Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 30., szerda A megyei tanács vb napirendjén: A lakásellátás ötéves programja Látlelet az átvételről - Gondolhatnánk könnyedén az alábbi történetről. Ám a könnyedségnek másutt a helye e témában: a zöldségforgalmazás még a jelenlegi, vitatható színvonalon is könnye- débb szervezést — szervezetet? - igényelne Mindenki csak ül meg áll... A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén két olyan témát is tárgyalt, amely napjaink talán egyik legfontosabb kérdéséhez, a lakásépítéshez, a lakáshoz jutáshoz kapcsolódik. A testület igen kritikusan, mind a fejlődés feltételeit, mind a gondokat számba véve vitatta meg a lakásellátás hatodik ötéves programját, de megtárgyalta azt is, hogy e programból miként veszik ki részüket a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek. Mind a jelentés, mind pedig a vitában hozzászólók megállapították, hogy az illetékes szervek a lakás- ellátási program kidolgozására igen nagy gondot fordítottak, megfogalmazva a célokat és a megvalósítás eszközeit. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megye három városában és Heves nagyközségben az építés üteme valamelyest elmaradt a tervezettől. A községekben a lakásépítés nagyjából a terveknek megfelelően alakult. Az ötéves terv folyamán a legtöbb lakás magánerőből épül meg. Éppen ezért a magánlakás-építés előse-- gítésére, formáinak bővítésére, sokirányú intézkedés, kezdeményezés történt, beleértve ebbe az országos, a megyei és a helyi kezdeményezéseket. Megyénk négy helységében, többek között a városokban információs irodák létesültek, melyek elősegítik az építkezni szándékozók tájékoztatását. Tevékenységükben azonban a szolgáltatójelleg még kevéssé bontakozott ki. Az építőanyag-ellátás a korábbinál valamivel kedvezőbb jelenleg, de korántsem lehet azt mondani, hogy zavartalan. Kisméretű téglából, cserépből, és esetenként más építőanyagokból is akadozott az ellátás. A TÜZÉP és a Vasvill Vállalatok, valamint a tanácsok együttműködésével a megye városaiban és Hevesen bemutatóterem létesült, illetve nyílik majd meg, ahol az ajánlott építőanyagokat, szerelvényeket állandóan lehet kapni. Az építőipari gépek kölcsönzésében kevés az előrelépés, a szállítási tevékenység is alig javuló. A családi házak építésénél a típustervek, ajánlott tervek választéka bővült, ennek ellenére kevés az olyan falusi családiház- terv, amely a gazdasági funkciókat is figyelembe veszi. A beszámoló és a hozzászólók egyaránt felhívták a figyelmet arra a körülményre, hogy a lakásépítési terv megvalósítása, különösen városokban a több szintes épületek megépítése főként a tervidőszak utolsó két évében jelent majd igen komoly feladatot. Éppen ezért mindent el szükséges követni a jó előkészítés, a megfelelő szervezés, a kellő végrehajtás érdekében. Már csak azért is, mert néhány településen még a területek biztosítása is gondot okoz. Minden érintett szerv jó együttműködésére van tehát szükség, hogy a program megvalósuljon. Kaposi Levente Ok nélkül nem létezik csődület — vélem Boconádon, a Rózsa presszó mellett elhaladva. Visszaállunk: kosarakon, ládákon, kiskocsin üldögél úgy 40—50 ember. Fél tizenkettő van, és hétfő. És mindenki csak ül meg áll. — Reggel hét óta! — panaszolja Sipos Józsefivé. — Kétnaponta van átvétel, akkor kell előre bejelenteni, mit hozunk legközelebb. Be is jelentettük, ide is hoztuk, mégis itt várunk reggel hét óta! A Tamaméra és Vidéke Áfész vásárolja itt fel a kistermelők termékeit: fóliás paradicsom, paprika virít meg zöldbab, tök és uborka — valamennyi szemet gyönyörködtető. Menynyiért is? — A salátauborka, a kovászos 3,50, az ecetesnek való 6 forint kilónként — sorolja Tóth Sándorné, az átvevő. — A meggyet minősége szerint 9—14 forintért, a paradicsomot 30, a fehér tölteni való paprikát 40-ért vesz- szük át. A zöldbabért 13-at adunk. Tizenötöt lehetne, de az előre jelzett 20 kiló helyet négyszázat hoztak be — a váratlan fölösleget csak szabadáron vehetem át, — Mikor? — Nem tudom! Betelefonáltam a ZÖLDÉRT-hez — az ő megbízásából veszi át a zöldséget, gyümölcsöt az áfész, de csak azt mondták: a reggel útba indított üres ládákat Csapó Miklós vezette teherautó „máshová” vitte. Most várunk, amíg ide nem ér a pótlás. ötven ember áll és vár. Fél napja. Csáki Sándornak például — aki a vasútnál szerzett jövedelmét gyarapítja a kertészkedéssel — szeme körül pirosság, éjjel még szolgálatban volt — ébren megy el a nap. De a többit is várná a dolog, megilletné a törődés. És nemigen értik, hogy egy menetlevéllel, írásban rögzített úticéllal elindított ládaszállítmány hogy kerülhet „máshová”? Nem az újságíró dolga a hogyant vizsgálni; és a miért amúgy sem tisztázható pontosan. Mindenesetre a törődés híján a termelők a törődöttek. Zsörtölődnek: miért kell az itt lemért, ládázott portékát Kálban, Egerben még egyszer átrakni? Hiszen, ha a termék helyett csak a gondolatok mozognának — például egy Efficienta programtáblán, mágneses rudacskákkal jelezve: mi, hol van, hova kellene közvetlenül küldeni — talán az áru is frissebben „terülne.” Meg olcsóbban. Mert a gondolat, a papírra vetett szám a legolcsóbb: ha már mozdul is valami, az a drága. Benzin, rakodógép és rakodómunkás, és idő — ami pénz megint. A vásárló zsebéből. Mert kedd reggel a ZÖLDÉRT árai az egri piacon — akkorra elvileg már oda is kerülhet á boconádi portékából — salátának és kovászosnak való uborka kilónként 7, a savanyúnak való 12, a tölteni való paprika 54, a paradicsom 40, a meggy 22, a zöldbab — figyelem! — 22 forint. Mindez, gondolom úgy, hogy mindenki, vagy csaknem mindenki betartotta a rá érvényes szabályokat. A szabványos ládasúlytól ' az előírt haszonkulcsig minden klappol — csak épp a végeredményben: sok a tanuló_ pénz! Kőhidi Imre Péter-Pál: Országszerte aratják az árpát „Ha majd hasznunkra válik .. „Játékos” bizalmiak Délelőtt volt. Kint még árnyékban is harminc fok fölött a hőmérséklet, ám a Finomszerelvénygyár egri pinceklubjában kellemesen hűs az idő. Kellett is ez a hideg azoknak, akik idegyűltek, hiszen tudásukról, felkészültségükről adtak számot. Kánikulában pedig nem könnyű. Szakszervezeti bizalmiak ők, s annak a vetélkedőnek a döntőjén vettek részt, melyet az elmúlt esztendőben a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége hirdetett meg. Előbb a vállalati, majd az ágazati fordulón kellett túljutnia annak a tizenhárom csapatnak — mindegyikben hárman-hárman —, mely a döntőn mérte össze „erejét”. Vajon milyen feladatok várnak ránk? Lesz teszt is? És a villámkérdésekre menynyi időt adnak? — találgatták a versenyzők. Fiatalabbak s idősebbek egyaránt izgultak, mert ha ugyan játékos is ez a szakmai vizsgának is beillő találkozó, azért mindannyian komolyan vették. A vetélkedő hat fordulóból állt, s a mozgalmi, gazdasági, politikai ismereteik mellett kíváncsiak voltak a versenyzők általános műveltségére is. Akadtak kérdések sportból, zenéből, irodalomból vagy éppen a képzőművészetből is. A padsorokban vasutasok, bányászok, tanácsi dolgozók; az építőiparban, a vasas- szakmában, az egészségügy területén, s a közlekedési vállalatnál tevékenykedők görnyedtek a tesztlapok, a gazdaságpolitikai totó fölé. Villámkérdések, pontok, válaszok, találgatások. Az utolsó fordulónál már nagy az izgalom, megbolydult a pinceklub, mint a méhkas, összeadták az eredményeket, s a zsűri elnöke, Lévai Ferenc, az SZMT titkára kihirdette a végeredményt: győzött az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének képviseletében a tizenegyes csapat. A 11-es — vagyis a sorrendben az utolsó, de a versenyben győztes — csapat tagjai az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát dolgozói, két hölgy és egy fiatalember összeölelkeztek a boldogságtól. Tóth Sándorné, Petrus Alfrédné és Lengyel Miklós nyerte meg a vetélkedőt. Még nem múlt el a „küzdelem” izgalma, amikor beszélgettünk velük: — Hirtelen mellbe vágott bennünket az, hogy itt más témák is szóba kerülnek, nemcsak szakmaiak — mondta Tóth Sándorné, aki a kombinát szállítási előadója. — És mi tagadás, szerencsénk is volt, hisz akadtak olyan kérdések, amit ha mi kapunk, bizony nem tudunk rá válaszolni. Például a világ hét csodájából soroljon fel az ember legalább négyet. Lemaradtunk volna. Egyébként ez a vetélkedő arra is nagyon jó volt, hogy rájöjjünk arra, amit még nem tudunk. A hiányosságokra, amit pótolnunk kell. — Hogyan készültek? — Felosztottuk magunk között a témacsoportokat — vette át a szót Lengyel Miklós, a borkombinát fenntartási osztályának vezetője. — Nekem jutott a munka- védelem, a szakszervezeti kérdésekkel pedig az asz- szonyok foglalkoztak, hisz ők már 6—7 éve bizalmiak, míg én csak egy esztendeje. Nekik így nem jelentett nagy gondot, ha egy kacifántos kérdés is beütött. Petrus Alfrédné még any- nyit tesz hozzá: — Az este együtt néztük, s értékeltük a Tv-híradót, reggel pedig konzultáltunk szakszervezeti titkárunkkal is. Gondoltuk ez is hasznos lehet. Ha efféle feladatokra sor nem .is került, azért az ilyen vetélkedők alkalmával döbben rá az ember, hogy sokkal többet kellene olvasnia, jobban figyelnie a napi eseményekre. Azért, hogy mint bizalmik is közvetlenebb kapcsolatot tarthassunk ; megértessünk számtalan vitatott dolgot azokkal, akik hozzánk fordulnak. Ezen a döntőn 33-an vettek részt, 'de a vetélkedő több ezer bizalmit mozgatott meg megyénk vállalatainál, üzemeinél, gyárainál. Mindannyiukat elsősorban azért, hogy jobban megismerjék jogaikat és kötelességeiket, hogy szakszervezeti munkájukban felkészültebbek legyenek. Mégha játékosan is ... Józsa Péter Textilipari szakmunkások avatása 172 fiatal textilipari szakmunkást avattak kedden a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kultúrházában. Az Ipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete hagyományteremtő szándékkal rendezett ünnepséget az iparág fiatal munkásainak fogadására. Az idén először végeztek ugyanis — textilipari szakmákban — azok a tanulók, akik már a három évre felemelt tanulmányi idő alatt sajátították el a szükséges ismereteket. Az ország különböző részein működő 12 szakmunkásképző intézet bocsátotta szárnyaira a textilipar új — kötő-hur- koló, textilnyomó és francia női szabó szakmával rendelkező — munkásait, akiknek korszerű ismereteire, friss tudására és szorgalmas munkájára nagy szüksége van az iparnak. Egyebek közt ezt hangsúlyozta Méhes Lajos ipari miniszter a pályakezdő ifjú szakmunkások I. országos avatóünnepségén. Elmondotta, hogy a textilipar számít minden most végzett szakmunkásra, népgazdasági érdek ugyanis, hogy képzettségüknek megfelelően, a szakmájukban helyezkedjenek el. Közismert, hogy a textiliparban egyre fogy a munkáskéz, pedig a korszerű gépekhez ma már sokkal hozzáértőbb, alaposan képzett, és az egyre újabb és újabb ismeretek megszerzésére nyitott és alkalmas szakembergárdára van szükség. A fiatal szakmunkásokat köszöntötte Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára is, majd a végzősök átvették a szakmunkássá avatásról szóló oklevelet. (MTI) Péter-Pál országszerte munkában találta az aratókat: az őszi árpa betakarításán dolgoztak a kombájnok. Mostantól fogva körülbelül egy hónapig folyamatosan dolgoznak már a gépek. Az utóbbi napok, hetek rendkívül változékony időjárása egy részről megnehezítette a terméskilátásokat. A talaj termőrétegében elegendő nedvesség halmozódott fel ahhoz, hogy a gazdaságok másod növények vetésével hasznosíthassák a tarlóikat. Erre annál is inkább szükség van., mivel a hosszú, hideg tél és az aszályos jellegű tavasz következtében sok helyütt a vártnál gyengébben fizet az őszi árpa. A GANZ VILLAMOSSÁGI MÜVEK „ŰJ” KÉSZÜLÉKÉI. A Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában többek között feszültség- és áramváltókat is gyártanak, de a gyár újabban régebbi és már leselejtezésre Ítélt feszültség- és áramváltók felújításával is foglalkozik. A képen: Bernáth Gyula és Pálinál László feszültségváltókat újít fel. Egy-egy készüléknél a megtakarítás összege eléri a százezer forintot Is (MTI fotó: Fehér József felvétele — KS)
