Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 20., vasárnap 3. SZÁLLODA A DÉLI PÁLYAUDVARNÁL. A Déli pályaudvar szomszédságában a tervek­nek megfelelő ütemben épül a Finta József, Állami-díjas, Ybl-díjas főépítész vezetésével tervezett négyszáz szobás szálloda, A kivitelezést osztrák vállalatok végzik. A huszonhat- ezer négyzetméter össz-alapterületű új szállodát várhatóan 1982 augusztusában adják át. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) Módosítják a polgári perrendtartást Beszélgetés dr. Gáspárdy László kandidátussal Manapság gyakorta hallott kifogás: elárasztják éle­tünket a jogszabályok, a paragrafusok. A túlszabályo­zás valóban megnehezíti szinte valamennyiünk számá­ra az eligazodást a mindennapjainkat meghatározó, il­letve befolyásoló normák között. Kétségtelen azonban az is, hogy a rendelkezéseknek elsősorban a változó életviszonyokhoz kell igazodniuk. Ebben az esetben pe­dig egyáltalán nem felesleges, hanem éppen szükséges a már elavulttá vált szabálygyűjtemények átalakítása. Ez megy végbe napjainkban, és még tart jó ideig az egyik legalapvetőbb törvénykönyv, a polgári perrend­tartás körül. Az előbbiek figyelembe vételével is rendezte meg a Miskolci Akadémiai Bizottság és a Magyar Jogász Szö­vetség Heves megyei Szervezetének polgári jogi szak­osztálya Egerben, a polgári perjog legfontosabb kérdé­seiről szóló előadását, vitáját. Dr. Gáspárdy László kandidátussal, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézete civilisztikai tanszéké­nek docensével e témakörről beszélgettünk. — A magyar jogalkotás folyamatosan és tervszerű­en történik — mondotta elöljáróban. — A Miniszter- tanács a jelenlegi évtized kezdetén határozta meg az 1981—85 közötti időszakra azokat a jogalkotási felada- tokát, amelyeket mindenkép­pen meg kellj oldani. Ennek egyik része a polgári per- rendtartás átfogó újraszabá­lyozása. A folyamat első lé­pését a koncepció kialakítá­sa jelenti, amely) már az el­múlt évben megkezdődött, s különböző, az igazságszol­gáltatással kapcsolatos szer­vek, valamint jogászok dol­gozzák ki ennek keretében elképzeléseiket. Magam is egyik résztvevője vagyok en­nek a munkának, így gondo­lataim még nem tekinthe­tők hivatalos álláspontnak. Igazodni az új életviszonyokhoz — Mi teszi szükségessé ezt az átfogó újraszabályozást? — Legfőképpen az, hogy a polgári jog körébe tar­tozó, szerteágazó rendelke­zések. a mi nyelvünkön az úgynevezett anyagi jog sza­bályai az elmúlt három év­tizedben jelentősen megvál­toztak. igazodva az új élet­viszonyokhoz. Köztudott, hogy a per nem más, mint a törvény életmódja, tehát az eljárási rendelkezések­nek az anyagi jogot kell ki­szolgálniuk. — Milyen elképzelések születtek a polgári eljárási jog rendelkezéseinek átfor­málására? — Ismétlem, csak a ma­gam elképzeléseiről szólóik. Kétféle megoldás kínálko­zik: egyrészt e szabályzási rendszer fejlesztése, ez már korábban is megtörtént, mégpedig négy alkalommal. A második, hogy az egész eljárási joganyagot a maga teljességében vizsgálva kell szemlélni, formálni. Szerin­tem ez az utóbbi látszik he­lyesebb megoldásnak. — Nevezetesen: mit ért­sünk ez alatt? —. Mindenekelőtt! az anya­gi, jogilag már szabályozott új konfliktushelyzetekhez kell alkalmazkodniuk a per- rendtartás paragrafusainak is. Például a vállalat és az alapító szerv között, vagy a vállalati vezető testületek egymás közti viszonyában a különféle döntések megho­zatalánál. Szélesíteni lehet­ne és1 kell is a polgári pe­rekben a bírósági utat, pél­dául a magasabb vezető ál­lásúak bizonyos jogvitáiban. A következőt úgy fogalmaz­tam meg: arccal az Alkot­mány felé! Közismert ugyan- is, hogy a polgári perben) fő szabály az, hogy első fokon ülnökbíráskodásnak kell len­nie, s csak kivéteili az egyes­bírói eljárás. Tudjuk azon­ban, hogy a gyakorlatban túlnyomórészt az utóbbi va­lósul meg. Eszerint vagy módosítani kell az Alkot­mányt, vagy pedig a per­rendtartásnak és a gyakor­latnak kell követnie a fő szabályt. Azt is elképzelhe­tőnek tartom, hogy elsősor­ban a gazdasági perekben szakülnökök működjenek közre. Eleget kell tennünk nemzetközileg vállalt köte­lességünknek is, eszerint mindenkinek joga van arra, hogy polgári jellegű ügyé­ben tárgyalást tartsanak. A gyakorlat azonban ennek is ellentéte, a bíróságokon sok­szor anélkül hozzák meg a döntéseket. Az új szabályo­zásnak erre is mindenkép­pen figyelemmel kell lenni. Gyorsabb, egyszerűbb eljárást — A Minisztertanács célul tűzte ki a perek gyorsítá­sát, egyszerűsítését. Mennyi­ben követik ezt majd az új szabályok? — Először is: ha a nem­zetközi gyakorlatot vizsgál­juk, ebben nincs szégyellni- valónk! Kétségtelen azon­ban, hogy bizonyos esetek­ben meg kell találnunk a hatékonyabb eszközöket az eljárás gyorsítása érdeké­ben. Egy példát említek: az alperes legkésőbb a tárgya.- láson nyilatkozik a per tár­gyává tett ügyről. Ezi egyéb­ként vagyonjogi perekben var. elsősorban így. Ily mó­don az első tárgyalás tulaj­donképpen perfelvételi eljá­rás. Helyénvalóbb lenne, ha az alperesnek már a kere­setlevél benyújtása után kö­telessége lenne nyilatkozni. Esetleges beismerés, vagy elismerés* esetén ugyanis így megakadályozható az ügy el­húzódása. A pereskedő felek felelősségérzetének növelése érdekében az új szabályok­ban magasabb mércét, na­gyobb követelményeket kell állítani eléjük is. Főleg azért, hogy elkerülhetők le­gyenek a felesleges eljárási cselekmények Még egy té­makör: a perköltség mindig a per tárgyához igazodik, de teljesen érzéketlen az eljá­rás tartalmára, arra, hogy a felek jó-, illetve rosszhisze- műek-e, az ügy bonyolult­ságára, a bírák1 munkával való terhelésére. A perkölt­ség, pontosabban viselésé­nek! más módon történő sza­bályozásával ezen a helyze­ten is lehet változtatni. Ép­pen ez a kérdéskör veti fel azt a záró gondolatot, hogy a készülő perjogi reform csak önmagában kivitelez­hetetlen, szükséges tehát a hozzákapcsolódó jogszabá­lyok átformálása ia — mon­dotta befejezésül dr. Gás­párdy László. Szalay Zoltán Ha jég vagy vihar nem veri... További esőre vár a határ — Rekordtermésünk lesz! mondta büszkén, boldogan az elnök, és ennek még alig múlt több mint egy hónap, ja. Ami pedig közben tör­tént — pontosabban: nem történt —, azt jobb lenne kitörölni az emlékezetből. Ügy tűnt, hogy a sokszor fejtetőre állni látszó világ­ban, az időjárás is idegsok­kot kapott, a tél néha már- már nyarat idézett, aztán a tavasz késett. Mindezt me­zőgazdasági nagyüzemeink a maguk módján nemcsak tudomásul vették, de ki is használták — beleértve a korábbi időjárási viszonyo­kat is! —, és szép remé­nyekkel néztek a közelinek és szépnek látszó jövő, a betakarítás elé. Aztán elérkezett az ara­nyat érő esők hava ... — Május 9-től június 14- ig egy szem esőnk sem volt — mondta Horváth Lajos az egyébként többszörösen Kiváló címmel kitüntetett hevesi Rákóczi Termelőszö­vetkezet párttitkára. — Pe­dig milyen jól kihasználtuk az őszi és a mezőgazdasági munkára kedvező téli napo­kat. Ilyen jól talán soha ko­rábban nem sikerült a ta­laj-előkészítés, a vetés, soká­ig úgy látszott: rekordter­mést takarítunk be 1982-ben. Tegyük hozzá ehhez, hogy Heves megye legtöbb me­zőgazdasági nagyüzemében hasonló volt a helyzet, amer­re csak jártunk, mindenütt nagyon bizakodtak. Azután jött a korán öre­gedésnek indult május, és a tikkadtan száraz június: túl gyors érésnek indult az ár­pa, és már a legrosszabbtól lehetett tartani, hogy szem. kifejlődés előtt sárgul le a búza is, hogy teljesen be­fellegzik szép reményeink­nek. Szerencsére, már~már az utolsó pillanatban, de leg­alább az arra legalkalma­sabb helyen, az égbolton tűntek fel az esőhozó fel­hők, és végre, végre — el­eredt. De addig? — Mindenki a saját baját tudja — mondta erről Hor­váth Lajos. — Mi úgy érez­tük, különösen sújt bennün­ket a szárazság. Csak egy példát erre: jövünk haza Pestről, Jászapáti felől a múltkoriban. Apátinál lát­juk, áll az úton, meg a földeken a viz, a kukorica alig látszik ki belőle. Na végre ... ! Aztán még né­hány perces autózás, megér­kezünk Heves határába — csontszáraz. Itt nem volt egy csepp eső sem, de a má­sik szomszédunknak, Erdő­teleknek már megint jutott, Tenk szintén jó esőt kapott. (Később erre rákérdeztünk, valóban ilyen szerencsések voltak-e az erdőtelkiek? — Annyira azért nem — vála­szolta Tóth Sándor, a ter­melőszövetkezet elnökhe­lyettese. — Június közepe előtt számottevő csapadékot mi sem kaptunk, de akkor 40 milliméter eső öntözte meg a földjeinket. Jó volt, azonban még ez is kevés volt és jóllehet, néhány nap múlva újabb 4—5 milli- méternyi csapadékot kap­tunk, még többet szeretnénk. A jelenlegi helyzet az: az őszi árpánkon amelyből 370 hektárt vetettünk, valamics­két talán még segített — június végén kezdjük aratni —, a búzának viszont na­gyon jót tett. Ebből egyéb­ként 830 hektárunk van, és most már valóban remélni merjük, és talán nem is meg­alapozatlanul, hogy a hek­táronként tervezett 45 má­zsás termésátlagot sikerül elérni, és ez esetben egyál­talán nem leszünk majd elégedetlenek. Eső után nagyon szépen mutat Erdőtelken a 760 hek­tárt kitevő kukorica is, tő­állománya, fejlettségi foka igen jó, valamint a 120 hek­tár görögdinnye, a paradi­csom és a paprika, előbbi 60, utóbbi 30 hektáron. Paprikából — pritamin — további'száz hektárt termel­nek a háztáji gazdaságok­ban, ezeknek is nagyon jól jött az eső. A korai káposz­ta szedését egyébként már megkezdték Erdőtelken, az erre szánt 12 hektárról, jú­nius végére be is fejezik, és az eddigi eredmények alap­ján 80—100 mázsa hektá­ronkénti termésátlagra szá­mítanak. A cseresznyeszüret holnap, hétfőn kezdődik, ebből 500 mázsára, meggy­ből pedig húszvagonos ter­mésre van kilátás.) Eme kis „szomszédolás” után nem érdektelen meg­tudni, mire számítanak a múlt napok esőzése után He­vesen. — Az árpán nálunk már alig-alig segített — hangzott Horváth Lajos válasza —, de a búzának még jó, ha már nem is az igazi. Pedig mutogatni lehetett volna. azaz: jó néhányan meg is csodálták — gyönyörű, 200 hektáros búzatáblák egy tag­ban, szépen fejlett, és mint­ha műkertész nyeste volna síkba a tetejét... Szóval, nagyon szép volt, és ebből összesen 1800 hektár, igaz, akad benne szikes terület is, aránylag nem kevés, azon már az eső sem segít, a la­posabb partokon azonban még igen, mondhatni, az utolsó pillanatban. Így azon­ban reméljük, hogy a ter­vezett 50 mázsás termésát­lagot talán elérjük. A hevesi termelőszövetke­zet a megye — és részben az ország — egyik éléskam­rájának számít, különösen zöldség-gyümölcs területen: idén görögdinnyéből 600, pa­radicsomból 300, paprikából 60 hektáron remélnek jó termést. — Ezekre már igazán nem panaszkodhatunk — hang­zott a tájékoztató, —, mert ha késve is, de olyan esőt kaptak, amelynek jelentő­sége számokban szinte ki sem fejezhető. Csupán a másodkötéseknél volt egy kis probléma, de a harmad. és negyedkötések már hibát­lanok. Hevesen jó zöldség­termés lesz. Ezek után a közeli Köm- lőn érdeklődtünk: itt mi a helyzet eső után. — Előbb 11, másodszor 5 milliméter esőt kaptunk, ki­csit fellélegeztünk — mond­ta Csáti Jónás, a Május 1. Tsz elnöke. — Igen, leve­gőhöz jutottunk, felfrissül­tünk mi is, és a növények is. Éppen most, hét végén a termelőszövetkezet szak­embereivel körbejártuk a határt, minden dűlőt meg­néztünk. Búzából 1150 hek­tárunk van, erre voltunk leginkább kíváncsiak. Nos, ígéretesnek látszik. Jósolni nem merünk, de az már re­mélhető, hogy ha nem lesz valami nagy „istencsapása", jég vagy vihar vagy efféle, akkor meglesz a hektáron­ként tervezett 44 mázsás termésátlag. Meglehetősen jól mutat a körülményekhez képest a 200 hektár őszi ár­pánk is, két hét múlva ara­tunk, és 40 mázsa feletti termésátlagot remélünk. — Kömlőn sok kukoricát is vetettek. — Pontosan 750 hektárt. Ebből 60 mázsás hektáron­kénti hoizamot terveztünk és úgy tapasztaljuk, hogy a tő­szám optimális és a fejlett­ségi fok is kielégítő. Ha kap esőt — amit változatlanul várunk és remélünk, akkor aligha csalódunk a kukoricá­val kapcsolatos számítása­inkban. Ami fjedig a jelen helyzetet illeti: a takarmány betakarítását befejeztük, több mint százvagonos termésünk lett, ezt szépen bekazlaztuk, és elegendő lesz ahhoz, hogy a közös állatállomány egész évi szálastakarmány-ellátá- sát biztosítsa. A tagoknak, a háztáji részére szintén kiad^ tunk mintegy h úszva gon- nyit, tehát gondjuk ezzel kapcsolatban nem lehet. A mi véleményünk mellett érdemes meghallgatni, mit mondanak idős tagjaink — jegyezte meg még búcsúzó­ul Csáti Jónás. — Azt, hogy ilyen egységesen szép határt már régen nem láttak... Ha kapunk újabb esőt, remél­hetőleg a későbbiekben is igazuk lesz. B. Kun Tibor Tájékoztató a kötelező gépjármű­felelősségbiztosítás második félévi díjának visszafizetéséről Az Állami Biztosító júni­us 21-től, hétfőtől, a díjiga­zoló lap és a befizetési csekk felmutatása ellenében visz- szatéríti a kötelező gépjár­mű-felelősségbiztosítás II. félévi díját mindazoknak, akik azt korábban befizet­ték. A pénzt hétköznapokon az ország bármelyik biztosí­tó fiókjánál és a takarékszö­vetkezeteknél — 1800 he­lyen —, szombatonként az ÁB központi ügyfélszolgála­ti irodájában, illetve a ki­jelölt ügyeletes egységeknél vehetik fel az ügyfelek. Lehetőség van arra is, hogy az autósok, motorosok pos­tán küldjék be a második félévi díj befizetését igazoló csekket és a díjigazoló la­pot a biztosító bármely fiók­jához, s egyúttal postán kér­jék a befizetett díj vissza­utalását. Ugyancsak visszafizeti a biztosító — a kötvény fel­mutatása ellenében — a má­sodik félévi díjat azoknak a segédmotorkerékpár-tulaj- donosoknak, akik önkéntes felelősségbiztosítással rendel­keznek. Az Állami Biztosító intéz­kedett arról is, hogy az OTP-s átutalási betétszám­lákról a gépjármű-felelősség­biztosítás második félévi dí­ját ne vonják le. A díjfizetési kötelezettsé­get megszüntető — július 1- től érvénybe lépő — minisz­tertanácsi rendelet nem men­tesít az 1982. első félévi kö­telező gépjármű-felelősségi díj befizetése alól. A bizto­sító kéri ügyfeleit, hogy az elmaradt díjakat — autósok­nál 480 forint, motorkerék­párosoknál 75 forint — jú­nius 30-ig fizessék be a 218—98873—4326-os számú csekkszámlára. Azoknak, akik ezt elmulasztják, a ko­rábbiakhoz hasonlóan — au­tósoknak 200, motorosoknak 100 forint — késedelmi pót­lékot számolnak fel. A dí­jak kiegyenlítését a gépjár­művek időszakos műszaki vizsgáztatásánál a KPM Au­tófelügyelet vizsgabiztosai továbbra is ellenőrzik, ezért egy ideig még szükséges a legutolsó díjigazoló lap és csekk megőrzése. A kötelező gépjármű-fele­lősségbiztosítás rendszere a díjfizetési kötelezettség meg­szűnése után változatlanul fennmarad, a biztosító to­vábbra is megtéríti a sze­mélyi sérülést, illetve anya­gi kárt okozó autósok, mo­torosok helyett a károsulta­kat megillető összeget. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents