Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1982. június 12., szombat ÁRNYÉK AZ ÜVEGPALOTÁN A fegyverkezési cápák busás üzlete Előreláthatóan egy hónapig tart az ENSZ második, rendkívüli leszerelési ülésszaka. Az első 1978 nyarán zajlott le. E fontos nemzetközi fórumon, az első időszakban, számos ország állam- és kormányfőjével vagy külügyminiszterével képviselteti magát. A többi között Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke is fel kíván szólalni a világszervezet New York-i üvegpalotájában. A vitákon ott lesznek a béke- és leszereléskutató intézetek neves szakértői, de nem lesznek ott — legalább fizikailag nem — a fegyverkezés közvetlen haszonélvezői, a katonai-hadiipari körök „üzletkötői”, s maguk a halálgyárosok. Árnyékuk azonban rávetődik az ülésterem falaira... Kidobott milliárdok A hetvenes évek végén a világon 500 milliárd dollárt költöttek katonai célokra. Ez a csillagászati összeg tavaly 600 milliárdra emelkedett. Ha nem sikerül gátat vetni ennek a folyamatnak, a fegyverkezési kiadások az ezredfordulóig elérhetik az évi 820 milliárd dollárt. A szakemberek szerint a hadi- technikai eszközök minden újabb nemzedéke 3—5-ször annyiba kerül, mint a megelőző generáció. Hogy némi fogalmunk legyen arról, mi, mibe kerül a külföldi vevőnek, íme, egykét adat. A második világháború idején a korszerű vadászgépek darabonkénti ára 55—90 ezer dollár volt. Napjainkban az amerikai gyárak egy F—14-esért t.öbb mint 20 millió dollárt kérnek. Valaha egy-egy tengeri rombolóért 6,5—8,7 millió dollárt fizetett a vevő, ma már 200 milliót számláznak érte. Ha valamely ország kormánya repülőgép-anya- hajót akar beszerezni az Egyesült Államokból, ezért nem kevesebb, mint kétmilliárd dollárt fizethet, vagyis annyit, amiből nem oly rég tekintélyes flottát építhetett magának. „Gigantok” profitja Ma az USA a világ első számú fegyverexportőre. 1980-ban mintegy 15 milliárd dollárt kitevő üzletet bonyolított le külföldön. A Christian Science^Monitor című amerikai lap beszámolt arról, hogy 1965 és 1980 között a 42 fejlődő országba irányuló amerikai fegyver- kivitel 50 százalékkal volt nagyobb, mint az 1950—1965 közötti periódusban. A szállítmányok túlnyomó része a Közel-Keletre áramlott. Az exportban elsősorban nyolc konszern érdekelt: a Boeing, a General Dinamics, a Grumman, a Lockheed, a McDonnel—Douglas, a Northrop, a Rockwell International és a United Technologies. A békés iparágakban átlagos 8—12 százalékos nyereség a hadiiparban elérheti a 30—40 százalékot. Egy amerikai szenátusi vizsgálat szerint a felmérésbe bevont és katonai megrendelésekre dolgozó 169 nagyvállalat közül 94 megközelítően 50 százalékos tiszta nyereségre tett szert, 49 vállalat 100, 22 több mint 200, három 500, egy konszern pedig 2000 százalékos profitot könyvelhetett el. Az említett nyolc „gigantnak” természetesen szava van a hivatalos amerikai _ kül- és katonapolitika alakításában. Válaszúthoz érkeztünk Az ENSZ második rendkívüli leszerelési ülésszakán ott vannak a kárvallottak — a fejlődő országok — képviselői is. A fokozott fegyverkezés őket sújtja a legérzékenyebben. Ez az államcsoport jelenti a hadiipari monopóliumok piacának háromnegyedét. És hozzá olyan régióról van szó, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem még az évi 200 dollárt sem éri el... Az eladósodásuk 1960 és 1976 között még „csak” 160 milliárd dollár volt, 1980-ra azonban már csaknem elérte a 400 mil- liárdot. A fegyverkezés — bármilyen oldalról vizsgáljuk — roppant tehertétel a népekre, mérgezi a nemzetközi kapcsolatokat, s azzal a reális veszéllyel járhat, hogy az „ágyúk szinte önmaguktól megszólalnak”. Ebben a helyzetben, amikor a háború és a béke kérdésében az emberiség válaszúthoz érkezett, az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának felelősség- teljes és konstruktív választ kell adnia korunk legégetőbb problémáira. A magyar álláspont szerint hasznos lenne egy átfogó leszerelési program kidolgozása, különös tekintettel a rakéta-nukleáris háború fenyegetésének elhárítására. Serfőző László alezredes Hamburgi közjáték Cseppben a tenger — így jellemezhetjük a hamburgi választásokat. Más körülmények között legfeljebb néhány soros hírt hoznának a lapok erről az eseményről, most azonban nemcsak az egész NSZK kísérte érdeklődéssel a kikötővárosban folyó politikai csatát, a külföldi megfigyelők is ezt tették: ebből akarnak következtetéseket levonni a nyugatnémet kormányzat, a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció sorsát, jövőjét illetően. Hamburgban ugyanazok a pártok mérkőztek kicsiben, amelyek a bonni parlamentben is képviselve vannak, politikusok, hírmagyarázók egyaránt barométernek tekintik tehát a tartományi* választást: kinek merre vezet az útja, fel vagy lefelé? Az eredmény a Bonnban kormányzó kettős, a Német Szociáldemokrata Párt és a Szabaddemokrata Párt szempontjából lehangoló, az ellenzéki kereszténydemokraták számára örvendetes. Eddig a szociáldemokraták abszolút többséggel irányítottak a várost (amelynek tartományi rangja, tehát önálló parlamentje és szenátusnak nevezett kormánya van), most ötvenöt képviselővel, — az NSZK történelmében először —, a második helyre kerültek. A szabaddemokraták be sem jutottak a helyi parlamentbe, míg a jobboldal 56 képviselővel az első helyre tört. S itt is megjelent az új ismeretlen: a környezetvédő „zöld párt” kilenc mandátumot kapott. Mindez arra mutat, hogy folytatódik a szociáldemokraták hanyatlása: az 1980-as általános választásokon aratott győzelmük óta eddig minden helyi mérkőzésen csökkent szavazataik száma, még pedig nem is csak egykét százalékkal. E tizenharmadik éve kormányzó pártot belső viták mardossák. A balszárny álláspontja — mindenekelőtt a rakétafegyverkezést illetően — eltér a zömétől. Tiszteletreméltóan következetes és rokonszenves leszerelési politikát képvisel a balszárny, de ki-kirobbanó nézeteltérései a kancellárral nem tesznek jót a párt egységének és tekintélyének. Megkoptatta a szociáldemokraták régi fényét állandó torzsalkodásaik a kis liberális partnerrel: nem értenek ma már egyet a gazdaság- politika sok vonatkozásában,' a szociális juttatások kérdésében, mostanában több bírálatot küldenek egymás, mint a jobboldal címére. A liberálisok mind többször határolják el magukat egy- egy kérdésben a szociáldemokratáktól, de úgy látszik, ez a jobbfelé tekingetés nem fizetődik ki: hamburgi bukásuk legalább is erre utal. A kereszténydemokraták szerették volna Hamburgban átvenni a kormányzást. Ez nem sikerült ugyan nekik, de azért elégedettek: bonni központjuk a sikert már ki is használta, és „Helmut Schmidt vereségének” minősítette az eredményt. Végül a „zöldek.” Nevük ellenére meglehetősen tarka, sokszínű együttest alkotnak, a környezetvédő polgárjogi ellenállóktól baloldali, tüntetni mindig kész fiatalokig. Több helyi választás arra utal, hogy 1984-ben talán a bonni parlamentbe is bevonulnak, megtörve ezzel az eddigi négypárti játékszabályokat. Kérdés most már: mennyire fejeznek ki valóságos országos állapotokat a hamburgi választások? Bizonyos irányzatot feltétlenül tükröznek. A szociáldemokraták hí-N veinek száma valóban, országos méretekben és tartósan csökken. Bár Schmidt kancellár tekintélye még mindig nagy, pártjáé elmarad mögötte. Kevésbé lehet általános következtetéseket levonni a hamburgi szabaddemokraták sorsáról: országos méretekben nem esnének ki a rostán. Ami pedig a jobboldalt illeti, nem teljesen ok nélkül az az érzése támadhat, hogy nem kell mást tennie, mint türelmesen várnia, a koalíció magától is szétesik, legalább is „elhasználódik.” Hamburg közjáték volt, még komolyabb mérkőzésre kerül sor szeptemberben, Hessen tartományban. Itt ugyancsak a szociáldemokraták kormányoznak, még pedig — bonni tükörképként — a szabaddemokratákkal együtt. Ha itt is vereséget szenvednek, ennek már döntő hatása lehet az NSZK belső politikai viszonyaira. TATÁR IMRE A zimbabwei kormány az ország fővárosának nevét Salis- bury-ről Harare-re változtatta. Harare szó shona nyelvjárásban annyit jelent: férfi, aki sohasem alszik. Azt a helyet, ahol 1890-ben a város megépült, az afrikaiak már régen ezen a néven ismerték, ugyanis azon a magaslaton, mely a fehér telepeseket is idecsábította, korábban egy idős, „sohasem alvó”, híres varázsló élt. S a domb előtt elhaladó afrikaiak üdvözölték így neves varázslójukat. Az 1890-es években, Dél-Afrikából bevándorló fehér telepesek alapították a várost, és Lord Salisbury miniszterelnök tiszteletére, Fort Salisburynák nevezték el. 1935-ben, a település városi rangot kapott. A második világháború évei alatt indult jelentős fejlődésnék az ipar (élelmiszer, textil, arany), mert a háborús körülmények akadályozták az anyaországból — Nagy Britanniából — származó behozatalt. Az iparosítással párhuzamosan növekedett a lakosság is, az 1960-as években meghaladta a háromszázezret (ebből 90 ezer európai), 1970-re megközelítette a félmilliót, napjainkra pedig túlhaladta a hatszázezret. Újfajta játékgömbök Angol kihívás a Rubik-kocka ellen Rubik-féle gömbök fogják elárasztani a világot. Nos, nem egészen. Ezek a gömbök Rubik híres kockájának új, idegtépő változatai. Az Origin Products állítja elő, egy kis dél-londoni vállalat, amelynek egyetlen „küldetése” az életben olyan új, „kézzel fogható” rejtvény kitalálása, amely a Rubik-koc- kához hasonlóan megragadja a képzelőerőt és elnyomorítja az ujjakat. Gömbökkel próbálkozik: az Origin 100 000 gömböt csinált. Ezek — három nagy játékkereskedő céggel kötött megállapodás alapján idén nyáron piacra kerülnek az Egyesült Államokban és Európában. A gömbök két, elforgatható félgömbből állnak, ötvenhat különböző színű (négy színt alkalmaztak) golyót lehet elmozdítani a gömb felületén lévő pályákon. A játék kezdetén a pályák négy csinos kis koncentrikus kört alkotnak a gömb körül, amelyek mindegyike keresztezi a két félgömb csatlakozását. Így tehát, ha elforgatjuk a félgömböket, a pályák új módon csatlakoznak egymáshoz. Néhány újabb csavarással a koncentrikus rendszer teljesen összezavarodik. A feladat az, hogy a pályákat visszarendezzék koncentrikus körökké, a golyóknak pedig vissza kell kerülniük az eredeti helyükre. Ez pedig Chris Wiggs és Chris Taylor vállalatvezetők szerint, nem könnyű feladat, ök két perc alatt meg tudják oldani a feladványt és azt állítják, hogy 592 000 000 000 000 000 000 000 000 különböző módon lehet elrendezni a golyókat. Bűvös gömbjüket kb. 5 fontért fogják árulni Angliában Orb-it néven. Az amerikaiaknak The Orb néven fogják árulni, Franciaországban L’Orbe lesz a neve, az NSZK-ban pedig Zauber Kugel (varázsgömb). Taylor és Wiggs nem sokra tartják az angol ipar innovációs képességeit, ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy mindvégig kezükben tartsák ötleteik megvalósítását. A bűvös gömb esetében egy Tom Kramer nevű üzletember szállt be 200 000 fonttal, hogy megindulhasson a gyártás: most már országszerte számos kis vállalat gyártja a gömböt, ezzel 150 új munkahelyet teremtettek. (Ford: Zentai Dénes) MARTIN MAIER: Férfiaknak—a Mundiál előtt Már csak pár nap, és kiszolgáltatjuk magunkat a képernyőknek, Spanyolország bejön a szobánkba, a tv-közvetítések megváltoztatják egész életritmusunkat. Hogyan hozzuk asszonyaink tudomására, hogy nehéz időszak következik számunkra? Hogyan vívjuk ki megértésüket-, hogyan tanítsuk őket jóságra és belátásra? Mindegy, hogy feleség vagy barátnő, hogy a szerelem most virágzott ki, vagy már egy megszilárdult érzés —, mindenképpen gyengédséggel kell kezdenünk. Barátaim, férfiak, tartsatok ilyesféle beszédet: — Gondold csak meg, kincsem, hogy Futball isten négyévenként csupán egyszer tör ránk. Hu behódolok neki, fel leszek vértezve minden egyéb kísértés ellen, ami naponta a közelemben somfordál, és kalandra és férfira les. Erre minden nő azt fogja megállapítani, hogy a futball a kisebbik rossz. Barátaim, a nagy világesemény előtti napokban legyetek különösen figyelmesek a hölgyek iránt, segítsetek a háztartásban és az isten szerelmére, nehogy elfeledkezzetek a név- vagy születésnapokról, a házassági évfordulóról. Ne próbáljátok meg rátukmálni a nőkre a futballt, ha hallani sem akarnak róla. De azért azt se mondjátok: „Mit értetek ti ahhoz, a futball férfidolog, tehát a tv-közvetítések idején legjobb lesz, ha békén hagytok.” Ez végzetes hiba lenne. Ha az ember a nők szemére hányja, hogy nem értenek valamihez, egy pillanat alatt szakértőkké válnak, és kellemetlen kérdésekkel blamáinak: — Nem tudod véletlenül, hogy 1924-ben a Franciaország elleni mérkőzésen kit cseréltek le a 71. percben? És ki állt be a helyére? Képesek arra hogy mindent kiássanak a lexikonokból, csakhogy aláássák a tekintélyünket. Ne legyintsetek erre, mintha nem volna fontos, hogy ki kit váltott fel. A futballban minden fontos. Játsszátok a megszégye- nültet, alázkodjatok meg és kiáltsátok: — Lefogadom, hogy ha egy nő komolyan művelné a focit, mint profi, magán Bec- kenbaueren is túltenne taktikában! Így fejezzétek ki finoman, hogy a női futballnak a szellem ad szárnyakat és nem a közönséges bicepsz. Esdekelve kérjetek a hölgyektől szabadságot a (v- készülékek előtt töltött VB- éjszakák idejére. Mondjatok nekik példázatokat az elválásról és az egy- másratalálásról, meg arról, hogy az ölelés édes voltát csak egy hosszabb cölibátus után tudja igazán értékelni az ember. Veszély csupán azoknak a harcias amazdnoknak a részéről fenyeget, akik maguk is szenvedélyes szurkolók. Azok akkor is a képernyő elé vonszolnak bennünket, amikor már halálosan kimerültünk az örömtől vagy a csalódástól, és a leghalványabb közeledésünket is vissza fogják utasítani, mondván: — Inkább figyelj, lehet, hogy lesz még egy gól! (A nürnbergi Kickerből fordította: Zahemszky László) összeállította: Pilisy.Elemér * OPEC Az OPEC gondja: Csökken a nyugati igény (Chicago Sun - Times - KS)
