Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. június 30., szerda BUDAPEST A hazánkban tartózkodó kolumbiai parlamenti dele­gáció kedden megbeszélést folytatott a Péter János, az országgyűlés alelnöke ve­zette magyar tárgyaló kül­döttséggel az Országházban. A vendégeket fogadta Apró Antal, aa országgyűlés el­nöke, akinek a két ország közötti barátság erősítéséért a Kolumbiai Köztársaság képviselőházának kitünte­tését, a Demokrácia Nagy Keresztjét nyújtotta át Her­nando Turbay Turbay, a ko­lumbiai parlamenti küldött­ség vezetője. MOSZKVA Kedden is egész napon át folyt a kísérleti munka a Szaljut 7. űrállomáson, a szovjet—francia közös űr­expedíció programjának megfelelően. Szerdán még teljes munkanap lesz a Szal- juton, csütörtökön azonban már az idő egy részét a csomagolásra, a Földre visz- szahozandó vizsgálati anyag elhelyezésére kell szánni. A nemzetközi űrexpedíció pénteken tér vissza a Földre. BEJRUT Az iraki csapatok kedden befejezték teljes kivonulá­sukat a 23 hónappal ezelőtt kezdődött háború során megszállt iráni területekről — jelentette az INA iraki hírügynökség. A kivonulást Szaddam Husszein iraki el­nök rendelte el június 20- án. A visszavonulásról szóló bagdadi jelentés szerint az iraki csapatok most a határ mentén, harckészültségben helyezkednek el. LONDON Kedden éjféltől ismét köz­lekednek a vonatok Nagy- Britanniában. A vasutas­szakszervezet bérkövetelő országos sztrájkja végül is csak két napig tartott: a szakszervezet országos érte­kezlete hétfőn Plymouth- ban a munkabeszüntetés fel­függesztése mellett szavazott. Hazánkba érkezett a malaysiai külügyminiszter Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására kedden hivatalos látogatásra Ma­gyarországra érkezett Tan Sri Muhammad Ghazali Bin Shafie, Malaysia külügymi­nisztere. Vendége tiszteletére Púja Frigyes este díszvacso­rát adott a Külügyminiszté­rium vendégházában. ★ Tan Sri Muhammad Gha­zali Bin Shafie, 1922. március 22-én született Kuala Lipis- ben. A háború alatt aktív tagja az ellenállási mozga­lomnak. 1946-ban államigaz­gatási tisztviselőként a (gyar­mati) kormány szolgálatába lépett. Felső szintű tanulmá­nyait Angliában folytatta, s diplomájának megszerzése után Londonban, New York. ban és Delhiben teljesített diplomáciai szolgálatot. 1957-ben helyettes külügyi állam|titkárnak nevezték ki. 1959-ben megbízott külügyi államtitkár lett, később több minisztérium vezetésével is megbízták. Kormányátalakí­tások során a belügyi tárca mellett a miniszterelnöki hi­vatal tervező csoportját is irányította. Ez időben válasz, tották meg a Penang szövet­ség pártjának elnökévé. Az 1974-es parlamenti választásokon újraválasztó*, ták, és ismét belügyminiszter lett, 1981 júliusáig, amikor Mahathir miniszterelnök a külügyi tárca vezetésével bízta meg. (MTI) Pjotr Gyemicsev látogatása Győrött Kedden a Parlamentben folytatta munkáját a ma­gyar—szovjet kormányközi kulturális' együttműködési bi­zottság 18. ülésszaka. A megbeszélések után az ülés­szakon résztvevő szovjet de­legáció, amelyet Pjotr Gye­micsev, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter vezet, Győrbe látogatott. A vendégek megismerked­tek a győri Kisifaiudy Szín­házzal, majd a szovjet kül­döttség Rába-gyári látoga­tással zárta keddi győri prog­ramját. Befejeződött a JKSZ kongresszusa A JKSZ XII. kongresszu­sa kedden, tanácskozásának utolsó napján délelőtt bőví­tett, teljes ülést tartott. Elő­terjesztették és elfogadták a hat munkabizottság jelenté­seit. A kétnapos munkabizott­sági tanácskozásokon a kül­döttek elismeréssel szóltak az elmúlt négy év szocialista építő munkájának eredmé­nyeiről, de határozottan rá­mutattak nehézségeire és hiányosságaira is. Megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tak az ország gazdasági sta­bilizációjának problémáira, az önigazgatási rendszer to­vábbi tökéletesítésére, a szo­cialista demokrácia fejlesz­tésére, a JKSZ vezető sze­repének szilárdítására, s a jugoszláv el nem kötelezett külpolitika lépéseinek meg­határozására. Teljes egyetértés alakult ki abban, hogy a legköze­lebbi években a JKSZ fi­gyelme középpontjába az ország gazdasági stabilizáció­jának kell állnia, s a gya­korlatban valóra kell válta­ni a központi bizottság erre vonatkozó legutóbbi határo­zatát, irányelveit. Hangsú­lyozták, hogy a gazdasági stabilizáció hosszú távú fel­adat, és minden' kommunis­tától, az egész társadalomtól nagy erőfeszítéseket követel meg. A megszavazott határoza­tokból egyértelműen kitűnik, hogy a küldöttek a XII. kongresszust a folytonosság kongresszusának értékelték, amelynek határozatai egyér­telműen állást foglalnak a szocialista önigazgatási rend­szer további erősítése, vala­mint az ország el nem kötele­zett külpolitikai vonalának töretlen folytatása mellett. A kongresszus a határoza­tok megszavazása után meg­tartotta záróülését, amelyen Mitja Ribicsics elnökölt. A küldöttek megválasztották a JKSZ új, 163 tagú központi bizottságát. A központi fel­ügyelő bizottság 15, a szer­vezésügyi pedig 24 tagból áll. Ezt követően Mitja Ribi­csics mondott záróbeszédet. Méltatta Tito elnök forra­dalmi tevékenységének tör­ténelmi jelentőségét, s han­goztatta, hogy a jugoszláv kommunisták következetesen folytatják a Tito életében kidolgozott bel- és külpoliti­kát, erősítik a szocialista ön­igazgatást; és síkraszállnak az el nem kötelezettség erede­ti elveinek érvényesüléséért. A legközelebbi évek kulcs- feladataiként az ország nem­zetei és nemzetiségei egyen­jogúságának szilárdítását, a nacionalizmus elleni harcot, a hosszú távú gazdasági sta­bilizációs politika egyöntetű végrehajtását, a kommunis­ták felelősségének fokozását, a párt tömegkapcsolatainak erősítését jelölte meg. Külpolitikai kommentárunk J— : a világ sorsa HOSSZÚ ÉS RENDKÍVÜL BONYOLULT folya­mat újabb fontos dátuma a tegnapi nap. Kedd dél­után fotósok és filmesek pergőtüzében, újságírók gyűrűjében örökíthettek meg Genf ben, a szovjet ENSZ-képviselet székháza előtt két diplomatát, amint az ilyenkor szokásos protokollmosollyal üd- vözlik egymást. Ám a kézfogás csupán jelképes. Az álláspontok túlontúl távolesnek egymástól ah­hoz, hogy a szívélyesnek tűnő parolázásból bárki gyors megegyezésre következtessen. A hadászati fegyverkorlátozásról és csökkentésről tegnap meg­kezdett szovjet—amerikai tárgyalást általában rendkívül hosszúnak ítélik meg. ÍGY VAN EZ RENDJÉN. Viktor Karpov és Ed­ward Rowny nagykövet ugyanis a szakértőkből álló delegációk élén olyan eszmecsere-sorozatba kezdett, amelynek tétje az egész világot érinti. Mi­lyen az esély? Nos, ami az amerikai szándékokat illeti, az előjelek nem so^ jóval biztatnak. Ronald Reagan elképzelése arra épül, hogy egyoldalú előnyt csikarjon ki az Egyesült Államok számára, mégpedig a két fél hadászati erőinek szerkezeti kü­lönbözőségét kihasználva. Az elnök ugyanis az első szakaszban a földi irányítású rakéták számának nagyarányú csökkentését szeretné elérni, változat­lanul hagyva a tengeralattjárókról és a bombázók­ról indítható nukleáris robbanófejek mennyiségét. A SALART-tárgyalások kezdetét több nagy fontos­ságú szovjet javaslat előzte meg. Leonyid Brezs- nyev indítványozta: az eszmecsere megkezdésekor mint a Szovjetunió, mind az USA rögzítse hadá­szati fegyverrendszerének mennyiségét és egyben korlátozza a korszerűsítést. Washington még csak válaszra sem méltatta ezt a javaslatot. Viktor Karpov és Edward Rowny — az utóbbi nyugalmazott altábornagy, aki az amerikai szak­értők sorában már a 70-es években részt vett a SALT-tárgyaláson — eszmecseréit az egész világon nagy figyelem kíséri. A rendkívül feszült nemzet­közi légkörben a tömegpusztító fegyverek csök­kentése létfontosságú, hiszen esetleges atomkataszt­rófa az egész földkerekséget pusztulással fenyegeti. BÁRMILY TÁVOLIAK AZ ÁLLÁSPONTOK GENFBEN, egy dolog bizonyos: csak józan komp­romisszum háríthatja el a megállapodások útjában álló akadályokat. A Szovjetunió számtalan jelét adta annak, hogy az egyenlőség, az egyenlő biz­tonság alapján kész minden ésszerű javaslat tanul­mányozására. Az elkövetkező hetekben, hónapok­ban kiderül, vajon hasonló felelősségtudat hatja-e át az amerikaiakat? A tét nem csekély: a világ sorsa, az emberiség jövője. Gyapay Dénes Júniusi télben Finnországban ... (II.) Sikerek, eredmények és gondok... % Dánia számára készül a legújabb tengeri olajfúró-kutató torony. Csak ebből is egyre kevesebb a megrendelés Az ország többi városához hasonlóan épül, szépül a nyolcvanezer lakosú, egyko­ri kikötőváros, Pori. Üj is­kolák, kórházak, sport- és közművelődési intézmények jelzik, mutatják a fejlődést és azt, hogy a világszerte híres építőművészek, Alvar Altoo-nak utódai is tudnak ízlésesen, szépen, modernül, a természet megvédésével újat alkotni. Pori Turkutól, illet­ve Vereinais-Suomitól elkülö­nülő területnek, Sataikuntá- nak a „fővárosa.” Az egyik legszebb finn ipari és kikötő­város. Kinn tartózkodásunk ideje alatt fontos tanácskozás zaj­lott az 1895-ben épült Kau- pungitalóban (Városházán) amikor is az új megyeháznak építéséről és helyéről döntöt­tek, és ezzel a tanácskozással végérvényesen eldőlt a Rau- ma és Pori között folyó év­százados vita. Pori maradt a megyeszékhely. A 680 négyzetkilométer alapterületű városnak mások a gondjai, mint a testvér Eger­nek. Az építkezésekre adott a terület, nem kell szanálni, ha építeni akarnak. A köz­műhálózat, út, víz, szennyvíz, villany a nagy terület ellené­re is kiépített. Az egyre csök­kenő állami költségvetésből 'közintézmények, laká- iisúlyozására sok az egyéni erőből, társulás for­májában történő beruházás. A területi adottságok ellenére az ipari beruházások vissza­esése okoz komoly gondot. Az országban több mint kétszáz­ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Pori és környéke eb­ből jelentős arányt képvisel. Az elmúlt évben a három­ezer fős tengeri olajfúrótor­nyokat gyártó üzemből 1500-an kerültek az utcára. Ez a gond újabbat szült. A városban épült gyári munkás lakásokból ki északra, ki dél­re költözött munka után. A lakások üresen állnak. A magas bérleti díj miatt nem tudják kinek kiadni. A barátsági hét bevezető programjaként Helsinkiben a környezetvédelemről is ta­nácskoztak 16 finn és magyar város küldöttei. A Tengeri- Poriban épült festékgyár egy­re nehezebbé teszi a halászok és a lakók életét. Ha városra fújja füstjét a szél, szinte le­hetetlen ablakot nyitni a le­rakódó szennyeződés és ma­ró hatása miatt. A gyár mel­léktermékei a tengermelléket, a halászok vízi területét szennyezi. Mióta a gyár üze­mel, elszíneződött fehér, egy­szemű torzhalak1, amelyek fo­gyasztásra alkalmatlanok ke­rülnek a halászok hálóiba. Az ipari gondokon túl a mezőgazdaság gondjaival már Vainikkialán, a szovjet—finn határnál találkoztunk, amely egyes kiutazó magyar turis­tának, aki az átlagosnál na­gyobb étkű feszültséget okoz­hat. Ugyan is a finn hatósá­gok a Dániában kialakult száj- és körömfájástól úgy védekeznek, hogy minden ál­lati terméket, szalonnát, kol­bászt elkoboznak, megsem­misítenek1. A hosszú, kemény tél a mezőgazdaságban na­gyon visszavetette a kalászo­sok fejlődését. A tíz-tizenöt- centis vetések bármilyen is lesz a Szent Iván napját kö­vető finn nyár, nem valószínű, hogy be tud érni. Ez pedig ellátási gondokat jelez, na­gyobb állami kiadásokat fel­tételez. Ezekről a jogos gondok­ról szóltak a város vezetői, de az ezernyi színben és illatban fürdő piacon is er­ről beszélgettünk Heikki Va- ahteravuorival, aki a szom­szédos kis településről Ah- lainenből hozta fel saját ké­szítésű süteményeit a for­galmas városi piacra. A fiatalember szüleivel és ba­rátaival alakított egy kis gazdasági közösséget és pró­bálnak szerencsét már há­rom éve. Eddig minden év­ben megtalálták számításai­kat, de most félnek az idei nyártól, a betakarítástól, a gyenge terméstől. Szorgos, dolgos nép. Ke­mény munkával teremti meg javait, de vigyáz is rá. Állandóan harcban áll a ter­mészettel, és ez szinte apá­ról fiúra öröklődő küzdel­met jelent. Erről az ön­emésztő, gazdagító munkáról írta Voinnő Linna „A sark csillag alatt” című remek­mívű regényében, hogy Finnországban „kezdetben volt a mocsár, az ásó és Jusszi”. Az évszázadok mú­lásával csupán annyit válto­zott, hogy az ásót modern mezőgazdasági gépek vál­tották fel, de a vetélkedés a természettel állandó ma­radt. Eredmények, sikerek és gondok, fejlesztési elképze­lések, megvalósuló csodák. Ez mind Finnország, és mint cseppben a tenger, ez jellem­ző Porira is. A gondok elle­nére • bíznak önmagukban. Keményen dolgoznak még szebb holnapjaikért. Kovács János Véget ért az EGK-csúcs A nyugat-európai közösség állam- és kormányfői kedden véget ért tanácskozásukon fel­hívást intéztek az Egyesült Államokhoz és a Versaillee-i értekezlet többi részvevőjé­hez, hogy „tartsák be az ott közösen aláirt megállapodá­sokat." Felszólították Izraelt a li­banoni agressziója megszün­tetésére és csapatainak kivo­nására. Megismételték azt az állásfoglalásukat, hogy a Pa­lesztinái arab népnek joga Van önrendelkezéshez, és hogy a tárgyalásos rendezés­be be kell vonni a Palasztinai Felszabadítási Szervezetet is. Ez utóbbi Franciaország nyo­matékos sürgetésére került bele a közös állásfoglalásba. Állásfoglalásuk jelentőségtel­jes olyan pillanatban, amikor a PFSZ-t a megsemmisítés veszélye fenyegeti. Mitterrand francia elnök és a kilenc nyugat-európai kor­mányfő hangsúlyozta: a dol­lár árfolyamemelkedése, a közös piaci acélkivitel kor­látozása és a szibériai föld­gáz-vezetékhez szükséges al­katrészek embargója azzal fe­nyeget, hogy „súlyosan meg- romlanak a politikai és gaz­dasági kapcsolatok1 az EGK és az Egyesült Államok kö­zött.” Közös érdek — teszik rögtön hozzá —, hogy ezt el­kerüljék. A tanácskozás köreiben szerzett értesülés szerint a kormányfők megerősítették, hogy az EGK felfüggeszt egy 40 millió dolláros kölcsönt Izraelnek, elhalasztja a tár­sulási szerződés alapján ese­dékes vegyes bizottsági ülést, és a kormányok1 külön-külön megtiltják fegyverek eladá­sát Izraelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents