Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 12., szombat 3. Több évtizedes hagyománya van már, hogy a magyar közgazdászok évenként számot adnak munkájukról. Ezeken a szakmai tanácskozásokon az elméleti és a gyakorlati élet területén dolgozó szakemberek cserélnek őszinte véleményt gazdasági életünk legfontosabb és legaktuálisabb feladatairól és tennivalóiról. Heves megye sem kivétel... Beszélgetés Barta Alajos közgazdásszal, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkárával... A szakma legutóbbi — ahogyan lapunk olvasóit is részletesen informáltuk róla — tanácskozására májusban került sor Balatonfüreden. Az eseményen Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tartott vitaindító előadást „Az új növekedési pálya és a gazdaságpolitika alternatívái” címmel. A KB titkára, a Politikai Bizottság tagja referátumában részletesen elemezte a magyar gazdasági élet sikereit és eredményeit, őszintén és kritikusan szólt üzemeink, vállalataink, szövetkezeteink munkájáról, majd konkrétan kiemelte a legfontosabb tennivalókat. Szólt a Központi Bizottság 1978 decemberi határozatának végrehajtásáról. Többek között elmondotta, hogy ez idő alatt javult hazánk külgazdasági egyensúlya, nőtt az exportunk, csökkent a népgazdaság importigényessége. Gondként, illetve tennivalóként említette, hogy bár gazdaságunk fejlődése a megjelölt célok irányában halad, de a növekedési ütem a tervezettnél mégis kisebb. A közgazdasági tudomány képviselőinek országos rendezvényén megyénk képviselői is ott voltak. Közöttük volt Barta Alajos közgazdász, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára is, akivel a legsürgősebb tennivalókról beszélgettünk. — Szűkebb hazánk, Heves megye gazdaságában milyen területeken érvényesek elsősorban azok a kritikai megjegyzések, amelyek a vándorgyűlésen hangzottak el? — A vitaindító előadás és az ahhoz kapcsolódó felszólalások eszmei mondanivalóiból is az csendült ki, hogy a Füreden tanácskozó köz- gazdasági szakemberek egy nyelven beszélnek eredményeinkről, gondjainkról és lehetőségeink hatékonyabb kihasználásáról, őszintén be kell vallanom, hogy a szakemberek szigorú és kritikus megjegyzései sajnos megyénk gazdaságára is érvényesek. — Olvasóink is bizonyára szívesen hallanák a jó, vagy a rossz konkrét példákat... — Az elmúlt években — a gazdaságpolitika céljának megfelelően — tovább korszerűsödött a megyei ipar termelési szerkezete, nőtt a versenyképes termékek aránya, melyre jó példa az egri Finomszerelvény gyár. A belső energiaellátásban eredményesen működik együtt a Mátraalji Szénbányák Tho- rez Külfejtéses Bányaüzeme és a Gagarin Hőerőmű Vállalat. Ugyanakkor a külső gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás lassú az exportképes termékek volumenének, arányának javításában, a nem rubelelszámolású importmegtakarításban. Van előrehaladás az anyag- és energiamegtakarftás terén, az eredmények azonban még csak kezdetiek. Gondjainkat növeli, hogy vállalataink, szövetkezeteink „túlbiztosítják” magukat a termelés tárgyi feltételeiben, így ezek nem eredményezik megfelelően a nemzeti jövedelem növelését. Átlagosnál nagyobb gondja megyénknek a minisztériumi és tanácsi építőipari vállalat teljesítménycsökkenése és költség- növekedése miatt kialakult helyzet. Az elrendelt pénzügyi szanálások feltárták a pénzügyi egyensúly megbomlásának okait, a minisztérium és a megyei tanács részéről intézkedések történtek a hatékonyabb munkavégzésre, a megyei feladatok elvégzésére. — Mindezeket hogyan értelmezhetik a megyénk mezőgazdaságában dolgozó ,.főnökök” és „beosztottak”? — Mindenekelőtt azt mondom: az ágazat dolgozói könnyebb helyzetben vannak. Az országoshoz hasonlóan ugyanis megyénkben is az a helyzet, a megyei mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelés Heves megyében is elismerésre méltó eredményeket mutatott fel, amelyek tovább javították belső ellátásunkat, s számottevő exportárualapokat állítottak elő. A vándorgyűlésen elhangzott kritikai észrevételek — elsősorban az ipari ágazattal kapcsolatban kerültek megfogalmazásra —, figyelemfelhívó jellegűek az élelmiszer-termelés területén dolgozó vezetők, közgazdászok számára is. — Mindez a mezőgazdaságban dolgozó közgazdászok számára mégsem ugyanúgy, hangzik, mint akik az iparban dolgoznak. .. — Igen, ez így van. De az említett mezőgazdasági ágazatokra is vonatkozik az, hogy végül is túl drágán, költségesen termelünk, amelyek összefüggnek a munka szervezettségének színvonalával, a tárgyi és személyi feltételek kihasználtságával, a vezetés színvonalával. Mindezek — és más tényezők — hatására indokolatlan különbségek jöttek létre a mezőgazdasági nagyüzemek termelési eredményeiben, gazdálkodásuk színvonalában. — A politikusnak ezek szerint időnként könnyebb és nehezebb is a helyzete. És a közgazdásznak?... — Az a véleményem, hogy az üzemek politikai, gazdasági vezetői érzik felelősségüket az éves népgazdasági terv teljesítésében, a vállalat, a szövetkezet előtt álló célok megvalósításában. Az elmúlt hetekben azt tapasztaltuk, hogy a megye több ipari, mezőgazdasági üzemében, intézményében áttekintették éves feladataik teljesítésének helyzetét. Érdemben foglalkoznak azzal, hogy miként tudnának még jobban hozzájárulni az exportképes termékek volumenének, arányának növelésével, takarékossági intézkedésekkel, készletek mérséklésével a népgazdaság külgazdasági egyensúlyi helyzetének javításához. Felelősséggel állítom, hogy vállalataink, szövetkezeteink vezetői látják, hogy vannak még feltárható és kihasználható tartalékok a hatékonyság követelményeinek további érvényesítésében. Fontosnak tartják, hogy a vezetés mindennemű intézkedése rendszeres és folyamatos legyen az év hátralevő részében. Ez a munka is igényli az üzemi kollektívákra való támaszkodást, a szakszervezeti és a KISZ- szervekkel való együttműködést, a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségek figyelembevételét. Gazdaságpolitikai céljaink, irányítási-szervezési feladataink megvalósításában egyre nagyobb szerepe van a társadalmi, az emberi tényezőknek, a munkahelyi közérzetnek. — Hogyan tudnak felnőni a nehezebb és a magasabb követelményekhez megyénk közgazdászai? — Heves megyében mintegy 730 felsőfokú közgazda- sági, kereskedelmi végzettségű szakember dolgozik, melynek közel fele a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének tagja. Ennél jóval többen dolgoznak a megyében olyanok, akik munkája elősegíti a közgazdasági feladatok megvalósítását. Tagjainkat arra kérjük, hogy elsősorban saját munkahelyükön — elemzéseikkel, javaslataikkal — legyenek kezdeményezői az egyensúly javítását eredményező munkahelyi intézkedéseknek. A társaság megyei szervezete továbbra is feladatának tartja az időszerű gazdaságpolitikai — közgazdasági feladatok propagálását. — Végül is mi a teendők tehát itt, Heves megyében, üzemeinkben, vállalatainknál, szövetkezeteinkben? — A népgazdaságunk érdekei alapján gondolkodni, okoskodni, és cselekedni. Hogy az egyéni, a csoportos és a kollektív eszmecsere és a tettek után végül is tisztességesen megvalósítsuk az országos és a helyi érdekeket ... — Köszönjük a beszélgetést. Koós József Küldöttközgyűlésen tárgyalták Új szervezeti formák ipari szövetkezeteinkben Heves megye ipari szövetkezetei tavalyi 1,56 milliárd forintos munkájukból 141,2 millió forint értékűt külföldön értékesítettek, az idén pedig 7,6 százalékkal nagyobb árbevételért dolgoznak termelő üzemeikben, az építkezéseken és a szolgáltató hálózatban. Munkájukban szüntelenül keresik az újat, igyekszenek minduntalan a változó körülményekhez, a piaci igényekhez leginkább alkalmazkodni. Eddig három kisszövetkezet alakult szövetségük területén: az egri LAKISZ, a gyöngyösi MOZAIK 'és a hatvani Egzota. Az elsőben szakcsoportot is létrehoztak, Eger, Egercsehi, Gyöngyös, Heves és Kál összesen, 7 ipari szövetkezetében most szerveznek éppen további ilyen mini-szervezeteket. A mátra- vidéki építőknél tervező, illetve szervező munkaközösség is tevékenykedik már, míg az Észak-Heves megyei Építő- és Karbantartó Szövetkezetnél az előkészítő valamint elszámoltató munkára kívánnak hasonló formát kialakítani. Terjednek az átalányelszámolású szerződéses részlegek is, s tőlük — több más mellett — vevőkapcsolatok további javulását várják a szolgáltatásokban. Ilyenekről és hasonlókról tárgyaltak a KISZÖV pénteki megyei küldöttközgyűlésén Egerben, ugyanakkor, hogy a testület más fontos témákat is napirendre tűzött. ENERGIÁVAL - ÉLELMISZERT (V/4.) Kényszer szülte ésszerűsítéssel... Varga József: *— A baromfitenyésztés nyereséges ágazata szövetkezetünknek, ezért fejlesztjük tovább, de gazdaságosan ... Fehér László: — A télen már gázzal fűtünk a lőrinci telepen... (Fotó: Szabó Sándor) Aki energiát takarít meg, az több pénzhez jut! Aki viszont pazarolja, annak a jövedelme csökken. Az energia tehát nem vész el, legfeljebb pénz-energia-pénz átalakulásában akadnak vesztesek és találhatók nyerők is. Ki-ki alkalmazkodóképessége szerint kerül az egyik, vagy másik táborba. Az energia ésszerű és gazdaságos felhasználását ösztönző minisztertanácsi határozat a VI. ötéves terv egyik kiemelt feladata. Hozzájárulhat ná népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A termelési költségek csökkentésével pedig a vállalatok, szövetkezetek eredményesebb gazdálkodást valósíthatnak meg. Az egyesülést követően 1976-ban, nagyarányú baromfitenyésztési program megvalósítását fogadták el a zagyvaszántói Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben. Különösebb beruházás nélkül a meglevő férőhelyeket hasznosították a baromfineveléshez, Lőrinciben és Zagyvaszántón is. Mind a két telepen olajjal fűtenek. Még 1976-ban egy kiló csirkehús költségében, 1,50-nel részesült a fűtési hányad, a tüzelőolaj áremelésével viszont jelenleg egy kiló húsban ez már 3 forint, amely jelentősen megnövelte a közös gazdaság kiadásait. — A növekvő olajárból adódó kényszer vezetett rá bennünket, hogy ésszerűsítsük az energiafelhasználást — mondja Varga József, főmezőgazdász. — 1980-ban, amikor a Minisztertanács meghirdette a VI. ötéves tervre szóló energiagazdálkodási programot), ehhez kapcsolódva szövetkezetünk elsők között határozta el, hogy mérsékli a tüzelőolajfelhasználást. Ezért arra gondoltunk, hogy miután a lőrinci baromfitelep mindössze másfél kilométerre helyezkedik el a Budapest— Hatvan—Salgótarján közötti országos gázvezetékhez, így onnan előnyösen gázhoz juthatunk. Ezzel ugyancsak megoldódna a telepen korábban felépített Colmann- olajfűtéses terményszárítónk gázzal való működtetése is, ahol naponta 200 tonna búzát, ősszel pedig napraforgót és kukoricát szárítunk. Az AGROBER Heves megyei kirendeltségét kértük fel, hogy dolgozzon ki tervet szövetkezetünk energiafelhasználásának ésszerűsítésére, és ennek megvalósítására pályázatot adtunk be az Állami Fejlesztési, illetve a Magyar Nemzeti Bankhoz hitelre. A zagyvas zántóiak még 1981 áprilisában szerződést írtak alá, amely szerint hatmillió forintos beruházást valósítanak meg. Ehhez egymillió 800 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak, további egymillió forintot a szövetkezet fejlesztési alapjából tettek hozzá és hárommillió 220 ezer forintot pedig hitelként a bank biztosít a nagyüzemnek. — Először úgy terveztük — veti közbe Fehér László energetikus és munkavédelmi felelős —, hogy 1982-ben kezdjük a beruházást a lőrinci telepen és 1983 szeptemberében fejezzük be. Aztán az Állami Fejlesztési Bankkal egyeztetve mégis úgy döntöttünk, hogy az idén decemberre egy részét átadjuk. Ezzel ugyanis már a soron következő télen olaj helyett gázzal fűlhetünk, ami csökkenti a költségeket. Így a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat már áprilisban meg is kezdte a csőfektetést, a másfél kilométeres bekötő szakaszon. Az árokásást szövetkezetünk végezte. Megépítjük a gázelosztót, a kazánházat és az eddigi olajégőket gázégőkre cseréljük fel. Ugyanez vonatkozik a szárítóberendezésekre is. Így a lőrinci baromfitelep, a szárítóközpont, valamint az ott kialakított alumíniumtermékeket feldolgozó melléküzemágunk fűtését a jövőben gázzal biztosítjuk. A lőrinci telepen jelenleg évente 281 tonna olajat használnak fel fűtésre, amely a kilónkénti 9,50-es árral számolva, 2 millió 688 ezer forintjába kerül a szövetkezetnek. Ezt évente 292 ezer köbméter gázzal helyettesítik majd, amellyel 1 millió 400 ezer forintot takaríthatnak meg! — A beruházás nem egész három esztendő alatt megtérül gazdaságunknak — sorolja Varga József főmezőgazdász — a népgazdaságnak pedig hat év alatt. Miután már 1981-ben 750 ezerre növeltük a baromfi- állományt, amely évente ezer tonna hús értékesítését jelenti, a költséggazdálkodás javításában nagy jelentősége lesz az energia ésszerűsítési törekvésünknek. Jelenleg 30—32 forintba kerül egy kiló csirkehús termelése, 10 százaléka energiaköltség. A lőrinci telepen gázfűtéssel ezt 3 forint helyett 1,50-re mérsékeljük. A baromfitenyésztés nyereséges ágazata szövetkezetünknek, hiszen az éves árbevétel kétharmadát adja. Ezért fejlesztjük tovább, de gazdaságosan! Nagyüzemünk 1976, óta tagja a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet által irányított Hunniahibrid Társaságnak, amely a világhírű holland Euróhibrid egyik partnere. A hernádiak megfelelő fajtát, etetési technológiát és táp»őrt ajánlottak a tenyésztéshez, amelyet hasznosítunk. Célunk, hogy minél több I. osztályú baromfihúst értékesítsünk. Az energiaésszerűsítési programot a 80-as években tovább folytatjuk, miután állami támogatással szeretnénk a zagyvaszántói baromfitelepünket is olaj helyett gázzal fűteni. Az ehhez szükséges vezeték már itt van közös gazdaságunk központjának udvarán, az apci Qualitál szomszédságában, ami nagy előny. Így gyorsan és olcsón megvalósítható ez a fejlesztés ... Mentusz Károly (Folytatjuk)
