Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 15., kedd 3» Fehér János a sarokpad támláját úgynevezett „magyar bajusz” kivágással díszíti a fűrészgépen Népi bútorok Hevesről Öten - egymilliót Mindössze öt szakmunkást foglalkoztat az a műhely, amelyben a Hevesi Háziipari Szövetkezét népi bútorai készülnek. A finommívű, magyaros motívumokkal díszített garnitúrák iránt nagy a kereslet, ezért most a műhely bővítését fontolgatják. Az egri Agria Bútorgyárral és a szakmunkásképzővel összefogva újabb szakemberek betanítását tervezik, akik a hagyományok folytatói lehetnek Hevesen. A falitéka ajtajának szemet gyönyörködtető rácsozata Tóth László keze alól kerül ki Az eddigi legsikeresebb termék a Nimród garnitúra, rusztikus megformálásával, szörmedíszítésével és olcsóságával vívta ki a vevők elismerését Fotó: Kőhidi Imre KGST-fórumon Gabonatermesztési eredményeink Magyarország gabonatermesztésben elért sikereinek kulcsát a KGST szakértői abban látják, hogy a magyarok tudományosan megalapozott, differenciált talajhasznosítási módszereket dolgoztak ki — írja a Szeljszkaja Zsizny című moszkvai mezőgazdasági lap. A lap a KGST-tagországok mezőgazdasági szakembereinek a közelmúltban, Krasz- nodarban megtartott tanácskozásáról számol be, ahol azt vitatták meg, miként növelhető a gabonafélék terméshozama, hogyan csökkenthetők a veszteségek. A nemzetközi tapasztalat- csere résztvevői nagy figyelmet szenteltek a magyarországi gabonatermesztés sikereinek, megállapítva, hogy Magyarországon a gazdasági szabályozók is a természeti adottságok ésszerű hasznosítására ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket. A TÖBBIEK ELVÁRJAK Ha a pártcsoport bizalmija... Néhány évvel ezelőtt kezdtek hozzá a pártcsoportok megalakításához. Az ok: a munkahelyhez fűződő kisebb közösségek tagjai jobban „együtt vannak”, ismerik egymást, nyíltabbak, őszinték, mozgósítani is köny- nyebb őket. Hogyan tevékenykednek ezek a csoportok? Mire fordítják, mire fordíthatják erejüket? önállóak vagy irányítottak ? A példánk a MEZŐGÉP gyöngyösi gyáregységéről szól. Át kellett szervezni Az alapszervezet titkára Tury László. Maga is fiatal, ebben a tisztségében sem töltött el sok évet. — Nálunk a szókimondás a szokás — mindjárt ezzel kezdi a beszélgétést. — Bár nekem ebből rögtön a megválasztásom után kellemetlenségem akadt, mert az idősebbek közül volt aki félreértette azt a kijelentésemet, hogy a párt tagjainak az eddiginél többet kell tenniük. Mit gondolsz; kérdezte tőlem az egyik idősebb elvtárs, mi eddig nem csináltunk semmit? Miért sértegeted azokat, akik már évtizedek óta dolgoznak a pártért? Azt mondtam magamnak akkor, esetenként meg kell rágnom a szavakat. Üj személy, új szemlélet, új felfogás, új erő: általában így van ez. De a tények is arra késztették az alapszervezet vezetőségét, hogy változásokat hajtson végre a szervezeti felépítés kereteiben. Üzemrészenként alakították meg a pártcsopor'tp^at-p.,,4M>y ~ 'V* Kfusai^t — Nem mi mondtuk meg, ki legyen a bizalmi. Maguk választották. Megtörtént, hogy az egyik pártcsoport tagjai ott, szemtől szembe kimondták, a régi bizalmi helyett mást akarnak. Olyat, aki jobban dolgozik. Sértődés lett az eredménye? Az a pártvezetőségi tag sem fogalmazta ezt így meg, akivel szintén közölték előzőleg, hogy nem javasolják az újraválasztását, mert többet vártak tőle annál, amennyit tett. — Tény azonban, hogy most visszahúzódók, csendesek, és ebből a magatartásukból következtetni lehet. Ami pedig az új csoport- szervezetet illeti, valóban hasznos változáson mentek keresztül. Jobbak, elevenebbek, nyíltabbak. Nincsenek magukban Az öttagú pártvezetőségből valaki a pártcsoport megbeszélésén mindig részt vesz. — Minden vezetőségi tag tagja valamelyik pártcsoportnak. De abban a csoportban ő nem a vezetőséget képviseli. Valaki más megy a megbeszélésre. Ezt tartjuk jobb megoldásnak. Mielőtt az alapszervezet ülésezne, a pártcsoport megkapja a jelentést és azt megtárgyalja. — Sokszor hallom a megjegyzést, Laci nem jöttél, mert nem Tury elvtársnak szólítanak, nem is mondják, hogy a párttitkár. Ott dolgoztam én is a műhelyben, jártam meg a különböző lépcsőfokokat, - nagyon jó kapcsolatom van ma is az emberekkel. Ennek egyik következménye, hogy minden kertelés nélkül elmondják a véleményüket. Az alapszervezet tehát törődik a pártcsoporttal. — Ha jobb is lenne nekem is mindenütt ott lennem, mégis az a törekvésünk, hogy a pártszervezet vezetőségének a tagjait is ismerjék, elfogadják. Ne csak a titkárhoz ragaszkodjanak. Bár én szinte naponta találkozom mindenkivel, hiszen a gazdasági munkám odafűz az üzemrészekhez. csoportgyűlések nagyon élénkek. Nem is mindig nyá- jaskodó a hangvétel. De nem fulladnak ki ezzel, hanem a taggyűlésen is elmondják a gondolataikat, bár a közös véleményük kifejtését ilyenkor a csoportbizalmira testálják. De nem kizárólagos joggal. Szinte naponta A forgácsoló üzem párttagjainak bizalmija Megyesi Béla. ö is fiatal. Aztán kiderül, hogy általában az egész gyáregység a harmincévesek munkahelye. — Nincs hivatalos munkatervünk. A taggyűléshez igazodunk, ez tény — magyarázza a csoport vezetője —, de alig telik el nap, hogy valamit meg ne beszélnénk. A munka mellett mindig van annyi lélegzetvételnyi lehetőség, hogy az egyik odamenjen a másikhoz. Te mit szólsz ahhoz, hogy... ? A következő percben már más is csatlakozik hozzájuk. Én ilyenkor nem állhatok a helyemen, megyek én is. Percek múlva mindenki tudja, miről beszéltünk, milyen vélemény alakult ki. Nem formális gyűlés ez, de nem is az a fontos. Csakugyan nem az. Kérdés az is, mennyire figyelnek oda a párttagokra. — Mindenki figyel bennünket. Tőlünk elvárják, hogy a munkában is az élen járjunk, a kinti magatartásunk ellen se legyen kifogás, a családi életünk is rendezett legyen. Talán tökéletes emberek a párttagok? — Nem mind az, de árrá kell törekedni. Az egyikünk például italozott. Elővettük érte és ... Igaz, nem minden a „ráolvasás”. Hogy én miért vállaltam ezt a ... ? így nevelkedtem. Ezt láttam az apámtól is. El sem tudnám képzelni az életem a párt nélkül. Mondják, túl fiatal vagyok még. Csakugyan, ha rajtunk múlna, mi percek alatt felforgatnánk itt mindent, amiről úgy gondoljuk, jobban is lehetne, de ... Tiszteletre méltó vélekedés és meggyőződés ez. Követelje ki Ha bármi történik, fizetésemelés, jutalmazás, üdülés, előléptetés, fegyelmi, beiskolázás: a szakszervezet bizalmijának a belegyezését, egyetértését ki kell kérni. Hogy ez mennyire formális esetenként, mennyire csak rábólintási vagy aláírási lehetősége marad a szakszervezeti bizalminak az más kérdés. Ki kérdezi meg a pártcsoport vezetőjét ilyenkor? — Erre senki sincs kötelezve, de úgy kell kialakítani a körülményeket, hogy a műhelyfőnök vagy bárki más, odajöjjön hozzám is. Jó, a szakszervezet és az érdekvédelem. És a párt irányító és ellenőrző szerepe? Igaz, a szakszervezeti bizalmi is a párt politikájának a hordozója, de azért... — Formailag ez furcsa helyzet, de a párt vezető szerepét nem kérdőjelezi meg. Amint mondtam, ha a pártbizalmi kiköveteli, hogy őt is megkérdezzék mindig, akkor ... Igaz, a szakszervezeti bizalminak ez írásban rögzített joga. Kétségtelen, kicsit ellentmondásos ez a helyzet. A kérdőjelet megérdemli. — Miért vállalom a plusz tehertételt a pártcsoport vezetésével? Bennem ez a kérdés még nem fogalmazódott meg. Természetesnek tartom, hogy így éljek. És hogy mivel honorálják a pluszmunkámat? Mondok egy példát. Amikor megnősültem, mentem és kértem lakást. Természetesen kapok, mondták. Ha nem lenne ez a pártcsoport, úgy gondolom, akkor is megkaptam volna a lakást, mert a munkám, a ... De nem biztos, hogy azonnal. Hát ennyi... ! Kivétel? Aligha. Honorálás? Ugyan! De — valami. Jóleső gesztus, ami miatt senki sem berzenkedik. Mármint azok, akik hallanak róla. A párttagság miatt senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe. Ahogy különös jogai sincsenek. Az esélyek egyenlősége adott. ★ Lehet, hogy nem tipikus példa az, amit most előhúztunk. Lehet, hogy többféle ellenvéleményt vált ki. De ezek a tények a MEZŐGÉP gyöngyösi gyáregységében, amik mindenképpen alkalmasak arra hogy meggon- dolkoztassanak bennünket. G. Molnár Ferenc A hét öröme-gondja Bátorban Hasznosítják a parlagot - Egerbocson új kutat fúrnak - Óvodából öregek napközi otthona Esős reggel köszöntött tegnap reggel Bátor, Egerbocs, Hevesaranyos hegy-völgyes tájaira. A közös tanács kis székházában, ahol 2200 polgár ügyes-bajos dolgaival foglalkozik Ficzere Sándor elnök és jobbkeze, Szecskó Miklósné igazgatási előadó, előbb mégis a vasárnap örömét idézzük fel. Ahogy elmondják, az országos sportnapok járási küzdelmein igencsak kitettek magukért az innen indított fiatalok. A Makiáron megrendezett tornán a hevesaranyosi női focicsapat aranyérmes lett, az egerbocsi Cserős Vilmos pedig két atlétikai számban is a dobogó legmagasabb fokára léphetett. Később a napi, heti tennivalókra terelődik beszélgetésünk. — A járási hivataltól már megérkezett dr. Paulik Ferenc, hogy közösen vegyük számba a június 15-i határidővel esedékes határszemle eredményeit — mondja Szecskó Miklósné. — Legalább tucatnyi olyan földterületet találtunk tavasszal, amelyeket senki sem gondozott. Időközben tulajdonosaikat felszólítottuk, hogy vegyék mindet művelésbe. Ha nem tesznek eleget ebbéli kötelezettségüknek, nincs más hátra, mint hogy állami kezelésbe vesszük, vagy a Bükkvidéki Tsz-nek enged-* jük át a hasznosítható parlagföldeket. Ha már a termelőszövetkezetet említettük, jegyezzük fel, hogy a tagság éppen a napokban választott új elnököt Majoros Géza személyében. A tanácsiak sokat várnak tőle, bár az elődjére sem panaszkodhatnak. A közös gazdaság igencsak segített feladataik, célkitűzéseik megoldásában. A márciusban intézményesített szemétszállítás például egyértelműen annak köszönhető, hogy a szövetkezet a Siroki út mentén lerakótelepet alakított ki, odáig jó utat épített, továbbá arra is vállalkozott, hogy minden hónapban, a megadott napon, a három településen teherkocsijaira gyűjti, majd a tetthelyre szállítja a háztartásokból kikerülő szemetet, limlomot. De a „Bükkvidéke” építőbrigádjára vár egy összetett, igen fontos egerbocsi feladat is! Itt először a Szabadság út menti településrészt kell vízteleníteniük, úgy, hogy a felgyülemlő csapadékot fedettcsöves vezeték szállítsa a Laskó patakba, azután pedig az Alkotmány út vízlevezető árkát burkolják ki. — Vízről lévén szó, hadd mondjam el, hogy közös tanácsunk hosszú távon sem képes megoldani a három község vezetékes ellátását. Még az a szerencse, hogy norton-rendszerű, ásott kút- jaink vize egészséges, Eger- bocsnak pedig törpevízműve van, bár ennek a kútja nemigen bírja a terhelést — veti közbe Ficzere Sándor tanácselnök. — Űjat szeretnénk fúratni, közel hatszázezer forintos költség felhasználásával. Tárgyalásaink ez ügyben előrehaladottak, megvan a remény, hogy megyei támogatással nyár végéig elkészül az egerbocsi vízpótló kút. Amikor Bátor és a társközségek oktatási, közművelődési életéről kezdtünk beszélgetni, kicsit gondfelhőssé vált a tanácsi vezetők homloka. Kis településekről lévén szó, három tagiskolában alig száz alsós csemetét tartanak számon, kilencven felső tagozatos pedig már évek óta Egercsehibe jár munkásbuszokon. Még szerencse, hogy ott délután ötig felügyelet mellett készülhetnek a másnapokra, a napköziben pedig ebédhez jutnak. De ahogyan Bátorban egyre kevesebb a kisiskolás, elképzelhető: a következő tanévben bezárják az intézetet, és az apróságok is Egercsehibe járnak majd. Hogy mit terveznek az iskolaépülettel? A tanácselnök szerint oda helyezik át a három falut szolgáló óvodát, annak a falai között pedig a nagyon igényelt öregek napközije jut otthonhoz. Kultúra? Közművelődés? Mindhárom települést egy-egy klubkönyvtár látja el olvasnivalóval, alkalmi rendezvényekkel. És kicsi ugyan Egerbocs, népdalkörének híre azonban túljutott a megye határain Vincze Zoltán karvezető és a tagság lelkesedése folytán. Aztán még két fontos kérdést érintünk: — Míg korábban csökkent falvainkban a lakosság, most a tendencia visszájára fordult, és például az idén csaknem tucatnyian folyamodtak építési engedélyért. A baj inkább az, hogy nincs hozzá iparosunk. Pedig az állam által nyújtott kedvezményt a hevesaranyosi cigánysoron lakók is egyre többen szeretnék igénybe venni! — így a tanácselnök. — Ami viszont a keddi vb-ülésünket illeti, többnyire jóról lesz szó aZ egészségügy kapcsán. Rendelőink fölszereltek, van végre ide kötődő orvosnőnk, betegápolónk, védőnőnk, akik Bátoron kívül a másik" két községet is tisztességgel ellátják. Persze, némi fejlesztés elkelne e téren, amire van költségelőirányzatunk, de ha az emberi életről van sző, a sok is kevés. Még jó, hogy ezzel mindannyian, kölcsönösen tisztában vagyunk .... (moldvay)
