Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. június 10., csütörtök Amatőr leletmentő Az Oroszlány Vidéke Termelőszövetkezet főagronómu- sa, Kugler Géza hobbiból ti. zenöt éve foglalkozik hagyományőrző leletmentéssel. A pedagógusok, a tanács és a közös gazdaság segítségével múzeumot létesített Dad községben az 1747-ben Fellner Jakab által épített Sorházban (MTI fotó — Jusztin Tibor felv.j EGER UTÁN HATVANBAN IS...! Társadalmi összefogás az értelmi fogyatékosokért Néhány hete Hatvanban is megalakult a Hallássérültek Országos Szövetségének érdekvédelmi szekciója, amely elsősorban az értelmi fogyatékos gyermekek szüleit tömöríti, de a kétszáznál több tagot számláló közösség soraiban ott találni a város különböző iskoláinak, óvodáinak, üzemeinek képviselőit, továbbá a helyi népfrontbizottság aktivistáit. A pártszékház nagytermében lezajlott ülésen tanácsadó testületet és vezetőséget is választottak a jelenlevők, hogy minél hatékonyabban bontakozhassék ki a fiatalok érdekében vállalt munka, a gyermekek társadalmi beilleszkedését elősegítő szekcióélet. A szervezés központja természetesen a hatvani kisegítő iskola, de az érdemi ténykedés kiterjed mindazokra az intézményekre, vállalatokra, ahol csak lehetőség kínálkozik a nevelő, rehabilitációs feladatok megvalósítására. Mást ne mondjunk, a Duna Cipőgyár szalagjainál, a Háziipari Szövetkezet orsózójában, a Szociális Foglalkoztató válogatóműhelyében már feltűntek az intézet 15—20 főnyi, kis csapatai, és a Költségvetési Üzem is megtalálta a módját, hogy parkok, kertek építésénél foglalkoztassa a kisegítősöket. Egyébként az alakuló értekezleten igen sok hasznos javaslat hangzott el e témakörben. A szekció egyik új tagja például azt tanácsolta a vezetőségnek, hogy segítse elő olyan óvodai csoport beindítását, ahová egészen kiskorú értelmi fogyatékosokat vennének csak fel. Volt hozzászóló, aki a pedagógusok nagy felelősségére figyelmeztetett, kérve egyben: az általános iskolai tanítók, tanárok ne engedjék kínlódni, bukdácsolni a fogyatékos gyermekeket, hanem igyekezzenek őket minél előbb áthelyeztetni a kisegítő iskolába, ahol speciális oktatásban, nevelésben részesülhetnek. Egy zenepedagógus ugyanekkor felajánlotta, hogy megvizsgálják a kise- gítősök hallásképességét, hogy aztán díjmentes hangszeres oktatásban részesíthessék a „jó fülűeket”. Volt óvónő, aki bejelentette, hogy kapcsolatot teremtenek a nevelési tanácsadóval, amely földerítheti, a kicsinyek milyen funkciója a sérült, illetve milyen irányban kell szorgalmazni az életre nevelő munkát. És ne feledkezzünk meg a városi Vöröskeresztről, amelynek képviselője hatezer csoporttag nevében biztosította a szekciót, hogy megoldják az értelmi fogyatékosok családjaival való foglalkozást, anyagi eszközeikből pedig évente tizenkét gyermeket üdültetnek Párádon. A hatvani szekció megalakulása óta fölkerestünk néhány üzemet, szervezetet, hogy lehetőségeikről informálódjunk : mit tehetnek azért, hogy az értelmi fogyatékos gyermekek valóban hasznosan illeszkedjenek társadalmunkba? Az egyik vezető igen jó érzékkel tapintott az üzemi foglalkoztatás lényegére, amikor azt emlegette, hogy ő voltaképpen a munkaerő utánpótlását is biztosítani, tudja a kisegítő iskola révén, ezért nyújt minden kedvezményt az alkalmanként oda látogató fiataloknak. A cipőgyárban viszont veszélyre figyelmeztettek: az iskolában nyolc esztendeig védett minden gyermek, a gyárban azonban nincs nevelő! Hiába tehát a vonzalom, az érdeklődés, pártfogó hiányában nagyon . könnyen elsikkad egy-egy fiatal. Ellenpéldaként saját munkahelyét citálta ,ahol a szocialista brigádok vállalásai között már feltűnt a sérültek védelmére, nevelésére irányuló törekvés, amit népszerűsíteni kellene. íme, idéztük gondolatát, abban a reményben, hogy Hatvan és környéke gyáraiban, vállalatainál megértésre talál a kezdemény. Az ifjúságvédelmi önkéntes' rendőri csoport vezetője ugyancsak konstruktívan nyilvánított véleményt a téma kapcsán Vagyis: tapasztalhatóan a társadalmi érdeklődés előterébe került a sérült, az értelmi fogyatékos fiatal, mégpedig a gyors, időben alkalmazott mentés szándékával. És bizonnyal nem csupán Hatvanban, hanem — egyre szélesedően — az egész megyében ... (moldvay) Kirándulás a Planetáriumba és Csillebércre — Honismereti szakkörösök találkozója - Országos bábfesztivál — Szakági és egyéb táborok Megyei úttörőházi nyár Egy hét sincs már hátra, s az általános és középiskolákban megkezdődik a nyári vakáció. Utóbbiak nem panaszkodhatnak, hiszen elfoglaltságuk a két és fél hónapra lesz bőven: kinek felvételi a továbbtanuláshoz, kinek építőtábor, sokan . pedig — nagy lányok, nagy fiúk lévén — saját maguk gondoskodnak programúkról. A kisdiákok esetében már más a helyzet. Az ő szünidőbeli szórakozásukról, időtöltésükről többek között a Há- mán Kató Megyei Űttörő- ház szervezői gondoskodnak. Az egész nyákra szóló eseményekről Ludet Miklósáétól, az úttörőház igazgató- helyettesétől és Mező Máriától, az intézmény politikai munkatársától kaptunk tájékoztatást. Eszerint már az idei tanév utolsó napjára kirándulást szerveznek a ház csillagász- és modellező szakköröseinek, akik egész évi munkájuk jutalmaként meglátogathatják a fővárosbeli Planetáriumot és a csillebérci úttörőtábort e hét szombatján. Június 14-én az orosz levelező és eszperantó szakkör tagjai ugyancsak Budapestre utaznak, ahol városnézésen, múzeum- látogatáson vesznek részt, és megtekinthetik az Állami Bábszínház előadását is. Nagy jelentőségű rendezvénye lesz az idei nyárnak, mindjárt az elején, a június 14—21. között a megyei úttörőház fedsőtárkányi táborában megrendezendő olvasó honismereti tábor. A Megyei Könyvtár gyermek- könyvtára, valamint a Hazafias Népfront Heves és Zala megyei bizottságainak közös szervezésében e hét napon összesen száz kisdiákot várnak rendkívül gazdag programmal. A résztvevők ismerkedhetnek a megyével, területünk népdalaival és népi játékaival, lesz színházi est is amelyen Zala megyei és Balaton környéki mondákból hallhatnak láthatnak összeállítást. Meglátogatja a tábort író-olvasó találkozóra Balogh Béni író, Fajcsák Attila_ a népművészet ifjú mestere és sok más neves személyiség. Érdekesnek ígérkezik A Bükk élővilága és a költészet című előadás, amelyet dr. Juhász Lajos, nyugalmazott főiskolai tanár tart, diavetítéssel egybekötve. Emellett nyelvi játékok, játékos sportversenyek szerepelnek az egy hét műsorán. A tábor eseményeiről egyébként újság is készül, amelyet szeptemberben kapnak majd meg a gyerekek. Június 18-tól 22-ig Egerben rendezik meg — az egyik házigazda éppen a megyei úttörőház — az országos úttörő-bábfesztivált, amelyre mintegy hatszáz résztvevőt várnak. A szakmai bemutatókra, továbbá a nevező huszonkét csoport műsorának bemutatására a Gárdonyi Géza Színházban kerül sor, ahol egyébként termény-bábfigurákból kiállítást is rendeznek. A Dobó tér a szabadtéri szakmai bemutatók színhelye lesz, itt lép fel többek között az Astra bábegyüttes is. A szabadidős programokat a Kemény Ferenc Korcsai“ nokban, a Vörös Csillag Filmszínházban és az egri várban tartják. Az információs központot pedig az úttörőházban rendezik be. Fontos tudnivaló, hogy július 1-től egészen szeptember 30-ig zárva tartanaik, ez idő alatt ugyanis felújítják az épületet. Éppen ezért ettől kezdve az úttörőház úgynevezett kihelyezett programokkal igyekszik kellemesebbé, él- ménydúsabbá és egyúttal hasznosabbá tenni az úttörők nyári szünidejét. Június 28-tól, auguszttis 20-ig az egri strandon játékpavilont állítanak fel, amelyből a gyermekek hétfőtől péntekig különféle játékokat kölcsönözhetnek. Emellett részt vesznék a lakótelepi sportnapok eseményeinek szervezésében is. Ezentúl elsősorban táborokba invitálják a pajtásokat. Június 30.- és július 8. között harminc me- gyénkbeli kisdiák Vonyarcvashegyen töltheti idejét, itt a Balaton környékének irodalmával ismerkedhetnek, kirándulásokon vehetnek részt, továbbá találkozhatnak Tatay Sándor íróval. Július 1—15. között a pop- rádi úttörőház szakköröseivel lesz cseretáborozás, Egerből az úttörő-fúvószenekar tölt két hetet Poprádon, míg az ottani pionírok az újpesti gyermekekkel közösen az egri 6*os számú Általános Iskolában a Finom- szerelvénygyár vendégszeretetét élvezhetik. Július 2. és 11. között orosz nyelvi szaktábor lesz Felsőtárkány- ban, július 9—16. között a természet- és környezetvédelmi szakkör 20 tagja a pilisi parkerdőben jurtatáborban vehet részt. Az úttörőház rádióforgalmazási szakkörösei Kékestetőn töltenek egy hetet míg a természet- tudományi szakkörösök július 20-tól egy héten át Fel- sőtárkányban táboroznak. Itt a legifjabb vegyészek, csillagászok, természetkutatók különféle foglalkozáson vehetnek részt, a TIT természettudományi stúdiója közreműködésével, előadást tart nekik Hegedűs Ernő, a Föld és Ég című folyóirat munkatársa, foglalkozásokat vezetnek a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kémia tanszékének oktatói. Mindezek mellett négy turnusban, tíz-tíz napon át felső- tárkányi táborozásra adnak lehetőséget Gyöngyös és járásának, valamint a megye- székhely és járásának úttörői részére. HÚSZÉVES A HAMAN KATÓ NŐI KAR A kompolti dalostalálkozóról a2i optimista Lancsák Gergő bácsi a megye egyik közéleti fórumán óriási taps közepette bontott zászlót: „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!” jelszóval induló mozgalma már a meghirdetés pillanatában általános sikert aratott. Mondják, hogy a gyűlés után az illetékesekhez özönlöttek a felajánlások, a mozgalmat segítő bejelentések, vállalások. Állítólag a Központi Öntöde, amelynek nemcsak az irodaháza, de az egyik anyagraktára is a megyében van, üzemi lapjában képes riportot közölt Lancsák bácsiról, és a kispénzű öregek istápolójának nevezte. A riport alatt az? olvasztárok és kazánkovácsok nyílt levélben bírálták a borravaló kóros elterjedését, és sok sikert kívántak Lancsák bácsinak. Beszélik, hogy a megyei központi széntelep Mindent a vevőért nevű brigádjának tagjai, akik eddig a szénszállítások során fondorlatos trükkökkel tetemes pénzt vágtak zsebre a nyugdíjasoktól is, most kizárólag a középko- rúakat csapták be ötleteikkel. Persze a becsapás ténye most sem bizonyított, csak egy dolog biztos: nyugdíjasoknak azóta egy másik brigád hordja a szenet. Arról is hír járja, hogy a megyeszékhely gimnáziumának diákjai megfogadták: olyan pályára lépnek, ahol nincs jatt, nincs csúszópénz, borravaló. Harminc srác közül huszonnyolcán jelentkeztek benzin- kútkezelőnek, de a Lancsák- féle mozgalom hatására mindnyájan olajbányászok lesznek. Állítólag a pincérek az egész városban megígérték, hogy minden nyugdíjas kinézetű, öregedő vendég árkedvezményt kap a számoláskor. Sőt, a szolidaritásukról biztosították Lancsák- bácsit a tévészerelők, a beteghordók, a kéményseprők. A benzinkutasok ráadásul megígérték, hogy a jattból összejött pénz egy részét szociális otthon építésére ajánlják fel. Ilyen népszerűség, siker hallatán kerestem fel én is Lancsák bácsit. Szomorúan fogadott: — Ne higgyen a mendemondáknak. Ä „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól”! mozgalomnak csak szerény eredményei vannak. — Lehetetlen. — Akkor számoljon! Tőlem ebben a hónapban nem fogadott el jattot a kéményseprő. Ez egy húszas. A villanyszámláson tíz forintot spóroltam. Mivel étterembe járok, taxin nem utazom, mentő nem jön értem, a tévém jó, egy hónap alatt harminc forintot takarítottam meg. Ellenben beteg lett a feleségem. Csak egy operáció segít. Megsúgták, hogy a tanár úrnál háromezer forint a hálapénz egy ilyen műtétért. Világos? Maga mit tenne az én helyemben? — Szóval, hogy is mondjam ? ... Hát... — Én is azt tettem. De örök optimista vagyok és bizakodom. — A „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!” mozgalom sikerében? — Abban nem annyira. Tudja, azt remélem, hogy én nem betegszem meg, nem kell megműteni, és mégiscsak spórolok háromezer forintot! Kiss György Mihály Fennállásának húszéves jubileumát ülte ezen az elmúlt forró vasárnapon a kompolti MEDOSZ és a kápolnai áfész közös patronálásában működő Hámán Kató Női Kar. Három megyéből — Borsod, Nógrád, Heves — tíz kórus vett részt ezen az ünnepi találkozón, ahol a nap egyéb programjain kívül egy csaknem háromórás hangversenyt élvezhetett végig a volt Károlyi-kert közönsége. Ennek a hangversenynek az atmoszféráját szeretnénk érzékeltetni. Nem is annyira az egyes kórusok produkcióiról számolunk be — bár érdemes volt odafigyelni a kiváló teljesítményekre —, inkább azt jegyeznénk föl, hogy az őszinte barátság, a közös éneklés értéke menynyire nyilvánvalóvá válik egy-egy ilyen alkalommal. A karéneklés nem könnyű műfaj. Napjainkban annyi akadályon kell átvergődnie annak a karvezétőnek, aki — főképp városban — húsz- harminc embert össze akar tartani az éneklés tartós szálaival. Itt azonban, Kompol- ton, ahol most ezt az eseményt végigéltük, végigörültük, azt kellett megállapítanunk, hogy a község apraja- nagyja, mindenki szívügyének, saját eseményének, tartotta ezt a találkozót. Egy falunyi közösségen belül olyan összetartó erő a kórus, amely a most látott példa szerint is nagy vonzást tud kifejteni. A nógrádi Nézsá- ról a Nemzetiségi Vegyeskar érkezett, Szerencsről a Cukorgyár Férfikara, Fedémes- ről és Váraszóról a Pávakör, hogy a szőkébb pátria, Füzesabony, Kál, Kápolna dalosai is emeljék az ünnep fényét. Mennyi azonosság, mégis mennyi különbség ezekben a messzi falvakból érkező kórusokban ! Fedémes magas szinten képes bemutatni azt a népi dallamvilágot, amely hozzátartozik a napi életükhöz: nemcsak ügyük, de történelmük, boldogságuk, olykor keservük is az, amit énekelnek. A Váraszóból érkező kórus fél tucat asszonya, három férfitagja és parányi gyermekcsoportja is bizonyítja, hogy a községben, generációkon innen és túl jelen van mindaz a szöveg és dallam, amit községi és közösségi históriás éneknek is felfoghatunk. Hiszen önmaguknak mondják el színesen, a belső gazdagság hangzatával. A népdal keletkezésének és folyamatának vagyunk tanúi ma is, még a „csak úgy maguktól” kiálló apró daloscsoportoknál. A hosszabb idő óta működő kórusoknál nagyrészt a karvezető érdeklődése határozza meg, mit, hogyan tud kihozni énekeseiből. A Szarka Lajosné által vezetett Nézsai Vegyeskar magyar és szlovák népdalokat énekelt, nem kerülve ki a humort, sem a témában, sem a stílusban. A Szerencsi Férfikar — még az ama 1960-as egri dalosünnepek idejéből ismerősünk — Engli István karvezető irányítása mellett igényes műsort adott, amelyben ősbemutatóként hangzott fel Karai—József Attila Mikor az utcán átment a kedves című versére írott, finom hangulattá váló kórusműve. Meg kell említenünk a két füzesabonyi énekkart is! A Tinódi Férfikar operarészletet is megszólaltatott, mert hanganyaga, karzenei műveltsége ezt lehetővé teszi. Nagy László karvezető ne- veli-oktatja az Erkel nevét viselő füzesabonyi vegyes- kart is, jó ízléssel szabva ki a megszólaltatandó művek alsó és felső határát. A káli férfikar csaknem negyed- százada Galambos László karnaggyal együtt érlelődik- fejlődik az általuk választott témakörön belül. A jubiláló kórus kétszer is „szólásra” emelkedett. A lengyel népdalok és Soszta- kovics Békedala váltottak ki mélyebb hatást a hallgatóságból. A karvezető Tóth András nemcsak ennek a lelkes gárdának, de az egész ünnepségnek a szervezője- irányítója, szemmel láthatóan az egész község rokon- szenvét bírja. Szólistákat is nevel, Bíró Jánosné és Fege cs Jánosné erősségei ennek a jubiláló kórusnak. S mintha csak párja lenne a kórusnak a kápolnai női kar. Juráki Csaba egyénisége azonban mjís tónusokat is megszólaltat, mint Tóth András. Külön színfoltot jelentett a kompolti iskolások kórusa. A zongorakíséretet több számnál Kátai László adta. A népünnepéllyé alakult hangverseny műsorvezetői asszonyi tisztét Szepesi Györgyné látta el, aki maga is aktív zenepedagógus, és kitűnő karvezető. Összekötő szövege tartalmas keretet adott a hangversenynek. Farkas András
