Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 14., szerda 3. — Bundába bújni éppen­séggel most, ezen a júliusi napon még nem muszáj, de kétségtelenül hűvös idő jár­ja, mi lesz az aratással? — Nálunk eddig rengeteg csapadékhiány volt, pedig régi tapasztalat, hogy ami­nek le kell esni, az előbb, utóbb le is esik — feleli Pálos Lóránt, a pélyi Tisza- mer.te Tsz elnöke. — Ha máskor nem, hát ilyenkor, aratáskor. Egyébként 1760 hektár búzánk van, július 9-én kezdtük aratni, és vagy 400 hektárt eddig már leta­roltunk. Magát a „tarolást” már Ariné Mészáros Melinda köz. ponti agronómussal és Tóth Miklós gabonatermesztési ágazatvezetővel vesszük kö­zelebbről szemügyre. A kér­dés: sok gondot okoz-e az aratásban az eddig szokatla­nul hideg július? — Nem nagyon — felelik. — A korábbi aszályos időjá­rás több kárt okozott a mi gyenge, agyagos földünkön. Hiába volt a jó talajelökészi- tés, a lombtrágyázás, a ter­vezett hektáronkénti átlagból már aligha lesz valami. A „legszomjasabb” földön kezd­tük ugyanis az aratást, az ezután következők már job­bak lesznek. Pélyen egyébként ezekben a napokban 12 saját kombájn vágja a búzát, és ha úgy ala­kul, segít majd Bélapátfal­va, Hódmezővásárhely és a hagyományosan hűséges északi szomszédok, a szlová­kiai kombájnosok. Ez az, ami jó. Továbbá az még, hogy a tsz-ben kitűnőért. sikerült fel­készülni a „legnagyobb” nyári munkára, ezt igazolta a június 22—i gépszemle, a raktárszem,le, a biztosított szárító- és a szállítókapaci­tás. Ami viszont nem jó: a kombájnosok bérezését na­gyon nehéz megoldani. Ed­dig, ha pl. a szerelő kom­bájnra ült szabadsága idején, azt másodállásnak lehetett tekinteni — ma már nem. Kurcz István: Mi itt a bri­gádban, hatan — egy karra dolgozunk, újnak a régi se­gít, a fiatalja meg az öreg­nek — Figyelmünk, energiánk legnagyobb részét kénytele­nek voltunk a bérgazdálko­dásra fordítani — mondta erről az elnök. Jó szerencse, hogy azért többre is tellett tőlük. Ügyel, nek egyebek között a szak­mai utánpótlásra — jóllehet, a mai „vezérkar" is fiatal —, így ennek jegyében az utób_ bi esztendők során több ag­rártudományi egyetemi hall­gatót hívnak meg, dolgozza­nak náluk kombájnosként a nyári szünetben. Aki kedvet kap hozzá, az bízvást számít, hat olyan megbízatásra, amelyben jól hasznosíthatja tudását, és további szakmai fejlődésére kiváló lehetőség kínálkozik. Pély pillanatnyilag két szolgálati lakással várja őket. Tóth Józsefné ötödéves hallgató néhány percre le­ugrik a kombájnról, hogy néhány szót váltsunk. Ott van mellette Nagy Szabolcs is, aki bevezette őt a kom- bájnozás tudományába. — Szívesen jönnék ide — mondja a fiatalember —, de a menyasszonyom szőlész-bo. rász szakmában szerez dip­lomát, olyan helyet kell vá­Két kombájn egyszerre ontja ki terhét a pélyi határban. Ez még a gyengébb „eresztés”, a továbbiakban jobban adó táblák következnek lasztanunk, ahol számára is megfelelő munkalehetőség kínálkozik. Egyébként Sza­bolcsnak sokat köszönhetek, nála voltam segédvezető. Ne­kem szakmailag is, anyagilag is sokat mond: tavaly közel kilencezer forint jött itt ösz_ sze nekem. Minderről a Brank-dűlő­ben esik szó, innen a pélyi részre megyünk. Ez már a Darus-hát. Itt-ott — mint Mészáros Melinda megjegyzi — sok a „vadkatóka”, a ka­millához hasonlatos kis vi­rág Amúgy szépen mutat a búzában, de persze, nem nagy öröm. — Ezért óhajtjuk aratás, kor a szárazságot — mondja Melinda —, mert nedves idő­ben nagyon előjönnek ezek a vadkaták. De előkerül Kurcz István, az a kom- bájnos is, akire Pélyen mél­tán büszkék a termel őszövet_ kezet vezetői. Most azt mond. ja: — Nincs semmi különös a dologban. Annyi az egész, hogy 22 éve vagyok itt egy­folytában, nyáron, kombáj­nosként, máskor pedig mint gépszerelő. A siker egyébként nem egy emberen múlik, ha_ nem azon, hogy milyen a csapat. Mi itt, ez a hat em­ber, egy karra dolgozunk, egyik húzza a másikat, az újnak a régi segít, a fiatalja meg az öregnek, hátrányba senki se szorul. — Milyennek látja a ter­mést? — Jó közepes lesz, itt a fekete földön. A tavalyinál jobb valamivel, de az 1980- ast már nem éri el. Maradnánk, de vár a köm_ lői határ is. Bár már esőre áll, még port ver a nehéz tárcsa, amint végigrobog a kömlői Május 1. tarlóján. Itt most nyolc nagy teljesítményű kombájn vágja a búzát, ma­ga a szövetkezet pedig már nem egy nehéz esztendőt megért. Most azonban, az ismert rossz időjárás ellené­re is szép termésben remény­kednek, könnyen viccel dr. Gál Lajos főagronómus: — Téeszünk a szanáltakkal határos, de ő maga még so­hasem szanáltatott...! De, komolyra fordítva a szót, most 50—52 vagon a napi búzabeszállításunk, vasár­nap éppen 52 vagon volt. Ezt támasztja alá a lát­ható munka is — jelenleg a Rokkant táblán, meg a Mol­nár tagban, ahol a lábukat lógató esőfelhők alatt fárad, hatatlanul aratnak a gépek. Traktoros, kombájnos, szál. Utók, agronómus, mindenki Komlón, a határban már eső csepereg, de az éles tárcsa nyomán még porfelhő fakad a tarlón (Fotó: Perl Márton) együtt, mindenütt gondos em­beri munka. Kedvet kapunk hozzá, fel- kéredzkedünk Kiss József kombájnjára, s ő, bár sok a dolga, elviseli a potyautast Dübög a gép, a dús kalászo­kat a vágószerkezethez hajt. ja a motolla, lepkék reppen. nek fel előttünk. Kiss fe­szült figyelemmel vezet, sze_ metélni kezd az eső. A kom. bájnos szája elkeskenyedik, majd megjegyzi: — Mégis jó lesz a búza! Mire az irodába vissza­érünk, már esik. Csáti Jónás elnök nem látszik haragos­nak miatta: — Csak tárolási gond ne legyen a Terményforgalmi­nál ... Ami pedig az esőt il­leti: — Jó a szárítókapacitá­sunk, hát majd megszárít­juk „Pipál” viszont a kuko_ rica, sündörödik a levél, mindennél jobban kell most, hogy megázzon. Járja is itt erre egy jó mondás: míg a kukorica csövei, pihen az arató. Csak jég ne legyen, szívesen pihenünk egy-két napot az aratással. B. Kun Tibor JÓ MUNKÁT, SOK BÚZÁT...! Nedves aratás — Lényegtelen a forga­lom, betett nekünk a hobbi! Zöldséget, újkrumplit, zöld­babot, de még gyümölcsöt is egyre többen visznek ha­za a piac helyett a hobbi­kertből. Sokan nem is haza: amióta szabad, a piacon is árulnak a hobbizók, és nem is mindig adják el nagyban a kereskedőnek. Az eladás izgalmáért? Nem tudom! Én viszont ma is két láda zöld­babot dobtam ki, ott van a bódé mögött! — Mivel telik a hét vége? — Árubeszerzéssel! Szom­bat délután leszaladok Bo- conádra, Hevesre dinnyéért, vasárnap reggel itt árulok, déli egykor a pesti Bosnyák téren van jelenésem: a sze­gediek már gyönyörű őszi­barackot hoznak föl, Balás- tyáról nagyon szép krumplit kínálnak, a savanyú nyári rebli alma is ritkaság még itt — ezeket van szándékom hoz­ni, ezeket nem üti ki a hob­bi se! — Haragszik a hobbi­kertre? — Dehogyis! A testvérem fia is technikus az Agro- mechanikában, sose foglal­kozott földdel, mostó meg olyan lugasa van Carcinal- ból, Irsay Olivérből, saszlá- ból, hogy tavaly negyven­ezret árult ki belőle! A szak­értelem gyorsan megszerez­hető: az igyekezet a lényeg! Ami sajátja a vidéknek. A szőlő sose tűrte a restsé­get, és Abasár, Nagyréde mai gazdagsága is a renge­teg munkán alapul. A hét végi munkán is! Hagyomány — a szabad szombat csak lendített az otthoni gazdasá­gon, a városban is. A Csalo­gány utcában például gyö­nyörű sorgarázs épül: kalá- kábah. A tanács nem en­gedte az ilyen-olyan csúf tákolmányokat — okosan — és így városképbe illő valami lesz a „szükséges rossz” ga­rázsokból is. A hétvégeken formálódva; pluszmunkából. A délelőtti nyüzsgés egyébként inkább vasárna- pias: autók hada hozza a turistákat át a városon, fel a Mátrába. Bevásárló kevés akad, az elemózsiánakvalót már pénteken megvették a gyöngyösiek. Inkább csak nézelődnek a ruházati bol­tokban is. Nem történik semmi. Vagy mégis? Ilyen a vélet­len ! A Fenyő Áruházba fordulnék be: ordítozva pró­bálja kitépni magát négy (!) elárusító kezéből a „kedves” vevő. Ezúttal a vevő is idé­zőjelbe, sőt, „idézőbe” kíván­kozik: a 720 (!) forintos ru­hát fizetés nélkül süllyesz­tette hatalmas táskájába egy barna bőrű, csúf asszony. Háromszor is megpróbál szabadulni karjainkból, hogy gyalog távozzék — de végül „meseautó” lesz belőle, az­tán meg mese. Mese arról a szintén barna fiatal fiúról, aki — mikor látta, hogy idősecske „menyasszonya” már nem menekülhet, — férfiasán — elszaladt! Ket­tővel kevesebben rontják ezen a hétvégén az igen jó közbiztonságot Gyöngyösön, hála rendőreink — tanúsít­hatom! — tiszteletet paran­csoló fellépésének. Az apró közjáték csak pillanatra zavarja meg a délidőt: mindenki ebédel. Azt nemigen tudni, mi fő a gyöngyösiek fazekában, az viszont biztonsággal állítha­tó: mi nem? A halárus Lanczinger Géza az „élő hal nincs” tábla elől nézeget ki­felé: Akiknek emlékezetes lesz ez a szabad szombat: Hangya László és felesége a „mézes­órák” idején Turisták mindenfelől, mindenfélével: alig győzik a belváros szűk útjai (Fotó: Kőhidi Imre) Piacra fel! — gondolom kora reggel, hiszen: első a lét! Kezemben a Népújság a hivatalos piaci árakkal — arcomon a csalódás. Mert ki is tételezné föl, hogy az árak a hét végére — esnek! A paradicsom például 23 he­lyett legfeljebb 20, a kelká­poszta 10 helyett 7, a tök 4 helyett 2, a zöldbab 12 he­lyett 8 forintért kapható, és csupán egy-két gyümölcsféle ára éri el, vagy haladja meg az újságban közölteket. Áru töméntelen, vevő alig, az is finnyás: a szabadpiac ez­úttal „kínálati”. Elég baj — a kereskedőnek! Szabó Im- réné — rutinos nyilatkozó, egy ízben a tv-híradóban is Több az áru, mint a vevő — Szabó Imréné a kereskedő­élet alkonyáról szól válaszolt már a szemlélő miniszternek! — ezúttal a kereskedőélet keserveit so­rolja: Szabad szombat — Gyöngyösön Hétköznapi ünnepnap Ez a nyár más, mint minden megelőző: az ötnapos munkahét alaposan átrendezte az emberek hétvégi életritmusát. Ezért ben­nem a kíváncsiság: milyen is volt egy nyári szabad szombat például — Gyöngyö­sön? — Ma legfeljebb horgászok esznek halászlevet Gyön­gyösön! Kaptunk valami ke­vés halat hét elején a Ti­szából, a szolnoki Felszaba­dulás küldte, de a Hortobá­gyi Állami Gazdaságban te­lepítés van. A szezon csak szeptembertől kezdődik új­ra. De ha van is ponty: 65 kilója, az emberek inkább fagyasztott tengeri halat rántanak. Délután van: strand- és esküvőidő. A strandon gyér közepes a forgalom — eny­hén borult az ég — jó 1000 —1200 ember választotta programul a lubickolást. A komfort jobb a tavalyinál: palacsinta, főtt kukorica is van — ez kevés ma vonz­erőnek. Annál vonzóbb viszont a házasságkötő terem: mint Holló Erzsébettől, a TÜSZSZI irodavezetőjétől megtudtuk, este fél hétig telt ház volt a házasságkötő teremben, hu­szonnégyen fogadtak egy­másnak örök hűséget, ebből tizenkettő volt a nő ... Este van, amikor az egyik boldog ifjú pár , Hangyáné Vörös Katalin és Hangya László lakodalmára bekuk­kantok a Kékesbe. A hangu­lat kellemesen emelkedett, a fiatalok boldogságának nincs híja. önálló lakásban kez­dik életüket, de csak két hét múlva: addig nászút a Balatonon. Aztán: a család- tervezés megvalósítása kö­vetkezik — mosolyognak a fiatalok. Vége a napnak. Dolgos szabadnap, de nem hétköz­nap: ez volt a szabad szom­bat 1982. július 10-én, Gyön­gyösön. Kőhidi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents