Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. június 15., kedd Egy hét a \é A KÉPERNYŐ ELŐTT-----------------------------------------------------Eml ékezetes ősbemutató A szovjet-ukrán Valerijd Vrubljevszkaja nemcsak ezer szállal kötődik a hétköznapok valóságához, nem- éfeák jószemű megfigyelő, hanem átlagon felüli drámai értékű író is. A nem min- döhnapi erények szerencsés ötvözetével magyarázható az, hogy A tanszék című művéből készült tévéjáték -rnn-egyébként magyarországi ősbemutató volt —, sokak tetszését, elismerését váltotta ki. •tjUVonzó az életízű alapanyag, a nézőt akaratlanul is Grekova' legalább tizenhat esztendővel ezelőtt képernyődre vitt munkájára, az akkor at'titő sikert arató Hölgy- fódrászra emlékezteti. A két alkotásban közös a megnyerő elkötelezettség, az Őszinteséggel fűszerezett jobbítási szándék. A történet egy egyetemi tanszéken játszódik — mellesleg színhelye lehetne hazánk számos felsőoktatási intézménye is —, ahol Brizgalov a főnök, ez a karrierista, ez az érvényesülése érdekében mindent feláldozó, emiatt régen gerinctelenné vált, ez a feletteseinek elvtelenül hajbókoló, ez a csak parancsuralmat ismerő figura, aki riadozik minden újtól, merésztől, szokatlantól. Ezért óhajtja folyvást elodázni Lagovsz- kaja aspiráns értékes disz- szertációjának védését. Beosztottai, akik korábban jó néhányszor bizonyították hamisítatlan bólogatójános voltukat —, egymás után tagadják meg a vak engedelmességet. A kritikus helyzetben — ezt ötletesen varáCsütörtökön Kalmár György Panorámáját elmulasztottam a kettes csatornán közvetített szegedi színházi előadás miatt. Mario Fratti bűnügyi tragikomédiájában láthattam-felfedezhettem azt a Vass Gábort, akit, mint egri gimnazistát gyakran hallottam még annak idején szavalni. Már akkor feltűnt — írtam is erről a lapban — kivételesen bársonyos orgánuma, az a hangszín, amely tízezer közül kiválik. Kíváncsi voltam rá, mit is „hoz” nekem 'ma, egy érdé. késnék ígérkező színpadi játékban az a jellem, az az egyéniség, az alkotó-erő, akit 'indulása előtt láttam, vagy ■inkább elképzeltem. Örömömre szolgál, hogy nem kellett csalódnom. Nem magam miatt, aki együttérző ni í xi Bolya Péter: ? Pelbárt )■ m óvatosan körülnézett. Sen- -ki nem figyelt rá. A vörösha- jú pincérnő vadul szaladgált az asztalok között, fröccsök habzottak, sörök tajtékzot- íltak, pálinkák bűzlöttek, zajlott a kocsmai élet n „Kicsi János szabómester,” villant Pelbárt eszébe a név. Már látta is maga előtt a termetes mestert, amint kézbe veszi a nadrágját. Itt nem messze az üzlete, pár lépés talán. — Fizetek! — í süvöltötte Pelbárt. .fo Bizakodva lépkedett Kicsi János üzlete felé. Ittas volt, kétségtelen. — Szép este -lesz — mormolta. Hiszen most sikerülni fog, ami annak idején nem: Pelbárt meggyőzi Kicsi Jánost az -irodalom hatalmáról, s miikor szent a béke, felolvasást •jtart neki a könyvéből, bizonyítva, hogy az opuszok alkalmasak a ruhák összefér- >!celésére, s egyáltalán: minden földi tevékenység élvézsolta elénk a szerző — felébred szunnyadó jobbik énjük, s különböző hevülettel, más-más módon, de az igazságért, a nemes ügyért szállnak síkra. Ez talán szép illúzió, de jó tudni, hogy vannak olyanok, akik hisznek a körülmények által diktált „megértésben”. Végtére — ha nem is gyakran — ilyen „csodák” is előfordulhatnak, ha másutt nem, legalább a művész fantáziájának világában. A megoldás viszont realista szemléletre, higgadt társadalomismeretre vall, kissé epés hangvétele is közel áll hozzánk. Az erkölcsileg megsemmisült vezető megérdemelt leminősítése helyett másutt, hasonló beosztást kap. Vrubljevszkaja gondolat- menetét hiányatlanul tolmácsolta Nemes László rendező, aki Jánosi Antal dramaturggal karöltve vérbő konfliktusokat villantott fel. Meggyőződésünk, hogy a színészek sem láttak rutinfeladatot megbízatásukban, mert szíwel-lélekkel „hozták” a jól megírt figurákat. Sajátos sorsok mozgatórugóiról leb- bentették fel a fátylat, s a jellemek deformálódását is hitelessé mintázták. Külön dicséret jár nekik azért, hogy előadásukban a nagy fordulat, a hirtelen karakterváltozás is indokoltnak tűnt. Nekik köszönhető egyébként az is, hogy az esetenkénti vontatottságot, az olykor lassú tempót elviseltük. Pécsi István sejtéseit mindig is úgy dajkálja, mintha jóindulatú prófécia volna! Egy színészileg kitűnő feladat közepében forgolódott Vass Gábor. A kamaradarab szerkezeti csikorgásai közben a fanyar humor, a törékeny, töredezett jellem sok-sok árnyalatát úgy adta hozzá a megírt szöveghez, a helyzethez, hogy a színész macskás zerűen — ezért ragadozóan — ritmu. sos mozgása, a hozzá megválasztott hanglejtése, az egész testre kiterjedő idegi és lelki feszültsége, a változások és érzelmi kitörések ritmusa nagy alakítássá nőtt szememben. Lehet, hogy mindez személyes elfogultságom eredménye. De az már nem, hogy ezt az alapjában véve egy ötletre rátermelt színpadi ko. Szikszai Károly illusztrációja gezhető velük ... A zsebek felröppennek, a . zsírkréta táncot jár, az olló tapsikol, s a demizson előkukkant az asztal alól. Fekete redőny takarta az üzlet ajtaját. Rajta a cédula: „Haláleset miatt zárva.” Odébb a másik, a hivatalos; „Kicsi János, a legszeretőbb férj, a leggondosabb apa..; Egy színész — a helyén "médiát végig élveztem, annak ellenére, hogy a játékidő nagy részében csak ketten vannak a színen: Kirk, ez a meg f ize tét őrült, vagy gonosztevő, és az asszony, akibe beleszeretett. Amit tesz, mocskos kis krimivé züllene, ha a folyton mosolygó arc nem hitetné el velem, ez a hiszékeny, bolondos férfi szereti a világot, abban önmagát. Csak a még nagyobb önzést, a szerelmet, azt nem tudja felismerni az asszonyban. Végre nyeszlétt, vagy mo- tyogós fiatalemberek helyett láttam egy színpadi jelenséget, aki testi, szellemi mivoltában elhiteti velem, hogy a legnagyobb és legigazabb valóságok egyike a Földön: a játék. (farkas) Találmányok tévé nélkül Azt hiszem, rég elmúlt az az idő, amikor az átlag magyart csak annyira érdekelték a gazdaság kérdései, amennyire a szűkén vett családi költségvetését érintették. Meg-megújuló figyelemmel nézem magam is a tv e tárggyal foglalkozó adásait, a Kockázattól kezdve a Fel- kínálom-ig. Az utóbbi — mely sorozat legújabb darabját e héten láthattuk — elsősorban azzal köt le, hogy bepillantást enged olyan titokzatosnak tűnő ügyekbe, mint üzletkötés, árképzés, forgalmazás... így közelről a képernyőn látva mindez oly egyszerűnek tűnik. A remek találmányok, (mint például legutóbb az ügyes csempevágó, a fagylaltkészítőgép, vagy épp a zuhanyszabályozó) egy-kettőre gazdára: gyártóra, eladóra, vevőre találnak. S ha mégsem olyan egy-kettőre, ország-világ kész segítőkezet, támogatást nyújtani hasznosításukra. Szóval egyszerűnek és nagyszerűnek tűnik a műsor, amely mint ahogy riportere Pomezanski György most is hangsúlyozta: csak a népgazdaság, a gazdaságosság érdekében elkötelezett. A laikus csak akkor kap a fejéhez, amikor az jut eszébe, vajon miért egy tv. műsor kínál lehetőséget arra, hogy bizonyos értékes találmányok megszülessenek, megvalósulhassanak? S vajon mi van azokkal, melyek nem fémek bele az oly szűkre szabott adásidőbe... ? (németi) életének 56. évében 5 csendben elhunyt." Pelbárt szomorúan állott. Aztán előhúzta a könyvet, fennhangon olvasni kezdett Tudván tudta, hogy mondatok nyomán lámpa gyűl a sötét üzletben, a redőny felszalad, kondul a kis harang, amint a feltámadott Kicsi János szélesre tárja az ajtót, odabent egymás markába csapnak és megegyeznek, hogy a mester csudálatos ruhát varr Pelbártnak, ruhát, amely, ha felölti, újjávarázsolja P.-t, visszahozza elveszett tehetségét, újra író lesz, a szavak mestere, reggelente frissen szalad a toll, telik a papír, s az erzsébetvárosi lakásba visszatér a diadalmas narnáció... Pelbárt olvasott, fennhangon az estében. Szavak, mondatok, pontok kopogtatták a fekete redőnyt. — Ébredj, János bácsi! — iktatta közbe Pelbárt a könyörgést. — Szükségem van arra a ruhára. Semmit sem érek nélküle. író akarok lenni. János bácsi. Könny csorog Pelbárt arcára. Letörli, lapoz, tovább Több mint félezer résztvevővel Úttörő bábosok országos seregszemléje A maszkok készítése, az „alakoskodás” és a játék végigkíséri az emberiség történetét. Amilyen fontos szerepet játszott az emberré válás hosszú históriájában, olyan lényeges nevelőhatást gyakorolhat napjainkban is a felnőtté érés folyamatában. Többek között erről is hangzik el előadás azon az országos fesztiválon, amely június 18-tól várja a vendégeit Egerbe. Az úttörő bábosok ötnapos seregszemléjén ötszáz gyerek és száz felnőtt szakember gyűlik össze, hogy megbeszéljék az itt bemutatott produkciókat, és országos kitekintést kaphassanak a mozgalom mai helyzetéről. A Magyar Úttörők Szövetsége munkájuk elismeréseként a Hámán Kató Megyei Űttörőház bábosait bízta meg a találkozó megszervezésével, hiszen ugyancsak ezért létesítették itt az iskoláskorú bábosok országos módszertani központját is. A megyei úttörőelnökségtől és még több más intézménytől kaptak segítséget a kicsinyek, hogy ez az alkalom létrejöhessen, hasznos és kellemes élménye lehessen a meghívottaknak. Az első napon, június 18- án, este egy régi kedvencük, Süsü, a sárkány kalandjain pihenhetik ki a hosszú utazás fáradalmait a gyerekek a Vörös Csillag mozi székeiben. A felnőtteknek este 8 órától a Harlekin együttes játszik a Gárdonyi Géza Színházban. Ez utóbbira várják az egri érdeklődőket is, jegyek a helyszínen kaphatók! Az előadás előtt megtekinthetik Szabó Gyuláné kiállított szellemes terménybábjait is. Ez a tárlat a fesztivál ideje alatt végig nyitva lesz. Másnap, 19-én délelőtt kerül sor az országos úttörő bábfesztivál ünnepélyes megnyitójára, amelyen az ötszáz résztvevő saját készítésű maszkjában jelenik meg a helyszínen, a Dobó téren délelőtt 11 órakor. ' Délután városnézőre indulhatnak az úttörők, helyi pajtásaik kalauzolásában. A szakembereknek 4 órától dr. Poszler György tart előadást a bábjáték szerepéről, a gyerekek esztétikai nevelésében és személyiségformálásában. Húszadikán délelőtt szakmai béhiutatók zajlanak a Gárdonyi Géza Színházban, míg a publikumot a budapesti Astra bábegyüttes szórakoztatja Játsszunk bábcirkuszt! című műsorával, 11 órától a Dobó téren. Itt délután 3 órától 6 óráig találhat néznivalót majd a közönség. Huszonegyedikén reggeltől napestig folynak majd a bemutatók, amelyeket a felnőttek este értékelhetnek. Míg megbeszélik tapasztalataikat, addig a szereplők diszkón lazítanak a körcsarnokban. Az országos találkozó utolsó napján, június 22-én délelőtt 9 órától a vendégés az egri úttörők veszik birtokukba a Népkertet. A játékkavalkádon, ha nem is ezer, de több mint' 30 féle játékkal pihenhetik ki fáradalmaikat. Lesz biciklis ügyességi, valamint bűvös- kockaverseny, bűvész hó- kusz-pókusz, és még ki tudná felsorolni, mivel kedveskednek a házigazdák a gyerekeknek. A záróünnepségen délelőtt fél 12 órakor az emléklapok átadásával ér véget a fesztivál. Megyénket három csoport képviseli majd a találkozón: a viszneki bábosok Csombok Józsefné, valamint két egri együttes, a 3-as számú Általános Iskola kicsinyei Tóth Lászlóné, és az úttörőház Harlekin gyermekcsoportja Lovassy Lászlóné vezetésével. 1 Stájerországból jöttünk ... Osztrák kiállítás Gyöngyösön Hartmnt Urban: Cím nélkül Fazekas triennálé A II. alföldi fazekas trien- nálét vasárnap nyitották meg a Szolnoki Galériában. A tájegység fazekashagyoroó- nyait éltető országos seregszemlére 63 pályázó 378 alkotását küldte el. A megnyitó alkalmából tartott szakmai értékelés szerint a kiállított pályázati anyag — kilenc alkotóműhely és számos egyéni alkotó munkásságának legszebb darabjai — színvonalas, sokrétű, s átfogó képet adnak fazekas népművészetünk mai állapotáról, törekvéseiről. Sipos Károly, a Szolnok megyei tanács elnökhelyettese átadta a pályázat díjait. A zsűri döntése alapján a két első díjat a kaposvári Bódog László—Felián Erika alkotópáros kék habán kerámia együttesével, illetve a mezőtúri Gonda István reneszánsz hatású kerámiájával nyerte el. A két második díjat a tiszafüredi Szűcs Imrének és a mezőtúri Busi Lajosnak adományozták. Harmadik díjat kapott Kiss Andrea budapesti, és Végh Ákos tatai fazekas. (MTI) olvas, hangosan. Szavak szállnak a visszhangos utcában. A redőny nem mozdul. — Maga... mit csinál itt? — hallatszik P. mögött a rendőri hang. — Ébredj, János bácsi — suttogja Pelbárt, de már alig hiszi...' — Kihez beszél maga itt? — szól a rendőr. — Isten veled, János bácsi. Pelbárt zsebébe csúsztatja a könyvet. — Nincs semmi baj, biztos úr — mondja. — Tessék továbbhaladni. — Igenis. És Pelbárt elindult az alkonyati utcán, egyik keze a könyvön, a másik a nadrág szakadásán ... Sántán, vesztett reménnyel lépkedett az Akácfa utcai kocsma felé, hogy ott az emlékek között elüldögéljen, és bort igyon, amíg be nem köszönt az este, az este. (Vége) Vasárnap délelőtt kiállítás nyílt a Gyöngyösi Galériában. A bemutató érdekességét az adja meg, hogy a határunkon kívüli képzőművészek munkájába ad bepillantást. Olyan tájékozódást kínál, amely, nem mindennap adatik meg: a művészet fejlődésének másfajta lehetőségeit villantja föl. Kétszeresen izgalmas, mivel egy olyan országból érkezett az anyag amellyel az eltérő társadalmi berendezkedés ellenére jó kapcsolatokat alakítunk ki. Keresni ami közös, s rácsodálkozni arra, ami szokatlan és eltérő: mindenképpen közelebb hoznak a látottak bennünket a mai osztrák valósághoz. Tizennyolc fiatal képzőművész mutatkozik itt be, a legizgalmasabbak közülük az új festői irányzatok képviselői. Az úgynevezett Űj vadak — A. KUnkant, H. Schmalixot, A. Mosbach ért, H. Brandlt — már nemzetközileg is ismertek. De nem sablonos a bemutatott alkotások stílusa. Szerepelnek itt realista művek is, mint J. Kern munkái, vagy szürrealistán megfogalmazott képek. A kiállítás a stájer művészek fiatal nemzedékének alkotásaiból ad keresztmetszetet, akik, ahogy a katalógusban megfogalmazzák: a művészetfogalom újrateremtésére vállalkoztak. Erről a szerepről és a két ország, a két nép művészeinek találkozásáról beszélt Rózsa Gyula, a Nép- szabadság kritikusa és dr. Arthur Kresner, az Osztrák Kulturális Intézet igazgatója. A bemutató június 30-ig látható a Gyöngyösi Galériában, s jó lenne — a kapcsolatok további erősítése érdekében — hogy Stájerországban is bemutatkozhatnának tájegységünk alkotói.
