Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1982. június 26., szombat Szovjet—francia űrexpedíció Sikeres összekapcsolás Lakóházak dőltek romba Romba- támadás Bejrút ellen Az arab és a nemzetközi diplomácia bénultságát, az Egyesült Államok támogató egyetértését kihasználva az izraeli vadászbombázók pénteken ismét heves légitámadások sorozatát hajtották végre a két hete bekerített Nyugat-Bejrút belső lakónegyedei, palesztin menekülttáborai, déli peremvárosai ellen. A bombázás következtében egész házsorok dőltek romba, halottak és sebesültek tömegét temetve maguk alá. A mentési munkálatok megkezdését nemcsak a légitámadás folytatódása, hanem a szárazföldi és a haditengerészeti tüzérség beavatkozása is késleltette. Hajnalban izraeli partraszállási kísérletet hiúsítottak meg Bej rúttól délre. Közben valóságos politikai bombaként hatott a bejelentés, hogy Valid Dzsumblatt, a 14 haladó pártot egyesítő nemzeti mozgalom elnöke pénteken kilépett a Szárkisz államfő által alakított hét- T&&Ü nemzeti megmentés bizottságából, amely — '©asumblatt szerint — a libanoni és a palesztin nép eltemetésére hivatott temetkezési vállalattá változott. A haladó politikus hozzáfűzte, hagy a maga részéről mindent megtett a tömegmészárlás elkerüléséért, de lehetőségei kimerültek. Dzsumblatt visszalépése várhatóan maga után vonja a nemzeti megmentés bizottságának összeomlását is. Miután a nemzeti haladó mozgalom miniszterei kollektív lemondással fenyegetőznek, és minden rendezési kísérlet kudarcot vallott, Safik El-Vazzan kormányfő benyújtotta lemondását Szárkisz elnöknek, így tiltakozva a szüntelen katonai eszkaláció és a Libanon ellen szőtt nemzetközi összeesküvés ellen. — Péntekien este sikeresen összekapcsolták a szovjet-francia űrexpedíció Szojuz T—8 űrhajóját a Szaljut—7 űrállomással. Közép-európai idő szerint a késő esti órákban az űrhajó és az űrállomás személyzete megkezdte a szükséges ellenőrző manővereket. Az űrhajósok moszkvai idő szerint éjfél után egy órára tervezték az összekötő nyílás felnyitását. Vlagyimir Dzsanibekov, Alekszandr Ivancsenko és Jean-Loup Chrétien, a közös expedíció három résztvevője nyugodt éjszakát — pontosabban hajnalt — töltött az űrhajón: a sok feladat miatt ugyanis csak moszkvai idő szerint hajnali négy órakor térhettek pihenőre és délelőtt 11-ig aludtak. Belgrádban szombaton délelőtt, csaknem 1800 teljes jogú küldött részvételével megkezdi tanácskozásait a a JKSZ XII. kongresszusa. A központi bizottságnak a két kongresszus között végzett tevékenységéről szóló jelentése és Dusán Dra- goszavacnak, a JKSZ KB elnöksége elnökének beszámolója alapján részben plenáris üléseken, részben munkabizottságokban megvitatja, értékeli a párt és az ország jelenlegi helyzetét, meghatározza a soron levő legfontosabb bel- és külpolitikai feladatokat, és megválasztja a JKSZ új vezető szerveit. 1937 óta ez lesz a jugoszláv kommunisták első Délután, négy óra után az űrhajósok megkezdték a szükséges előkészületeket, felöltőtték űrruhájukat, elfoglalták helyüket a leszálló egységben, kipróbálták a műszereket, berendezéseket Moszkvai idő szerint röviddel fél hét után kapcsolódtak be az űrhajó hajtómíjAz első franci» űrhajós a Szojuz T—6 fedélzetén (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) olyan kongresszusa, amelynek munkájában nem vesz részt Joszip Broz Tito. Éppen ezért az elmúlt másfél évben folyt előkészületek során az egész tagság, a munkásosztály és a társadalom egyöntetűen kiállt a titói politikai vonal töretlen folytatása mellett. „Tito nélkül is a titói úton” — ez a XII. kongresszus fő jelszava. A négynapos tanácskozás figyelmének középpontjában az időszerű gazdasági problémák állnak majd. Ismeretes, hogy déli szomszédunk a felszabadulása óta eltelt évtizedekben kiemelkedő sikereket ért el a szocialista építés útján. vei, hogy végrehajtsák a szükséges második pályamódosítást, mivel a Szojuz T—6 megkezdte a Szaljut megközelítését. Az utolsó percekben már mindkét személyzet ellenőrizte a manővert, beavatkozásra azonban nem volt szükség, az automatikus berendezések kifogástalanul működtek. A földi irányító központ az űrtelevízió segítségével követhette nyomon a manővert, s egyúttal az óriási képernyőre kivetítették a fedélzeti számítógép adatait is. Moszkvai idő szerint, szinte pontosan 22 órakor érkezett meg a jelentés az űrállomásról és az űrhajóról egyaránt: befejeződött az összekapcsolás. Az űrben újabb kozmikus szerelvény jött létre — az űrállomás mindkét kikötőhelyéhez egy-egy személy- szállító űrhajót kapcsoltakFelhívás a fegyverkezés ellen — Az összes tömegpusztító fegyverek megsemmisítését és az új közép-hatótávolságú rakéták európai és ázsiai telepítésének megakadályozását sürgette csütörtökön este Kölnben, a hétnapos nemzetközi írótalálkozó befejezésekor egyhangúlag elfogadott felhívásban a világ 48 országának 225 írója. A nemzetközi közvéleményhez intézett felhívást támogatásukról biztosítottak a szocialista országok — így Magyarország — küldöttségei is. Ma kezdődik a JKSZ XII. kongresszusa Válságos napok, hetek, hónapok után ült össze 25 esztendeje a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27-én az első — és máig egyetlen — országos értekezlete. Az 1956-os ellenforradalmi támadás leverését követően, amikor a párt újra magára talált, amikor az ország folytatta a rövid időre megszakadt szocialista építőmunkát. A június 27—29. közötti tanácskozásnak kettős feladata volt. Megszüntetni a párt életében az ideiglenességet, visszaállítani az alkotmányos és törvényes pártéletet, ezzel mintegy hitet tenni az 1956. november 4-e után hozott határozatok helyessége mellett; kijelölni a jövő útját az MSZMP- nek éppen úgy, mint az országnak. A Kádár János nevével fémjelzett értekezlet mindkét feladatát teljesítette. Az a tény, hogy a konferencia munkája sok tekintetben a múlthoz kapcsolódott, úgymond a múlthoz fordult, hogy levonja tapasztalataiból a szükséges tanulságokat és következtetéseket, nem ho- mályosította el a jövőt alapozó perspektivikus útmutatást nyújtó munkát. Jóváhagyta az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi határozatát, melyben leszögezte, hogy az októberben bekövetkezett eseménynek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Azt is megállapították: ezek az okok már jóval az ellenforradalmi felkelés kirobbanása előtt „egyidőben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak, és együttesen vezették az eseményeket tragikus alakulásuk felé.” A négy okból elsőként a Rákosi—Gerő-klikk tevékenységét említette meg a határozat, megállapítva, hogy ennek a csoportnak a pártban és a kormányban döntő befolyása volt, s hogy tagjai már 1948 végétől kezdve letértek a marxizmus—leninizmus elvi alapjáról. „Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Lo- sonczy Gézát választotta zászlajául” — fogalmazza meg a második okot a párt- határozat. A továbbiakban ez olvasható: „Az októberi események előkészítésében és kirobbanásában alapvető tényező volt a Horthy-fa- siszta és magyar kapitalistaföldesúri ellenforradalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza ... A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen.” És a júniusi pártértekezlet — az ország nagy többségének egyetértésével találkozva — értékelte és nagyra becsülte a forradalmi erők fellépését, azoknak az elvtársaknak a proletár hatalom védelmében és megszilárdításában kifejtett tevékenységét, akik a döntő percben merték vállalni a sorsdöntő lépést, és a Szovjetunió segítségével meg- védték a munkáshatalmat országunkban. A pártértekezlet a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, a párt új vezetőségének a fellépését ' a magyar nép, a magyar munkásosztály, a nemzet érdekében végzett hazafias cselekedetnek nyilvánította. Olyannak, amelynek helyességét a történelem igazolta. Az értekezlet határozata méltatta azt a tényt és e mondatokból kiderült az, hogy döntő fordulatként értékelték a november 4-én bekövetkezett eseményeket; az egész nép, a munkásosztály érdekében végrehajtott cselekedetnek, a munkás- osztály, a dolgozó nép legjobbjai cselekedetének. Hangsúlyozva a pártszervezés és a kormány addigi politikájának helyességét az alapkérdésekben, Kádár János kijelentette, hogy korai lenne még a „dicsőségen osztozkodni”. Erre annál kevésbé van szükség, mert a dicséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar munkásosztályt és a proletár internacionalizmust, a szocialista országok anyagi, fegyveres és politikai segítségét illeti. A párt tehát önmagát illetően szerény volt a júniusi értekezleten. Pedig jelentős munka volt már mögötte, hiszen 1957 közepére már megújult párt adhatott számot munkájáról, célkitűzéseiről. Erre az időszakra már teljes biztonsággal mondhatták ki: a párt újjászervezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel befejeződött, a politikai konszolidáció első szakaszát sikerrel vívták meg a szocializmus erői. A tagság létszáma addigra megközelítette a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tagjainak legszilárdabb és legáldozatkészebb részéből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték az ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagyra értékelték az Ideiglenes Központi Bizottság határozott szembefordulását az 1956 előtti hibákkal. A párttagság eszmei-politikai egysége megszilárdult, s így az alacsonyabb létszám (az MDP tagságának 40 százaléka) mellett is összehasonlíthatatlanul erősebb volt az MDP-nél. Lényeges vonása ennek az időszaknak — s ezt a júniusi országos értekezlet konstatálta —, hogy az élcsapat újjászervezése együtt haladt a népi hatalom megvédésén és megszilárdításán túlme- nőleg új munkastílus kialakításával, a lenini normák helyreállításával. És milyen éberen vigyázott a párt arra, hogy valóban élcsapat legyen, visszatérjen szerepének lenini felfogásához! Hadd idézzünk az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. december 5-i határozatából: „A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával.” (Folytatjuk) (Fodor László) —( Külpolitikai kommentárunk)— Forró nyár Itáliában Itáliában pénteken megbénult az élet. Az egységes szakszervezeti szövetség felhívására 14 millióan szüntették be a munkát, hogy áltálános sztrájkkal tiltakozzanak a Confindustria, a munkáltatók szövetsége jogtipró döntése ellen. A Confindustria iíéhány hete egyoldalúan fölmondta a mozgóbérskálára, vagyis a drágulási pótlék fizetésére kötött korábbi szerződést. Az infláció terheit ezáltal teljes mértékben a munkavállalókra szeretnék hárítani. Márpedig az olasz pénzromlás, a líra elértéktelenedése miatt az árak — hol gyorsabban, hol lassabban — szüntelenül emelkednék. Eddig az infláció arányához igazodva —persze, nem teljes mértékben — kiegészítették a béreket, ami némileg enyhítette a megélhetés gondjait. Némely közgazdák azonban kijelentették, hogy az inflációt csak a vásárlóerő visszatartásával, szigorú korlátozásával lehet megfékezni. Az adózási fegyelem megszigorításával, a kereskedelmi mérleg javításával azonban sikerült a korábbi 20 százalékról 16-ra csökkenteni az inflációs rátát. Spadolini miniszterelnök véleménye szerint a pénzromlás mértékét évi 16 százalék körül meg lehet tartani, ha bizonyos gazdásági és pénzügyi döntéseket végrehajtanak Itáliában. Az utóbbi hónapokban ezt a célt el is érték, anélkül, hogy mozgóbérskálához nyúltak volna. A Confindustria azonban váratlanul fölrúgta az évek óta érvényben levő megállapodást. A pénteki általánosi sztrájk arra utal, hogy a szak- szervezetek és a kormányzat közötti párbeszéd megszakadt. Tizenhárom éve nem nyúltak a szakszervezetek1 az áltálános sztrájk fegyveréhez: követeléseiket türelmes vitákban igyekezték érvényesíteni. Most azonban — mint Ludano Lama, a CGIL főtitkára fogalmazott — a munkavállalókat hátbatámadták, s olyan helyzet elé állították, amelyben nem kínálkozott más lehetőség, csak a sztrájk. A koalídót súlyos veszély fenyegeti. Spadolini ötpárti kabinetjét most már nemcsak belülről, a szocialisták oldaláról éri támadás, hanem az eddig vele szemben várakozó álláspontot elfoglaló szakszervezeték is hevesen bírálják. A pénteken Rómában rendezett nagygyűlésen, a PiazZa Del Popolon összegyűlt 300 ezres tömeg előtt a szónokok elmarasztalták a kabinetet a déli országrész fejlesztésének késedelméért, a mun'kánélküliség szüntelen növekedéséért. Meglehet, a több oldalról fokozódó nyomás alatt Spadolini kormánya még a törvényhozás nyári szabadsága előtt lemondásra kényszerül. Magában a koa- lídóban is növekszik a nézeteltérés. A szodalisták nyíltan támadják a miniszterelnököt, s szeretnék választási sikereik révén elhódítani a kormányfői posztot. Bizonyára kapóra jött nekik, hogy a kabinet gyengének bizonyult a Confindustriával szemben, s nem volt képes megakadályozni az általános sztrájkot Forró, nyugtalan nyár köszöntött Itáliára. A pénteki munkabeszüntetés olyan erődemanstrádónak bizonyult, amely siettetheti az ország 40. kormányának bukását Gyapai Dénes Az Utasellátó Vállalat Miskolci Területi Igazgatósága 1982. augusztus 1-től 1985. július 31-ig terjedő időszakra szerződéses üzemelésre átadja a következő egységeit: 70. sz. Automatabüfé; Gyöngyös, Volán-pályaudvar. 72. sz. TV. o. Büfé; K&l, Vasutas Klub. 3SS. sz. Munkahelyi Büfé; Miskolc, MÁV-szakrendelő. 382. sz. Munkahelyi Büfé; Hatvan, AFIT-szerviz. 383. sz. III. o. Büfé; Eger, AFIT-szerviz. A pályázatokat 1982. július 8-án, 16.10 óráig kell benyújtani a Területi Igazgatóság Központjába (Miskolc, Szemere u. 8. sz.). A versenytárgyalás 1982. július 16-án, 11 órakor lesz a MÁV Vörösmarty Művelődési Házban (Miskolc, Lenke u. 15/a.). Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a Területi Igazgatóság Központja ad. (Horváth Nándor gazdasági csoportvezető, Miskolc, Szemere u. 8. sz.) Mérföldkő a lenini úton
