Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-13 / 110. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 13., csütörtök 3. KÖNNYELMŰ ÁLLAMPOLGÁROK „Az alkalom szüli a tolvajt” Ancsa és Dromedar, meg a pókhasú helikopter Látogatóban a MÉM Repülőgépes Szolgálat makiári bázisán csak ügy Erezte jól magát az asszony, ha minden „smukk” rajta volt. Még a piacra is úgy járt, villamosra sem szállt ékszerei nélkül. Pedig nem csekély értéket képviselt például az az ékszer, amelyet a nyakában hordott: bármikor kaphatott volna érte kétszázezer forintot. Valaki — úgy látszik — megfigyelhette különös szokását, és egy óvatlan pillanatban ügyesen lekapcsolta a drága nyakláncot. Egy másik eset: az autó- tulajdonos kocsijában hagyta csaknem negyedmilliót érő csomagját. Méghozzá éjszakára. Reggel pedig rémülten tapasztalta, hogy az értékes holminak lába kelt. Természetesen rohant a rendőrségre — csakúgy, mint az első példában szereplő károsulttársa —, feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen. Előfordult, amikor a károsultak ismerték, legalábbis látásból a tetteseket. Pél; dául egyik városunkban kevéssé bizalomgerjesztő asz- szonyok csengettek be a lakásokba, magukkal hozott gyerekeikre hivatkozva kérték, hogy megmelegíthessenek egy kis tejet. Aztán, amikor a háziak magukra hagyták őket, elvittek mindent, ami csak mozdítható volt. Nem krimit szándékozunk írni, s nem is rendőri krónikát. A fenti esetek csüpán töredékét képezik annak az évente sok száí? — ha nem több ezer — bűncselekménynek, amelynek oka: az alkalom. Vagy mondhatjuk úgy is: a hanyagság, a könnyelműség. Igaz ugyan az a régi mondás, hogy „alkalom szüli a tolvajt”, de az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sokan, talán egyre többen vannak, akik nem hajlandók ezt tudomásul venni. Áll ez — szinte egyformán — a személyi és a társadalmi tulajdonra is. Többször is megtörtént, hogy egy-egy bolt napi bevételét hevenyészett csomagolásban, közönséges szatyorban vagy aktatáskában egyetlen ember vitte a postára. A bűnözők pedig jó megfigyelők, szemmel tartották a mindig azonos időben, ugyanazon az útvonalon postára menőt, s a pénz elrablása szinte gyerekjáték volt. Azt hihetnénk, hogy az ilyen, közismertté vált esetek nagyobb óvatosságra intenek. Sajnos nem ez történt — s így következhetett be a harmadik, negyedik, ki tudja már, hányadik. rablás, amelyre ismét csak a könnyelműség adott lehetőséget. NO MEG AZ A SZEMLÉLET, hogy „ha eddig nem lett baj, ezután sem lesz”. Előfordult már, hogy népte- len vidéken vállalati raktárt csak amúgy jelképesen őriztek, s éveken át nem nyúlt senki az ott levő értékekhez. Aztán egyszer csak kirabolták a raktárt, s a károsult vállalat illetékesei akkor kezdtek gondolkozni; talán mégis szükség volna a nagyobb biztonságot jelentő őrzésre. Csakhogy: ez is azok közé a tennivalók közé tartozik, amelyekről vállalati, szövetkezeti, tanácsi és más költségvetések készítésekor sok szó esik ugyan, de végül leveszik a napirendről azzal, hogy „nincs rá pénz”. Nincs például arra, hogy biztonsági zárakat szereltessenek ajtókra, amelyek mögött jelentős értékek vannak. Ez vonatkozik természetesen magánszemélyekre is, akik elegendőnek tartják a „soproni zárat”, holott tudva tudják, hogy azok kulcsai minden, csak kissé is tapasztalt bűnöző kelléktárában megvannak. Vállalatoknál gyakran „nincs pénz” biztonsági csengőkre, amelyek mindjárt megszólalnak, amint illetéktelen nyúl a zárhoz. Vagy páncélszekrényekre, biztonsági fiókzárra, ami védené az értékeket. Legújabban feltalálták — és már a televízióban is bemutatták — az aktatáskát, amely külsőre semmiben sem különbözik az ezerszámra látható, kapható táskáktól, de messzire hangzó vészjeleket ad, ha illetéktelen akarja kinyitni. Nagyon szűklátókörű szemlélet az, amely szerint nem érdemes néhány száz forintot beruházni sokszor nagyobb összegek védelme érdekében. LEHET, HOGY E TÉREN IS átestünk annak a sokat emlegetett lónak a másik oldalára. Voltak idők, amikor hivatalból kötelező volt a gyanakvás, amikor senkiben sem volt szabad megbízni a szónak sem a politikai, sem az anyagi értelmében. Akkor egy asztalon felejtett kereskedelmi számla, egy le nem lakatolt üres doboz miatt is indult fegyelmi eljárás sok helyen. Most pedig a feledékenység, a könnyelműség afféle bocsánatos bűnnek számít még akkor is, ha súlyos károk származnak belőle. Nem arról van szó, mintha a bűnözés feltűnően nagyobb méreteket öltött volna a korábbinál. Európában az átlag alatt áll Magyar- ország e tekintetben — de a hanyagság okozta bűncselekmények számában és arányában rosszabbul. Talán olyan gazdagok vagyunk, hogy „kicsire nem nézünk”? Ilyesmit nálunk sokkal gázdagabb országok — és gazdagabb emberek — sem néznek, nézhetnek el. Amink van, arra vigyáznunk kell — s ez egyaránt áll arra, amit közösen, a népgazdaság vagyonát gyarapítva szereztünk, s arra, ami a sajátunk, a családunk tulajdona. Könnyebb is némi gondossággal védeni azt, ami van, mint visszaszerezni, rendőrségre, bíróságra járni, a hatóságokhoz várni, hogy tegyék jóvá gondatlanságunk, hanyagságunk következményeit. Nyár közeledtével — általános jelenség — meg szoktak szaporodni a köny- nyelműségek. Mind több a talált tárgy a tömegközlekedési járműveken, a becsületes megtalálók által bevitt érték a rendőrségen. De az ott hagyott, őrizetlenül maradt holmi, a nyitva felejtett ajtó is több szokott lenni ilyenkor, s ennek megfelelően aratnak az alkalmat leső tolvajok, zsebmetszők, besurranók. ' EGY UGYANCSAK RÉGI, népi mondás szerint kétféle zsivány van: aki a másét akarja, meg aki a magáét hagyja. Ha van is ebben némi túlzás — azért nem kell briliánsokkal piacra járni vagy kocsiban, nyitott ajtó mögött őrizetlenül hagyni értékeinket. (V. E.) Muszáj mosolyogni a helyzet ismeretében: Wachler Viktor, ez a jóvógású fekete hajú fiatalember úgy mutatkozik be, mint termelésvezető. Nem mintha a termelés és az ezzel kapcsolatos feladatok és beosztások olyan szokatlanul hangzaná- nak manapság — hiszen erről szó sincs, sőt... —, de ha egy repülő mondja ezt magáról, egy főpilóta-helyet- tes, akkor valahogy... valahogy furcsán hangzik. — Márpedig ez a helyzet — mondja, és a vidámság nem kívánkozik le az arcáról, nagyon jól megvan ott —, nekünk ez a titulusunk, és nincs is vele semmi bajunk. — Mással talán igen? — Különösebben nem mondhatnám, de annyi bizonyos, annak nem örülünk, hogy gyakran összetévesztenek bennünket a hevesi Ag- roplánnal. Tévedés ne essék: nem azért, mintha bajunk lenne velük, ellenkezőleg, hiszen partnerei vagyunk egymásnak a munkában, de ezzel együtt, az Agroplan az Agroplan, mi pedig a MÉM Repülőgépes Szolgálata vagyunk, annak is a makiári bázisa, Különbség természetesen nemcsak a nevünkben, de a feladatunkban is van. Röviden erről annyit, hogy a hevesiek szervezik a munkát a mi gépeink, pilótáink, szakembereink számára. — A témát kevéssé ismerők számára bizonyára nem érdektelen, hogy Heves megyében hány repülőgép segíti a nagyüzemi mezőgazda- sági munkákat? — Három helikopterünk és három merev szárnyú géA Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1977-ben határozatot hozott, hogy valamennyi megyében, így Hevesben is a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapot hozzanak létre. Mindez a gazdálkodás kibontakoztatását, az ésszerű kockázaitvál- lialást, a gazdaságok alkalmazkodóképességének növepünk van, tevékenységi területünk azonban túlnő a megyehatárokon, hozzánk tartozik még Nógrád, Borsod megye délnyugati része, ahol két brigádunk dolgozik a tizenötből, azután Hajdú- Bihar és Szolnok megye északi területei, ahol egy- egy brigáddal vagyunk jelen. Azon, hogy a repülőgépek részt vesznek a fontos mező- gazdasági munkák elvégzésében,-ma már senki sem csodálkozik. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy e részvétel mennyire jelentős. Amikor erről kérdezzük, Wachler Viktor így válaszol: — Először talán bázisunk konkrét feladatait említeném röviden. Ezek között szerepel első helyen a mező- gazdasági repülő brigádok . üzemanyaggal, kenőanyaggal való ellátása, és természetesen az alkatrészellátás biztosítása, valamint az elengedhetetlen ellenőrzés. A gépek részvétele a rpező- gazdasági munkálatokban nálunk mintegy húsz esztendeje tart, és természetesen számos előnye van. Ezek közül is kiemelném a gyorsaságot, azt, hogy a „földi” gépekkel szemben számunkra az esetleges rossz talajviszonyok sem jelentenek problémát, és lehetne sorolni. Mi a gyorsaságot tartjuk a legfontosabbnak, hiszen az esetek túlnyomó többségében idényjellegű munkáról van szó, ahol a késés vagy a mulasztás erősen leronthatja a terméseredményeket Ezzel kapcsolatban még megjegyezném, hogy a jövőre nézve további fontos feladatunknak tartjuk, hogy kisebb gépkihasználtság mellett Küldöttgyűlés Egerben lését - segíti elő. Ennek múlt éves tapasztalatait értékelték szerdán délelőtt Egerben a Heves megyei TESZÖV székházéban, Trieb János, az ostoros! Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, a területi szövetség mellett működő Kölcsönös Támogatási Alap titkára nyitotta meg a tanácskozást. Ezután Tóth Gápontosabb, hatékonyabb agronómiái munkát végezzünk. — Ezek szerint a jelenlegi kapacitás kevés ? — Ezt így nem mondhatnám, de ’ annyi bizonyos, hogy különösen a jövő válható igényeit figyelembe véve — nem is sok. "Egyébként, ha már itt tartunk: bizonyára sokakat érdekel, hogy egy helikopter egy repülés alatt hatszáz kilogramm teherrel repülhet fel, és ezt a mennyiségű műtrágyát, vagy növényvédő szert 6—8 perces repülési idő alatt tudja kiteríteni, kb. 12 hektáron. A naponkénti felszállások számát a helikoptereknél és a merev szárnyú gépeknél is maximálták, naponta mindkét „műfajban” legfeljebb ötven lehet. Merev szárnyú gépeink között Ancsa és Dromedár nevezetűek vannak, előbbi 13, utóbbi 15 mázsás teherrel képes felszállni, egy-egy gép napi teljesítménye 600—800 hektár. ★ A pilóták munkájának szépségesen izgalmas, romantikus jegyei ma, az űr repülés, a rakéták korszakában sem koptak meg. Talán csak a misztikumot dobta le magáról, mint fölösleges ruhadarabot. Ez viszont inkább előnyére szolgál, semmint hátrányára. A ma embere sokkal inkább emberközelbe kerülhet a pilótával, mint akár csak 15—20 évvel ezelőtt is, a korábbi kórokiról nem is beszélve. Innen tudjuk, hogy az „égi ember” épp olyan, mint aki egy méternél magasabbra bor, az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet főkönyvelője tett szóbeli kiegészítést a múlt évi értékeléshez. Megállapították, hogy 1981-ben a támogatási alap 45 és fél millió forint volt, 7,3 millióval több, mint 1980- ban. A pénzt fejlesztésekre adták kölcsön az üzemeknek. fel a földről. Lám, ők is brigádokban dolgoznak, mint közülünk idelent annyian. Mégis: valami van a tekintetükben, a tartásukban, a mozgásukban, ami úgyszólván mindannyiukban közös, és senki másra, csak rájuk jellemző: valami áradó, sugárzá nyugalom, amit csak a repüléssel töltött száz és ezer órák adhatnak az embernek. A minden lehetséges biztonsági intézkedés ellenére ’folyton jelenvaló veszély-lehetőség bármikor felbukkanható töredék-másodpercei, amelytől nem megijedni kell, hanem elhárítani. ★ A pillanatnyi eszmefuttatás alatt Wachler Viktor rádióbeszélgetést folytat. — 104-es 104-es, itt a 380, vételen vagyok. Tizenegykor jó lesz-e? — Kérdés, kinek? — hangzik a recsegő válasz. — Akikről reggel szó volt... íEzék lennénk mi, és már indulunk is, hogy lencsevégre kapjuk a makiári bázishoz most legközelebb, a kerecsenéi határban dolgozó pókhasú, mégis kecses helikoptert. Nem telik negyedórába, ez is megtörténik: leereszkedik, felszáll, eltűnik a dombhajlatok megett, most újra látjuk, ismét leszáll mellettünk — hajszálpontosan a kijelölt helyen, majd megint a kék égre szökken, rotorjai szélvihart kavarnak; sóváran nézzük sárga testét, fénylő kabinját, amint távolodik. B. Kun Tibor Libamájexport Pécsről Jégpehelybe csomagolt libamájat, kacsamájat és darabolt számyashúst előállító üzemrész kezdte el működését a Baranya megyei Baromfifeldolgozó Vállalat pécsi gyárában. A saját beruházásból felépített korszerű feldolgozósor üzembe helyezésével megteremtették annak feltételét, hogy a vállalat a maga üzemében készíthessen export minőségű termékeket. Az idén 110 ezer libát és 120 ezer kacsát dolgoznak fel a mecsekalji üzemben. meg sohasem emelkedett .. .ezúttal a most éppen Kerecsenden dolgozó növényvédő helikopter vezetőjével, Csordás Istvánnal. Szerelője, a képen látható fiatalember a két felszállás közötti rövid időt gyors tisztogatásra használja fel (Fotó: Kőhidi lmrej Ki kaphat a kölcsönös támogatási alapból? Vachler Viktor, a makiári bázis termelés- vezetője rádión tartja a kapcsolatot a gépekkel. ..
