost, nem tud ott gyökeret verni a lakótelepen. Szereti az erdőt, a nyugalmat. Én is inkább laknék itt egy kunyhóban, mint Egerben egy háromszobás lakásban. Nézzen körül, mi pótolhatja ezt? — mutat körbe a tájon. — Itt születtünk, itt küszködtünk — engedi le az újságot Punyi Sándor. Itt dolgoztam egész életemben. Bányász voltam, most meg már nyugdíjas vagyok. Tudja, nincs is itt semmi baj, ilyen jó még sosem volt ebben az országban, csak a nyugdíj lenne egy kicsit több, mert az bizony elég kevés. ★ Dél van, kánikula. Az egyik utcai átfolyónál négy gyerek tanakodik. A labda begurult a csőbe, vajon hogyan lehetne kiszedni? — Hozzatok drótot, hurkot csinálunk — ajánlja az egyik pesti. — Túl sok a kavics, elakad — rágja a körmét a legkisebb, az egri. Egyikőjük sem szarvaskői, nyaralók. Ki a nagymamánál, ki meg a rokonainál vakációzik. — Idevalósi nincs is közietek? — kérdezem. — Itt csak öregek laknak, őket meg hiába hívjuk focizni — vigyorodik el az egyik foghíjaska, aztán csendesen hozzáteszi: a Tibi most szaladt haza, egy kapáért, hátha azzal sikerül a lasztit kikotorni. ★ Mielőtt visszaindulok Egerbe, újra előhúzom noteszemet és felírom a mondatot: vízcsepp egy falevél rovátkáiban. Szilágyi Andor Semmit sem bíznak a véletlenre a vagyonvédelemben Példamutató egerszólátiak Már-már közhelynek számít a következő, oly sokszor leírt, vagy elhangzott mondat: a társadalmi tulajdon védelme valamennyiünk érdeke, s feladata. A gazdálkodó szervezeteknek — jellegüknek megfelelően — természetesen különböző képpen kell gondoskodniuk a közös javak megóvásáról. Mások az ezt szolgáló tennivalók a vállalatoknál, az üzemekben, mások az intézményekben, és megint mások a termelő- szövetkezetekben. Ez utóbbiak közül választottunk ki egyet — elsősorban a példa- mutatás kedvéért. Az egerszóláti Ho Si Minh Egyesült Termelőszövetkezet 2700 hektáros területével a kisgazdaságok közé számít. Mégis jócskán van mit őrizni itt, már csak ha a közismerten híres libatenyészetre gondolunk. Utunk első állomásán, a község határában levő tónál a két partot — amerre csak a szem ellát — fehér szárnyasok népesítik be. Két rókafül — ötszáz forint — Jelenleg 21 ezer van itt belőlük — mutat körbe Dér József elnök —, de a hét telepünkön összesen mintegy szárezerre rúg a számuk. Télen-nyáron a szabad ég alatt vannak, s ennek megfelelően gondoskodunk a szigorú őrzésükről is. így aztán nem véletlen, hogy a legnagyobb gondot nem is az emberek, hanem a ragadozók jelentik: különösen a rókák okoznak gyakran, és sok kárt a libaállományban. Persze, ennek elkerülésére is van a téeszben egy sajátos megoldás. — Annak, aki elejtett egy vörösbundájút, a két fülének bemutatásával igazolja e2f, nyáron 500 forintot fizetünk ki. Volt, aki egy ilyen meleg időszakban negyvenet lőtt le... — meséli az elnök. Azt sem rejti véka alá, hogy a jövőben kevésbé véres módot alkalmaznak: csapdákkal fogják össze a ravaszdikat, ami már csak azért is jó, mert a prémük igen értékes. Erre szolgál majd egyébként a meet épülő rókafanm. Betérve a téesz-irodába, tovább elemezzük a tulajdonvédelmi tevékenységet. Hiszen nemcsak a liba lehet csábító annak, aki esetlegesen lopásra adná a fejét. — Kilencszáz hektáron szántóföldi növényeket, száz- tizenkét hektáron szőlőt termelünk — veszi számba a „lehetőségeket” Kálmán Mihály főkönyvelő. — A gépparkunk értéke 19 millió, az állóeszközöké pedig megközelíti az 50 millió forintot. S a terményeken kívül ott vannak még a tápszerek ... A tolvajnak a prémiuma bánja — A közös javak megóvását szolgálja ez a módszerünk is — mondja Szálkái Miklós, a szövetkezet általános elnökhelyettese —: egy közgyűlésen hozott határozat szerint ha bárki_ bármilyen jellegű és értékű kárt okoz a téesznek, azzal automatikusan kizárja magát a prémiumból. Senkinek sem éri meg tehát, mert akár csak egy kiló tápot, öt forint értékben eltulajdonít, az év végén akár 20 ezer forinttól is eleshet! Ez feltétlenül jó visszatartó erő. Arról nem is beszélve, hogy az illető a munkatársai előtt is lejáratja magát. Persze, az említettek mellett feltétlenül szükség volt a vagyonvédelmi szolgálat megszervezésére is. Erre még 1975-ben sor került. Főfoglalkozásban egy rendész látja el az őrzés feladatait, ő mellesleg önkéntes segítő, tehát a rendőrséggel is jók a kapcsolatai. Ez meghatározza az együttműködésüket is. Mellette három mezőőr teljesít rendszeresen szolgálatot. A sok pénzt hozó házimadarakat valamennyi telephelyen éjjeli őrök vigyázzák, míg nappal természetesen a gondozóik vannak velük. A szervezet tulajdonvédelem hatékonyságát Szálkái Miklós szavai bizonyítják: — 1975 előtt, bizony többször előfordult szőlő- vagy falopás, esetleg más jellegű károkozás is. Azóta viszont közös javaink megkárosítása miatt egyetlen eljárást sem kellett indítanunk, egyetlen fegyelmit sem osztottunk ki. — A szövetkezet maximálisan igyekszik támogatni tagjait — veszi át a szót ismét Kálmán Mihály —, a háztáji gazdálkodáshoz szükséges terményeket, növényvédőszereket, alkatrészeket önköltségi áron megkaphatják. Ez már csak azért is figyelemre és követésre méltó gyakorlat, mert bizony sok más gazdaságban mereven elzárkóznak ettől. Ne legyenek papírtehenek! A Heves megyei Rendőr- főkapitányság társadalmi tulajdonvédelmi osztályának munkatársa, így értékeli az egerszóláti téeszben végzett munkát: — Annak fő okát, hogy itt ennyire megnyugtató a vagyonvédelem helyzete, abban, látom hogy a vezetés és a tagság egységes, együttesen határozzák el a feladatokat, s azokat egységesen is hajtják végre. A különféle anyagok útját jól nyomon lehet követni a bizonylatokon, s nem férhet kétség a gazdaságban dolgozók becsületességéhez sem. Nem lenne teljes ez az írás, ha nem kapnánk általános képet arról, milyen a tulajdonvédelem a megye más termelőszövetkezeteiben. — A hetvenes évtized utolsó öt évében stagnált az ilyen jellegű bűncselekmények száma. Tavaly viszont növekedett, csakúgy, mint az okozott károk mennyisége. Sajnos, az idén sem várhatunk javulást: már most, fél esztendő alatt a társadalmi tulajdont károsítok „teljesítménye” majdnem elérte a tavalyit. Hogy melyek a fő okok? Mindenekelőtt az új vállalkozásokkal akadnak gondok ugyanis a rendelet megfelelő, de nincs egységes gyakorlat. Másrészt sok helyen maguk a téeszvezetők sem tesznek meg mindent a biztonságos vagyonvédelem érdekében. Sajnos, őket nemigen ellenőrzi senki, s bizony előfordul, hogy több százezer forintos, vagy milliós károkat okoznak. Jelenleg három eljárás folyik ilyen jellegű ügyben, különösen egyet emelek ki közülük, a bodonyi esetet, amelyről már az újságban is beszámoltak. Az állami dotáció növekedése, a minél több nyereség érdekében, hamis nyilvántartást vezettek. így eshetett meg, hogy az említett szövetkezetben „papírteheneket” állítottak elő. Vagyis, ötvenhat olyan jószágot könyveltek el, amelyek soha meg nem születtek. Nem véletlenül érdeklődtünk tehát a vagyonvédelmi munkáról az egerszóláti téeszben. Az ott tapasztaltak ugyanis egyértelműen példaként és okulásul állíthatók a közös vagyon megóvásának jelentőségéről olykor megfeledkezőknek. Szalay Zoltán öreg néne főkötője Surlófényben „Nálunk kevés új ház épül” „Itt születtünk, itt küszködtünk”