Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
/ NÉPÚJSÁG, 1982. június 10., csütörtök 5. SZOVJETUNIÓ Akiért a „Vörös harangok” szólnak Szergej Bondarcsuk, a világhírű Oscar-díjas színész és rendező, a Háború és béke, valamint a Waterloo című filmek rendezője, most új filmen dolgozik. John Reed „Tíz nap, amely megrengette a világot” című nevezetes riportkötete nyomán a Moszfilm Stúdióban forgatják a Vörös harangok című filmet. John Reed 'amerikai újságíró, a XX. század egyik legjelentősebb dokumentumát írta meg, amikor a szovjethatalom első napjainak szemtanújaként beszámolt a történelem alakulására nagy hatást gyakorló eseményről. Könyvéhez maga Lenin írt előszót, s elismeréssel szólt a tehetséges munkáról. A háromrészesre tervezett filmalkotás második részét forgatja most Szergej Bondarcsuk. Szergej Bondarcsuk és a film operatőre, Vagyim Juszov (Fotó: APN—KS) LENGYELORSZÁG A kiút hídfőállásai A lengyel szejm legutóbbi ülésén a kormány részéről beterjesztett gazdasági jelentés gondolatmenete világosan beilleszkedik a válságból kivezető út tervébe. Emlékezzünk a LEMP utolsó központi bizottsági ülésére, ahol Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, első titkár ismertette az ország hosz- szú távú fejlesztésének fő irányát. A 80-as évek végéig Három szakaszra osztotta azt. Az első szakasz — s főként erről volt szó most a parlamentben — az idei esztendő végével zárul. Ez idő alatt meg kell állítani a gazdasági hanyatlást, ki kell építeni a továbblépés hídfőállásait. A második szakasz voltaképpen azt a hároméves tervet foglalja magában, amelynek irányelveit a kormány még az idei második félévben leteszi a képviselők elé. A * terv 1983—85 között át kell hogy alakítsa a gazdaság szerkezetét. Meg kell szilárdítania a reformot, stabilizálnia kell az életszínvonalat. A belátható végső cél, tehát a harmadik szakasz nyolc esztendőt ölel át; mostantól 1990-ig egyensúlyba kell hozni a lengyel gazdaságot. Az évtized végéig szóló terv prognózisát rövidesen elkészíti a kormány. Kétféle hatás A parlamenti képviselők előtt Zbigniew Madej miniszterelnök-helyettes, a tervbizottság elnöke, expozéjában kijelentette, hogy a szükségállapot bevezetése óta a kormány továbbra is a gazdaság gépezetének megújítására, az irányítási rendszer tökéletesítésére törekszik. Nézzük meg, ma, öt hónappal a nehéz decemberi döntés, a szükségállapot életbe léptetése után, milyen hatások alatt formálódik a lengyel gazdaság reformja? Az egyik: a nyugati szankciók nyomasztó súlya. A másik hatás kedvező: a tízegynéhány hónapos rendetlenség, anarchia után újra rend, nyugalom és fegyelem van a munkahelyeken. Z. Madej emlékeztetett arra, hogy az idén csak negyedéves terveket készítéttek, s ezeket a gazdaságfejlesztés operatív módszereként kezelik. Az első és a második negyedévben így történt, de most változtatnak ezen, hiszen a fokozatosan helyreálló rend lehetővé teszi, hogy a második félévet már egyetlen egészként tervezzék. A tervbizottság elnöke az év eddigi eredményei között a gazdasági élénkülés első jelzésének nevezte a szénkitermelés 15 százalékos növekedését. Nem hallgatta el azonban, hogy a feldolgozó- iparban rosszabb a helyzet. Ott, azokban az ágazatokban tapasztalható javulás, ahol a hazai és a szocialista országokból származó nyersanyagokra alapoznak. A kormány a jövőben is épít a szocialista országokkal való kapcsolatra, s az ipar nyersanyagellátási gondjait importhelyettesítő hazai nyers- és alapanyagokkal is enyhíti majd. Kenyér, szén, adósság Némi élénkülés tapasztalható falun is. A mezőgazdaságnak most arra kell feleletet találnia, miként teremtse elő az ország kenyerét és a húst. A kormány pedig válaszút előtt áll: a rendelkezésre álló devizát az ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagokra költse vagy gabonavásárlásra ? Ezzel összefüggésben szó volt a parlamentben a nyugati adósságokról; közölték, a lengyel kormány készen áll arra, hogy kimozdítsa a holtpontról ezt az ügyet. Szándéka az, hogy intenzív tárgyalást kezdeményez hitelezőivel, a nyugati bankokkal. Kulcskérdése ez a válság felszámolásának éppúgy, mint a lengyel szénexport ügye. A parlamenti ülés másnapján, sajtókonferencián Madej miniszterelnökhelyettes bejelentette: „Ezután is fejleszteni fogjuk a lengyel szén exportját és védjük hagyományos piacainkat. A konkurrencia természetes jelenség, de nincs rendjén, ha ebbe a politikusok avatkoznak be.” A lengyel gazdaságpolitikai törekvéseket övező külső feltételekről szólt a költség- vetésről számot adó Marian Krzak pénzügyminiszter. Emlékeztetett rá, hogy Lengyelország válsága iránt más magatartást tanúsítanak a szocialista közösség országai, és mást a Nyugat. A szocialista országok, főként a Szovjetunió, lényeges segítséget nyújtott, míg a tőkés országok radikálisan korlátozták az újabb hiteleket és a már korábban felvett kölcsönök hasznosításának lehetőségeit. Ilyen gondok jegyében zajlott, s élénk volt az eszmecsere a szejmben, ahonnan a tudósító óvatos és mérsékelt derűlátással távozott... Szilágyi Szabolcs ROMÁNIA A területi önellátás 0 programja A belső és a külső érdeklődés homlokterében áll a román mezőgazdaság továbbfejlesztése. A párt és az állami határozatok a fokozatosság figyelembevételével, de nagy lépések révén igyekeznek elérni, hogy a meghirdetett agrárforradalom testet öltsön. A legfontosabb feladatnak tekintik a lakosság területi önigazgatási és önellátási programjának maradéktalan megvalósítását. Ez elodázhatatlan, mert ez utóbbi években a beruházás terén a mezőgazdaság elmaradt az ipartól. Már az idén érezhető, hogy a költségvetés nagyobb összeget szán a'mező- gazdaság fejlesztésére, mint korábban. Állatösszeírás Februárban állatösszeírást yégeztek az egész országban. Kiderült, hogy az előző évhez viszonyítva, majdnem valamennyi fajtánál növekedett az állomány. A szarvas- marhák száma meghaladja a 6 millió 300 ezret, csaknem 12,5 millió sertés van az országban, a juhok száma pedig több 17 milliónál. A baromfiállomány majdnem eléri a 110 milliót, kecskéből 460 ezret, lóból 598 ezret tartanak nyilván. Meglepően sok a házinyúl — 725 ezer. Figyelemreméltó, hogy egy esztendő alatt majdnem 400 ezerrel növelték az állományt. Az állatösszeírás általános képében a szarvasmarháknál lemaradás mutatkozik. Tavaly óta 182 ezerrel csökkent az állomány, ami szemmel is látható, mert a boltokban kevés a marhahús. A helyzet ezen a téren nem változik egyhamar, mivel — a kiegyensúlyozott fejlesztés érdekében — az idén rátértek a növendékmarhák átlagos vágósúlyának növelésére. Az alsú súlyhatár 400 kilogramm. A hizlalási időt két évvel meghosszabbították. A szaporításban 100 tehénre átlagosan 82 borjúval számolnak. A lakosság egyéni gazdaságaiból a fölös borjakat átveszik a szocialista mező- gazdasági egységek. Négy-öt év alatt minél nagyobb hozamú fajtákkal kívánják kicserélni. A húsfogyasztás Az 1982—1985 közötti években az egy főre számított fogyasztás a jelenlegi szinten marad. A marhahús mennyiségi csökkenését több sertéshússal, szárnyassal és nyúl- hússal pótolják, tehát módosul a húsfogyasztás szerkezete. Marhahúsból az eredeti terv 337 ezer tonnát irányzott elő közfogyasztásra, a módosított program 210 * ezret engedélyez. Sertésből 701 ezer tonna helyett 781 ezer tonna kerül a boltokba, baromfiból'pedig 376 ezer tonna helyett 426 ezer tonnát mérnek ki. Jövőre a marhahúsfogyasztás 275 ezer tonnára, 1984-ben 320 ezer tonnára, 1985-ben pedig 380 ezer tonnára emelkedik. Távlati ugrásként: sertéshúsból 494 ezer tonnára számítanak. Juhhúsból is több lesz: az idén 86 900 tonnát, 1985- ben pedig már 154 ezer tonnányit vásárolhatnak a lakosok. Tartalék, serkentés A városi lakosság ütemes ellátása érdekében egy-más- fél hónapnak megfelelő tartalék húsmennyiséget tárolnak. Az idén a tartalék 73 700 tonna, 1983-ban 124 ezer tonna, 1984-ben 191 ezer tonna és 1985*ben 224 ezer tonna lesz. A parasztságot ösztönző módszerekkel serkentik a többtermelésre. Ez év tavaszán csaknem egymillió malacot adnak el a személyi gazdaságoknak. Kibontakozóban egy másik nagy akció: a takarmány biztosítására. CSEHSZLOVÁKIA Egy véres koholmány története Negyven éve, egy május végi napon, Prága külvárosában, a Holeáovice utcában, a hajtűkanyarnál, overallos férfiak felszedték az utcakövet. Mintha az utat javították volna. A kanyarból fényes Mercedes tűnt fel. E pillanatban az overallosok egyike géppisztolyt rántott és tüzet nyitott, társa pedig kézigránátot dobott a kocsira. Az autó felfutott a járdára és megroggyant. Több sebből vérző utasa eszméletlenül dőlt ki az utcára. Neve: Reinhard Heydrich volt, hivatala: Hitler prágai helytartója. Túszok az utcáról A merénylők kerékpárra ültek és elmenekültek. A Gestapo tüstént nyomozásba és megtorlásba kezdett. Maga a rettegett birodalmi belügyminiszter, Heinrich Himmler jött Prágába Berlinből, nem kisebb, mint 4500 főnyi Gestapo-különít- mény élén. A merénylők fejére tízmillió korona vérdíjat tűztek ki. Napokon belül ellenőriztek és kihallgattak 4 750 000 embert, őrizetbe vettek 13 119-et, letartóztattak 621-et, s ami a legborzalmasabb volt: az utcáról fényes naprpal összeszedett túszok közül egy héten belül kivégeztek 1381 férfit és nőt; nevüket és címüket, foglalkozásukat aznap este mindig kiplakátozták, a rádióban bemondták. A nyomozás és a tömegterror nem vezetett célra. A tetteseket — egyelőre — mintha a föld nyelte volna el. A háború után előkerült titkos okmányok elárulják, hogy Hitler tajtékzott. Jóllehet ma már tudjuk: a merénylők nem voltak kommunisták, hanem angliai emigránsok, akik a királyi légierő gépién érkeztek hazájuk fölé, s ejtőernyővel dobták le őket az akcióra — Hitler „megsemmisítő csa- pást” követelt a „cseh vörösökre”. A felbontott levél A Prágában tartózkodó Himmler számára a feladat azonban nem volt ily egyszerű. Neki gondot jelentett, hogy miképp hajtsa végre a bosszút, hogy közben a haditermelés ne szenvedjen kárt? Az akció céljául a Prága melletti „vörös Klad- nót”, a híres bánya- és iparvárost szemelték ki, amelyet leginkább a magyar Csepelhez vagy Diósgyőrhöz hasonlíthatnánk. Az akció kivitelezését azonban fontolgatták. S ekkor közbeszólt a sors. A Kladnóhoz közeli Palaba gyárban, a németek besúgója felbontott egy levelet, amely Aniőka Maru- száková munkásnőnek érkezett a gyárba. A levél így szólt: „Kedves Aniéka, bocsáss meg, hogy ilyen későn írok, de talán megértesz, mert tudod, hogy sok gondom és dolgom van. Ámít meg akartam tenni, megtettem. Azon a végzetes napon valahol Cabárnán aludtam. Egészséges vagyok. A viszontlátásra ezen a héten, s azután már nem látjuk egymást. Milan”. A levélből a gestapósok azonnal sejtették, hogy egyszerű szerelmes levél. Anic- ka a vallatásnál azonban zavartan viselkedett. Később kiderült ezért, mert titkos viszonyban állt a levél írójával, egy nős emberrel, aki ezúton szakított vele. A férfinak és családjának ismerősei azonban Kladnóban és a közelében fekvő Lidicében éltek, s közülük az egyik a háború elején eltűnt, és ä 1 - 1 í tó 1 a g Angliába ment... A Gestapónak ennyi elég volt. Megszületett a koholmány: a levél írója, a lidi- cei férfi ismerőse a merénylők egyike. És június 9'én döntöttek Berlinben. Este, 19.45-kor távmondat érkezett a prágai Biztonsági Szolgálat főnökéhez. „K. H. Frank birodalmi helytartó, a Führerrel folytatott megbeszélés alapján, közli: Lidicében még a mai napon az alábbi intézkedések teendők: 1. minden felnőtt férfit agyonlőni, 2. minden nőt koncentrációs táborba vinni, 3. az elnéme- tesíthető gyerekeket összegyűjteni és a Birodalomban SS-családoknál elhelyezni, a többieket másképp nevelni^ A. a falut felégetni és a földdel egyenlővé tenni”. Nevüket kipipálták... A Halál egy órán belül elindult. Este 22 órakor Li- dicét körülzárták, éjfél után minden házból kihajtották az embereket. A férfiakat a Horák-portán, a nőket, gyermekeket az iskolában gyűjtötték össze. Nevüket a lakónyilvántartásból kipipálták. A nőket és a gyerekeket még hajnal előtt elszállították, majd a Horák-por- ta hátsó falánál, tízes csoportokban agyonlőtték az összes férfit, szám szerint 173-at. Akik aznap éjszaka nem voltak otthon, azokat később külön kivégezték. Azokat is, akik kórházban feküdtek, vagy a hír hallatára elbújdostak. Lidice házait azon nyomban felgyújtották, majd földgyalukkal elsimították. Minderről a fényképek tucatjait készítették, amelyek a mai napig fennmaradtak ... Lidice ismét él. Az elpusztított falut, amelynek nyommá sem maradt, a háború után távolabb a völgytől, öt kontinens népeinek segítségével építették fel. Ott laknak azok közül a nők és gyermekek közül néhányan a mai napig, akik akkor túlélték a vérengzést. Firon András JUGOSZLÁVIA Bővül a szállítási kapacitás Jugoszláviában 1985-ig mintegy 58 milliárd dinárt fordítanak a teherszállítás fejlesztésére és bővítésére. A tervek között a legnagyobb súllyal a tengeri szállítás fejlesztése szerepiel. Az e célra előirányzott összeg több mint 32,5 milliárd dinár. Évente 35 millió tonna súlyú áru megy át a jugoszláv kikötőkön. Ezért az 1985-ig terjedő célok között az első helyen a gépesítés fokozása, új, modern technológiák bevezetése áll. Gondolnak a folyami szállítás lehetőségeinek jobb kiaknázására is: az e célra tervezett fejlesztési összeg 5,6 milliárd dinár. A vízi szállítással kapcsolatos infrastrukturális beruházások tervezett összege 11,6 milliárd dinár. Nem hanyagolják el a szárazföldi szállítási módokat sem. Az ország 10 ezer kilométernyi vasútvonalának jelentős része már villamos sított. Az áruszállítás további gyorsítására, kezelésük korszerűsítésére 4,1 milliárd dinárt irányoz elő a terv. összeállította: Gyurkó Géza Lidicében a fényképek tucatjait készítették ... (Fotó: CTK — KS)
