Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
4K NÉPÚJSÁG, 1982. június 30., szerda «í Ma: szabadtéri bemutató bemutató Egerben Iphigeneia a Tauruszok földjén AGRIA ’82 A Beethoven- estről .......szörnyű átok sújtott rám, mert az öcsémet siratom, ki halo tt: álomképet milyet is láttam az éjjel mely éppen most oszlott el! Oda már! oda már! ősi házunk elpusztult.” (Fotó: KShidi Imre) „Atreusz első fia volt a híres Agamemnon, az én apám... Ti is hallottatok a háborúról az elrabolt világszép asszonyért, mely minden hellén hercegek hadát Trója köré gyűjtötte. Ért-e célt a bosszú? lett-e övék a vár? sohse tudtam meg azt... Apám vezette a görög hadat. Rév-Aulisban ők hiába lestek jó szelet. Diána gyűlölte a vezért, és visszafogta sürgős hajóit: mígnem jósa révén vált- ságot kért: az idősebb királylányt! Ekkor anyámmal a táborba csaltak, oltárra vontak, és így lettem én az istennő báránya. — Véremet nem kérte ö: kibékült, ködbe burkolt, elvitt, megmentett, s e templom kövén jöttem magamhoz újra a halálból. Mert én vagyok az, Iphigeneia, Atreusz unokája, Agamemnon lánya, istennőd jószága, ki itt áll!" így mutatkozik be Iphigeneia, a sorsüldözött Atreusz család sarja, akit Rutt- kai Éva, Kossuth-díjas kiváló művész alakít. Dobszó, vakító napfény, fehér ruhák: barbár földön járunk, a tauruszok föláldozzák a partra vetődő idegeneket Artemisz oltárán. A hősnőre szomorú kötelesség hárul: papnőként ő szenteli be az áldozatnak szánt jövevényeket. Erre a tájékra vetődik öccse, Oresz- tész, aki megtette az elátkozott bosszút: apja gyilkosait, anyját és új férjét megölte. Iphigeneia baljóslatú álmot lát, úgy érzi, ez azt jelenti, hogy testvére halott. Kiderül, hogy megcsalta előérzete, s az ifjú, akit halálra kéne szánnia, maga Oresztész. A lelkiismeret ostorozol, az Erinüszök elől menekült erre a vidékre, meg kell szereznia Artemisz szobrát, s a barbár földről Athénbe kell vinnie ahhoz, hogy megtisztulhasson. Iphigeneia cselt eszel ki, s azzal az ürüggyel, hogy az anyaDebrecen város legnagyobb szabású kulturális eseményére, a július 4—9. között megrendezésre kerülő Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre tizenhat országból tizennyolc külföldi és harminc hazai énekkar jelentette be részvételét, s ugyanekkor negyven nemzetközi hírű szakembert is vendégül látnak a magyar karvezetőkön kívül. Az idén tizedik alkalommal megrendezésre kerülő kórusversenyen a wemigerodei (NDK) kórus már harmadszor vesz részt, a tounsi (francia) gyilkos és barátja a bűii mocskával fertőzte meg at istennő szobrát, elhalasztja a feláldozást. A tengerpartra, Oresztész hajója közelébe viszi a szobrot, s odavezetteti a foglyokat is, hogy a tenger vizével mossa le vétkeiket. Szökni akarnak. Hogy sikerül-e a vakmerő csel, Thoász, a barbárok nyílt szívű királya észre veszi-e a menekülőket, s föl- oldozzák-e az égiek a kényszerű bűn súlya alatt szenvedő Oresztészt, s végre megmenekülnek-e az Atreusz család sarjai, az a darabból kiderül. Ez a mitológiai történet az emberiség ősi kincseinek egyike. Sok írót megihletett ez a konfliktus, a kötelességtudat, a testvéri szeretet között választani kényszerülő, a sors járma alá került gyönyörű nőalak. Valló Péénekkar pedig a legelső, 1961-es versenyen is indult. Csehszlovákiából és Jugoszláviából három-három kórus érkezik Debrecenbe. A nyugati ‘féltekéről delegált angol, dán, finn, francia, NSZK-beli és svéd kórusok mellett a távoli Fülöp-szige- tekről is fogadnak énekkart Debrecenben. A kórusverseny július 4-én, vasárnap 11 órakor a részt vevő énekkarok felvonulásával kezdődik. Az idén Kodály Zoltán emléke előtt is tiszteleg a nyitóhangverseny, amelyen ter, a darab rendezője két művet ötvözött: Euripidész és Goethe drámáját. Az ókori alkotásban a sors hatalma az elsődleges, Goethénél inkább az emberi minőség. A két nézőpont egyesítése a mai bemutató legnagyobb értéke: a végzettel dacoló emberi minőség felmutatása. Ezzel az alkotással indul a nyári színházi évad Egerben, reméljük sikeresen. A mű bemutatásának más érdekessége is van: Ruttkai Éva mellett á többi szerepet a Színház- és Filmművészeti Főiskola harmadik évfolyamos hallgatói játsszák. Számukra kétszeres a tét. Közülük nemsokára sokakat megismerhetünk színházakban és filmeken egyaránt. Most azonban még „újoncok”, akik próbálják erejüket. (gábor) Durkó Zsoltnak, a városi tanács felkérésére írt Széchenyi oratóriuma és Kodály Psalmus Hungaricusa hangzik' el. A díjak odaítéléséről két, hét-hét tagú nemzetközi zsűri dönt. Mind a versenyen, mind a folklórbemutatón a közönség is odaítélhet egy- egy különdíjat. A tizedik Bartók Béla nemzetközi kórusverseny július 9-én 20 árakor a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában, a díjkiosztó ünnepséggel és az első díjasok hangversenyével zárul. Az Egri Szimfonikus Zenekar vasárnap este, a székesegyházban rendezte meg Beethoven-estjét. Az Agria ’82 hangverseny-sorozatában a jelentős múltra visszatekintő egri együttes — úgy tűnik — egyenrangú közreműködőként kíván részt venni a jövőben is. Ma már eldöntött kérdésnek látszik a sokat, sokáig vitatott probléma: könnyedség jellemezze-e az egri nyarat? A pajzán vigasságok „átültetett növényzetként” hervadoztak a korábbi években is Úgy véljük, hogy a nyári komoly zenei rendezvények erénye az, hogy a hangversenyeket a székesegyházban rendezik. Az akusztika nem itt a legkitűnőbb, de a nagyszerű épülettömb, az architektúra méltósága, a freskók és a kupola látványa eleve komolyabb gondolatokra indítják a közönséget. Így volt ez ezúttal is. Az Egmont-nyitány és az V. szimfónia komor áradása azt a Beethoven-élményt nyújtotta, amelyet annyiszor igyekszünk sikertelenül szavakba bezárni. Akár az Egmontot, akár az V. szimfóniát más élmény egy csendes szobasarokban elhúzódva magunkban, magunknak végighallgatni, mint egy ilyen előadóteremnek használt hatalmas térségben, ahoi az arányok, az alkotások, formák, támasztékot adnak. Ezt az élményt ajándékozta most, vasárnap este az Egri Szimfonikus Zenekar a közönségnek. Farkas István karmester évek óta megszállottan keresi-kutatja a bee- thoveni muzsika hatásait Örömünkre szolgál, hogy a közönség érti, segíti is őt ebben a nemes törekvésében. Erre a nyárra Kocsis Albert- tel tervezte Beethoven C- dúr Hármasversenyének bemutatását is. Nem rajta múlott, hogy ez a szép kísérlet nem az eredeti felállásban valósult meg. Kiss András Bach-díjas hegedű- művész, a Zeneművészeti Főiskola professzora, Wolfgang Mayer (Ausztria) gordonka- művész és Kárpáti Iván, az Országos Filharmónia zongoraművésze vett most részt a koncerten. Az Egmont és az V. szimfónia között ez a kamara-hangvételű darab arra a Beethovenre emlékeztetett, aki felvillantotta lelkének békésebb tartományait is. A sikeres és hangulatos koncert zenetörténeti bevezetőjét Szepesi György mondotta el. Farkas András 18 külföldi, 30 hazai résztvevő Kodály emlékének tisztelegnek A jövő héten: nemzetközi kórusverseny Debrecenben Egy gála tapasztalata Az ország nem, a megye igen... öt napig hangos volt a város. Az utcákon gyerekcsapatok cirkáltak, nyakukban piros kendő és vékony szíjon bőrmedál fityegett, rajta egy nyitott tenyérből születő páva. Az ujjak életre keltette koronás madár volt az emblémája az Egerben, aHámán Kató Megyei Űttörőházban június 18-tól 22-ig megrendezett országos úttörő-bábfesztiválnak. — Milyen tapasztalatokat sikerült leszűrniük a szakembereknek az eltelt napok során? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Demeter Zsuzsát, a híres Harlekin bábegyüttes művészeti „felelősét”, az úttörőházban működő országos bábos módszertani központ vezetőjét és egyetlen dolgozóját, valamint a fesztivál szervezőjét — Az első és a legfontosabb az, hogy a bábművészet él, és talán újra fellendülőben van. Ennek azért is örülhetünk annyira, mert egy esztendővel ezelőtt a békéscsabai gyermek-bábfesztiválon a szakemberek nagy többsége válságról, sőt hanyatlásról beszélt. Most azonban mindenki megegyezett abban hogy nincs okunk elkeseredésre. Sajátos helyzet mert a csoportok produkcióinak művészi színvonala változó, egyenetlen volt és számottevő fejlődésről sem beszélhetünk, mégis ezt az örvendetes következtetést kellett levonnunk. Ennek pedig egyetlen oka van, az, hogy nem beszélhetünk visszaesésről. Tudnunk kell ugyanis, hogy a csoportok úttörőkorú gyerekekből állnak, s így a közösségek életében óhatatlan a ciklikusság. Ahogy egy-egy tehetségesebb gárda elvégzi az általános iskolát, úgy változik a megmaradó bábosok arculata is, műsoruk minősége is. Hosszú távon tehát feltétlen biztató ez a mostani szintállandóság. Egyébként ez a redezvény nem verseny, inkább országos gála, ahol nem szégyen tanulni a jobbaktól. Ez az igazi szerepe és fontossága a rendezvénynek. Az imént elmondott tapasztalat az országra vonatkozik. Ezzel ellenkező előjelű hír számolhat be az „itthoni” állapotokról — szerencsére pozitív tartalommal. Megyénket három „csapat” képviselte, de nemcsak az ő szereplésükből és sikerükből vonható le az örvendetes következtetés az előrelépésről, hanem többek között az Egerben, Gyöngyösön vagy Mátraderecskén dolgozó gyerekek eredményeiről is. Sajnos. most mindannyian nem mutathatták be, hogy mit tudnak, de a fellépők, az 3. számú Általános Iskola tanulói Tóth László né, a Har- lekin-csemeték Lovasy Lászióné, és különösen a viszne- kiek Csibészke bábcsoportja Csombok József né vezetésével osztatlan sikert arattak. Az utóbbiak elnyerték a „kicsi zsűri” díját is, amely értékét emeli, hogy a részt vevő „gyereksereg” összesített véleményét is hivatott képviselni. A visznekiek egyébként nemcsak a kicsik, de a nagyok, a népes szakembergárda elismerését is kivívták. A tanácskozásokon kiderült, hogy nagyon jó képet alakítottak ki rólunk vendégeink, a három bemutató alapján. Reméljük, a kialakult helyzet a jövőben sem változik majd meg. És a megyében, ahol majd minden iskolában foglalkoznak a bábosokkal, nem csappan meg az érdeklődés e komplex művészeti ág iránt. Ezek az alkalmi csoportok a jövő bábos közösségeinek csírái. Nem lesz ugyan mindegyikből „szupercsapat”, de ennek lehetőségét magukban hordozzák, csak az a fontos, hogy sikerüljön energiájukat és nagy-nagy türelmüket megtartaniuk. (szilágyi) Ameddig árus és vevő marad Cserépvásár Pécsett Ismét megrendezik a híres pécsi cserépvásárt. Július 4-én, vasárnap a székesegyház előtti sétatér öreg fái alatt állítják ki munkáikat az ország jeles népi keramikusai. A rendezőszerv — a Baranya megyei Művelődési Központ — meghívására harminc fazekas vesz részt portékáival a vásáron. Közülük számosán viselik1 a népművészet mestere, illetve a népi iparművész címet. Legalább húszezer különféle cserép között válogathatnak majd az érdeklődők A vásár hajnali hat órakor kezdődik, s addig tart ameddig árus és vevő marad a sétatéren. (MTI) Dzsalal Nuraní: El sem tudják képzelni, mennyire kiszélesedett a látóköröm azóta, hogy elkezdtem udvarolni a menyasszonyomnak. ö nem egyszerűen egy leány, hanem a rendkívül fontos és aktuális dolgok két lábon járó lexikona. Alighogy összetalálkoztunk, a legfrissebb információkkal kezdett bombázni: — A miniszoknya már nem divat. Hozzánk Angliából került. Hollywoodban sokáig nem akarták elfogadni, Párizsban viszont tovább tartotta magát, mint másutt. Apropó, Párizsban Sophia Loren éppen most varratott egy ruhát ötvenezer dollá. rért. Brigitte Bardot pedig — el tudod képzelni?! — fodrászt változtatott... Amikor átadta apja meghívását, hogy látogassak el hozzájuk, a hetedik mennyországban éreztem magam. Addig a pillanatig, amíg be nem jött Dinar-zade. — Á, fiatalember — üdvözölt a ház ura —, tudja-e, milyen veszélyes a nátha? — Én tulajdonképpen nem... — motyogtam valamit, de a házigazda félbeszakított : — Még az elefánt is elpusztulhat tőle. Az elefántok rendkívül sokáig élnek, a papagájok viszont, képzelje csak, mindössze negyven évig! Hanem a teknősbékák, a teknőcök teljes háromszáz évig. Igen, igen, tisztelt uram, háromszáz évig! Dinar-zade úr olyan büszkén beszélt a teknősökről, mintha ő rendezte volna el, hogy olyan hosszú ideig éljenek; én azon méláztam, hogy nekem is kellene valamit mondanom, de ő máris folytatta: — A lepkék viszont, ó fájdalom, mindössze egy napig élnek. Ma még röpködnek, holnap viszont már nincsenek ... Bizonyára az állatok életkorának specialistája, villant át rajtam, vagyis zoogeron- tológus. — Az arabs lovak pedig... — beszélt tovább a házigazda, én meg szilárdan eltökéltem magamban, hogy nem fogok ásítani. — Meddig is élnek az arabs lovak? — kérdeztem a lehető legudvariasabban. Dinar-zade vállat vont, és keményen azt mondta: — A legjobb macskák a sziámiak, okosak és odaadók. De semmiképpen sem hasonlíthatók össze a dél-amerikai csimpánzokkal. Azok jóval okosabbak. — Nagyon érdekes — mormogtam. — Egész életemben érdekelt... — Hűség szempontjából az eszkimókutyák állnak az első helyen. Igen, fiatalember! Am ekkor Lejlám bátyja kihúzott a pácból. A hű lepkéket és az okos teknősbékákat felváltották a brazil labdarúgók intim szokásai, Liechtenstein valamennyi alpesi síelőjének sícipőméretei, a japán asztalitenisz-bajnokság prognózisai. A menyasszonyom fivérét az anyukája követte. Megismertem a középkori Indiában népszerű tizenhat babkészítési receptet, a tevehús tavalyi árát és a bifsztekhez adandó mártás elkészítésének legkönnyebb módját. El voltam kábulva, le voltam nyűgözve, taglózva, be- lesüketültem. Titokban megnéztem a falitükörben az áb- rázatomat, és egy zavaros, tévelygő tekintetű embert pillantottam meg. Miközben kikísért, a menyasszonyom ezt csicseregte: — Szerintem nagyon megtetszettél nekik. — Igen? — kérdeztem bután. — Persze, de legközelebb ne hallgass folyton. Mesélj te is valami érdekeset, hiszen látod, milyen fejlett és kulturált családunk van. Mit mondjak önöknek? Ügy készültem a jövendő apósom házában teendő látogatásomra, mint a legkomolyabb vizsgára. Körülbástyáztam magam ismeretterjesztő irodalommal, monológjaimat a tükör előtt dolgoztam ki. És nemhiába. Köszönés után már a küszöbről kitálaltam : — Önök természetesen tudják. hogy Frank Sinatra hatodszor is megnősült, Brigitte Bardot pedig már elfogyasztotta a hetedik férjét. Különben a zsiráfnak azért van szüksége hosszú nyakra, hogy megszerezze a táplálékát a fák koronájáról, jóllehet ormánnyal kényelmesebb lenne. Hiszen a zsiráf falevelek, kel táplálkozik, bár a tizennegyedik századi liechtensteini párolt bab jóval finomabb. — Éreztem, hogy szé. dűl a fejem, de már nem voltam képes abbahagyni. — A több mint háromszáz évig élő lepkék gyakorlatilag már nem hordanak miniszoknyát ... Lejla büszkén tekintett rá, édesanyja arcán mosoly virult, Dinar-zade úr pedig elégedetten bólogatott. Az intelligens emberek mindig megtalálják a közös nyelvet egymással... Fordította: Zahemszky László Lóczyemlékérem A száztíz éves Magyar Földrajzi Társaság Székesfehérvárott tanácskozó 35. vándorgyűlése és 106. közgyűlése második munkanapján — kedden — adták át ünnepélyesen a Lóczy Lajos-emlékérmet. A nagy földrajztudósról elnevezett kitüntetést ezúttal dr. Bemáth Tivadar, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, dr. Marosi Sándor, a Földrajztudományi Intézet igazgatóhelyettese és dr. Rónai András, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos osztályvezetője kapta, kimagasló földrajztudományi tevékenységéért. Első ízben osztották ki a Kiváló ifjú geográfus emléklapot, amelyet ezúttal Kubassek János és Móga János egyetemi hallgató, valamint Fábri Zsuzsa, középiskolás érdemelte ki. A három napig Székesfehérvárott tanácskozó vándorgyűlésen 250 hazai, föld- raj ztudományokkal foglalkozó szakember, s több külföldi egyesület képviselője vesz részt.
