Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 12., szombat 5. Bokros, fás, füves, szépen parkosított az intézetnek otthont adó barokk kastély belső udvara A korszerű műhelyekben, szerelőcsarnokokban már ön­állóan dolgoznak a II—III. éves fiatalok Ora a legmodernebb technikával felszerelt erőgép-szaktan- teremben. Itt minden gombnyomásra történik, még a fele­let értékelése is. Csupán ebben a teremben 4500 méter hosz- szúságú elektromos vezetéket helyeztek el , (Fotó: Perl Márton! Éppen húsz esztendeje, hogy Szabadszállásról Pé- tervásárára költözött a — mai nevén — Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző és Továbbképző Intézet. Ott­hont egy elhanyagolt, de korántsem lebecsülendő épü­letben, az 1770-ben épült barokk Keglevich-kastély ban kapott. A hegyek övez­te község élete ily módon felgyorsult, változatosabbá vált: fiatalok és felnőttek jöttek ide tanulni. Az intézet igazgatójával, Majsányi Lászlóval és a szintén tanár Szakács Jó­zseffel járjuk végig a most megújuló ódon épületet, amelynek ezúttal nem a múltját hanem a jelenét, a jövőjét igyekszünk felvá­zolni. Kétségtelen: külön kis világ. Komoly ipar, korsze­rű mezőgazdaság. — Kétszáz oktató és két. ezer hallgató kelt útra annak idején Szabadszállás­ról, és szerteszéledt — em­lékeztet a régi időkre Sza­kács József. — Jó néhányan közülük — az oktatói kar egyharmada — ide kerültek, és kastély képében találtak egy romos épületet, amely­ben akkor 17 szerv dolgo­zott. Aligha vitás, hogy szí­vesen adták át a régi fala­kat, amelyeket azután 16 millióért restauráltak. A történet innen felgyor­sul. Tanárok, hallgatók, helybeliek közös munkájá­val nagy „tisztogató hadjárat” indult, és nem telik bele egy hónap, és már működik az első — alapfokú — felnőt­tek számára szervezett von­tatóvezetői tanfolyam. — Fele-fele arányban mént az építkezés, meg az oktatás — emlékszik, s em­lékeztet Majsányi László. — Akik ide kerültek, tanultak és dolgoztak is egyben, lé­nyegében velük indult el az a — szerintünk szép — fo­lyamat, amely ma is tart, és amelynek eredményét sokan és sok helyen gyümölcsözte- tik. Változatos évek voltak azok. Előbb felnőttek to­vábbképzése, majd 1964-ben ifjúsági szakmunkásképzés. Egységes profil nem alakul ki, előbb „kikopnak” a fel­nőttek, 1965-től már csak fiatalokkal foglalkoznak, akkoriban lehettek úgy 260- an. Nyolc osztályt végzett, az iskolában nem éppen je­leskedő gyerekek — főleg hevesiek, nógrádiak és Bor­sod megyeiek — láttak hoz­zá a már akkoriban sem könnyű, hároméves tanfo­lyamnak. A szakmai-műsza. ki témák mellett mind a mai napig magyart, törté­nelmet, humán tárgyakat is kell tanulniuk, s ezek isme­retét épp úgy megkövetelik tőlük, mint mondjuk a gép­elemtant, a műszaki rajzot, erőgép-munkagéptant, nö­vénytermesztést, üzemi is­mereteket. Közben változott a világ változtak a lehetőségek és a feladatok. A mezőgazdaság­ban bekövetkezett „robba­nás” megkívánta, hogy a ré­gi gépeket felváltó újakat — drágák és sokat tudóak — hozzáértő emberek kezel­jék. így 1975_ben Pétervásá- rán újfent megjelentek a felnőttek, és ha nem is egy padban, de lényegében együtt tanultak a fiatalok­kal, jóllehet a kezdeti „gyorstalpaló” után jó né- hányuk már magas szakmai képzettségre tett szert. Ma ott tartunk, hogy éven­te csaknem nyolcszáz felnőtt mezőgazdasági gépkezelő költözik hosszabb-rövidebb időre Pétervásárára rövid, 1—2 hetes gépkezelői cél­tanfolyamtól kezdve a — például — hosszabb időt igénybe vevő ív- és lánghe­gesztő vagy targoncavezetői kurzusig a korábban meg­szerzetthez újabb szakmát biztosító képzésre. Gyakorlatilag jelenleg is ez a helyzet. Jóllehet, külön vonalon, de azonos cél fe­lé haladva, jól megfér egy­más mellett Pétervásárán a felnőttek továbbképzése és a fiatalok oktatása. Útóbbi- ak három osztályban jelen­leg 185-en tanulnak, közülük 52 a záró vizsgákra készül. Az eredmény nem garan­tált, a „biztos kettes” már régen a múlté: a vizsgázta­tók nemcsak négyest-ötöst ismernek, de egyest is, több éves átlagban tíz szá­zalék a lemorzsolódók szá­ma. — Rendkívül komoly do­log a mai drága mezőgazda- sági gépek kezelése. Egyet­len rossz mozdulattal milli­ós károkat lehet okozni — mondja erről az igazgató. — Arra pedig még gondolni is borzasztó hogy emberek ép­ségét, életét veszélyezteti az, aki felkészületlenül irányít­ja, kezeli ezeket a gépeket. Ezért tartjuk mi elsődleges­nek a nagyoii pontos, na­gyon alapos szakmai isme­reteket, s inkább bocsánatos „bűnnek”, ha hallgatóink kevésbé járatosak és köny- nyen eltévednek az iroda­lom a képzőművészet út­vesztőiben. Vizsgázni azonban min­denből kell, felmentés, en­gedmény nincs. így a tanu­lóteremmé átalakított na­gyon szép — a cseh J. Bel­ler mester freskójával dí­szített —, egykori lovagte­remben a legbonyolultabb gépek kezelését leíró köny­vek mellett szépirodalmi 'és nyelvtankönyveket is forgat­nak a fiatalok. Mindehhez hatezer kötetes könyvtár áll rendelkezésükre. Mint az gondolható: na­gyon büszkék erre. Vendé­geiknek szívesen megmutat­ják, örömmel számolnak be arról hogy tavaly óta köz­ponti fűtésük van, de mind­ez tulajdonképpen eltörpül amellett, hogy nagyszerűen felszerelt tanműhelyeik­ben, szerelőcsarnokaikban, kitűnően képzett szakembe­rek irányításával sajátíthat­ják el a kor követelményei­nek minden szempontból megfelelő ismereteket a fia­talok, a mezőgazdaság leendő szakiparosai. Nyár eleji körútra indu­lunk ebben a komoly kom­binátban, s találkozunk ok­tatóval, aki néhány eszten­deje még itt tanult, látunk gyereket a drága gép volán­jánál, akinek lába még alig ér le a pedálig, gépeket szétszedni és összerakni jól tudó ifjú sereget. Mindőjük- ről tudjuk: rövidesen vala­melyik termelőszövetkezet, nagygazdaság megbecsült szakemberei lesznek. S ha majd úgy érzik hogy a barokk kastélyban szerzett tudományukat a kor túlhaladta — felnőtt­ként visszatérnek, mint a mostaniak is —, és újra ta­nulnak. B. Kun Tibor Visszatér egy régi szakma? Útra készen az egri konflis A z utcai ablak alatt egy eladásra felkínált, felújított pótkocsis, háztáji erőgép, a kapu alatt az após szétszedett személyautója, hátul, az udvaron pedig frissen lakkozott fiáker. S mindez a legtermészetesebb az egri, Makiári utcai portán, ahol Kormos Sándor még ké­ső délután is félmeztelenre vetkőzve „bütykölget.” Tigrisfog lóg a napbarní­tott fiatalember nyakában. — Bangkoki emlék, hogy ne feledjem Thaiföldet — mondja egyszerű szavakkal az „ezermester.” — Közben pedig igazít még valamit a csillogó kocsin, amiért a hóstyára kikíváncsiskodtam. Ha a hír igaz: szemem előtt készülődik Heves me­gye — hosszú idő után — első konflisa. — Nincs tévedés — ma­gyarázza munkáját félbe­hagyván a megszólított — mindössze néhány napja kaptam a hivatalos papírt arról, hogy lóval személyfu­varozást vállalhatok. Sok mindent megpróbáltam már, miért ne kezdhetnék most éppen ilyesmihez ... ?! Bécsi építésű a hintó — folytatja nekitüzesedve —, ahogy hal: lottam a vásárláskor, régi uraságé volt valamikor. Leg­alább másfél esztendőmbe került, amíg ráakadtam, s további hosszú hónapokba tellett a rendbetétele is. Mert nem a szakmám, „gógyiznom” kellett szinte minden műveleten, ami a renováláshoz, pontosabban: a „restauráláshoz” szükséges volt. Aztán idő kellett a szer­számokhoz, a bőrmunkához is. Szabtam-varrtam, hogy minden együtt legyen, mire a paci megjön. A jószágért ugyanis csak akkor megyek, ha az útvonalengedély meg­jön. .. Szerencsével is személy- kocsi árát- ölte az álmodott fogatba, cseppet sem kevés, amit most kockáztat. Ám kedve, akarata van a ro­mantikus vállalkozáshoz, s nem tagadja, hogy bízik a sikerben! — Nem Egerben született az ötletem, hiszen fiákeres- ről legfeljebb már csak hal­lottam itthon. Édesapám emlegette olykor Kajtor Imre bácsit', aki néhanapján elkerekezett a nagyapám pincéjébe is a hajdani Káp­talan utcai kocsiállásról. Jó­magam inkább külföldi utaimon csodálkoztam rá erre az érdekes foglalkozás­ra, legjobban talán Máltá­ban, ahol mindennapos, rop­pant népszerű. S amikor megtaláltam ezt a vénséges járgányt, amelynek csupán az ülésbélésében talált sárga újságlapok is sok évtizedes történetről vallottak: még in­kább föllelkesültem. Elhatá­roztam, hogy a tervem meg­valósításáig nem nyugszom! Ügy gondoltam, hogy valami új színt viszek az egri ide­genforgalomba, előbb a kül­földiekkel, aztán a helybeli­ekkel — például az anya­könyvvezető elé járuló ifjú párokkal — is megszerette­tem. Jól tudo.k angolul, el­beszélgetek németül is a vendégekkel, ha meg elfá­radok, magnetofont veszek segítségül a városnézéshez. Szóval: valami olyant aka­rok, ami hiányzott eddig a megyeszékhelyről! A fiákeres, aki napokon belül indul — érdekes ez is — évekig tengerészként szol­gált. Megjárta a Távol-Kele­tet, eljutott a Fülöp-szigetek- re. Hajói között volt az a Vörösmarty is, amelyről né­hány hónapja a Magyar 'Te­levízió riportfilmet készített. — Mindez, persze a múlté — legyint nevetve a búcsú­zásnál — egyelőre eszemben sincs, hogy a vízre vissza­menjek. Az aszfalton kívá­nok maradni a továbbiak­ban, s lehet, hogy újra hagyo­mányt teremtek egy már- már elfeledett szép szakmá­nak a lovammal, hintómmal. (gyóni) Fejlesztés és fegyelem Mi újság a Gagarinban? Végre! — sóhajtottak fel a Gagarin Hőerőmű t Vállalat dolgozói a hosszúra’ nyúlt, kemény tél végén, az első fagymentes napokon. Mert az idei zimankó példátlan volt az erőmű évtizedes tör­ténetében : ' — Ami rossz lehet, az jött sorban — idézi fel a ja­nuár—február eseményeit Füri László műszaki vezér­igazgatóhelyettes. — Először egy olyan eső, hogy a szén- területünk lignitje majdnem szétfolyt. Azután csikorgó fagy, vihar, jeges idő — kő­keménnyé szilárdult minden. Sőt, egy különös, rejtélyes eset is bekövetkezett: min­den természeti törvényt meg­hazudtolva, vízkivételi mű­vünk szívócsonkjai öt és fél méter mélyen a víz alatt — befagyott! Kévésén mú­lott, hogy az egész erőműnek nem kellett emiatt megáll­nia. Amiben az ezer erőműves dolgozó áldozatkészségén kí­vül része volt az előző évek szisztematikus fejlesztései­nek, sikeres újítómozgalmá­nak is. A szénadagolókba vezetett meleg levegő az idén már a második télen óvta meg az adagoíóbunke- reket a szén összefagyásától. Az újjávarázsolt II. számú blokk új, saját tervezésű és kivitelezésű vezérlése a Hel­ler—Forgó-féle hűtési rend­szer csöveinek szétfagyását gátolta meg — ez pedig nem kevés gondot jelentett a ko­rábbi években. Az újítók persze azóta sem pihennek. Füri László: — Két nagy jelentőségű újítás kipróbálása most is folyik. Bárdos János szak­munkásnak tűnt fel, hogy csak 5—7 nap (!) alatt hült le egy-egy gőztúrbina a megállítás után — ennyi idő múlva lehetett a hibához hozzáférni. Javaslatára hűtő­levegővel siettetjük a turbi­na kihűlését — ezzel 48 órá­ra csökkent ez az idő. A tel­Frogramozható, mágnes- kártyás tárolóval és kiíró­szerkezettel felszerelt mini­komputer segítségével össze­síti a mérési eredményeket Bakos Imre. jes erőmű 5—6 nappal töb­bet működhet így évente — igen nagy szám jönne ki, ha az újítást „forintosítanánk.” Most terjesztjük a megol­dást a többi erőműben is. — A szénőrlő malmok já­rókerekét Hermann Pál fő- technológus tervezte át — nagyobb teljesítmény, kisebb anyagfelhasználás az ered­ménye. A biztonság is jelen­tősen ja'vult: ahol egy kazán táplálásához eddig mind a 8 malomnak egyszerre kellett működnie, ott most 6 is elég — nem áll le egyetlen ma­lom hibája miatt az egész kazán-turbina-hűtőtorony együttes. Mindezek mellett a mik­roelektronika is beköltözött a GHV-ba: a II. blokk új ve­zérlése a mozgó relék helyett már intelligens, „tanítható” integrált áramkörökből áll össze. Ezek üzembiztonsága jobb, általuk a blokk is kevesebbszer romlik el. A Magyar Villamos Művek újítási versenyét tavaly is a Gagarin nyerte — mégsem lett kiváló vállalat — foly­tatja Füri László. Ez a rosz- szabb baleseti helyzet követ­kezménye: tavaly augusztus­ra már 6—7 balesetet jelen­tettek havonta. A tűrhetet­len helyzet drasztikus változ­tatást követel. A szigorú el­lenőrzések, és a számonkérés mellett büntető rendelkezé­sek is születtek. Balesetek esetén az egész főosztály jutalomkerete automatikusan 200Ó forinttal csökken — együtt „sír” az egész érintett kollektíva. Négy vezető fe­gyelmit is kapott —, de a szigor végül kettőre csökken­tette a havi balesetek szá­mát.* Vagyis: javult a munkafe­gyelem, nőtt az óvatosság — a feszítettebb feladatok elle­nére is. Hiszen a tél kemény próbatételei a berendezések felett nem múltak el nyom­talanul: sok az üzemzavar, és még jelentősek is előfordul­nak. Ottjártunkkor cserélték ki a III. blokk transzformá­torát — leállása miatt át kel­lett szervezni a tank terveit is. Emiatt most a III. blokk áll nagyjavítás alatt, az ere­detileg tervezett V. blokk re­konstrukciója jövőre marad. A feladat változatlan: a Gagarinnak az idén 4500 gi­gawattóra energiát kell ter­melnie. És ehhez most már mindennek össze kell jönnie, egész évben. Mindebben a Gagarin dol­gozói is erősen érdekeltek. Az éves bérfejlesztés 3 mil­lió 300 ezer forintja mellé ugyanis a terv sikeres telje­sítése esetén újabb 3 millió forint jönne. Mit kívánha­tunk mindehhez? A „szom­széd” Thorez-bányában ho­nos „jó szerencsét!” Kőhidi Imre Lengyel szakmunkások javítják a szénőrlő malom já­rókerekeit. leprán és irodalom - lovagteremben A bázis: Pétervására

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents