Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-09 / 133. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 9., szerda 1. Közös javaink megóvása valamennyiünk kötelessége Interjú Pálinkás Ferenccel, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjével A statisztika szerint a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma az elmúlt esztendőben 3 százalékkal növekedett. A legtöbbször lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás fordult elő. Mindmind olyan bűncselekményfajta, amelyek az elkövető szándékosságát feltételezik. Ez pedig kétszeresen is tudati fejletlenségre utal: még mindig nem rögződött sok emberben, hogyha a köztulajdont károsítja, saját magát lopja meg. Ugyanakkor ők és mások arról Is megfeledkeznek, hogy közős javaink őrzése, megóvása valamennyiünk kötelessége. Ebben természetesen a legtöbb feladatot a bűnüldöző és igazságszolgáltató szerveknek kell megoldani. Milyen a vagyonvédelem helyzete? Hogyan érhető el a cselekvés- és szemléletbeli fejlődés? Többek között erről beszélgettünk Pálinkás Ferenc rendőr vezérőrnaggyal, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjével. — Több kBzéletl fórumon hangzott el: megyénkben az elmúlt fél évtized alatt fejlődött a társadalmi tulajdon védelme. Milyen Intézkedések tették ezt lehetővé? — Az elmúlt években hozott pórt- és kormányhatározatok a népgazdaság fejlesztését, ezen belül a társadalmi tulajdon fokozott védelmét tűzték ki célul. E célok elérésében a gazdasági és a bűnüldöző szerveknek egyaránt fontos teendőik vannak. Ezt szolgálta, hogy 1976- ban a gazdasági vezetőkkel közös tanácskozáson egyeztettük tennivalóinkat, három évvel később pedig hasonló fórumon o szocialista brigádok vezetőit kértük fel, hogy működjenek közre a bűncselekmények megelőzésében, nyújtsanak segítséget a vagyonvédelem szilárdításában. Felhívást adtunk ki a vállalatoknak, szövetkezeteknek társadalmi tulajdonvédelmi tanácsok létrehozására. Ezek több helyen megalakultak, egyes vállalatoknál jelenleg hozzák létre őket. A termelő- szövetkezetekben tovább szélesedett a vagyonvédelem társadalmasítása: önkéntes rendőri csoportok, önálló rendészetek jöttek létre. A nagyobb ipari vállalatoknál társadalmi segítőket vontak be ebbe a munkába. A gazdasági vezetők közé többségében tovább bővült az elvszerű együttműködés, a gazdasági döntésekben mindinkább érezhető a bűnmegelőzésre való törekvés. — Mindezeknek ellent mondani látszik az a tény, hogy a ferdített bűncselemények Jelentős része éppen ezt a tulajdonformát károsítja. .. — Az összbűncselekmé- nyen belül 52 százalék irányult a vagyon ellen, ebből 21 százalék az állami és szövetkezeti tulajdon ellen. Ez összefügg a tulajdonosi viszony arányaival is. A kérdés azonban ennél összetettebb. A társadalom tagjainak a tulajdonhoz való viszonyától, a gondolkodás- módtól, a fegyelemtől, a vezetés színvonalától, az ellenőrzés hatékonyságától függ a vagyonvédelem helyzete. Az ilyen bűncselekmények megelőzését az állami, társadalmi és gazdasági szervek egy része változatlanul csak a bűnüldöző szervek feladatának tekinti. Nem mindenütt biztonságos közös javaink kezelése és őrzése, sokszor nem, megfelelő az ezzel megbízott személyek kiválasztása és ellenőrzése, gyakran a számviteli és bizonylati rend Is hiányos. • Ezért is érvényesülhet és megvalósulhat az a régi közmondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. Olyan intézkedések szükségesek tehát, amelyek szűkítik az alkalmat. Az em. berek elértek egy bizonyos életszínvonalat, amit szeretnének tartani, vagy tovább növelni. Ez természetes és helyes is. A becsületes többség tudja, hogy ezt csak munkával biztosíthatja. Van azonban egy kis csoport, amelyik mindenképpen jól akar élni, akár bűnözés árán is. Mindez nevelés kérdése, és nem elsősorban rendőri, ügyészi, vagy bírói munka. Amikor már azzá válik, az nagy baj. A lakosság részéről is szükséges az egységesebb fellépés a társadalmi tulajdon elleni büntettek megítélésében. Sokan még bocsánatos bűnnek tartják, s elkövetőiket „ügyes emberként” könyvelik el, nem lépnek fel olyan eréllyel velük szemben, mint amikor személyi tulajdont károsítanak meg. — Miként alakult 1981-ben a közös vagyon elleni bűntettek aránya? Melyek a leggyakrabban előforduló népgazdaság, Illetve vagyon elleni bűncselekményfajták? — A gazdasági bűncselekmények száma nem jelentős. Elsősorban a vám- és deviza- rendelkezések kijátszásával követnek el jogsértéseket. A népgazdasági ágazatok szerint a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények 30 százaléka a kereskedelem, 20 a mezőgazdaság, 11 az ipar, 10 az építőipar területén for. dúl elő. Elég nagy az oktatási, kulturális intézmények sérelmére elkövetett kisebb kárértékű bűntettek száma is. A legnagyobb részüket a lopás, betöréses lopás és a sikkasztás teszi kj. Érdekes, hogy a betöréseknek több, mint a fele a kereskedelemben történt. — A kereskedelem és az építőipar előkelő helyet foglal el ezen a „ranglistán'*. Ml ennek az oka? — A kereskedelemben található a legtöbb olyan egység, amelyekben közvetlen fogyasztásra alkalmas áruk vannak, itt a legnagyobb a készpénzforgalom is. Az építőiparban pedig nagy területeken, szétszórtan folynak a munkálatok. A folyamatos tevékenységhez anyagokat, eszközöket kell felhalmozni, őrzésük, tárolásuk azonban sokszor nem megnyugtatóan biztosított. Az anyagok szállításának, felhasználásának bizonylatolása gyakran felületes, pontatlan. Ugyanakkor megnövekedett a lakosság építési kedve is, többen anyagi erejükön felül vágnak neki az építkezésnek. így az építőanyagok iránti kereslet esetenként nagyobb, mint a kínálat. Ezért gyakran lopott anyagok áron aluli megvásárlásának elégítenek ki igé. nyékét, nem riadnak vissza attól sem, hogy bűncselekményt követnek el. — A megelőzést nyilvánvalóan a társadalom széles körű összefogása szolgálja a legjobban. Milyen az együttműködés a különböző szervekkel, elsősorban a társadalmi • tulajdonvé- delml tanácsokra és az üzemi rendészetre gondolok. — Ez a tevékenység valóban csak a társadalom széles körű összefogása útján lehet eredményes. Ez a jövő útja is. Együttműködésünket erősítettük a különböző szervekkel. Különösen nagy figyelmet fordítunk a vállalatoknál működő társadalmi tulajdonvédelmi tanácsok segítésére. Az üzemi rendészettel hagyományosan jó a kapcsolatunk. Hozzájárulunk továbbképzésükhöz, s közösen dolgozunk a bűncselekmények megelőzésében, felderítésében. Tevékenységük e téren is nagyra értékelhető. — Melyek azok a legfontosabb Jövőbeli feladatok, amelyek leginkább elősegítik a továbblépést valamennyiünk javainak megóvásában? — A kiemelt tennivalók közé tartozik a szocialista tulajdonosi szemlélet erősítése. Az állampolgárok közérdekű bejelentéseit már e tendencia jeleiként értékelhetjük. Fontos, hogy saját területén mindenki maradéktalanul végezze el azt a feladatot, amely kötelessége, amely - lyel megbízták és legyen mentes az olyan magatartásoktól, mint az anyagiasság, a harácsolás, az álhumanitás, az elnézés a jogsértésekkel szemben. A társadalmi tulajdon védelme természetesen elsősorban azoknak a kötelessége, akikre a közös vagyon kezelését rábízták. Minden vezetőnek meg kell szüntetnie azoknak a lehetőségeknek a kibontakozását, amelyek bűnözéshez vezetnek. Ezt megítélésem szerint nagyobb fegyelemmel, hatékonyabb ellenőrzéssel, ahol pedig szükség van rá, határozott fellépéssel lehet befolyásolni. A rendőrség kezde- ményezően támogat minden olyan törekvést, amely a vagyonvédelem szilárdulásához vezet, ennek érdekében a jö. vőben is szorosan együtt kívánunk működni a különböző szervekkel és a lakossággal — mondotta befejezésül Pálinkás Ferenc. Szalay Zoltán Változó feltételek — új lehetőségek ENERGIÁVAL ÉLELMISZERT (V/1.) Aiki energiát takarít meg, az több pénzhez jut! Aki viszont pazarolja, annak a jövedelme csökken. Az energia tehát nem vész el, legfeljebb a pénz-energia-pénz átalakulásában akadnak vesztesek és találhatók nyerők is. Ki-ki alkalmazkodóképessége szerint kerül az egyik, vagy másik táborba. Az energia ésszerű és gazdaságos fel- használását ösztönző minisztertanácsi határozat a VI. ötéves terv egyik kiemelt feladata. Hozzájárulhat a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A termelési költségek csökkentésével pedig a vállalatok, szövetkezetek eredményesebb gazdálkodást valósíthatnak meg. A költségek mérséklésére A változó közgazdasági környezetben a 80-as évek élelmiszer-gazdasága nem ismételheti meg az előző évtized útját, hanem más módszert, más pályát követ. Fő célja, a gabona- és a hústermelés-program, amely csak ésszerű és gazdaságos energiafelhasználással valósítható meg. Míg 1972-ben például a világpiacon 1 tonna kőolaj 124 kiló kukoricát, vagy 17 kiló nyershúst ért, addig a 80-as évek elején ugyanezért már 1440 kiló kukoricával, vagy 150 kiló nyershússal kell fizetni! Ezen is lemérhetek a rendkívül szigorú feltételek. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk a népgazdaság energiafelhasználásából 9 százalékkal részesedik, amely az utóbbi öt esztendőben 6—7 százalékkal növekedett. Ennek nagy része kőolajszármazék. Gázolajból és tüzelőolajból a mezőgazdaság a legnagyobb fogyasztó, miután részaránya csaknem 40 százalék. A fejlődést világszerte, a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban, így hazánkban is a mind nagyobb teljesítményű traktorok, munkagépek, teherkocsik, kombájnok, önjáró célgépek elterjedése jellemzi. így a növekvő energiaárak mellett, a felhasználás csökkentésére irányuló minden tevékenység hathatós eszköz a költségek mérséklésében. Előnyben a melléktermékek A kihívásra válaszolva érthető, mennyire fokozott jelentősége van a Minisztertanács 1981-ben meghirdetett és a VI. ötéves tervidőszakra szóló átfogó energiagazdálkodási programjának, amely az élelmiszer- termelésben külön feladatokat határozott meg. Eszerint 1985-ig a nagyüzemek a melléktermékek: a szalmahulladékok, a - kukoricaszár, a mező- és erdőgazdasági fahulladék erre alkalmas kazánokban való elégetésével, 300 ezer tonna olajjal egyenértékű energiahordozót helyettesíthetnek. A berendezések első példányai Bábolnán, Agárdon, Balmazújvárosban, Dalman. don már működnek, kedvező eredményekkel! A gyártóhelyek létrehozása — a kormány intézkedése nyomán megkezdődött. A mezőgazdaság 1981— 1985 éves terveiben előirányozták,, hogy a takarmányozásban főleg a sertés- és szarvasmarhatenyésztésnél felhasznált kukorica kétharmadát, két-hárommillió tonnát a nagyüzemek szárítás nélkül tárolnak és használnak fel. Heves megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben és élelmiszeripari vállalatainál 1981-ben 6 százalékkal mérséklődött az energiafelhasználás az előző évekhez képest. A tényleges fogyasztás alapján Megyénk állami gazdasagai például 1981-ben 514 tonna olajegyenértékkel kevesebb energiát használtak fel, mint 1980-ban, amely 4,3 millió forint megtakarítást eredményezett. Ebben első helyen a Füzesabonyi Állami Gazdaság áll, amely 115, és harmadik a Gyöngyös— domoszíói Állami Gazdaság, amely 77 tonna olaj egyenértékű energiát takarított meg a múlt évben. Valamennyi gazdaság felülvizsgálta üzemanyag-fogyasztását, melyre kedvezően hatott az 1981. július 1-én életbe lépett és minden mezőgazdasági üzemben kötelezővé vált központi üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazása. Ez módot nyújtott ahhoz, hogy a tényleges fogyasztás alapján és a normák elemzésével gépenként, munkanemenként, a traktorosok szakértelmétől és gondosságától függően, elejét vegyék a túlfogyasztásnak és ahol kell, büntessenek is! Az észszerűbb energiafelhasználást segítő nedves kukoricatárolást valósítanak meg a füzesabonyiak, ugyanakkor fehérjetartalmú melléktermékeket etetnek a szakosított sertéstelepen, amely importot helyettesít. A Gyöngyös—domoszíói Állami Gazdaságban pedig olyan kazánt alakítanak ki, mely- lyel szőlővenyige-zúzalékot tüzelnek majd olaj helyettesítésére. Ösztönző terv és szabályozás Az élelmiszeripari vállalatok közül az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál a villamos energia teljesítménydíjas elszámolására tértek át. A pincékben bevezették a szakaszolt világítást. Az Egri Dohánygyárban pedig a szén helyett a földgáz felhasználását növelik. Megyénk termelőszövetkezeteiben is vannak már észrevehető jelei az energiatakarékosságnak. Ez részben az 1978-tól életre hívott energetikusi szervezet munkájának köszönhető. Az üzemekben ma már nagyobb gondot fordítanak az üzemanyag-fogyasztás műszeres mérésére, amely néhány helyen, például Kiskörén és Tarnamé- rán megfelelő érdekeltségi rendszerrel is párosul. Pé- lyen megvalósították' a kukorica nedves tárolását, a bábolnai IKR, a nádudvari KITE és a szolnoki GITR termelési rendszerek közreműködésével pedig energia- és víztakarékos szántás nélküli talajművelést vezettek be Poroszlón, Tarnamérán, Ostoroson, Tiszanánán, Sarudon, Mezőszemerén. Vannak kedvező példák Heves megyében az energia ésszerűsítésére, illetve az energotechnológia korszerűsítésére is. így a zagyva- szántói szövetkezetben a baromfitelepen a tüzelőolajat földgázzal cserélik fel. A Mátravidéki Cukorgyárakban a technológia tökéletesítésével olajat takarítanak meg. A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat gyöngyösi és hatvani kenyérgyárának fűtését olaj helyett gázzal oldják meg. A tisza- nánai Petőfi Termelőszövetkezetben a sertéstelepet és a leendő fóliatelepet meleg vízzel fűtik. Mátraderecs- kén a baromfitartó helyeket faforgáccsal melegítik, vagy a Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságban olaj helyett faaprítékkal fűthető kazánt fejlesztettek ki. (Folytatjuk) Mentusz Károly Ezek megvalósításától és elterjesztésétől sokat várnak az ésszerűbb és gazdaságosabb energiafelhasználás érdekében. Miután a 80-as években hazai energiaforrásaink korlátozottak és a külső beszerzések gazdasági lehetőségei is tovább nehezednek, így a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítására nem mindegy mennyit importálunk a drágán beszerezhető kőolajból, földgázból vagy szénből. Ezt segíti és ösztönzi a terv, a szabályozás, az ár- és hitelpolitika-, a fejlesztő tevékenység, amely együttesen csökkenti az energia- igényességet. Tanácskozás a baromfitartás és -feldolgozás gépesítéséről Kétnapos nemzetközi baromfitartás és ^feldolgozás gépesítési szimpózium kezdődött kedden Gödöllőn, a MÉM ' Műszaki Intézetében. A bolgár, csehszlovák, holland, lengyel, szovjet és hazai szakemberek részvételével megrendezett tanácskozás első napján tizenöt előadás hangzott el. Mint egyebek között megállapították: az utóbbi két évtizedben a legtöbb országban jelentősen megnőtt a barom_ fifogyasztás. A világ hústermelésében az 1970-es 17 százalékkal szemben, 1980-ban már 28 százalék volt a baromfihús aránya. A feldolgozóipar Magyarországon is á termeléssel összhangban fejlődött. A műszaki, technológiai korszerűsítések eredményeként 1960-hoz képest a tojás- és baromfihústermelés háromszorosára, a gépi keltetés pedig csaknem tízszeresére emelkedett. A szimpóziumon hangsúlyozták: a fejlesztéseknél előnyben kell részesíteni a gazdaságos, takarékos technológiákat.
