Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

NÉPÚJSÁG, 1982, június 15., kedd f. Aforizmák A legtöbb, amire a hazugság képes — az, hogy szentté váljék. (Középkori hazugság) O Egyesek számára azért világos minden, mert semmit sem értenek meg. (Camille Cudet, francia szatirikus) > O Ha valakiben lángelme szunnyad, legalább az éjsza­kai szálláshelyet fizettesse meg vele. (A Liechtensteinben kiadott A meggazdagodás száz módszere című brosúrából.) O Célszerű-e véleményt cserélni, ha valamennyi véle­mény egyforma? (A legtöbb vita döntő érve.) O Ellenőrizzétek, vajon helyes célt választottatok-e, ha már ezt a célt kell követnetek. (A Hogyan válasszunk megfelelő célt? című francia könyvből.) O Mi vonzó számunkra a hízelgésben? Természetesen az igazság. (Néró császárnak tulajdonított mondás.) O A gyűrűsek között^milyen kevés a valóban szárnyaló! (Szkíta ornitológusok megfigyelése.) O A vasszabályok között arany kivételek is akadnak. (A kivételek első szabálya.) O A viszály mily sok almájáról derült ki később, hogy férges! (Angol kertészek közmondása.) Csak Hi-Fi-megszállottaknak! Az idei párizsi videó- akusztikai szalon, amelyre öt kontinens újdonságai vonul­tak fel, erős kétkedést kel­tett aban, hogy lehet-e még újabb készülékekkel gazdagí­tani a kép és a hang barátai­nak elektromos kelléktárait. A sztereo Hi-Fi-{ornyok minden változásban és minden összetételben kapha­tók évek óta a piacokon. Nem annyira a hangminőség, mint a készülékek terjedel­me változott, a miniatürizá­lás hozott újdonságot. Fej­lődtek a videó-eszközök is, a tv-készülékekre kapcsolható videokazetta-asztalok, és a képernyőn vagy független ekránon lejátszható elektro­mos játékok, s a tv-vel ösz- szeköthető ádatbankok, szá­mító és grafikai készülékek. A japánok most is kitalál­tak valami újdonságot: olyan erősítő készüléket, amelybe be lehet kapcsolni a magne­tofont, a videó-kazettát, a televíziót — és mindezt egy­szerre. íly módon a legelké- pesztőbb keverések lehetsé­gesek, a képsorhoz magnó­szöveget lehet Illeszteni, a zenét képpel illusztrálni, a videó-kazettát szinkron.hang- gal ellátni, a tv-képeket vi- deo-kazettaképekkel montí­rozni. Lehet tehát kép-kép. kép-hang, hang-kép keverés anélkül, hogy a kábelcsatla­kozásokon változtatni kelle­ne, lehet kópiát készíteni képkazettáról, filmről, doku­mentumról. Meg lehet csi­nálni a kópiát videó-lemez­ről kazettára, vagy megfor­dítva, képkazettáról video­lemezre. Az újdonságnak van ezen­kívül más előnyei is. Fino- . mítani tudja a zenei felvétel- - re eddig tökéletlen televízió- , hangot egy zajcsökkentő re- duktor és egy sztereó-stimu- látor segítségével. Sőt javí­tani tudja a kép-kópia minő­ségét még abban az esetben is, ha a használt anyag fakó, megvilágításszegény vagy régi. Szóval egy szakértő (és nem lapos pénztárcájú) Hi-Fi_megszállott kezében házi csodákat tud művelni. E csodadobozt a Keenwood- cég gyártja KVA—502 néven. Hasonló készüléket muta­tott be a Sony is, a digitális rendszerű jelkódolót, amely numerikus rendszerrel rög­zíti a hangot a kazettára. A Sony PCM F—1 (Pulse Code Modulation) rendkívül igé­nyes zenei anyagot tud fel­venni videó-kazettára, ha lemezjátszóhoz csatlakoztat­ják, vagy másik magnetofon szalagjára, ha másolni akar­nak. Alkalmas közvetlen mikrofonfelvételre is, hiszen amit hall, abból mindjárt di­gitális jeleket alakít. Emel­lett előnye az is, hogy olcsó szalagon igényes felvételeket lehet készíteni vele. Kap­csolható hálózatra vagy mű­ködtethető autóakkumulátor­ról, újratölthető szárazelem­ről. Mindenesetre a digitális rögzítési technikának a nem professzionista készülékekre való tömeges alkalmazása lassan elmossa a különbséget a hivatásos hang- vagy kép­technikusok és az amatőrök munkája között. A Thomson-cég a televí­zióval újított. Évek óta ugyanis a gyárak a képminő­ség tökéletesítésére töreked­tek, és közben elhanyagolták a hangot. Thomson már ta­valy bemutatott nagy hang­hűségű tv-készülékeket. Az idén azonban Thomson mel­lett a gondolatot továbbvit­te a Sony- és a Philips-cég is, s készülékeiket mindenfé­le más hang- és képfelvevő és -lejátszó, vagy számítógé­pes memóriacsatlakozások­hoz alkalmassá tették. Igaz, mindezek ára borsos. Olyan borsos, hogy leírni is alig érdemes (10 ezer frank). De a tömegtermelés törvénye várhatóan két-három év múlva megtöri az exkluzív kereteket. R. Sz. I. A monsummanói La Grotta Giusti Gyógyító barlangok Az országjáró turisták bá­natára mind kevesebbet hal­lani a tapolcai tavasbarlang­ról, amelyben egykor han­gulatos csónaktúrák részt­vevőiként gyönyörködhet­tünk a föld alatti kővilág­ban. (Amint az köztudomá­sú, sajnos, a közeli bauxit­bánya mélyülése miatt egy­szerűen kiszaladt onnan a víz.) Azok viszont, akik lég­zőszervi betegségekben szen­vednek, annál többet emle­getik Tapolcát, ahol a tavas­barlangtól néhány száz mé­ternyire egy másik föld alatti üreg is tátong, s eb­ben tartózkodva szinte egy­szeriben elmúlnak az aszt­más rohamok és megszűnik a szamárköhögés. A gyógyu­lás oka tulajdonképpen na­gyon egyszerű: abban a kór­ház alatti barlangcsoport- sorozatban rendkívül tiszta a levegő, a relatív páratarta­lom igen magas, s hiányzik 'Öfflffáfifienfhindaz a szfehfty, amely piszkítja, pusztítja a földfelszíni világot. Hogy magát a kiszáradt tavasbarlangot is átalakít- ják-e ilyen kúrálóhellyé, nem tudni — ezt a funkció- váltást egyébként legkiválóbb hazai barlangszakértőnk, dr. Kessler Hubert is javasolta —, az viszont tény, hogy nemcsak gyönyörködtetni, kalandra csábítani tudnak az efféle üregek, hanem töb- bé-kevésbé ki- is űzik a kórt az emberi szervezetből. Eleink nyilván már rég­óta tapasztalhatták, hogy bizonyos barlangokba bújva szinte megfiatalodnak, légzésük könnyebbé válik, nehezen mozgó tagjaik ismét úgy forognak, mint amikor még kamaszként futkároz- tak. Arra viszont, hogy vol­taképpen mi okozza ezt az általános megkönnyebbülést, ismereteink szerint csak a múlt század második felé­ben kezdték keresni a tudo­mányos választ. Mégpedig az itáliai Monsummanóban, ahol ma Európa legismer­tebb és' legnépszerűbb kli­matikus gyógyhelyeként fo­A Klappmeyer Áruházban nemrég bemutatták az auto­mata nagymamát. Ez egy életnagyságú számítógép, amely természetesen lágy műanyagbőr mögé rejti a gép lelki életét. Jóságot su­gárzó arcának mimikáját többféle módon lehet beállí­tani — ez a boldogan ég felé tekintőtői egészen a se­gítőkész arckifejezésig ter­jed. A műanyag nagymama botra támaszkodva, nehéz­kesen jár, és tud kávét inni Edényt mosogat minden mennyiségben, elmeséli életét, s a kikapcsolóbillentyűvel bármikor elhallgattatható. gadja ezerszám érkező ven­dégeit a La Grotta Giusti nevű barlang. Nos, ezt a hegymélyi bi­rodalmat — amely egyébként Firenzétől nem messze tá­tong —, 1848-ban kőfejtés során fedezték fel. Akik el­sőként tették be oda a lá­bukat, azok egyrészt a gyö­nyörűnél gyönyörűbb csepp­kövek láttán álmélkodtak, másrészt meg azt tapasztal­ták, hogy a benti hőmérsék­let igen magas: majdnem 40 fok a Celsius-skálán. És nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz sem, hogy kiderül­jön: a La Grotta Giustiban elhagyja a testet a csúz, ki­szökik belőle a podagra — egyszóval tökéletesen teke­regnek, csavarodnak az ízü­letek. „ az illem kedvéért egy asszonyinget” Mondani sem kell, hogy a „monsummanói csodá”-nak hamarosan híre ment, és . nem kisebb világhírességek zarándokoltak el oda, mint az olaszok legendás szabad­sághőse, Garibaldi, a mu­zsikusfejedelem Verdi, s nem sokkal utánuk a mi Kossuth Lajosunk, aki turini, azaz­hogy torinói remeteségéből rándult át orvosi tanácsra megízlelni a páradús leve­gőt. De adjuk is át a szót neki, és idézzük egy 1871-ben Mednyászky Sándorhoz írott levelét, amelyben egyebek között így festi le a néki oly kedvessé lett helyet. „Felölt az ember az illem kedvéért egy hosszú asszony­inget, papucsot húz a lábára, és bemegy a stearin-gyer- tyákkal kivilágított barlang­ba ..., mulatja magát a szebbnél-szebb stalactitok és stalagmitok bámulásával, s mintegy tízpercnyi ülés után elkezd az ember izzadni.” „Fogalmam sem volt ily tenger izzadás lehetőségéről, de teljességgel nem kellemet­len, mert nincs hőséggel, vértódulással összekötve ..., az ember igen jól érzi ma­gát.” ,,... abban a szép Grottában az én csúzom tö­kéletesen el lett seperve ...” Az automata nagymama elsősorban a gyermekek szá­mára nagy öröm. Kissé re­csegő hangon ugyan, de al­tatódalt énekel nekik, amikor a szülők társaságbeli kötele­zettségeiknek tesznek eleget. 15 különböző gombbal tizen­öt különböző német népmese elmondására állítható be a műnagymama. Kezelés köz­ben öreg ajka mesterségesen megnedvesedik. A nagymama a kutyát is elviszi sétálni, és előre kül­dik, ha a család nem tudja, ki csengetett odakint. Ha ne­tán betörők, akkor csípőből molyirtószer-nagyságú könny­gázzal teli golyókat zúdít rájuk. És Kossuth nem lett vol­na Kossuth, ha a gyógyha- tás okát is el nem kezdi ke­resni : „... forduljanak a physicához...” — javasolta, mert ott „... vulcanicus erők vannak még activitás- ban ...” A monsummanói barlang titka A szakemberek valóban a fizika eszközeivel derítették ki aztán, hogy a monsum­manói barlang azért köny- nyíti meg mind a mozgást, mind a légzést, mert igen magas ott a relatív páratar­talom, nagy a levegő radon­tartalma, erős a negatív io­nizáció — mindez pedig szá­mos testi kínra hat áldáso­sán. Ám aki Európa közelebbi tájain akar gyógyüregekre bukkanni, az viszonylag nem távol, az erdélyi Torján is megtapasztalhatja, miképpen élénkítenek bizonyos gázok és gőzök. Az említett hely már a XVIII. század végén a köszvényesek, fejfájósok, sőt a szembetegek „székely- földi Mekkája” volt, mégpe­dig azért, mert — egy 1839- es bécsi lexikonszócikk sze­rint — ott a szénsavval ke­vert kénhidrogén a barlang falait szublimált kénnel bo­rítja, és a gőzfürdőben _a „kórosok” meggyógyulnak. Ismereteink szerint a tor­jai büdösbarlang máig nem vált hivatalos gyógyító köz­ponttá, míg a szintén er­délyi Parajdon, a helybéli sóbánya majd 200 méteres mélységében több mint két évtizede igen jó eredmény­nyel kezelik a légzőszervi betegeket. Van tehát bőven példa ar­ra, hogy sok-sok rászoruló javára lehet hasznosítani*azt a „semmit”, amely bizonyos föld alatti üregeket kitölt, és amelynek tanulmányozását immár jó ideje egy külön szerv, a Nemzetközi Barlang- terápiai Bizottság végzi. E bizottság egyébként a tapol­cai kúrák sikerére is fel­figyelt, s ennek igazán örül­hetünk. A. L. Bár az automata nagy­mama eddig kínált proto­típusa annyiba kerül, mint egy autó, nagyobb darab­szám gyártása esetén mégis olyan árcsökkentés lehetősé­gében reménykednek, hogy a széles vásárlórétegek ér­deklődését felkelti. Gyártói abban reménykednek, hogy idővel nem lesz már háztar­tás műnagymama nélkül. Az igazi nagymamák pe­dig, mint ez már ma is elő­fordul, elkeseredetten ül­dögélnek majd a virágos ab­lakuk mögött, és azon bús- lakodnak, hogy senki sem veszi hasznukat. (Süddeutsche Zeitung) Jön a mű nagymama! H eti umor ét elején — És ez itt kedves láto­gatóink, Minerva szobra. — És az mögötte a férje? — Nem ... nem volt fér­jezett. 0 a bölcsesség isten­nője volt! ★ — Megkérdezhetném a mű­vésznőtől, hány éves? — Ugyan, kedves uram! Hogy is tudnék önnek fel­világosítást adni a koromról, amikor az percről percre változik! * övit ★ — Ha nem tévedek, buta­ságod egyike éttermünk leghívebb és legrégibb ^iíen- dégeinekh — Valószínűleg. Például még jól emlékszem azokra az időkre, amikor az abro­szok még tiszták voltak! e\ ^ tSZ9 — Téged itt nem engifd- hetlek be, fiam — mondja Szent Péter egy orvos tel­kének a mennyország kapu­jában —, át kell menned a,hhoz a kapuhoz, ahol' 'ei van kiírva: „Belépés éíak szállítóknak!” ★ — ... Drága barátunk örökre elhagyott bennünket) és ittmaradt utána egyedül fiatal, huszonöt éves özve­gye... — Huszonnégy — szakítja félbe a szónokot a könnyek­ben úszó özvegy. Tanuljunk tanulni A Max Planck Intézet kutatása Bár különösen az öregebb emberek szenvednek emléke­zetkihagyásban, ez sok eset­ben a fiatalabbakat sem kí­méli meg. Míg az idős kor­ban elsősorban valószínűleg az agy funkciózavarain ala­pul, a 40—70 éveseknél a ta­nulási és emlékezési nehéz­ségek megfelelő gyakorlás révén gyakran kiküszöbölhe­tőek. Ez az egyike az első eredményeknek, amelyeket F. B. Weinert professzor, az újonnan alapított müncheni Max Planck Pszichológiai Intézet munkatársa, az em­lékezetkutatás során elért. A kutatási terv révén azt akarják megvizsgálni, hogy az emberek mit tudnak sa­ját emlékezőképességükről, miként használják ezt a kü­lönböző tanulási helyzetek­ben és a rendelkezésre áljó szaktudás milyen befolyással van a tanulási magatartás­ra. Fiatalabb emberek a leg­többször olyan helyzetben vannak — az iskolában, ipa­ri tanulóként, a főiskolán vagy az egyetemen —, amely sokféle tanulási követelményt támaszt. Emellett nyilvánva­lóan tapasztalatokat gyűjte­nek bizonyos tanulási straté­giákról, és ezek elősegítik a memória jobb teljesítményét. Különböző kultúrák köréből származó gyermekek és fia­talok összehasonlítása során az derült ki, hogy ez a ké­pesség elsősorban az iskolá­hoz hasonló körülmények közöjt szerezhető meg. Az el­sajátított tanulási stratégiák később újra eltűnhetnek. Sok felnőtt számára talán hiányzik az alkalom, hogy tapasztalatokat gyűjtsön kü­lönböző tanulási helyzetek­ben, más embereket megfi­gyeljen hasonló feladatok közben, és memóriájuk teljé- sítményét összehasonlítsa a saját emlékezőképességével. A felnőttek gyakran szűk, merev életkörön belül dol­goznak, s az túlságosan ké­vés, vagy csak egyoldalú kö­vetelményt támaszt az em­lékezőtehetséggel szemben. De meg kell vizsgálni, va­jon a tanulás motivációját egyes esetekben nem lehet-e céltudatosan megjavítani, és hogy mennyire lehet az em­lékezőtehetséget gyakorlatok útján edzeni. b

Next

/
Thumbnails
Contents