Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. június 20., vasárnap Külpolitikai összefoglalónk A H 3 KÉRDÉSE O Mi a célja Izraelnek Libanonban, mit remél ott elérni? A libanoni válság meghir­dette, de be nem tartott tűzszüneteket hoz magával, a kegyetlen légitámadások, páncéloscsaták és a szinte szüntelen ágyútűz közepette alig-alig kerül közelebb a megoldáshoz. Kevés ilyen kusza helyzet adódik még a mai bonyo­lult világban is. A két ma­gyar megyényi, tehát kis or­szág lakosságának egyik felé keresztény, másik fele mo­hamedán, de mind a két cso­portban vannak baloldali és vannak reakciós erők. Így történhet meg, hogy a jobboldali, félfasiszta keresz­tény politikusok felszabadí­tót látnak az izraeli hadse­regben, s Bejrut úri negye­deiben a bevonuló izraeli páncélosok elé virágot szór­nak, a katonákat pedig bon­bonokkal várják... Izrael szövetségese volt a dél-libanoni térségben a ma- '•ga „szabad államát” kikiál­tó Haddad őrnagy is, az ő katonáit Izrael pénzelte és fegyverezte fel. A haddadi kísérletet kibővítve reméli Jeruzsálem most azt, hogy 40—50 kilométeres ütköző­övezetet hozhat létre Liba­non déli felében. A palesztinokat Izrael ki akarja szorítani Libanonból, tehát tulajdonképpen az üt­közőövezetre nem is lenne szüksége. A palesztin moz­galom felszámolása végett támadtak olyan hevességgel a palesztin menekülttáborok­ra, amelyeket aztán a föld­del tettek egyenlővé. Tíz- és százezrek menekültek to­vább: nők, gyermekek, ag­gastyánok. A férfiakat mind egy szálig igazoltatták, azt keresve, ki tagja a PFSZ- nek. Hová menjenek a palesz­tinok? Izrael nem bánja, ha Szíriába, azt sem, ha Jor­dániába, hiszen régóta lé­tezik egy olyan terv, hogy ám legyen egy palesztin ál­lam, de — Jordánia helyén! És még egy feltétel van: ez a palesztin állam gazdasági­lag, politikailag legyen Iz­raelnek alávetve. Libanon egységét, függet­lenségét, területi épségét em­legetik Jeruzsálemben és Washingtonban egyaránt. Haig, amerikai külügymi­niszter azzal üdvözölte Iz­rael libanoni akcióját, hogy íme, most folytatni lehet a camp david-i folyamatot. Akárcsak Egyiptommal, most Libanonnal is, különbékét köthetne Izrael... Az izraeli célok kirajzoló- . dása felháborodást vagy csak nyugtalanságot vált ki az arab világban. Az úgyneve­zett mérsékelt, tehát a nyu­gatbarát arab államokban fejtöréssel párosul a nyug­talanság: ha szemet huny­nak afölött, amit Izrael a palesztinok ellen véghez visz, akkor saját közvéleményük­kel és a palesztin diaszpórá­nak az ő országukban élő tíz- és százezres tömegeivel kerülnek szembe. Ez ma­gyarázza például Szaúd­Arábia magatartását: Fahd, az új király, sietett szépen hangzó nyilatkozatban a palesztinok és Libanon ol­dalára állni. Persze, aligha nyilatkozott ugyanígy, ami­kor Bush, amerikai alelnök, oldalán Weinberger hadügy­miniszterrel, megjelent Ri- jadban, hogy Khaled elhuny­ta alkalmából részvétét nyil­vánítsa. O Miért nem akarja Nyu­gat ugyanazt tenni, mint a Szovjetunió: lemon­dani a nukleáris fegy­ver elsőként való alkal­mazásáról? Nem túlzás azt állítani, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés szónoki emelvényén felolvasta Leo- nyid Brezsnyev üzenetét, s benne az ünnepélyes nyilat­kozatot: ettől a perctől kezd­ve a Szovjetunió lemond a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról! A gon­dolat ugyan nem új, né­hány éve merült fel először, de ilyen határozott kötele­zettségvállalás még nem tör­tént. A világközvélemény te­kintélyes része azt várta, hogy a Nyugat követi a pél­dát. Nem így történt. Az első, zavarodott vagy tartózkodó állásfoglalások után 24 órá­val, Washington megütötte az alaphangot: a szovjet el­kötelezettség „nem jelent hatékony eszközt a nukleáris háború veszélyének csökken­tésére”, sőt: a NATO, ha ugyanígy elkötelezné magát, „megnyitná az utat egy, Európa ellen hagyományos fegyverekkel indítandó ag­resszió felé...” Van Agt holland miniszterelnök az ENSZ-ben elismerte, hogy a nukleáris fegyver használa­táról való lemondás fontos bizalomerősítő intézkedés le­het, s ugyanígy nyilatkozott Egon Bahr, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt biz­tonságpolitikai szakértője is, aki hozzátette, hogy a szov­jet döntés kedvező feltéte­leket teremt a különböző fegyverzetellenőrzési tárgya­lások számára. Reagan elnök az ENSZ- közgyűlésen nem válaszolt a szovjet kezdeményezésre, vi­szont a Szovjetuniót próbál­ta felelőssé tenni a fegyver­kezési hajsza fokozódásáért. Az amerikai véleményeket visszhangozva, a NATO-ban azt állították, hogy éppen az „sértené a nyugati szövetsé­gi rendszert”, ha kimonda­nák, hogy elállnak a nuk­leáris fegyver elsőként való alkalmazásától. Luns főtit­kár például kijelentette, hogy fenn kell tartani a „bizony­talanságot”, mivel az első­nek való alkalmazásról le­mondva, „kétségbe vonnák a NATO elrettentő erejének hitelét”. Rogers tábornok, a NATO európai erőinek fő­parancsnoka pedig azt mon­dotta: „ha úgy találja, hogy nem tudja teljesíteni külde­tését a Varsói Szerződés Megadták magukat a Falk- land-szigeteken tartózkodó argentin csapatok. Képün­kön: Jeremy Moore brit tá­bornok, aki az argentin fegy­verletételről szóló dokumen­tumot átvette. (Fotó — AP — MTI — KS) erőinek a legyőzésére, akkor javasolni fogja hadászati atomfegyverek használatát”. A kérdés világméretű vi­tája bizonyíthatja: kik azok, akik atomháború gondolatá­val kacérkodnak... © Mi történik Argentíná­ban? A Falkland- (Malvin-) szi­getek körül két és fél hó­napja kirobbant „operetthá­ború” a héten véget ért. A Port Stanley-t védeni hiva­tott argentin egységek meg­adták magukat. Argentína maradt alul. A fő vesztesnek Galtieri tá­bornok, a köztársasági elnök bizonyult, akit lemondásra kényszerítettek tábornoktár­sai a Buenos Aires-i juntá­ban. Különösen azt rótták fel neki, hogy a vereségért másokat tett felelőssé, a hadsereg vezetőit, ő maga viszont nem tett meg min­dent azért, hogy a kezdettől fogva egyenlőtlen küzdelmet előbb — és Argentína szá­mára kedvezőbb feltételek­kel — fejezze be. 1976 óta — a Perón-kor­szak vége óta — különböző katonai csoportok és az új, meg új tábornokok váltják egymást a hatalom élén. A mostani „háborús vereség” alkalmat ad a hatalmi harc újabb felállásban való meg­vívására, a nacionalista erők rokonszenve a légierő felé fordul, hiszen a Falkland- szigetek körül — vállalva igen sok harci repülőgép és pilóta elvesztését is — a lé­gierő küzdött a legdereka- sabban és a legeredménye­sebben. Az új vezetőkre minden­esetre nehéz napok várnak. A gazdasági helyzet már ko­rábban is válságos volt, a hadi kiadások rohamos nö­vekedése ezt csak súlyosbí­totta. A társadalmi feszült­séget a háborúk idején szo­kásos nemzeti egység kiala­kulása nem szüntette meg. A tömegek újra az utcákra vonulnak. Egyszer még azért, hogy a „vereség” miatt és Anglia ellen tűntessenek, de közben már azt is követe­lik, hogy távozzon a junta. Pálfy József New Yorkban folytatódott a világszervezet rendkívüli le­szerelési ülésszaka. Képünkön: amerikai fiatalok ülő- és fek­vősztrájkkal tiltakoznak a fegyverkezési politika ellen az Egyesült Államok ENSZ-képviselete előtt. Újabb nemzetközi űrlegénység Vendégvárás a Szaljut 7-en Hetek óta folytatja mun­káját az űrben Anatolij Be- rezovoj és Valentyin Lebe- gyev. Jó néhány napig a le­génységet a Progressz—13. teherűrhajó kirakodásával kapcsolatos feladatok kötöt­ték le. Helyükre kerülitek az újabb tudományos műsze­rek, köztük a Franciaország­ban készített, összesen ne­gyed tonna súlyú berende­zések is. A hónap végén eze­ket a műszereket) isi felhasz­nálja munkájában a közös szovjet—francia személyzet. A három férőhelyes Szo­juz—T — fedélzetén Vlagyi­mir Dzsanibekov parancs­nokkal, Alekszandr Ivan- csenkov fedélzeti mérnökkel és a kijelölt francia kutató űrhajóssal, Jean Loup Chré­ti énnél — a tervek szerint június 24-én startol Bajko- r.urról. Az űrhajósok túlvan­nak a komplex „záróvizs­gán” is, ahol —, mint. ilyen esetben mindig — rendkívü­li eseményeket tartalmazó borítékokat osztottak ki, hogy meggyőződjenek a vá­ratlan helyzetek megoldásá­ra való felkészültségükről. Az első legénységnek ez al­kalommal az egyik legnehe­zebb feladat jutott. „Fel­mondta a szolgálatot.” az űr­állomást irányító rádiótech­nikai rendszer, s így a repü­lés legfelelősségtel j esebb mozzanatát a legénységnek „kézzel” kellett végrehajta­ni. A vizsgán sikerrel bir­kóztak meg az automatika „meghibásodásával” és pon­tosan végrehajtották az űr­hajó és az űrállomás kézi összekapcsolását. A Szaljut—7 jelenlegi gaz­dáinak — Berezovojnak és Lebegyevnek — számos mű­veletet kell végrehajtania, hogy előkészítse az űrállo­mást a vendégek fogadására. Természetesen nem feled­kezhetnek meg a jelenleg folyó kísérletsorozatokról sem, amelynek legérdeke­sebb mozzanata talán az MKF—6M elnevezésű kame­rával végzett munka a föld­felszín és az óceán' tanulmá­nyozására. Az űrfelvételek iránt évről évre nő az ér­deklődés: a Szovjetunióban közel 600 olyan intézmény van, mely felhasználja az űrből kapott információt. A legfontosabb felhasználási területek a geológia, az olaj­kutatás és a mezőgazdaság. Berezovoj és Lebegyev a mezőgazdasági megrendelé­sek teljesítésével kezdte munkáját. Az űrhajósok ta­nulmányozták a krasznodari gabonatermő körzetet, a kö­zép-ázsiai gyapotföldeket, va­lamint a Volga melletti me­zőgazdasági területeket. És még egy újdonságról. A Szaljut—7-en végzett bio­lógiai kutatások programjá­ban tanulmányozzák, hogyan növekszenek a növények a súlytalanság állapotában. Az űrhajósok közölték, hogy az első „űrvetések” már kikel­tek, a zab és a borsó leve­let hajtott. Az érési folya­matot filmezik. A vendég­várás alatt — s persze so­rán is — folytatódik tehát a rendszeres kutatómunka. Mihail Csernyisov ' (APN — KS) Haig—Gromiko találkozó New Yorkban szombaton is folytatták a szovjet—ame­rikai külügyminiszteri tár­gyalásokat. Andrej Gromiko szovjet és Alexander Haig amerikai külügyminiszter pénteken ötórás megbeszé­lést folytatott az Egyesült Államok ENSZ-képviseleté- nek épületében. Alexander Haig, a meg­beszélésről távozva, újság­íróknak elmondta, hogy a tárgyalások napirendjén pén­teken kizárólag a fegyverzet­korlátozási tárgyalások prob­lémái szerepeltek. Haig fo­galmazása szerint Reagan el­nök javaslatait vitatták meg. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió mind a középhatótávol­ságú, mind pedig a ballisz­tikus rakéták esetében elfo- gadhatatlanoknak nyilvání­totta a szóban forgó javas­latokat, így az a tény, hogy továbbra is ezek körül fo­rognak az érvek és ellen­érvek, megfigyelők szerint nem feltétlenül jó jel. A második megbeszélésen, amelyre szombaton délelőtt, a Szovjetunió ENSZ-képvi- seletén került sor, a meg­beszélés középpontjában a közel-keleti helyzet állt. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa pénteken, este 13 sza­vazattal, két tartózkodás mellett újabb két hónapra meghosszabbította az ENSZ libanoni békefenntartó erői­nek mandátumát. WASHINGTON Reagan amerikai elnök, újabb szovjetellenes szank­ciókat határozott el pénte­ken. A lengyelországi szük­ségállapot bevezetésének ürügyén, az elnök az ame­rikai licensszel dolgozó kül­földi vállalatokra is kiter­jesztette azt a tilalmat, hogy részt vegyenek a Szibériát Nyugat-Európával összekö­tő gázvezeték építésén. Mint ismeretes, korábban ez a tilalom csupán az amerikai cégekre vonatkozott. BUENOS AIRES Pénteken délután, a Bue­nos Airestől 2600 kilométer­re délre fekvő Puerto San­ta Cruzba megérkezett az argentin hadifoglyok első csoportja a Falkland- (Mal­vin-) szigetekről — jelen­tette a Nocitias Argentinas független argentin hírügy­nökség. BUDAPEST Bartfia Tibor református püspök, a zsinat lelkészi el­nöke és az ökumenikus Ta­nács elnöke 70. születésnap­ja alkalmából, szombaton a református egyház vezető testületé és a Magyarorszá­gi Egyházak ökumenikus Tanácsa a debreceni refor­mátus nagytemplomban ün­nepséget tartott, a magyar- országi egyházak vezető sze­mélyiségeinek részvételével. VARSÓ A lengyel kormány — saj­tószóvivője útján — nyilat­kozatban tiltakozott amiatt, hogy Reagan amerikai el­nök sorozatosan megpróbál beavatkozni a lengyel bel- ügyekbe. NDK—NSZK Mint az NDK televíziója péntek esti híradásában be­jelentette, a két német ál­lam kormánya megállapo­dást kötött, amelynek értel­mében 1985-ig 850 millió elszámolási egységről fokot zatosan évi 600 millió elszá­molási egységre csökkentik a két állam kereskedelmének finanszírozására szolgáló nyugatnémet kamatmentes megállapodás hitel összegét. (Egy elszámo­lási egység egy nyugatnémet márkának felel meg.) A kapcsolatok további ja­vítására tett lépés az is, hogy új határátlépő helyet nyitnak az NDK fővárosa és Nyugat-Berlin között, vala­mint könnyítéseket alkal­maznak a látogatók tartóz­kodási idejének megállapítá­sában is. Afrika-szarva A barátság és a bizalom övezete legyen Etiópia külpolitikájában békére és a térség vala­mennyi országával 'jószom. szédi kapcsolatokra törek. szik — jelentette ki Addisz Abebában Mengisztu Hailé Mariam, az Ideiglenes Ka­tonai Kormányzó Tanács és az Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult bi­zottság (COPWE) elnöke. Az etióp vezető rendkívül fontosnak nevezte, hogy Af­rika-szarva a barátság és a bizalom övezete legyen. Bár a Szomáliái rezsim és szövet­ségesei ellenséges tevékeny­séget folytatnak, mi arra tö­rekszünk, hogy Etiópia és Szomália testvéri népei bé­kében éljenek együtt — szö­gezte le Mengisztu Hailé Mariam. Belpolitikai kérdésekről szólva elmondta, hogy Etió­piában rendkívül alacsony fejlettségi színvonalon kezdő­dött el a szocializmus alap­jainak lerakása és ezért bo­nyolult feladat a forradalmi élcsapat, a dolgozók pártjá­nak megszervezése. Azonban a COPWE-nak már 436 szer­vezete tevékenykedik az or­szágban, az állami vállala­tok és mezőgazdasági üze­mek 97 százalékában már működik ilyen csoport. Az eritreai helyzetről szól­va Mengisztu Hailé Mariam rámutatott, hogy az etióp ve­zetés már számos alkalom­mal próbálta békés úton megoldani a problémát. Az ellenforradalmi csoportok azonban folytatták a nem. zeti és a területi egység el­leni harcukat, így a kor­mány arra kényszerült, hogy határozott intézkedéseket te­gyen az északi tartomány békéjének helyreállítására. Az etióp vezető elmondta, hogy a katonai akciók ered­ményeként a terület döntő részét már felszabadították és február óta a szakadár bandák több mint felét szét­verték. Mengisztu élesen bí­rálta Szudánt, amiért tá­mogatja az eritreai szakadá- rokat. Az etióp vezető végül ar­ról beszélt, hogy kormánya intézkedéseket tett Eritrea gazdasági erejének helyreál­lítására és növelésére, a he­lyi lakosság életszínvonalá­nak emelésére.

Next

/
Thumbnails
Contents