Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 131. szám ÁRA: 1982. június 6., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nem kellett biztatni a brigádokat Építik a Gyermekváros sportpályáját a Dohánygyár brigádjai (Fotó: Perl Márton) •« t Összefogtak a gyermekekért Akik már korábban is segítettek: különleges kezelőasztal az egri kórház gyermekosztályán, amelyet a Finommechani­kai Vállalat brigádjai társadalmi munkában készítettek. Ké­pünkön: a munkák egyik irányítója dr. Petheő István gyer­mekorvos és Molnár Borbála asszisztens Várható volt, hogy a kez­deményezés sok követőre ta­lál Ezért a városi pártbi­zottság akciót kezdeménye­zett, hogy a brigádok társa­dalmi munkája ott haszno­suljon, ahol a legtöbb szük­ség van rá. Azóta egy hónap telt el, s újra elmondhatjuk, a bri­gádok, a lelkes kollektívák áldozatkészségében ezúttal sem csalódtak a szervezők. Nem kellett sokat biztatni az üzemek, vállalatok ön­kénteseit: jöttek maguktól és kérték a munkát. Annak idején arról is beszámol­tunk, hogy az egri megyei kórház gyermekosztályán kí­vül szükség lenne segítő ke­zekre a Gyermekváros sport­pályájának építésénél és egy új óvoda létrehozásánál is a Gárdonyi-kert környékén. A VILATI gyár női brigád­ja összefogott a Tanácsi Ter­vező Vállalat kollektívájá­val; már elkészültek a ter­vek, hogyan alakíthatnák át a kórház gyermekosztályá­nak folyosóit, mivel tehet­nék vonzóbbá, barátságosab­bá. A festéket, s az egyéb felszereléseket már meg is vásárolta az intézmény. Dr. Kovács Zoltári osztályvezető főorvostól megtudtuk, hogy a tervező brigád kis szek­rénykék, asztalkák' elkészíté­sét is ajánlotta. A kórter­mek festését már e héten megkezdik, ezután kerülnek majd vidám képek, külön- ‘ böző díszítések a falakra. A kórházi bútorokat egyéb­ként a Heves megyei Finom- mechanikai Vállalat dolgo­zói készítik el, akik egyéb apróbb javításokat is vállal­tak. A kórházzal kötött szerződés alapján ennek fe­jében az orvosok előadáso­kat vállalták az üzemiek ré­szére, s azt is felajánlották, hogy fokozott segítséget ad­nak a gyermekek egészséges neveléséhez. Az egri Gyermekváros épülő sportpályáján ottjár- tunkkor dohánygyári brigá­dokkal találkoztunk. A Pe­tőfi komplex brigád, a ku­bai kapcsolatokat is ápoló Lazqro Pena Gonzales bri­gád és a Schönherz Zoltán nevét viselő kollektíva tag-- jai a vakító napsütésben a futballpálya szegélyköveit helyezték el éppen. Megtud­tuk hogy nemcsak ez a né­hány brigád ajánlott fel se­gítséget a felhívás nyomán: anyaggal, munkával járul hozzá az építés mielőbbi be­fejezéséhez a Homok úti téglagyár, a felnémeti kő­őrlő üzem, a Településtiszta­sági Vállalat, a Vetőmag Vállalat, a Mátravidéki Fém­művek több brigádja is. Hosszú lenne fölsorolni mindazok nevét, akik segít­ségüket felajánlották, így azoktól, akik kimaradtak, el­nézést is kérünk. Minden­képpen meg kell említenünk azonban, a különböző fa­anyagokat, felszereléseket szállító bükkszenterzsébeti, pétervásári és istenmezeji termelőszövetkezeteket, ame­lyek szintén felajánlották ön­zetlen támogatásukat A munkák befejeztével bizonyára örömmel számol­hatunk majd be az egyre szélesedő összefogás sikeré­ről. .. (hekeli) Május 1-i lapszámunkban szóltunk arról, hogy a VI­LATI egri gyárának Gárdo­nyi Géza szocialista brigád­ja társadalmi munkát aján­lott fel a megyei kórház gyermekosztályának szépíté­sére. Édesanyák ötlete volt: barátságosabbá változtatni a kórtermeket, segíteni az aprósá gokat, hogy leküzd- hessék szorongásukat a fe­hér falak között. Dolgozni Szegény József Attilát már úgy el (és agyon-) csépeltük ezzel a szóval, meg a hozzáírt költői gon­dolatokkal, hogy rágondol­ni is meglehetősen kínos. Kétségtelen viszont, hogy a nagyság átka és velejá­rója miszerint nagyjaink bölcsességeit könnyedén ma­gunkévá tesszük, s alkal­mazzuk rendre, borúra, mintha éppenséggel ma­gunk találtuk volna ki. Más kérdés, hogy dolgoz­ni változatlanul kell, még­hozzá pontosan is, szépen is, ahogyan ő írta, ugyan­akkor pedig a világ vele­járója: mindez „nem elég". És ez már Váci Mihályé, a korban hozzánk még kö­zelebb valóé, s érdemes elgondolkozni rajta, mind­kettőjük igaza mennyire közkincs, és ha valahogy összejönnek, milyen jól el­vitatkoztak volna ezekről. Abban bizonyára egyet- értenének, hogy dolgozni nemcsak jó, de kell, de muszáj is, méghozzá a kor követelményeinek megfele. lően. Kemény, nehéz ko­runk — hányán elmond­hatták ezt előttünk, ugyan­csak őszinte meggyőződés­sel! — sokat kíván. Mindig s egyre többet mint a teg­napok. Korszerű technika ide, szuper gépek oda, dol­gozni, dolgozni, dolgozni kell, a jó értelemben vett megfeszülésig. Jó szerencse, hogy haj­lamosak vagyunk rá. Jó, hogy „tudunk, ha aka­runk”, jó, hogy egy lapát­tal többet „rádobni” tu­dunk, és többet is, és más­képpen mint tegnap, úgy ahogyan ma kívánják tő­lünk. Azt mondják, hogy a szocialista munkaverseny kimerült. De legalább is elfáradt. Minden volt és nagyon-nagyon elismert eredményei mellett ma már megújhodásra szorul. Egyszerűen se mellé-, se belebeszélni nem lehet, dol­gozni kell, hogy annak nem­csak elfogadható, de (jól) eladható eredménye is le­gyen: valutát kell, hogy érjen a munkánk. Erről volt szó azon a sajtóbeszélgetésen, amit a minap a SZOT-ban tar­tottak. És újfent megfogal­mazódott a már korábban is tudott: nem elég csak azt vállalnunk — mint szocialista brigádnak, mint felajánlónak —, amit egyébként is munkaköri kötelességünk megtenni. Ennél kíván, és nem is kevéssel többet korunk, jól és azt tenni, amit itt, ma, kinek-kinek a maga munkahelyén — kell. Ha cérnát gyárt a gyár, ne ajánljunk .fel kötelet, „csak” cérnát, de az jó és elég legyen. Ha kenyeret, az legyen kenyér, ha gé­pet gyártunk, annak jó gépnek kell lennie, ma jobbnak, mint volt teg­nap, s ne csak tartalmában, küllemre is legyén az tet­szetősebb. „Pontosan, szépen” már „nem elég”, jól kell, jót és még jobbat, még ha ke­serves, még ha nehéz is. B. Kun Tibor Pedagógusnap 1982 (Fotó: Szántó György) Közel a csúcshoz a megyeszékhelyen — szomjazó falvak Nyár előtt a vízről Igencsak hamar beköszön­tött a kánikula. Vízért „ki­ált” a szomjazó határ, s a háztartásban is jóval több fogy ilyenkor. Már ahol van. A gyöngyösi és a hevesi já­rás néhány községében ugyanis már. most, a nyá­ri szezon kezdetén, rendszer­telen a .vízszolgáltatás: Hort, Apc, Rózsaszentmárton, Do- moszló, Boconád neve szere­pel a „szomjazó” települé­sek között. Égető gond a forróságban! Talán- ez utób­bi községben a legnehezebb a helyzet: nap közben óvo­dák, intézmények maradnak víz nélkül, a víztároló hi­bája miatt. Besenyei Béláné vb-titkár szerint az előttünk álló két hétben sem várható javulás, mert a munkálatok előreláthatólag elhúzódnak. Horton Gubanics Lászlóné, a helyi tanács vb-titkára ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy esténként ugyan meg­szűnik a hiány, de nap köz­ben egyre gyakrabban elő­fordul, hogy hiába nyitják meg a vízcsapokat, nyomják meg a kutak fogantyúját. A községekben már a ká­dakban gyűjtik az ivóvizet, ami nemcsak egészségtelen, hanem pazarlás is. Dr. Kovács Sándor, a He­ves megyei Vízmű Vállalat igazgatója az okok közül el­sőnek említette a pazarlást. — Sajnos, ki kell egészí­tenem az információt, mert Egercsehiben, Pétervásárán és Szihalmon is akadozik a vízellátás. Nagyobb az igény, mint a kapacitás — mondta —, de ez abból adódik, hogy a tervezésnél nem számol­tunk ilyen mennyiségű lo­csolásra. — Mit tud tenni a vízmű vállalat a hiány megszünte­tésére? — Sajnos, nem sokat. Ko­ra tavasztól néhány milli­méter csapadék hullott csu­pán, több kutunk megint ki­apadt. Egerben például 20— 30 vízforrásunk van, de ezek közül mindig csak az üze­mel, amelyben megfelelő a vízállás. A megyeszékhely napi fogyasztása mostanában 22—23 ezer köbméter. Ez egyelőre nem okoz gondot. Igaz, már most közelítünk a csúcsfogyasztáshoz, ami 27 ezer köbmétert jelent. Gyön­gyösön viszont fokozott ta­karékosságot kérünk a la­kosságtól. Jó hír ellenben a Mátra alji városnak, hogy jövőre már elkészül az a be­ruházás is, amellyel a vison- tai bányák vizének egy ré­szét is hasznosítani tudjuk. Addig azonban előfordulhat­nak kisebb-nagyobb vízhiá­nyok. A megye harmadik vá­rosában, Hatvanban, nincs mennyiségi problémánk. — Boconádon baj van a víztárolóval. Nekik mit ígér- . hetünk? — Tudomásom szerint — a napi jelentéseket figyelem­be véve — Tarnaméráról kapják a vizet, és még csak vízkorlátozás sincs. Ha a fel­újítási, karbantartási mun­kálatok sikerrel járnak, ak­kor nem lesz gond, de ha nem tudjuk kijavítani a hi­bát — ami sajnos elképzel­hető — akkor új kutat kell fúrni, amit csak a követke­ző évben tudunk üzerhbe he­lyezni. — Mikortól alkalmazható a vízkorlátozás? — A vízkorlátozás elren­delése a helyi tanácsok ha­táskörébe tartozik, tudniuk kell, hogy mikor van szük­ség intézkedésre. Ám az is igaz, hogy a lakosság nem­igen tartja be a korlátozáso­kat, pedig a helyi tanácsok szabálysértési eljárást indít­hatnak a pazarlók ellen. Kis Szabó Ervin A könyvterjesztők nyilatkoznak A siker minden eddigit felülmúlt Minden korábbit felülmúlt az idei ünnepi könyvhét si­kere — így tájékoztatták a május 28. és június 4. kö­zött országos programmal megrendezett olvasmány­vásár eredményeiről a könyvterjesztő vállalatok ve­zetői Tóth Ferencet, az MTI tudósítóját. Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat igazgatója, Török Ottó szerint soha ennyi új­donság még nem került az olvasók elé, mint az idei könyvakcióban: a fővárosi könyvkereskedelem ellátásá­ról gondoskodó ÁKV 1,2 millió példányban kínálta az idei újdonságokat, a ta­valyi 930 ezerrel szemben; a művek száma most 112 volt. A könyvhét forgalma Budapesten az 1981. évi 58,5 millióval szemben most — a szombatra elkészült gyorsje­lentés szerint — 64,5 millió forint volt. Az ünnepi könyv­hét kiadványainak több mint a fele a kortárs magyar írók műve. Csökkent a klasszikus magyar irodalom és. az is­meretterjesztő művek aránya, ami viszont elgondolkodta­tó, hiszen évről évre újabb és újabb generációk kapcso­lódnak be az olvasók tábo­rába. Növekedett a világiro­daimat reprezentáló művek száma. Drucker Tibor, a Könyv­értékesítő Vállalat igazgató­ja így summázta a könyv­heti akció eredményeit: — A könyvtárak részére 206 ezer kötetet, több mint tízmillió forint értékben, a szövetkezeti könyvesboltok­nak pedig 580 ezer kötetet szereztünk be, amelynek ér­téke 26 millió forint. Doroszlai Ferenc, a Mű­velt Nép Könyyterjesztő Vál­lalat főosztályvezetője arról adott tájékoztátást, hogy az ünnepi könyvhét vidéki for­galma körülbelül tíz száza­lékkal haladta meg a tava­lyi könyvhétét. Különösen nagy sikere volt a munkahe­lyi árusításoknak, üzemi', hi­vatali, iskolai rendezvények­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents