Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1982. június 22., kedd BT-határozat Libanon ügyében Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombaton este határozatban sürgette a libanoni konfliktusban érintett feleket, hogy tartsák tiszteletben a polgári lakosság jogait, és ne akadályozzák a nemzetközi humanitárius segélyek eljuttatását és szétosztását. A Franciaország által beterjesztett határozattervezet, amelyet a Biztonsági Tanács tagjai a szavazás során egyhangúlag fogadtak elv aggodalmát fejezi ki a libanoni és a palesztin polgári lakosság szenvedései miatt, s felszólítja az ENSZ-tagál- lamokat, hogy nyújtsanak maximális humanitárius segítséget a libanoni lakosságnak. — Az izraeliek hétfőn délelőtt is tüzérséggel lőtték Nyugat-Bejrút lakóterületeit és üzleti központját. A mind hevesebb tüzérségi tűz miatt a libanoni főváros úgyszólván elnéptelenedett. Első jelentések szerint legkevesebb harmincán vesztették életüket vagy sebesültek meg. Bej rút környékén az izraeli erők és az ott állomásozó szíriai egységek csaptak össze. Egy izraeli ■ katonai szóvivő azt állította, hogy a harcokban megrongáltak négy szíriai harckocsit. Jelenleg nincs szó egy esetleges palesztin emigráns kormány megalakításáról — mondotta Faruk Kaddumí, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet politikai osztályáT nak vezetője. Hozzátette: ezért nem folynak tárgyalások Mubarak egyiptomi elnök ajánlatáról, amely szerint Kairó hajlandó lenne befogadni egy ilyen kormányt. Negyedmillió résztvevő Béketüntetés Párizsban Évek óta nem látott, hatalmas méretű béketüntetést rendeztek vasárnap délután Párizsban, mintegy 250 00Ó ember részvételével a béke és a leszerelés jegyében. A felvonulást a francia közélet és kulturális élet száz személyisége kezdeményezte. Franciaország minden vidékének, a francia nép minden rétegének képviselői ott voltak a menetben, amely valóságos folyamként hömpölygött a Montparnasse-pályaudvartöl a Bastille térig. A felvonulók — soraikban számos külföldi küldöttség, és közöttük ott voltak a magyar békemozgalom képviselői is — jelszavaikban kifejezésre juttatták, hogy a francia nép elutasítja-a fegyverkezési hajszát és sürgeti a tényleges leszerelést megindító tárgyalásokat. A felvonulók megbélyegezték a Libanon elleni izraeli agressziót is, követelték, hogy a nemzetközi közösség vessen véget a népirtásnak. A felvonulás élén a békemenetet kezdeményező közéleti és kulturális személyiségek haladtak — köztük Louis Aragon, Edmonde Charles-Roux írónő (Def- jerre belügyminiszter felesége), Antoine Sanguinetti aitengernagy, Georges Séguy, a CGT volt főtitkára. Ott volt a menetben Georges Marchais, az FKP főtitkára, Henri Krasucki, a CGT új főtitkára is. A Bastille téren a felvonulás résztvevői fergeteges tapssal fogadták el a Catherine Ribeiro énekesnő által felolvasott felhívást, amely felszólítja az ENSZ-t. valamennyi kormányt és a két nagyhatalmat, hogy tárgyaljanak a nemzetek biztonságáról és arról, hogy a leszerelés végre valósággá váljék. A felvonulás résztvevőinek nevében küldöttség utazik majd New Yorkba, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka elé terjessze a párizsi békemenet felhívását. A Francia Szocialista Párt hivatalosan nem támogatta a békemenetet, de a felvonulásnak sok szocialista párti résztvevője is volt. Jacques Huntzinger, a Szocialista Párt titkára, a Le Matinnek adott nyilatkozatában kijelentette: a Szocialista Párt azért nem támogatta a békemenetet, mert úgy véli, hogy a száz személyiség felhívása „túlságosan homályos és kétértelmű" volt. A Szocialista Párt véleménye szerint a jelenlegi helyzetben a béketüntetéseken „elsősorban a két nagyhatalom felelősségét kell egyenlő mértékben hangsúlyozni". A Le Matin hétfői vezércikkében azt írja: a béketüntetés rendkívüli sikere mutatja: a „pacifista hullám” most már az NSZK-ból Franciaországra is átterjed — és ezt tudomásul kell vennie mindenkinek. Az EGK feloldja az Argentínával szemben alkalmazott gazdasági szankciókat A Közös Piac tagországai — Nagy-Britannia kivételével — hétfőtől feloldják a Falkland-válság miatt Argentínával szemben elrendelt gazdasági szankciókat, de továbbra is fenntartják a Buenos Airesszel szemben elrendelt fegyverszállítási tilalmat. A „Tízek” Luxemburgban ülésező külügyminiszterei emellett foglalkoztak Izrael Libanon elleni agressziójával is — de nem fogalmaztak meg közös, hivatalos állásfoglalást ebben a kérdésben. Az Argentínával szemben április 10-én elrendelt gazdasági szankciók közül a legsúlyosabban a közös piaci behozatali tilalom érintette Buenos Airest: évi, mintegy kétmilliárd dolláros bevételt jelent ez neki Nyugat- Európából. Nagy-Britannia megpróbálta rávenni partnereit a szankciók érvényének meghosszabbítására, de főként Franciaország, az NSZK és a BENELUX-államok részéről ellenállásba ütközött. Cheysson, francia külügyminiszter megállapította, hogy Argentína végső soron „eleget tett” a Biztonsági Tanács 502. számú határozata két leglényegesebb pontjának: megszűnt a Falkland (Malvin)-szigetekkel szembeni agresszió és az argentin csapatok elhagyják a szigeteket. „Nincs értelme tehát a szankciók további fenntartásának” —, állapította meg Cheysson, hangot adva mindazonáltal . reményének hogy az ellenségeskedések beszüntetése „jogi formát” is nyer. —( Külpolitikai kommentárunk Maratoni tárgyalás KILENC ÉS EGYNEGYED ÓRÁN ÁT TANÁCSKOZOTT egymással két nap alatt a szovjet és az amerikai külügyminiszter. Az impozánsnak tűnő tárgyalási időtartamnak általában örülhetnének a kívülálló megfigyelők, ha nem jelezné az egyben azt is, hogy a kétoldalú és nemzetközi problémák milyen széles skálájával kellett foglalkoznia a moszkvai és a washingtoni diplomácia vezetőjének, a libanoni válságtól egész egy esetleges csúcstalálkozó megvitatásáig. Hogy miért nem születhettek konkrét, kézzelfogható eredmények ezen a viszonylag maratoni tanácskozáson, arra a túlzás veszélye nélkül egyértelmű válasz adható: az Egyesült Államok jelenlegi kormányzatának magatartása miatt. A Reagan-adminisztráció hidegháborús hullámhegy hátán jutott a Fehér Házba, és alapállásához akkor is hű maradt, ha az utóbbi időben a közvélemény és a realitások nyomására történt is némi változás politikai hangsúlyaiban és megfogalmazásaiban. A lényeg, a minden nemzetközi változás mögött „Moszkva kezét” kereső magatartás azonban változatlan maradt. A számos bizonyíték közül lássunk erre csak egyet. Lehet-e véletlen, hogy Ronald Reagan éppen a Gromiko—Haig találkozó előestéjét találta alkalmasnak arra, hogy bejelentse a szovjetellenes gazdasági-technológiai szankciók meghosszabbítására vonatkozó döntéseit? Ráadásul ez olyan intézkedés volt, amely ellen még az Egyesült Államok, fontos szövetségeseinek fővárosaiból is tiltakozó reagálások röppentek fel, Tokiótól Bonnig és Párizsig. Sokkal több optimizmusra a külügyminiszteri találkozó lefolyása sem ad okot. A KÜLÜGYMINISZTERI ESZMECSERE viszonylagos eredménytelensége azokat a véleményeket erősíti, amelyek szerint a kölcsönösen bejelentett készség ellenére is bizonytalan az esélye egy Brezsnyev —Reagan csúcstalálkozónak. Ebben a helyzetben változást csak akkor remélhetnénk, ha a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről egy hét múlva Genfben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalásokon (ahol a szónoki emelvények propagandaeszközei helyébe a katonai szakértők érvelése és adatai kerülnek) sikerülne elérni az álláspontok közelítését. Felelőtlen washingtoni játék Az afgán valóság gondjai Babrak Karmai, a Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök találkozott az afgán teológusok első kongresszusának résztvevőivel Szovjet segítséggel épült házgyár Kabulban — a házgyár készíti Kabul Mikrorajon nevű lakótelepe részére az előre gyártott elemeket. Kabul új lakótelepén jelenleg már 1620 lakásban laknak AUTÓSOK, FIGYELEM! EGRI ÁFÉSZ AUTÓSBOLT ÜJ SZOL®ALTATÁSAI: GUMIKÖPENYSZERELÉS, CENTÍROZÁS, FÉKDOBSZABÁLYOZÁS, MINDEN TlPUSŰ SZEMÉLYES TEHERGÉPKOCSIHOZ. EGER ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ AUTÓSBOLTJA, EGER, Rózsás-dűlő u. 34. A Mátraaljai Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Domoszló pályázatot hirdet iparcikk előadói állás betöltésére. Alkalmazási feltételek: kereskedelmi szakközépiskolai végzettség, legalább 3 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi bizonyítvány. Bérezés: kollektív szerződés szerint Jelentkezés: ÁFÉSZ Igazgatóság elnökénél DOMOSZLÖ, I központ] Iroda. Az afgán valóságot ■ csak úgy foghatjuk fel a maga teljességében, ha mind a belső viszonyok, mind az országra nehezedő külső nyomás tükrében nézzük. A belső képből nem hagyhatjuk ki a korábbi világ vonásait, a feudalizmus szorító béklyóját, a széles tömegek nyomorát, az egy főre jutó évi 110 dolláros jövedelmet, a 95 százalékos analfabétizmust. A forradalom előtt a lakosság óriási többsége, európai szemmel nézve, szinte valószerűtlen körülmények között tengődött. A belviszály ellen A tömegek felemelkedéséért, a társadalmi kizsákmányolás ellen szállt síkra az 1965. január 1-én megalakult Afganisztáni Népi Demokratikus Párt. Sok évig tartott a keserves küzdelem: harc a hatalommal — harc egymással. A máig, is sokszor érthetetlen belviszály — a Parcsam és a Khalk nevű frakció küzdelme — sokáig gyengítette a pártot. Az egység helyreállítása később megnyitotta az utat a győzelem felé. Babrak Karmai pártfőtitkár erre így emlékezett: „Az ideológiai platformban gyakorlatilag nem volt különbség ... 1977-ben a vezető elvtársak, és az egyszerű párttagok erőfeszítéseinek eredményeképpen, külföldi barátaink és testvéreink segítségével, a párt helyre tudta állítani egységét. így vált lehetővé, hogy a párt elvezesse az országot az 1978. április 27-i forradalom győzelméhez.” Ez a forradalom nemzeti, demokratikus és antiimpe- riaüsta volt. Demokratikus, mert célul tűzte ki a nagybirtok felszámolását. Nagy szó ez olyan országban, ahol a földbirtokosok öt százaléka a föld negyvenöt százalékát magáénak mondhatta. Nemzeti jellegű a forradalom, mert figyelembe veszi az ország sajátosságait, a lakosság mély vallásos érzelmeit, a törzsi, s az etnikai különbségeket. És antiimperialista, mert gyökeresen új élet építését tűzi célul és ehhez a természetes szövetségeseket a szocialista országokban, a haladó erőkben találja meg. Kinek segített Amin? A feladat még békés körülmények között sem csekély, hiszen nehéz örökséget kell felszámolni. 1978 szeptembere és 1980 decembere között ráadásul súlyos vezetési hibák, torzulások tetézték a bajokat. Az Amin-féle diktatúra olajat öntött a tűzre, táplálta az ellenforradalmi aknamunkát. Ez utóbbi persze hamar kifulladt volna, ha nem kap külső segítséget. Ám az afgán forradalom történetével egyidős az afgán ügyekbe való beavatkozás története. Az ellenforradalmárok legjelentősebb fegyverszállítói között épp úgy btt találjuk az Egyesült Államokat, Nagy-Britan- niát, mint Kínát, Szaúd- Arábiát és Egyiptomot. A legjelentősebb a pakisztáni szerepvállalás. A Khyber- hágótól délkeletre, főként Peshawar város környékén, húsz nagy kiképző táborban és ötven katonai bázison készítik fel az ellenforradalmárokat, a többi között amerikai és kínai kiképzők. Pakisztán üzlete Pakisztánt több tényező fordítja szembe az afgán forradalommal. Kormánya egyfelől tart a saját területén élő pastu nemzetségűek radikalizálódásától. (A brit gyarmatosító mesterkedések következtében a pastu nép egyik fele, körülbelül 6,5 millió ember Pakisztánban él, a másik fele Afganisztánban.) Másfelől a pakisztáni katonai kormány, amely belpolitikai nehézségekkel bajlódik, háborús hangulatkeltéssel próbál nemzeti egységet teremteni. Ily módon remélhet a nyugati országoktól mind nagyobb támogatást. Ilyen értelemben Afganisztán valósággal „kapóra jött” Pakisztánnak. A fél évvel ezelőtt megszavazott amerikai katonai és gazdasági segélycsomag 3,2 milliárd dollárt tartalmaz. Jóllehet, hamarosan napirendre kerül a genfi „Afga- nisztán-értekezlet,” s ez a nemzetközi politikai kibontakozás lehetőségét nyithatja meg, az USA mindent elkövet azért, hogy a Hindukus hegyeiben ne hallgassanak el a fegyverek. Az új feltételek között — a külső agressziós veszély miatt jelenlévő szovjet katonai kontingens mellett — arra persze már nem számíthat, hogy betömje az Irán kiesésével támadt, úgynevezett stratégiai rést. A moszkvai és a kabuli álláspont világos, egyértelmű. A szovjet kontingens távozására akkor kerül sor, ha a behívást szükségessé tevő okok megszűnnek, vagyis ha abbamaradnak a határon kívülről indított támadások. Az Egyesült Államok azonban éppen azért minden elkövet, hogy az okok megmaradjanak. Az afganisztáni szovjet katonai jelenlétet ugyanis minden lehetséges módon igyekszik kihasználni ahhoz, hogy hidegháborús módszerekkel operáljon és közben a másik félre mutogasson. Halász György MOSZKVA A nemzetközi élet egyes kérdéseiről, a kommunista- és munkásmozgalom tevékenységéről, az SZKP és a Portugál KP kapcsolatairól folytatott megbeszélést hétfőn Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Portugál KP - küldöttségével, amely Alvaro Cunhal főtitkár vezetésével szombaton érkezett a Szovjetunióba. LONDON — A brit hadügyminisztérium bejelentette, hogy „Thule-szigetén az argentinok megadták magukat”. Thule egyike az úgynevezett déli Sandwich-szigeteknek, amelyek az argentin szárazföldtől körülbelül két és fél ezer kilométerre, a déli sarkkör közelében fekszenek. Nagy-Britannia és Argentína egyaránt igényt tart rájuk. SZÓFIA Szófiában hétfőn megnyílt a Bolgár Hazafias Front IX. kongresszusa. A legnagyobb bolgár tömegszervezet, mintegy 4 millió 400 ezer fős tagságát, csaknem két és fél ezer küldött képviseli a háromnapos kongresszuson, amelyen a külföldi partner- szervezetek és mozgalmak 55 küldöttsége vesz részt. PÁRIZS, TEHERÁN — Szaddam Husszein iraki államfő bejelentette, hogy az iraki erők megkezdték visszavonulásukat az iráni területekről az iraki—iráni határ irányába. Az iraki csapatok kivonásáról szóló elnöki bejelentést az INA iraki hírügynökség vasárnap jelentette be. Husszein közölte, hogy a visszavonulási hadműveletet tíz nap alatt hajtják végre.
