Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 8., kedd 3. Tartalékosok között - gyakorlaton Erdős, hegyes, sziklás te­rep és nagy hőség, erős pá­ratartalom. Az éjjel ugyan esett, jég is hullott, de most meg már porzik az út. Vala­hol a Dunántúlon járunk, „harcoló” alakulatokat kere­sünk, azokat a Heves me­gyeieket, akiket jó néhány nappal ezelőtt az ágyból, a munkahelyről, a civil életből szólított fegyverbe a behívó- parancs. A Magyar Néphad­sereg kiképzési tervének megfelelően ugyanis az utób­bi évek legnagyobb feladatá­nak végrehajtására kaptak utasítást Kerékgyártó Béla vezérőrnagy beosztottjai: hi­vatásosak, tartalékosok és sorkatonák hajtsák végre a Sopron ’82 nevű gyakorlatot. Mint Papp Tibor alezredes­től megtudom, a gyakorlat. abból a feltételezésből in­dult ki, hogy „agresszió” érte az országot, s a csapa­toknak ezt a támadást kel­lett kivédeniük, és kell most visszaverniük. Mindenki és minden moz­gásban van már. A hegy­tetőről, ahol végül is utol­érjük a csapatokat, jól lát­ni, hogy a harokocsizók mi­lyen magabiztosan,» látvá­nyosan és fegyelmezetten ro­hamoznak, semmisítik meg erős tűzzel a célokat, ugyan­így távolabb a kétéltűeken helyet foglaló harcosok is, akiket helikopterek és légi deszantisták is támogatnak. A völgy hangos a fegyverek zajától. A látottakról a meg­hívottak, közöttük Vaskó Mi­hály, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának első tit­kára, Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke, Eger és Gyöngyös város vezetői, a társ fegyveres erők parancs­nokai és a Honvédelmi Mi­nisztérium képviselői — Oláh István vezérezredes. Kárpáti Ferenc altábornagy, minisz­terhelyettesek — is nagyra értékelőén nyilatkoznak, elé­gedetten szemlélik katonáink munkáját. Egyöntetű a véle­mény, hogy a csapatok elé állított magas követelménye­ket a Heves megyeiek becsü­lettel végrehajtották, jól bír­ták a nehéz igénybevételt. A mozgósítási, összekovácso­lási tennivalók teljesítése után példásan sikerült a kombinált menetgyakorlat és a bonyolult harcászati hely­zetekben való feladat végre­hajtása. Nagy áldozatkész­ségről és odaadásról tettek tanúbizonyságot a résztve­vők; a kétkezi munkástól a főmérnökig igazi bajtársakká váltak. — Jó, összeszokott gárda lett ez — mondja az egyik kisebb alegység parancsnoka, Kontos Gábor hadnagy, aki civilben földmérő. Az elmúlt évek gyakor­latai során barátokká váltak a beosztottak, a többség a Parancsnoki tájékoztató Nesztelenül lopakodnak a felderítők Rettentő erő a páncélos csapatoké civil életben is ismeri egy­mást. Valamivel távolabb, a gyöngyöstarjáni Tóth Jó­zseffel, kétgyermekes csa­ládapával találkozunk, öt éjszaka szólították el hazul­ról, most éppen őrszolgála­tot teljesít: — Nem ismeretlen szá­momra a feladatom, igyek­szem tudásom szerint leg­jobban teljesíteni. Igazán nincs mire panaszkodni. A szolgálat ugyan nehéz, de a rólunk való gondoskodás példamutató. Hasonlókat mond Gyuris János honvéd is, aki a gyön­gyösi IKV dolgozója. — Ma van a másfél hó­napos fiam névadója — új­ságolja —, hát jobb lenne ott lenni, de hát ez van. Majd ha hazamegyünk, bepótoljuk a lemaradást... Kísérőm jegyzi meg, hogy a politikai munkások sokat tettek már eddig is a jelent­kezett gondok megoldásáért. Ez ideig például hat kato­nát engedtek el, szereltek le, mert sajnos haláleset történt a családjukban. Persze sze­rencsésebb esetek is adód­tak : a nagyszerű helytál­lásért több tartalékos család­ját és munkahelyét értesí­tették a férj, illetve dolgozó­juk elismeréséről. — Örömmel újságolhatom, hogy a csapatoknál semmi­lyen rendkívüli esemény nem történt — summázza Papp Tibor alezredes. — Biz­tosan egészségesen, a gya­korlat ezernyi szép élményé­vel szerelnek majd le, tér­nek vissza munkahelyeikre, családjukhoz a tartalékosok. — Addig is mit üzennek? — Jól vagyunk, hamaro­san megyünk haza. Fazekas István Ojabb bevetés előtt Sopron ’82 VÁLLALATI KONTRA EGYÉNI BECSÜLET? Matricazűr Először nem akartam hinni a fülemnek. Ilyen nincs — gondoltam. Aztán rá kellett jönnöm: van. A történet nem kitalált, az első szótól az utolsóig igaz. Megyeri Sándor 30 éves, nős, egy leánygyermek ap­ja. Gyöngyösi lakos, gépkOL. csivezető, a Volán 4-es szá­mú Vállalat helyi üzemének dolgozója. Taxis. Kollégái szeretik, ahol tud, önzetle­nül segít és erre bőven akadhat alkalma, hiszen eredeti szakmája az autók orvoslásához köti. A fiatal­ember úgy érzi, a munka­helyi közösség és főnökei te­vékenységét elismerik, meg­becsülik. Többször kap fi­zetésemelést, jutalmat. Fe­gyelmi ügye nem volt sem itt, sem egyetlen előző mun­kahelyén — joggal számít­hatott hát a vezetőség bizal­mára. Derült égből a villám... Ez év márciusának végén hívatják az üzemegység for­galmi osztályára, ahol köz­ük vele, hogy kénytelenek a vele kötött önelszámoló munkaszerződést felbontani. Magyarul: a taxiról más munkakörbe helyezni, mert lenézi az utazó közönséget. Mint kiderült, Megyeri kö­rülbelül másfél éve (!) va­lamelyik budapesti trafik­ban vásárolt egy matricát, amelyet munkahelye — ta­xija — egy nem feltűnő he­lyén elhelyezett. Az ominó­zus szöveg így szól: „Kuka utas vésd az észbe, hogy ne szólj bele a vezetésbe.” (Akik szívesen nézték a televízió két kőkorszaki sza­kijának kalandjait, azok emlékezhetnek a sorokra, még ha ott egy kicsit dur­vább formában is, de helyes ritmussal szerepelt e Rom- hányi-rímpár.) A fiatalember védekezé­sül elmondta, hogy távol áüt tőle a szándék, senkit sem akart megbántani. És ha az eltelt idő alatt vala­ki kifogásolta volna a suta versikét — esetleg magára értelmezi — azonnal leve­szi. Beszélt arról is, hogy a vásárlás óta eltelt idő so­rán többször ellenőrizték kocsiját az arra illetékesek. De senki sem figyelmeztette hibájára. Hiába érvelt, a szolgálati szabályzatra hi­vatkozva, a vállalat vezetői érvényt szereztek akaratuk­nak és áthelyezték az áru­forgalomba. A jog adta lehetőségek Megyeri jogtalannak érez­te az ellene hozott határo­zatot és élt az üzemi demok- mokrácia adta lehetőségek­kel: a vállalat munkaügyi döntőbizottságához fordult azzal a kéréssel, hogy vizs­gálják felül a szerződésbon­tást, hiszen munkáját min­dig lelkiismeretesen végez­te, soha semmi kifogás nem merült fel ellene, ezért mél­tánytalanul súlyosnak érzi á döntést. Még egyszer hivatkozott arra is, hogy amennyiben a matrica szövegével bárkit is megsértett volna, akkor bo­csánatot kér és ha valaki (utas, ellenőr vagy felettes) felhívja figyelmét erre a hi­bára, haladéktalanul eltávo­lította volna. A bizottság gondosan mérlegelte a felek indokait, és mivel nem találta elég megalapozottnak a vállalat vezetői által hozott döntést, a fiatalembert visszahelyez­te eredeti munkakörébe. Derült égből megint villám Idáig a történet nem tér el a szokványos históriáktól. A dolgozó becsületén esett folt művi úton eltávolítta­tott. * Ami azonban ezután történt, aügha kerül majd az üzemi demokrácia törté­netének fényesebb lapjaira. Megyeri jelentkezik munka­helyén, hogy újra visszake­rülhessen taxija volánja mögé. Közük vele, maradjon csak a teherautón, mert a vállalat fellebbez. Marad. Aztán május 12-én, reggel szokás szerint munkára je­lentkezik, Miskolcra indul­na... Meglepetten fogadják és közük vele, hogy felmond­tak neki, de ezt a mai utol­só fuvart még elviheti. Ami. kor hazaért több száz kilo­méteres útjáról, otthonában várja a felmondólevél. Igaz­gatója azon indokok alapján, amelyek még egy üzemen belüli áthelyezéshez is ke­vésnek bizonyultak — fel­mondott. Azonnali hatállyal, a Volán becsületének és hí­rének csorbítása miatt. Me­gyeri természetesen újra élt jogával, és ezt a döntést is megpanaszolta, ennek ered­ményére még várnia kell, azonban felmondási ideje már holnap (!) lejár. Tanulságok és kérdések Vajon milyen biztosítékok és jogok védik a jól dolgo­zókat, ha a rosszul értelme­zett vállalati becsület „vé­delmében” első botlásuk után akár utcárá is tehetik őket. S vajon egy ilyen dön­tés mennyire használ a vál­lalat jó hírének? Nem a matricát vesszük védelmünkbe, de a döntés aránytalanul nagy súlyát és törvényességét megkérdője­lezzük. Mert a versike em­lítette vezetésbe valóban nem illik beleszólni, ebbe viszont „kötelező". Szilágyi Andor A hét öröme-gondja Rózsában Támad az Ágó-patak — Avatás előtt az öregek napközije - Késik a „Szövetkezet” felújítása A tanácstitkár szabadsá­gon, így a 2500 lelkes község, Rózsás zentmárton szakigaz­gatási szervének tevékenysé­géről, gondjairól Morvái Fe­renc társadalmi tanácselnök­kel beszélgetünk, hogy pilla­natnyilag mi a helyi vezetés legfeszítőbb gondja?-> — Rosszak az útjaink, to­vábbá rendezni keüene a falut átszelő Ág^-patak med­rét. Mert mi történt a múlt héten is, pontosan pénteken, amikor felhőszakadás zúdult a tájra? Az óriási vízmeny­nyiséget a piszkos^ itt-ott el­torlaszolt meder nem tudta levezetni és a patak 30—40 centiméteres vízzel elárasz­totta a Deák és a Kossuth utat, az ott lévő házak kert­jeit. A művelődési házba még két órával később se le­hetett csizma nélkül bemen­ni — mondja Morvái Fe­renc. — Mi az én elképzelé­sem? Ahol tanácsi területet érint az Ágó, ott nekünk kel­lene megfelelő fedezetet biz­tosítanunk a mélyítésre, egyebütt az érintett telektu­lajdonosokra hárulna a me­derrendezés költsége. Az em­berek jöttek is hozzám, de vissza kell vámom Szilasi József vb-titkárunkat, hogy vele együtt beszéljük meg a tennivalót. Persze nem lesz könnyű lépnünk, hiszen a községfejlesztési alapot egyéb munkára tartalékoltuk. Elmondotta a tanácselnök, hogy ugyanekkor megvalósu­lás küszöbén áüó feladat az öregek napközi otthonának az átadása a Kossuth Lajos utcában. Itt a tanács a köz­* ségfejlesztésből vett több mint kétszázezer forintért egy öreg épületet. Erre új tető került, belső átépítést is végeztek, és ha a jelentős társadalmi összefogással vég­zett munka lendületét nem töri meg a vízvezeték besze­relése, ami szakipari munka, augusztus 20-án átadhatják rendeltetésének 'az intéz­ményt. Egyébként a beren­dezés költségeit csökkenti az ecsédi külfejtése« bányaüzem segítsége: asztalt, széket, szekrényeket adtak a napkö­zinek. A huszonöt idős em­ber napi ellátását az iskola konyhája révén oldják meg. — Különben foglalkoznunk kell mielőbb a tanácsházá­val szemközt lévő, Siroki- féle ház sorsával is, amely a községre maradt, és szol­gálati lakás céljából tavaly megkezdtük a helyreálütá- sát. Sajnos a helyzet cseppet sem rózsás! Év végén ugyan az a basán költségvetési üzem 650 ezer forintot le­számlázott, de azóta rá se néz a félbehagyott munkára. Ügy áll ott, az időnek kité­ve, hogy még födele sincs. — Egyébként a kereske­delem területét érintve hadd mondjam el, hogy az alapel­látás nagyjából biztosított. A kenyér körül azonban mindmáig sok a visszásság. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat üzletei egy­szerűen képtelenek szabad szombatonként a lakosság kenyérszükségletét biztosítani, amit a magam bőrén is ta­pasztaltam, amikor egy al­kalommal a Fáczán-féle üz­letben sort álltam, — több napos kenyérrel szolgáltak ki. És a boltos még azt mondta: ez van, ha jó, vi­gyem! Hogy mitől remélhető köz­ségünk jobb kereskedelmi eüátása? Az Apci úton van a Lőrinci és Vidéke Áfész- nek egy öreg épülete, amit a falusiak csak „Szövetkezet” néven emlegetnek. Nos, eb­ben a Panoráma, az áfész és az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat tart fönn egy- egy boltot, öreg, körültámo­gatott építmény ez, amit csak alapos felújítással le­hetne használhatóvá tenni. Tanácsunknak van is egyez­sége a kiskereskedelmi vál­lalattal. Eszerint tavaly novemberben már üzemelnie kellett volna a helyreálü'tott épületnek. Mégpedig „kis- ker”-fedezettel, és oly for­mában, hogy a másik két érintett cél majd „lerakja” a költségeket. Sajnos a kivite­lezés mostanáig nem indult meg, sőt választ sem kap­tunk arra a. tanácshatározat­ra, amelyben a vállalt köte­lezettségére figyelmeztettük a megyei céget... moldvay)

Next

/
Thumbnails
Contents