Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július t3., kedd A,,fogyókúrázó” Eiffel-torony Kedvelt madaraink a fecskék A tavasz kezdetével a 300 méter magas párizsi Eiffel- tornyot radikális fiatalító kárának vetik alá. A Szaij- na-parti város 11 000 tonnás jelképét, amely március 31- én volt 93 éves, most elő­ször is 1000 tonnával lefo­gyasztják. A francia Jean Kardas a kiselejtezett fém- gerendákat felvásárolta (ki­lóját 30 centime-ért) 20 ezer lemezlapra darabolta fel, megszámozta őket, és a 295 gramm súlyú lemezeket most az egész világon jó áron akarja árusítani. Elárverezik a panoráma­étterem utolsó emléktárgyait is. Sok elárverezni való mindenesetre nem maradt. Az ezüst evőeszközöket és edényeket a nosztalgikusok, a gyűjtők és ragadós kezűek rpár megfújták. Az asztal­neműt azonban az étterem bezárása előtt egy évveL biz­tos helyre vitték megőrzés céljából. Rózsaszínű asztalterítők A különböző nagyságú rózsaszínű asztalterítőket a stilizált betűkkel beléjük szőtt „Tour Eiffel Paris” monogrammal, valamint az Eiffel-torony asztali lámpá­kat, vagy az utolsó üzletve­zető, Róbert Grass tipográ­fiáik akinek, művei valami­kor a falakat díszítették, a gyűjtők immáron megsze­rezhetik. Az Eiffel-torony megfiata­lításának előkészítéseként Párizs városa a drága luxus- étterem engedélyét, amelyet az első emeleten a második világháború után nyitottak meg, már nem újította meg. Az új étterem, amely a Trocadero-palota parkjára és szökőkútjaira néz, szoli­dabb áraival fog kitűnni. A torony első emeletére ter­veznek még egy kongresszu­si és fogadótermet, egy, a torony történetével foglalko­zó audiovizuális múzeumot, valamint egy különleges bé­lyegzőt alkalmazó postahi­vatalt, A második emeleten újjá­születik a torony építőjének, Gustav Eiffelnek a dolgozó- szobája, és ide is terveznek egy új éttermet is. Gyorsan a csúcsra Az évente több mint 3 millió látogató számára örömhír a liftek felújítása. Az 1870-es évek elején épí­tett hidraulikus liftek eltűn­nek, és korszerűek kerülnek a helyükbe. Ezzel véget akarnak vetni a hossizú vá­rakozási időnek, amely ed­dig sok látogatót elijesztett, és felbosszantott. Ugyanis csak kevesek sportosak annyira:, hogy a torony tete­jébe vezető 1711 lépcsőfokot megmásszák. Az újjáépített első emeletet május 15-ón nyitják meg a közönség részére. A felújítá­si munkálatokat 1983-ban fejezik be. Vita az acélváz körül Az 1889-es világkiállításra felépített Eiffel-tornyot a múltban többször fenyegette idő előtti vég. Már 1903-ban vitáztak lebontásáról, ócska­vasként történő kiselejtezé­séről. Két évtizeddel később, Eiffel halála adott alkalmat atz építmény, a városkép „szégyenfoltja” elleni újabb támadásra. Csalók kétszer áruba is bocsátották. 1925- ben egy ötletes szélhámos 100 000 frankot zsebelt be a torony „eladásáért”. 1947 októberében egy zöldségke­reskedő ugyanezzel a trük­kel csalt ki egy holland ócs- kavastelep-tulajdonostól 50 millió frankot. 1964 óta a város jelképe műemlék véde­lem alatt áll, és ezzel sért­hetetlenné vált. Magyarországon három fecskefaj él, közülük a füsti-, és a molnárfecske kizárólag az ember közelében, falvak­ban, városokban, a partifecs­ke főként a folyók, tavak környékén, ahol elhagyott sóderbányákban, meredek partoldalakban fészkelnek. A füstifecske színezete acélkék, homloka és torka rozsdavö­rös, alsóteste fehér vörhe- nyes árnyalattal. Nagyon jellemzők az öreg madarak hosszú faroktollai (képün­kön), ezek a frissen kirepült fiatalokon még hiányoznak. A füstifecske épületek belse­jében, istállók gerendáin, tornácok alatt fészkel. Ott­hona felül nyitott, a .mada­rak az apró sárgalacsinok közé hosszú fűszálakat épí­tenek be. A molnárfecske felül ugyancsak acélkék, de háta és egész alsóteste hófehér, ez a házak körül keringő madarakon mindig jól lát­szik. Rendszerint több madár él együtt, a fészkek néha szo­rosan egymás mellett épül­nek az eresz alatt, vagy a modern épületek erkélyei­nek szögleteiben. A molnár- fecske fészkéből hiányoznak a fűszálak, teljesen zárt építmény, csupárj egy kes­keny bejárónyílast találunk rajta. A három hazai fecskefaj közül a partifecske a leg­kisebb, színezete felül bar­na, alul, a begyén át húzódó ugyancsak barna övét leszá­mítva, piszkosfehér. Fészke- lésmódja teljesen eltér a füsti- és molnárfecskétől. Az apró madarak hihetetlenül A XVIII. század nyolcva. nas éveinek hajnalán érte­sülhetett először a nyájas honi olvasó anyanyelvén ha. zájának és a nagyvilágnak a legfrissebb eseményeiről. A Pozsonyban megjelenő Magyar Hírmondó, Rát Má­tyás lapja tette ezt lehetővé. Két évszázad elmúltával érdemes belelapozni a Hír­mondóba- — az 1782-ben megjelent híreket még az alapító Rát Mátyás szerkesz­tette. Az év elején tudósítás je­lent meg Újévi gála az ud­varban címmel. A jeles in- neplésen a német gyalog és nemes magyar lovasgárdá­kon kívül most legelőször a Gálics- s Ladomérországi nemes lengyel lovasgárda is megjelenők.” Januárban szá­mol be a lap A vallásbéli tűrhetőségről szóló felséges királyi rendelkezésről, ame. lyet mi II. József türelmi rendeletéként ismerünk. A tűrhetőség kifejezést Rát így magyarázza: Ennek nevezte egy erdélyi magyar a tole­ranciát. Mivel alkalmatosabb nevezetét nem találtam, most' ezzel élek. (Egy kis türelem — és megszületett a türelem szó, amely a tűr­hetőséget kiszorította.) nagy munkával vízszintes lyukakat fúrnak a meredek folyópartokba vagy a sóder­bányák oldalába, és annak végében, méternyi mélyen költii^ ki tojásaikat, és ne­velik fiókáikat. Mindig tele­pesen fészkelnek, legalább néhány tucat, de gyakran több száz pár él egymás kö­zelében. Fiókanevelés idején úgy repkednek a telep kö­rül, mint a méhek a kaptár közelében. Közben szinte szünet nélkül hallatják halk, sok finom „zs”-betűt tartal­mazó hangjukat. Fecskéink valamennyien vándormadarak, a téli hóna­pokat Afrikában töltik. Ta­vasszal legkorábban, már­ciusban, a füstifecske érke­zik, de a fészkelőhely közelé­ben csak áprilisban jelenik meg, körülbelül ugyanakkor, amikor a molnárfecskék és a partifecskék érkeznek ha­za Afrikából. Ha az időjárás kedvező, mindhárom faj kétszer nevel évente fióká­kat. A molnárfecske máso­dik költése gyakran elhúzó­dik, ilyenkor még szeptem­ber második felében is lát­hatunk etető madarakat. Ezek a megkésett fecskék azonban a többnyire szép őszi időben még minden ne­hézség nélkül eljuthatnak a tengerpartra, és onnét tovább a telelőhelyekre. A fecskék kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak, ko­ra hajnaltól alkonyatig a levegő országútjait járják^ Hűvös, esős napokon vi­szont, amikor a rovarmozgás a magasban megszűnik, gyakran megfigyelhetjük Persze hivatalos kormány­zati hírek nem szoríthatták háttérbe a „hazánkbéli tör­téneteknek” nevezett színes krónikát. Egy nógrádi ku­ruzsló kártevéséről tudósít­va a lap arra figyelmeztet­te olvasóit, hogy „aki tanu­latlan orvosra bízza magát, nemcsak az, hogy jól ki nem épül a nyavalyájából, hanem gyakorta még sú­lyosabb betegségbe esik”. „Fehér és Küküllő, úgy Hunyad megyében is — ol­vashatjuk —, oly állapotra jutottak az emberek, hogy marhájokat némelyek a ta­karmánynak nemléte miatt főbe verték.” „Erdélyben, Alamaron az elmúlt hónapban olyan em_ bér temettetett el, ki már a száznégy esztendőt bétöl- tötte volt. Ez mind halálá­hoz közel oly erőben volt, hogy csak a közelebb múlt nyáron egyedül egy szekér szénára való füvet kaszált egy napon.” Rát ehhez meg­jegyzi, hogy „Posonban azok között a 12 vénemberek között, kiknek szokás sze­rént nagycsütörtökön lábaik püspök által megmosattak, egy találkozott 104 eszten­dős”. Az 1782. május 8-i szám­ból: „A tavasz iszonyú hi­őket a legelő gulya körül, vagy tavak felett suhanva, ahol a szárnyaikkal felvert rovarokat szedik össze. A fecske és a gólya min­dig a magyar ember kedves madarainak számítottak, sok költemény emlékezik meg róluk, és talán éppen ezért tűnik furcsának, hogy újab­ban egyre több olyan esetről hallunk, amikor fiókáikkal teli fecskefészkeket vernek le, nemegyszer intézménye­sen, csupán azért, mert a kicsinyek ürüléke a járdára, vagy a fal tövébe hullik. Pe­dig néhány perces munká­val, egy kartonlappal vagy deszkalap felerősítésével megelőzhetnénk a bajt. Védjük a fecskéket! Nem csak azért, mert tavasztól őszig a levegőben mozgó ro­varokat tizedelik, hanem el­sősorban azért, mert itt él­nek közöttünk, s kedves csi­csergésükkel, szüntelen rep- kedésükkel életet visznek a betondzsungel szürke egy­hangúságába. Az új lakóte­lepek első madárvendégei csaknem mindig a molnár- fecskék. Fogadjuk őket sze­retettel, és örüljünk, ha ép­pen a mi erkélyünk szögle­tébe kezdik építeni apró sárdarabkákból álló művé­szi otthonukat. deggél és havazással köszönt bé nálunk; sőt, nagy menny­dörgések után való olyan nagy hóval, hogy Sz. György havának 9-dik, 10-dik és 11-dik napjain a földön he­vert.” Május 14-i rendőri hír: „Az érkezendő postanya­láb Óltsa és Örkény között, hihető, magától a postale­génytől felszakasztatott és diribben-darabban a mezőn hagyatott. A pénz mind odaveszett. Nem sok hetek, kel ezelőtt szinte hasonló gonoszság történt Bihar vár­megyében”. S egy jó hír Biharból: Kígyómarás elleni szert készített egy asszony Érsemjén szomszédságában. „Kár, hogy az emlétett por­készítő annak készíté­se módját maga hasz­náért senkivel se közlötte, sem közleni nem akarja: noha szegénysége ebben mentségére lehet.” Vas megyéből, Máriacell- ből súlyos balesetről tudó­sít a Hírmondó: Főtiszteién, dő Makotzy apáturat 84 éves korában érte a halálos sors­csapás. „A melegítő serpe­nyőtől meggyulladván a ru­hája, szobájában tűz táma- da, amely mindenét magá­val együtt elégető.” H eti umor ét elején — Ne fáradjon, nem kell kikísérnie — mondja a tá­vozó vendég a házigazdának. — De hiszen ez nem esik nehezemre! Nagyon szívesen teszem... ★ — Mondd kisfiam, mi a te apád foglalkozása, hogy soha nincs ideje eljönni a szülői értekezletre? — Tanár... ★ A tanár mondja: — Büntetésből leírod száz­szor: a házi feladatot segít­ség nélkül kell megcsinál­ni. És a papád is százszor leírja! ★ — Gyerekek, most már elég a rendetlenkedés bői! Nem hallottátok, hogy ki­csöngettek? ★ — Nagyon jó a házi fel­adatod! Nem segített vélet­lenül valaki a papádnak? ★ — Már egy órája követ engem, mint az árnyék! — mondja a lány az utcán a nyomában haladó ismeretlen férfinak. — Remélem, nem akarja, hogy én szólítsam meg magát? ★ — Hol vannak már azok az idők — sóhajt Jaroslav úr, — amikor a nők haza­mentek a mamához, ha ösz- szevesztek a férjükkel! Most a mamát hívják magukhoz! ★ — Amikor elváltam a fe­leségemtől, én kaptam a há­zat, ő az autót, a motorcsó­nakot és a kutyát. — És a pénzt hogy osz­tották el? — A pénzen az ügyvéde­ink osztoztak. Kegyesebb volt az ég a bécsi Szent István templom, hoz. „Tornyába a villám két ízben beleütvén, semmi kárt nem tett. Mert tetejéről va­lamiféle drótra szállott, s azon végigmenvén, valaho­vá kicsapott úgy, hogy se­hol nyoma nem látszott. Szintén úgy szokott a dolog villámhárítókon is meglen­ni, s eszerént az magában is afféle villámhárító.” 1782. május 29-én ameri­kai híreket közöl a Hír­mondó. Ezek lehetnének a jellemző alcímek: Nem köt­nek békét az amerikaiak szövetségeseik nélkül. — A franciák az általuk elfoglalt területeket átadják az ame­rikaiaknak. — Az angolok a tengeren remélnek hadisi­kereket Egy mondat a hír­adásból: A francia király udvaránál levő amerikai követhez, Frenklin (Frank­lin) úrhoz küldetett ánglu- sok oly válasszal mentenek vissza Londonba, hogy az öszveszövetkezett ámérikai tartományok Franciaország­nak és a többi hadakozó hatalmasságoknak híre nél­kül semmiféle békességszer­zéshez nem szándékoznak hozzáfogni. (Volkstimme) (Fotó: Zeit im Bild) S. E. FRISS HÍREK 1782-BÖL Yisszalapoztunk kétszáz évet FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ Tel.: 428000 CSAK RÖVID IDEIG NAGY NEMZETKÖZI ARTISTAMÜSOR » •• •• BŰVÖS KOR SZOVJET, OLASZ, AMERIKAI, BOLGÁR, SVÁJCI ES MAGYAR ARTISTÁK A PORONDON JEGYEK VÁLTHATÓK: A MAGYAR CIRKUSZ ÉS VARIETÉ JEGYIRODÁMBAN. BUDAPEST VI., NEPKOZTARSASAG ÚTJA 61. TELEFON: 420-349, 225-643. A SZINHAZAK\ KÖZPONTI JEGYIRODÁJÁBAN. TELEFON: 120-000. VALAMENNYI IBUSZ, VOLÁN, COOPTOURIST ES IDEGENFORGALMI HIVATALBAN. ELŐADÁSOK: H: • — 19.30 K: SZÜNNAP SZ: — 19.30 CS: — 15.30 P:­15.30 19.30 SZ: — 15.30 19.30 V: da. 10. 15.30 19.30

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents