Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 1., kedd 1. Záróra előtt: A hét ötödik munkanapján Népi ellenőrök vizsgálták A szabályozók és a hústermelés kapcsolata Érdekes, sokakat érintő témát vizsgáltak a közelmúltban a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szakemberei. Az ebben részt vevő 61 népi ellenőr 280 napon át elemezte és értékelte, hogy az 1980. január 1-én életbe lépett közgazdasági szabályozók miként hatottak a mezőgazdasági üzemek hústermelésére. Azt is feltárták, hogy a vágóállat-termelés és a -felvásárlás menynyire volt tervszerű, továbbá, hogy a vágóhidak, a húsfeldolgozó üzemek gazdaságosan dolgoztak-e vagy sem? Nem kis fejtörést okozott, hogyan alakuljon a munkarend január elsejétől; ettől az időtől — egyes munkahelyeket, s munkaköröket leszámítva — ötnaipos munkahétről beszélhetünk. A péntek viszont ugyanolyan munkanapnak számít, mint mondjuk a szerda avagy éppen a többi. Ám, az eddig eltelt közel fél év alatt egyes munkahelyeken gyakorlattá Vált, hogy a hét ötödik — • ehát utolsó — munkanapján zombati műszakot tartalak ... Az utolsó pillanatban? Jogosnak tűnik a kérdés; miért az utolsó pillanatban próbálunk ügyes-bajos dolgainkra orvoslást találni? Nézzük csak: mi az ami sürgős? Mondjuk valakinek megfájdul a foga. Gyors telefon az egri Technikai Házába, a fogorvosi ügyeletre. ■j— Tőlünk nemcsak pénteken délután, de még szombaton és vasárnap sem mehet el fájós foggal senki. A hét két utolsó napján is négy orvos tart ügyeletet. Mindezt pénteken jóval 17 óra után hallhattuk dr. Szabó Mária főorvostól. De „fessük csak tovább az ördögöt a falra:” Tegyük fel, hogy elromlott az autónk, vasótmap kirándulni készül a család. Az egri AFIT-szervizben — mint azt Bíró Ferenc tenmelésve- zetőtől megtudhattuk — szombaton 14 óráig minden hibát kijavítanak. A szerelő jellegű munkák mellett elvégzik az autó alsó, felső mosását, az olajcserét, s a! zsírzást is. Eltörött a vízcsap, nem jön a gáz. Az. Ingatlankezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat igazgatójától, Karácsony Lászlótól megtudtuk, a 13721-es telefonszámon 20 óráig — szombaton és vasárnap is — egy tévészerelő, egy villanyszerelő, egy vízvezeték-szerelő tart ügyeletet. A lakásszervizben viszont az alig fél éve beszerelt üzenetrögzítő sem válaszolt. Herczog Tamás, a LAKISZ szövetkezet elnöke elmondta, hogy ennek az oka; nem vállalják a meghibásodott készülék garanciális javítását. Ezt valószínű, hogy csak Budapesten tudják elvégezni. Elintézhetjük minden gond nélkül — nem az utolsó pillanatra hagyva — például a szobafoglalást, a bevásárlást vagy éppen a nyári kirándulások megszervezését, s mégis: pénteken késő délután megtudhattuk, hogy még a hét végére is volt néhány fürdőszobás kiadó szoba az új egri szállodában. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodában le lehet kötni egy kirándulást akár szombaton is. Ha valaki bútort akar vásárolni, 18 óráig megteheti. Igaz, csak azokat a darabokat szállítják haza, amelyek az áruházban is megtalálhatók, mert a raktárak már fél 4-kor bezárnak. Aki pénteken 17 óráiig akar eladni vagy vásárolni valamit a bizományiból, szintén nem csalódhat. Ugyanúgy — Joó Sándor áruházigazgató szerint — mint szombaton 13 óráig. A szabadnapokat itt is hétközben adják ki. Háromnegyed 6 után már már megkezdődött a pénztár- zárás az egri Centrum Áruházban, de még OTP-h itelne is lehetett ekkor vásárolni. Még akkor is, ha az ügyintézés áthúzódott a hivatalos zárás utáni időre. (kis szabó) Csak a kedvezőtlen termőhelyen ösztönző Nos, a. népi ellenőrök Heves megye 13 termelőszövetkezetében, a domoszlói, a GYÖNGYSZÖV és a füzesabonyi áfésznél, a Füzesabonyi Állami Gazdaságban, valamint a Heves megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnál jártak. Megállapították, hogy miután a Minisztertanács által 1972-ben meghirdetett szarvasmarhatenyésztési program elsősorban a tejtermelés növelését helyezte előtérbe, ennek megfelelően több nagyüzem magyar tarkával termel. Egy részük a korábbi években Holstein—Fríz fajtával cserélte fel állományát, míg mások fajtakeresztezéssel igyekeznek gazdaságossá tenni a tejtermelést. Pélyen. Poroszlón és Tarnamérán például ennek megfelelően válogatták az állományt. Mindezek hatására a megyében a vágóállat-termelés, de még inkább a hizlalás visszaesett, melyet kedvezőtlenül befolyásolt az ágazat gazdaságossága is! A szarvasmarha-tenyésztés költségei csaknem 26 százalékkal növekedtek,, melyet az állami támogatások sem tudtak ellensúlyozni. Ebből csupán a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek szereztek előnyt, ahol az állami támogatás az árbevétel 15 százalékát meghaladta. Ezeknél tehát eredményesen ösztönzött a húsmarhatenyésztés- re. Több gazdaság jelenleg is él ezzel a lehetőséggel! Noha az idén január 1-től életbe lépett szabályozók nyomán a hízómarha kilónkénti fel- vásárlási árát 6 forinttal emelték, viszont a hizlalási költségekhez ez sem elegendő! A nagyüzemekben jelentős gondot fordítanak a tenyészállatok háztáji kihelyezésére, bértartására. Ehhez tömegtakarmányt, sőt többször legelőt biztosítanak az üzemeknek és szervezik az állatok értékesítését is. Drága takarmány — alacsony felvásárlási ár A sertéstenyésztésben az 1980-as közgazdasági szabályozók hatására az állomány 4,5 százalékkal csökkent, míg 1981-ben ismét elérte a korábbit. A gazdaságosság üzemenként változó, melynek oka főleg a tartási-takarmányozási és a tenyésztési módszerekben keresendő. Emiatt a sertéságazat a tavaly jelentősen növelt felvásárlási árak ellenére is többnyire veszteséges maradt. Takarmányozásra még mindig igen sokat költenek az üzemek, ugyanakkor a termelői árak azt nem követik! A veszteségek megszüntetésére és a tenyésztési színvonal javítására a gazdaságok többféle intézkedéseket tettek. így a telepek felújításával igyekeznek korszerűbb tartási körülményeket teremteni. A melléktermékek hasznosításával pedig mérsékelni tudják a takarmányozási költségeket. A vágójuh- és ezen belül a pecsenyebárány-értékesítés nagysága is változó a gazdaságokban. A szigorúbb közgazdasági környezetben az elmúlt három esztendő alatt a gyapjú felvásárlási ára nem követte a tenyésztési költségek növekedését. Így az ágazat valamennyi üzemben veszteséges maradt! Ezt a hizlalás valamelyest mérsékelte. A vágójuhokat jelenleg a Heves megyei Ál_ latforgalmi és Húsipari, valamint a Gyapjú és Textil- nyersanyagforgalmi Vállalatnál értékesítik az üzemek. A népi ellenőrzési vizsgálat tanulsága szerint a két vállalatnál a felvásárlási árakban nincs lényeges eltérés, bár a gyapjúértékesítés kedvezőbb a textilnyersanyag-forgal- minál. Csökkent az export Heves megyében jelenleg 6 üzemi vágóhíd, valamint az állatforgalmi és húsipari vállalat vágóhídja működik. Ezek évente 350—360 ezer sertés feldolgozására alkalmasak. Kihasználtságuk viszont eltérő, melyet a termelés változékonysága és a felvevő körzet nagysága határoz meg. A feldolgozáshoz szükséges alapanyagot a nagyüzemek sertéságazata, valamint a fogyasztási szövetkezetek tenyésztő szakcsoportjai biztosítják. A GYÖNGYSZÖV Áfész például a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattól vásárol tőkehúst, melyet saját üzemükben dolgozzák fel. A húsipari vállalat a termelés fenntartására kedvezményes áron tenyészállatokat ad a gazdaságoknak. A felvásárlás során pedig többféle, főleg mennyiségi, időszaki és export felárral, illetve költség- térítéssel ösztönzi a nagy- és a kisüzemeket, az eddigieknél eredményesebb sertéstenyésztésre. összességében az 1980-as és az 1981-es életbe lépett közgazdasági szabályozók kedvezőtlenül hatottak a vágóállat-termelésre Heves megyében. Mint a népi ellenőrök jelentése megállapítja, a nagyüzemek szarvasmarha-állományukat igyekeztek a tejtermelésre hasznosítani. Ezért a hízóalapanyag minősége romlott- jelentősen növekedtek viszont a hizlalási költségek melyeket nem ellensúlyoztak a nagyobb felvásárlási árak és az állami támogatások. A vágóállat-értékesítés, különösen az export csökkent! Ezek együttes hatására a nagyüzemek szarvasmarha-állo- mányukat nem növelik. Gazdálkodásuk fő célja, az önköltség csökkentése lett! Energiatakarékos módszereket A sertéságazat a támogatások ellenére is veszteséges maradt, különösen a megyében levő szakosított telepeken. A tenyésztői munka javításával, a takarmányozási költségek mérséklésével igyekeznek a gazdaságok az ágazatot jövedelmezőbbé tenni. A termelő gazdaságok és a húsüzemek kistermelését segítő tevékenysége és ennek ösztönzése a jövőben is fontos feladat marad. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, valamint intézményeinek, továbbá a termelőszövetkezetek területi szövetségének, hogy még fokozottabban nyújtsanak segítséget a nagyüzemi vágóállat- termelés fellendítéséhez. Teremtsék meg a feltételeit a gazdaságok szakosodásához a hústermelésben. Az üzemek pedig a tartástechnológia változtatásával törekedjenek az energiatakarékos megoldások bevezetésére. Emeljék a takarmányozás színvonalát, amely lehetővé teszi a melléktermékek hasznosítását és ezzel a költségek csökkentését. Mentusz Károly Kora tavasszal, április végén és május elején két hetet töltöttem a Szovjetunióban. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda és szovjet testvérszervezete, a Szputnyik vendégeként csoportommal jártunk Jereván, ban, Tbilisziben, Volgográdban, Leningrádban, Tallinn- ban és természetesen a fővárosban, Moszkvában. Bár sajnos, időnk szűkös volt, mégis igyekeztem megismerni ezeket a városokat, s élményeimből adok át egy csokorra valót. Moszkva fázósan fogad. A repülőtér szürke betonján tócsákat fodroz a szél. Bár csak felülről látjuk, hiszen a repülőgépet függőfolyosón keresztül hagyjuk el, így megyünk a gyönyörű csarnokba, amelyet a legkitűnőbb építészekkel terveztettek az olimpia évére. Bámészkodva nem is olyan fárasztó az ácsorgás, amíg az utolsó szúrósszemű vámtiszt előtt is elhaladunk, hogy hivatalosan is megérkezzünk. Nemsokára beszállunk a ránk váró buszba, s indulunk a szállónk, a Mala- gyozsnaja felé. Hosszú az út, hiszen a szovjet főváros méretei óriásiak. Mintha Magyarország összes lakója egyetlen településen lenne összezsúfolva. Hat- és nyolcsávos utak keresztezik egymást, s a magas házak között még a tekintet is eltéved. Útközben nyírfaerdő mellett haladunk el. Ez már a legendás orosz hangulatot sugallja, de a levegő íze, és az emberek viselete is eltér az otthon megszokottól. A másfajta életmód apró jelei pündenhol — nem a távoli kincsek, a halott kövek, hanem ezek csábítanak messzi utakra. A szállodában elhelyezkedünk, majd szabad az esténk. Mint a türelmetlenségtől kapálódzó csikók, úgy sietünk a város központjába, hogy minél előbb láthassuk a nevezetes helyeket. Végül csoportomból hárman indulunk el a szemerkélő esőben. Előttünk nénike siet, kendő helyett lepedőnyi Pravdával védekezik a hűvös tavaszi esőcseppek ellen. Az autóbusz zsúfolt, munkából jövő emberekkel teli. A tolongásban vigyázni kell, hogy el ne veszítsük egymást, hisz a csúcsforgalom minden hazai elképzelést felülmúl. A jegykiadó automata meglepő számunkra, hiszen bármenynyit dob bele az utas, tetszéPioníravatás az Ismeretlen Katona sírjánál se szerint húzhat ki jegyeket. El is bolondozunk azon, hogy egy otthoni városban mennyi ideig maradhatna meg egy ilyen gép ... ? Itt azonban szorgalmasan rakosgatják bele a pénzérméket az utasok ... Nemsokára elérkezünk egy metróállomásra. Átszállunk a számunkra inkább színházhoz hasonló épületben. Lenyűgöző nagyságú és díszítésű, és igen sokfelé lehet utazni innen. Annyira, hogy ki sem igazodunk rajta Finn-öbölig (VI/1.) Moszkva szélben és esőben az első, de még a második látásra sem. Ekkor jön a kérdezősködés, amely — bizonyára mindenki tapasztalta — anyanyelven sem egyszerű. Az első megszólított figyelmesen meghallgat, bólint, majd elmutogatja és elbeszéli, hogy balra menjünk, mert ott találunk célunkra. A következő helyi lakos épp olyan lelkesen irányít — jobbra. Most már felváltva érdeklődünk, hogy kikerüljünk ebből az óriási labirintusból, ahol néhány kopejkáért naphosszat lehetne utazgatni. Hamarosan rájövünk a megoldásra: a moszkvai metrón nemcsak sok-sok különálló ág, hanem körjárat is van, így hát egy célt sokféleképpen lehet megközelíteni. Így percek alatt — nevetve saját tapasztalatlanságunkon — á Nagyszínháznál találjuk magunkat. Ezek az épületek már el- téveszthetetlenek. Ott a Lenin Múzeum, amarra a Vörös tér, már látjuk a Kreml tornyait, odébb a Lenin Könyvtár ... Eső ide, eső oda, gyorsan visz a lábunk. Csodálkozunk a friss színeken, a tágasságon, élvezzük a jelenlét izgalmát. Ismeretlenül is ismerős helyek. Legszívesebben megkeresném á Patriarsije Prudit, ahol Bulgakov Mester és Margaritá- jában megjelent a sátán, vagy egy sereg más utcát, ahová köt valamilyen filmvagy könyvélmény, de félek, hogy nem mondanának túl sokat. Inkább csak sétálgatunk az elcsendesedő városban. Bemegyünk a Gum-ba, nézelődünk az áruház pultjai között. Ám az óramutató hamarosan a 9-eshez ér, s egy pillanat alatt kiürül a hatalmas csarnok. Záróra. Észbe sem kapunk, máris a kapun kívül találjuk magunkat. Átfázva, nagy nehezen befurakszunk egy étterembe. Kisded asztaltársaságunk pezsgővel és a mellé tálalt csokoládényuszikkal köszönti fel Moszkvát. A szállóban a sétának ugyan vége lett, de az estének még nem: az otthoni időhöz képest két órával vettük előbbre óránk mutatóit. Így hiába jár már itt éjfélre az idő, sehogy sem akaródzik aludni. Így diszkóba megyünk, ahol egy éppen Magyarországra tartó szibériai csoporttal találkozunk. Tánccal és beszélgetéssel telik az idő, majdnem hajnalig. Másnap gyönyörű székes- egyházakba megyünk, megnézzük a Kreml épületeit. Egybefolynak az órák, annyi a látnivaló. Estére balettelőadásra vagyunk hivata. losak a Kongresszusi Palotába. Hatalmas: sok ezer néző láthatja benne egyszer, re az előadást, vagy hall. gathatja a felszólalásokat a tanácskozásokon. A méretektől már szédülök, így a szünetben inkább a büfé óriási asztalainál maradunk néhány társammal. Szemléljük a gigantikus vendéglátás romjait, majd elnézzük a fényárban úszó várost, s a Kreml tornyain rubinszínben világító csilla-* gokat. Az üvegezett ajtó előtt, az őrt álló katonák között, mintha mi sem lenne természetesebb, egy vadkacsa sétál el. Gábor László
