Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-14 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 14., szerda 5 se/KÍSZ ««TU* Van azért, akinek jól áll a formaruha A győri Gyötrelem Kép: Szántó György Szöveg: Kis Szabó Ervin Nehéz, de teljesítik a normát Készülnek a levelek az otthonhagyott fiúknak tem egy már megírt képese lapba. Remélem, nem haragszik meg érte írója, ha most közzéteszem a. tartalmát: „A tizennégy napból kettő már eltelt, tehát nemsokára otthon leszek! Addig is üdvözlet az építőből: Szió, Ancsa!” Ügy gondolom, mondani sem kell: a címzett egy otthonhagyott fiú volt... Ami után senkit nem kellett elringatni EXPORTMUNKÁRA FELVESZÜNK ÁCS, KŐMŰVES ÉS VASBETONSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT. JELENTKEZÉS: a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 52. sz. mh. főépítésvezetőségén, Budapest XII., Németvölgyi 150. és 32. sz. építésvezetőségén Budapest VI., Zichy Jenő u. 1. Bajcsy-Zs. u. sarok. A mozdulat már szakszerű Kinek mit hozott, vagy mit hoz még ez a nyár? Mindenekelőtt napfényt, strandot, kánikulát. A többi pedig már jön magától. Vakáció a Balatonnál, a nagyszülőknél falun, másoknak egy Expressz-út a bécsi Rolling Stones-koncertre, vagy éppen édes semmittevés a cimborákkal a téren. Sokan még egy építőtábort is bekalkuláltak, mégpedig egy jubileumit. Az idén nyáron ugyanis 25. alkalommal szerveződött a Hanságban kezdődött mozgalom. Kőrútunkon arra kerestünk választ, milyen ma egy építőtábor. Milyen a hangulat, a munka, a szórakozás — mert azért erre is jut idő bőven. Csendes volt az éjszaka Szolnok megyéből 84-en az M3-as autópálya építkezésén dolgoznak. Szakmunkástanulók gimnazisták,szak. középiskolások. Gyimesi Árpád és felesége a táborvezetőség tagjai. — Vezetőként most vagyunk először építőben — mondta a férj —, de az egyetemi évek alatt többször magunk is építkeztünk együtt. Egyébként most már öreg táborozóknak számítunk, mert először valamikor általános iskolás korunkban találkoztunk egy őrsvezetőképzőben. — No, és a srácok? — Eddig jól dolgoznak. A Maradona és a Mószer Aranka nevet viselő brigádok nagyon fogadkoznak: megnyerik a munkaversenyt. Tennivaló akad bőven, s méghozzá nem is éppen a legkönnyebb fajtából. Betonoz^ nak, betonlapokat raknak le az út mentén. Az első munkanap után senkit nem kellett elringatni, hiába volt idegen a fekhely — csendes vo'lt az éjszaka. Az önkéntes útépítők közül Wisinger Gyula a legfiatalabb. Még csak most lesz első osztályos, mezőgazdasági gépszerelőnek tanul majd. Azt vallja: igaz, nehéz a munka, de a társaság, a szabadidős programok mindezért bőven kárpótolják. Különösen a lovaglást várja nagy izgalommal, de kipirult arccal beszélt a Du. na-kanyarban tett látogatás élményeiről is. Nlolnár Zoltánnak viszont már nem idegen ez a fajta munka. Most lesz harmadéves. kőművestanuló. — Engem nagyon jól kikapcsol az építőtábor. Ezenkívül megismerhetek különböző városokat, új barátokat Ezért jöttem most másodszor. A „Győri gyötrelem” A Hatvani Konzervgyárban ilyen tájt bizony elkel a segítség. Most van a főszezon, dandárfa a munkának. A több mint 90 Győr-Sopron megyei lány közül konzerv- borsót csomagol a győri Gyötrelem nevet viselő társaság. Sporttagozatú gimnáziumba járnak. Ahogy mondják : civilben kézilabdáznak. Sebők Katalin mosolyogva meséli el véleményét: —‘ Most vagyunk először s utoljára építőben. Egyszerűen nincs .rá idő a sport mellett. — Majd barátnőjére mutat, s hozzáteszi: — ö á Zsuzsi, a legjobb barátnőm. Egymás mellett ülünk a gi- miben is. Megegyeztünk, ha valami cikis dolgot kell mondani, akkor mindig egymásra hivatkozunk. Hát most ezt teszem: a Zsuzsi azt'mondta, hogy nem jövünk többet. —■' Persze, ehhez azt is tudni kell — tette hozzá Papp Judit —, hogy miután hazamegyünk, kezdődik az alapozás. Valójában az jelenti majd a gyötrelmeket, s nem éppen szerencsés., hogy előtte nem pihentük ki magunkat Persze olyasmiről is hallhattunk, hogy nagyon várják már azt a diszkót, s a közös vetélkedőt, amit az út_ építő fiúkkal rendeznek. A lényeg azonban egy: munkájuk eredményeként több mázsa borsó kerül a kartonokba, hogy azután útba indíthassák távoli országokba, például Irakba, vagy éppen a Szovjetunióba. Nem vagyunk elkényeztetve A fiúk összedörzsölték tenyerüket az első névsorolvasás után a Fáy-tanyán. „Remek az arány!”, mondogatták többen is. Az első hallásra úgy tűnik, igazuk volt. Húsz fiú és csaknem nyolcvan lány érkezett Bács- Kiskun megyéből, hogy a Gyöngyös—domoszlói Állami A fiúknak ugyan jobban állt a munkásnadrág, ki tudja miért (?) mégis a lányok kerültek lencsevégre Gazdaság szőlőjében elvégezzék az ilyenkor szokásos tennivalókat Kapálnak, kaccsolnak. Elég nehezen birkóznak meg a feladattal. Az óriásokra szabott munkásnadrág a fiúknak valamivel jobban áll. — Egyáltalán nem kényeztetnek el a lányok által — mondta a leendő negyedik osztályos Mészáros Nándor. — Sokan jöttünk egy iskolából, a kecskeméti közgazdaságiból, s így ismerj ülk egymást. Mi, fiúk, inkább a bajai lányok barátságát keressük. Reméljük, összerázódik a társaság. Én mindenesetre azért jöttem most másodszor is építőbe, mert tavaly vasútépítkezésen voltam, természetesen csak fiúkkal. Kíváncsi voltam, milyen egy koedukált tábor. Tóth Tünde több o&ztály- és iskolatársával a bajai kereskedelmiből jött a Fáy-ta- nyára. Leendő szakmájuktól jócskán idegen a kapálás, de teljesíteni tudják a normát Közülük Berecz Erika a leg. rutinosabb. Most harmadszoi , táborozik. — A volt tanárnőm, a mostani táborvezetőnk vitt el először építőtáborba. Tulajdonképpen miatta vagyok itl most is. Lehet, hogy még most az elején többen pa. maszkodnak, de nekem igazán elhihetik: az építőber mindig jó a hangulat. Csat a fiúk hiányoznak Az otthoniak, a barátok... Ahogy ezt elmondja — tudom, illetlenség — belenézÉrtesítjük Kedves Vásárlóinkat, hogy Egerben (csebokszári-lakótelepi alpiacon) megnyitottuk a HATÓSÁGI HÚSBOLTOT. Várjuk Kedves Vásárlóinkat. ÁFÉSZ, Eger
