Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. június 20., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Óvoda és bölcsőde Az ország, s benne megyénk helységeit járva, azt figyelhettük meg, hogy a 3—6 éves gyermekek nevelésével foglalkozó intézmény nevének írásformája igen változatos képet mutat Ezekkel a változatokkal találkozhattunk a leggyakrabban: óvoda, ovoda, óvóda, ovóda. Ez sem új jelenség. Kodály Zoltán már 1940-ben Zene az óvodában című rádióelőadásában szólt arról is, hogy egységesíteni kell a szó írásmódját. Helyesírási szabályzatunk az óvoda változatot szentesítette egyedül helyes formának. Akkor mi lehet az oka annak, hogy még ma is sokan elbizonytalanodnak a szóalak leírásában. A magyarázó okok közötti kell elszámolnunk azt a tényt, hogy az óvoda szónak nem egységes a kiejtése sem. Mintha gyakoribb lenne az ovoda ejtésforma. Az igényesebb nyelvhasználatban terjedőben van az óvoda ejtés. A szó bizalmas beszédhelyzetekben jelentkező rövidülése, az ovi azonban röviden ejtendő és írandó. A helytelen írásmódnak alapja az a hiedelem is, hogy a -da képző az óvó melléknévi igealakhoz társul, s ezért írják és mondják: óvóda. Az óvoda szóalak igetöve az óv, s volt idő, amikor a -da képző közvetlenül a mássalhangzód tőhöz kapcsolódott, s így alakult ki az óvda szóváltozat. Felelnünk kell érré a kérdésre is: mi a magyarázata annak, hogy a -da képző előtti o rövid? Elsősorban az,1 hogy az iroda, uszoda, varroda mintájára tővég- hangzónak, s nem képzőnek tekintjük a -da képző előtti o hangot, ezért ejtjük és) írjuk a szót így: óvoda. Ebbe a sorba vonhatjuk ezeket a szóalakokat is: fonoda (de fonóban), kötődé (de kötő [üzem]), öntöde (de öntő [műhely]) stb. Az óvoda, óvodás, óvodai szóalakok mellett jelentkező óvó, óvónő, óvónőképző, óvó néni nyelvi formák leírásában is gyakran tapasztalhatunk bizonytalanságot Itt kell szólnunk arról is, hogy az óvodás kort még el nem ért gyerekek gondozásával törődő intézmény nevének kiejtésében és leírásában is van bizonytalanság. Gyakran halljuk és olvassuk ezeket a helytelen formákat: bölcsőde, bölcsődéd, bölcsődei stb. A helyes alakok: bölcsőde, bölcsődés, bölcsődei Dr. Bakos József Játsszék velünk I Szerzik, színészek, szerepek Rejtvényünk harmadik fordulója következik. Kérjük azokat akik eddig velünk tartottak, folytassák a fejtörést, de azokat is, akik eddig nem küldtek be megfejtéseket, de kedvet kapnak: játsszanak velünk! Azok között is, akik nem indultak el a nyereményekért, hanem csak egy-egy feladványt oldanak meg, minden héten az Agria Játékszín előadásaira sorsolunk ki jegyeket. Először is közöljük az eddigi helyes válaszokat. A Népújság 1982. június 6-i számában megjelent 1-es rejtvény megoldása: Madách Imre Férfi és nő című darabja, a bemutató éve 1978, s a képen Pécsi Ildikó és Bánffy György látható. A totó helyes kitöltése: x, 2, 2, 1, x, 1, 2, 2, 2, 1, 2, 1 és a plusz 1-es: x. A június 13-i számunk rejtvényének helyes megfejtése. 1-es rejtvény: a—6, b—5, c—1, d—2, e—3, f—4. A 2-es rejtvény megoldása: Lope de Vega, Csiky Gergely, Carl e) Kopott egyenruhát minden mennyiségben vásárolok. Kapitányi mundérok előnyben. Jelige: Letartóztatom a polgár- mestert. OKTATÁS f) Tanuljon angolul Higgins professzortól. Virágárus lányok részére díjtalan oktatás. HAZASSAG g) Informáclóképes álhóhér házasság céljából megismerkedne fiatal olasz Özveggyel. Abszolút diszkréció. Információ Mátyás királytól. „Te néked magyarázzam?" jeligére. h) Feleséget keresek fiamnak, férjhez adom lányomat, ha az esküvőre csináltatnak nekem egy Öltözet ruhát. Hozomány kizárva. Táviratcím: Harpagon. Zuckmayer, Henrik Ibsen, Federico García Lorca, J. W. Goethe. Lássuk a mai feladatokat: 1. számú rejtvény. Emlékpróba. Egerben, 1980-ban bemutattak egy darabot. Szereplői képünkön láthatók. Mi a mű címe? Ki a szerzője? Ki rendezte? S mi a nevük a színészeknek felvételünkön? Minden helyes válasz egy pontot ér! 1) Férjhez adnám, szépnek mondott, de éles nyelvű és makacs természetű lányomat. Vállalkozó szellemű fiatalemberek előnyben. Hozomány készpénzben húszezer. „Babtlsta” jeligére a páduai hirdetőbe. VEGYES j) Országot cserélnék egy lóért. Gloster hercege, síkság Tramwort mellett. k) Istenek bocsánatában részesülök Arthemis szobra ellenében. ‘Kérem taurusok fOldjén élő, nem ismert nővéremet, hogy segítsen megszerzésében. Jelige: Oresztész. l) Jó emberek figyelem: Sen Te szecsuanl dohányboltjában minden reggel ingyenes rizsosztás! Mint minden héten, most is kisorsoltunk három egyéni pályáiét és egy brigádot, ök az Agria Játékszín ingyenes belépőit kapják jutalmul. A következők voltak a szerencsések: Kulcsár Attila Eger, Szűcs Gyula Heves, Imreh Ferenc Eger, és Puskás Tivadar szocialista brigád, Vison- ta Thorez Bányaüzem. A mai rejtvény beküldési határideje: június 24. 2. számú rejtvény. Apróhirdetés. Szerkesztőségünket fölkereste néhány drámahős és apróhirdetést adott föl. A szövegek és a szereplők neve, valahogy összekavarodott. Kérjük, segítsen nekünk! Küldje be a drámaíró nevét, s a mű elmét, hogy ügyfelünket megtaláljuk! Segítségéért egy pont jár! ALLAS a) Oj koldusokat megbízható ajánlásokkal felveszek. Maszkí- rozás és kizsákmányolás biztosítva. „London" jeligére. b) Kidobott hintáslegény állást keres. Esetleg rablásba betársul. „Exportképes magyar virág" jeligére. c) Alkalmazok egynapos férjeket, bérgyilkos tornászt, rutinos koporsócipelőket. Kisvárosi igazságszolgáltatást egymll- liárdért vásárolok. „Lillomtip- rók kíméljenek” jeligére. RUHÁZAT d) Fügefalevéltől, eszkimó- bundáig felruházza Ont Ördög saabó. KosztümOk IS színben. 3. számú rejtvény: Agria-mozaik. Ismét egy képrészletet közlünk. Őrizze meg, és sorozatunk végén rakja össze a teljes felvételt! „Mert magamat kigúnyolom" ... Ez Amerika (!) Tévedni kötelező! Baklövéseinkre szükségünk van, hogy aztán tanulhassunk be_ lőlük, okulhassunk az általunk okozott kárból. Aki igaznak fogadja el ezt a kijelentést — s miért ne tenné? — az most leróhat ja egész esztendei tartozását, csak végig kell ülnie az Ez Amerika című filmet és végig kell néznie egy ország „bűnlajstromának" lepkegyűjteményét. Hogy tévedett, a néző már csak akkor jön rá, amikor egyben azt is felismeri, hogy rútul rászedték, <3 Amerikát akarta látni, megismerni, és ehelyett annak csupán egyik arcát, torzított és taszító profilját láthatta. A furcsaságok országának kuriózumai közül azokat, amelyek egyenként is gyomorfordítóak, hát még így együtt kényre-kedv- re összehányva. (Romano Vanderbes a rendező, szintén tévedés áldozata, de neki megmaradhat az a kéjes öröme, hogy saját kardjába dőlhet.) A film csak rosszat mutat be és mond el a világ leggazdagabb országáról és így nem kerülheti el sorsát: a bumeráng-effektus törvénye szerint az ellenke. zőjét éri el. NEM HISZÜNK NEKI. Már-már személyes indítékokat sejtünk a filmesek motívumai között. A szándék hitelét tovább rombolják a dokumentumfelvételeknek álcázott kockák és az igen-igen gyengécske operatőri fogások: jelenetek a mormon életközösségből, vörös fénybe hajlított felvé. telek a Manhattan alatti csatomavárosból. STB. A néző azon kezd elmélkedni, vajon mivel szolgált rá a „bizalomra”, arra, hogy ilyen pletykaízű „izével” etessék. Ha nékem két órán keresztül a komaasszony romlottságát és rafinériáját ecsetelik, nem hogy elfordulnék tőle, de egyre kíváncsibb lennék: no lássuk a medvét, mire megyünk mi ketten. Volt időszak, amikor a politika szolgálatában épp ilyen gondolatú és beállítottságú filmekre lett volna szükség, hogy az „ígéret földjét” kevésbé vonzóvá tegyük. Akkor azonban azon is el kellene gondolkodnunk, hogy vajon milyen lehet az az ország és milyen lehet annak a nemzetnek az önismerete, amely még ezt a sértésszámba menő önábrázolást is elviseli. Nem szabad megfeledkeznünk róla, a film amerikai produkció... S, hogy fogalmaz a nagy orrú Cyrano: „Mert magamat kigú- nyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!” Szilágyi Andor „Három év ezer napja” Szakmunkásavató ünepség Hatvanban Hagyomány immár, hogy a hatvani Damjanich Szak. munkásképző Intézet végzős növendékei, ifjak és felnőttek, szakmunkásbizonyítványt szerzettek és sikeres érettségizők ünnepség keretében búcsúznak el iskolájuktól. Ez történt tegnap délelőtt, a szabadtéri színpadon, ahol a Himnusz hangjait követően a végzősök átadták az intézet zászlaját a helyükbe lépőknek, majd Ambruzs Sándor igazgató, átengedte a városnak és a város környéki üzemeknek a sikerrel végbizonyítványt, érettségit szerzett fiatalokat. Három év ezer napja során, 252 fiatal, 158 felnőtt készült fel a különböző szakmák avatott gyakorlására, és 78 szakmunkás szerzett továbbtanulásra jogosító érettségi bizonyítványt, az intézet levelező tagozatán. Ami külön figyelmet érdemel, a felnőtt munkás vizsgázók az esztergályos, az öntő, a női szabó, a villa, mosszerelő és egyéb hiányszakmák hézagjait segítik betölteni. A helyi pártbizottság és a tanácsvezetés nevében Juhász Ferenc, városi párttitkár üdvözölte az avatóünnepség fiataljait, vendégeit, külön elismeréssel szólva a legjobbakról, akik Kazinczy- díjat, vörösbizonyítványt érdemeltek ki tanulmányaik során. Majd a köszönet szavaival adózott azért a széles körű társadalmi munkáért, amellyel a „Damjanich” nevelőtestülete és diákjai hozzájárultak Hatvan szebbé, gazdagabbá tételéhez. Ezt követően az iskola igazgatója átadta az üzemek, vállalatok ajándékait az arra érdemes diákoknak, majd fővárosi művészek színvonalas műsora tette emlékezetessé ezt az esősre hajló, júniusi szombat délelőttöt. Apuka szabadságon v. 6. (Telefon június 19-én.) — Halló, Darida őrnagy elvtárs? Szabó tizedes jelentkezem. Kapcsolom Sándor ezredes elvtársat. Tessék beszélni! — Kálmán? Szervusz, Kálmánom! Erőt, egészséget neked! Na mondjad, hogy viselkedik a közegészséged? — Jelentkezem ezredes elvtárs. Köszönöm, megvagyok. Valami baj van? — Baj? Miért volna baj? A szokott nyűgökön kívül semmi az égvilágon. Hehe, távolléted ellenére, Kálmánom. Mindössze hallani akartam a hangodat. — Megtisztelsz, ezredes elvtárs. — Ugyan, ne szamárkodj! Nagyon is önös okokból hívtalak. Saját lelkiismeretem megnyugtatására. — Mégiscsak baj van? — Igen, baj, Darida őrnagy. Már amennyiben baj az, hogy magam is felelősnek érzem magam az állapotodért. Hehe. Jobban kellett volna vigyázzak rád. — Felnőtt ember vagyok, ezredes elvtárs. — Na persze. Nézem itt a jelentéseket meg a statisztikákat. Háromszor annyi szolgálatot adtál, mint bárki a csapatból. Társadalmi munka a tanácsóvodában, felelős Darida őrnagy. Mezőgazdasági munkák, felelős Darida őrnagy. Darida itt, Darida ott, Darida mindenütt. — Ugyan, ezredes elvtárs, tudod jól, az ilyesmi nekem ... — Sok, Kálmán. Eszméletlenül sok. És én vagyok érte felelős. Ha valamin ott láttam a nevedet, önző módon csak arra gondoltam, oké, ha Darida van ott, zűr nem lesz, nyugodtan álhatók. — így voltam én is. Különösképp ha az enyéim ... — Ez akkor se normális, Kálmán. Ebbe csak tönkremenni lehet, mint a mellékelt ábra mutatja, hehe. Bármennyi is a teher rajtunk, káderkiegészítő intézménnyé nem torzulhatunk. — Tönkremenésről szó sincs, ezredes elvtárs. Pusztán a szívem ... vagyis hát a vegetatív idegeim... — Így kezdődik, öregem. Mindenkinél így kezdődik. Az első jelzőrendszer vészcsengője. A túlterhelést jelzi, nem a gyengeséget. — Félek, ezredes elvtárs, ez nem egészen rajtunk múlik. — Jól van Kálmán, nem azért hívtalak, hogy ezt most megvitassuk. — Nincs kibúvó, ezredes elvtárs. Hallgass rám! A dokik, a családom, ti odabent mind azt mondtátok, eredj, kapcsolódj ki mindenből, felejtsd el a világot, regenerálódj. Nagyon szép. Csakhogy a világ elől nem lehet elbújni. A világ utánunk mászik. Nem hagy egy órára se lecke nélkül. — A kőművesek, mi? — Honnan tudsz róluk? — Találkoztam a nejeddel. Említette, hogy ráncba akarsz szedni ott néhány lógós építőmunkást. Hehe. Erről rád ismerek. Csakhogy ez egyszer messzemenően helytelenítem az eljárásodat. Sőt kifejezetten megtiltom. — A családnak hiába magyaráznám. Neked viszont értened kell, avval izgatnám fel magam, ha csak bámulnám őket, ha szótlanul tűrném ... — Értem én, öregem, hogyne érteném. Csakhogy számomra ebben a témában — sajnos, hogy ezt kell mondanom — nem az egészséged az elsődleges szempont. Gondolkodj, Kálmán! Mi lenne abból, ha mi, hivatásos katonák, a seregben nagyon is indokolt szempontjaink szerint elkezdenénk beledumálni, beleavatkozgatni a civil intézmények konfliktusaiba? — Bocsáss meg, ezredes elvtárs, én itt a legteljesebb mértékben civil vagyok. Az alsóneműt kivéve nincs nálam egy darab katonai... — Te is bocsáss meg, de ez« nem a külső megjelenésen múlik. — Ha a stílusra gondolsz, megnyugtathatlak... — Még csak nem is a stílusra, Kálmán. Hanem az esetleges fejleményekre. Ismered te úgy általában az építőmunkásokat? — Katonaként volt szerencsém néhány... — Ezek ott most nem katonák, Kálmán! — Én se katonaként szólok hozzájuk, ezredes elvtárs. Megtehetném, mert ahogy elnézem, mind az öten, sőt mind a hatan leszolgálták az adagjukat. De én úgy szólok, mint egy ... mint egy országa sorsáért felelősséget érző átlagos magyar állampolgár. Ügy hiszem, ez nemcsak jogom, de kötelességem isi. Vagy nem ezt ugatjuk... bocsánat. — Ide figyelj, Kálmán! — Az inkább a baj, hogy hiába. Mintha valami idegen égitesten nőttek volna fel. A szót nem értik. Se a szépet, se a haragosat, se a fenyegetőt. Mintha... — Na csak ez hiányzott? Már a fenyegetőzésnél tartasz? Az Isten ... ! És mivei fenyegetted őket? Feljelentéssel? Karhatalommal? Népi ellenőrzéssel? Fenyítéssel? Netán az elfuserált jövőjükkel, ahogy ... Na nem, Kálmán! — Nem értelek, ezredes elvtárs. Én azt hittem, azt reméltem, legalább ti... te... — Jól van, Kálmán. Értelek én. Nagyon is megértelek. Ha kipihenten, lehiggadva visszajössz, majd tárgyalunk. A kőművesekről azonban feledkezz meg. Ez nem kérés, hanem parancs. Neked most egyetlen kötelességed van: Pihenni, lazítani, még csak nem is gondolkozni. Ehhez tartsd magad, ha még oly nehezedre esik is. Értve vagyok? (Folytatjuk)
