Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 12., szerda 3 KÖZÖSSÉGI ÉLET A LAKÓTELEPEKEN Lakni és élni HAT-HÉT éve is tan, hogy egy tizenéves lakótelepi ismerősöm arra gondolt; a ház alagsorában ki lehetne alakítani egy klubot a fiatalok számára. Az ifjak mellett jó néhány idősebb pártfogója is akadt, mondván, legalább az öregeknek is lesz hol összejönniük, beszélgetniük, az egyik zugban akár egy barkácsműhely is létrehozható. Az ötletből nem lett semmi. Nem mintha kevesen akarták volna igazán, hanem mert „hivatalos” támogatóra sehogy sem leltek. Így a dolog eleve megbukott a szigorú közegészségügyi és építészeti előírásokon, az ingatlankezelő vállalat apellátát nem tűrő elutasításán. Akkoriban már nem ez volt az egyetlen hasonló próbálkozás. Némelyik ugyancsak kudarcba fulladt, egy- kettő azonban hivatalos hozzájárulás, engedély nélkül is megvalósíttatott. Rácáfolván azokra a nem egészen alaptalan megállapításokra, amelyek szerint a lakótelepi életforma sivár, nincs közösségi élet, lazák az emberi kapcsolatok. De hogy ne volna igény az ismerkedésre, az együttlétre?!... Az új lakás nagy öröm, be kell rendezni, be kell lakni. Eleinte nem is kívánkozik el az ember otthonról. Később már menne, de nincs hova. Hiányzik a betonrengetegből egy mozi, egy eszpresszó. És milyen messze van a színház! Kezdetben nem érdekli, hogy az építkezés maradványain átbukdácsolva tér ihaza, majd mindinkább zavarja. Járda kéne, egy kis zöld a hatalmas épület köré, akár a házbéliek is összefoghatnának! De kinek szóljon? Hiszen még a szomszédot sem ismeri ... Szóval, előbb-utóbb megunjuk a bezártságot, a suta köszönéseket a lépcsöházban, a kínos hallgatásokat a liftben. Szükségünk van egymásra, a közös munkára, hogy az építkezés nyomait eltüntessük, hogy környezetünket megszépítsük; szükségünk van egy közös helyiségre, az együttlétekre, a beszélgetésekre, hogy a nagy házban ne csak lakjunk, a sok száz ember között ne tétlenül, ne egyedül éljünk. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN mindinkább megélénkült a „mozgás” a lakótelepeken. A szárítóhelyiségbői emitt klub lett, amott gyermekmegőrző, vagy társadalmi óvoda. Néhány kezdeményezés a sajtóban talált támogatásra, közülük nem egyre a művelődési otthonok figyeltek fel, és segítséget is nyújtottak a lakóközösségeknek. A közös szándék és az összefogás sok helyen meghozta gyümölcsét. Így jöhetett létre az Avas tövében, Miskolcon hobbi- és klubszoba, kondicionálóterem. Kecskeméten, a Széchényi -lakótelep egyik OTP- házában a szárítóhelyiséget hozták rendbe a házbeliek. Maguk adták össze a tapétázáshoz, padlóburkoláshoz, a berendezéshez valót. A közös helyiség megannyi hasznos szórakozásra ad módot. A gyerekek ide térnek be tanítás után, s nem az utcán csatangolnak. A sportkedvelő férfinép együtt nézi a tévé meccsközvetítéseit. S rendeznek itt névnapi ünnepségeket, közös szilvesztereket. A jászberényi Jobb mint otthon klub gazdája a Barátság Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. A lakók által átalakított alagsorban lehet zenélni, sportolni, filmet nézni. A klub felszereléséhez a népfront is hozzájárult, és nagymértékben segíti programjait. Debrecenben a népfront, az ingatlankezelő vállalat és a KISZ ÖV hathatós támogatásával ugyancsak több, eleddig kihasználatlan helyiség került a lakók birtokába, szórakozásuk, művelődésük szolgálatára. SZAMOS HASONLÓ jó. szándékú kezdeményezés azonban pártfogók híján nem bontakozhat ki. A lakók kezét megkötik az anyagiak, a jogszabályok. Holott az önkéntes próbálkozások a nyitottság iránti igény megnyilvánulásai, az emberi kapcsolatok erősítését, formálását, a közös szórakozási lehetőségek megteremtését célozzák. Egy-egy piciny lakóklub itt is, ott is, olykor többet jelenthet egy sokmilliós költséggel felépült művelődési otthonnál. Feltéve persze, ha. e spontán létrejött közös műhelyek munkáját mások is segítik, lehetővé téve, hogy a lakók művelődésé- nék mindennapi színterévé váljanak. A Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium és az Országos Közművelődési Tanács felkarolván ezeket az öntevékeny közösségeket, tavaly decemberben pályázatot hirdetett mindazok számára, akik a lakókörnyezetükben meglévő közösségi,- művelődési gondokon kívánnak enyhíteni. Felhívta a tenni akarókat a lakótelepi épületek kihasználatlan helyiségeinek hasznosítására, különböző klubok alakítására. A legéletrevalóbb pályázatok díja; az induláshoz szükséges anyagi támogatás, amely tízezertől kétszázezer forintig terjed. A pályázatok beküldési határideje e napokban járt le, sok hasznos ötlet vár elbírálásra. Voltaképpen sikerre számíthat minden olyan kezdeményezés, amely egy aktív, megfontolt, együttgondolkodó közösséget sejtet. Az indulásra szánt összeg a felpezsdítést szolgálja. A népfront helyi bizottságai és a tanácsok figyelemmel kísérik a kapott pénz felhasználását, mintegy felügyeletet gyakorolván a megalakuló klubok felett. Figyelemre méltó tény, hogy az ÉVM, a KÖJÁL és az ingatlankezelő vállalatok enyhülni látszanak e próbálkozások iránt. A jól működő közösségek számíthatnak a további anyagi támogatásra is. S azoknak sem kell elkeseredniük, akik későn értesültek e pályázatról, mivel megismétlik majd. IGAZ, A PÁLYÁZATOK önmagukban nem gyarapíthatják a jóravaló kezdeményezések számát, méginkább nem formálhatják a lakóközösségeket, nem fűzhetik szorosabbra a lakótelepeken élők kapcsolatait. Legfeljebb csak ösztönöznek, lehetőséget nyújtanak a nyitottabb, tartalmasabb életmódra. A lakókon, közös szándékukon, leleményességükön, az egymás iránti bizalmon, s az együttes munkán múlik, hogy lesz-e műhely, igazi klub a betontömbök alagsorában, annak bizonyítására, hogy a lakótelepi életforma a mainál sokkal bensőségesebb és gazdagabb is lehet. (K. K.) Építők együttműködése Egérben az Épületkarban- tartó Szövetkezet is új technológiák bevezetésével igyekszik feladatainak, megbízásainak mind jobban megfelelni. Ugyanekkor rendszeresebbé váltak a szövetkezet szakembereinek ankétokon, tapasztalatcseréken való részvételei. Legutóbb — éppen a közelmúltban — a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezetei keresték föl, ahol a legkülönfélébb témákban tájékozódták. Szó van az együttműködés erősítéséről, a gyöngyösiek viszontlátogatásáról is. Több más mellett tervezik az egriek, hogy a gyöngyösiekkel kölcsönösen kicserélik majd elfekvő készleteiket a gazdálkodás javítására, az ányagok, alkatrészek jobb felhasználására, a kivitelezési munkák gyorsítására, az átfutási idők rövidítésére. SZABÁLYTALAN PORTRÉ Képviselöasszony, kérem, segítsen... Három műszak után ingázás - Betelt a hatodik jegyzetfüzet — Ha egy nő éjjeliőr állást keres — Egerből az olasz tagozatban Zsong az Országház folyosója, szünet van. Az üléstereimben csak a parlamenti technikai személyzet tevékenykedik: szerelik a mikrofonokat, s odakészítik a soron következő felszólalók asztalkájára a pohár friss vizet... Néhány perc múlva megszólal a csengő, a képviselők elfoglalják a helyüket, folytatódhat a munka. A soros elnök megrázza a kis rézcsengőt, majd bejelenti: — Tisztelt képviselőtársaim! A vitában Fiala Tirádámé Heves megyei képviselőt illeti a szó... o De hogyan is kezdődött az Egri Dohánygyár műn- kásmőjének képviselői pályafutása? — Megyei elnökként végeztem társadalmi munkát a Hazafias Népfrontban, amikor jelöltek képviselőnek — emlékezik vissza az 1975-ös esztendő nyarára Fiala Tivadamé. — Ami azt illeti, ugyancsak meglepődtem, mert ugyan közéleti embernek érzem magam, erre a megbízatásra nem számítottam ... Aztán jöttek a választások, s a lakosság voksai alapján Eger egyik országgyűlési képviselője ■lettem. — Mennyivel lett másabb a Parlament? — Azelőtt csak egy fogadáson voltam a Duna-parti épületben, érdeklődéssel néztem körül odabenn, hiszen minden szépet látni akartam. Ki gondolta akkor, hogy hányszor, de hányszor fordulok még meg itt... Bevallom, furcsa érzés volt megérkezni az országgyűlés alakuló ülésére, s képviselőként helyet foglalni a történelmi levegőjű teremben. Ott és akkor döbbentem rá igazán, hogy mekkora felelősség hárul rám és valamennyiünkre, akik elnyerték a választók bizalmát. És még egy dolog fokozta az izgalmat, a felelősséget: képviselőtársaim megválasztottak a Heves megyed csoport elnökévé... Az új képviselőasszony sok-sok gratulációt, biztató szót kapott akkoriban. A régebbi képviselőktől, a választóitól és a munkatársaitól, akik szinte kitüntetésnek vették, hogy közülük került ki a megyed képviselők egyike. — Sokat köszönhetek azoknak a dolgozótársaimnak, akik akkor és azóta is mellettem álltak, biztatnak és támogatnak. A cigarettagyártás nem könnyű feladat, s itt csoportvezetőként dolgozni komoly dolog. Amikor képviselő lettem, s többet kellett távol lennem a munkahelyemtől, a munkatársaim megértőén helyettesítettek. De így van ez ma is, hiszen ugyanott dolgozom, ugyanaz a munkám, s ugyanannak Zalka Máté szocialista brigádnak vagyok a tagja, mint hét esztendővel ezelőtt. Mi, negyvennyolcán egy kis család vagyunk, apróbb-na- gyobb gondokkal, örömökkel, amelyek velejárnak a nők, az édesanyák, a feleségék és a háromműszakos gyári munkások életével... — Ha már a gondokról esett szó, bizonyára sokan keresik meg, hogy a segítségét kérjék egy-egy ügyben. Mire várnak orvoslást a választópolgárok? — Zömük lakásügyben jár nálam, vagy keres fel a gyárban, otthon, illetve szólít meg az utcán. Mindent becsületesen feljegyzek, hogy még csak véletlenül se felejtsek el valamit, ezért aztán nekem is, akárcsak az újságíróknak, „szolgálati fegyver” lett a toll és a notesz. Ebből már a hatodik is betelt, most kezdtem sűrűn teleími a hetedik jegyzetfüzet oldalait... Terrné- sáetesen más kéréssel is fordultak már hozzám, nemcsak a lakásgondokkal. Egy alkalommal például éjjeliőri állást kerestem egy választómnak, máskor óvodaügyben járkáltam a különböző fórumokon, minisztériumokban. — Egy-egy ilyen noteszbeli bejegyzésnek mi lesz a sorsa? — Igyekszem minél előbb tájékozódni az illetékes helyeken, hogy mit lehet tenni az adott ügyben. Azután megpróbálok intézkedni, segíteni, majd szóban, vagy írásban választ adni a hozzám forduló állampolgároknak ... o Nem unalmasak a képviselők hétköznapjai. Fiala Tivadamé például a három műszak után, szabad idejében ingázni kezd Eger és a főváros között. Hol a Belkereskedelmi, hol a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, hol pedig az Egészségügyi Minisztériumban van dolga. Máskor pedig az országgyűlés egészségügyi bizottságának munkájában vesz részt, vagy az Interparla- mentális Unió olasz tagozatának tagjaként tevékenykedik, ápolva a két ország parlamentjének kapcsolatait. — Legutóbb az egri egészségügyi dolgozók gyermekeinek óvodai elhelyezéséről tanácskoztam, dr. Medve László államtitkárral. Szeretnénk ugyanis egy száz személyes gyermekintézményt építeni Egerben, a kórházi rekonstrukcióhoz kapcsolódva. A tárgyalások jól haladtak, reméljük, hogy lehetőség nyílik a terveink megvalósítására... És legközelebb hová megyek? Szolnokra utazom, ahol a rendelőintézet és a megyei kórház közötti integrációt tanulmányozzuk, s tapasztalatokat gyűjtünk az új beutalást és betegellátási rendszerről ... Közben gondolkodom a következő felszólalásom témájáról, várhatóan a kereskedelmi ellátás gondjairól, a kereskedelemben dolgozók élet- és munkakörülményeiről - beszélek majd. Ügy érzem, érdekes téma ez, s várhatóan szó is esik róla az Országházban is. o Újsághír adja tudtul, hogy .Fiola Tivadamé ország- gyűlési képviselő fogadónapot tart április 26-án Egerben, a Hazafias Népfront városi bizottságának helyiségében ... A folyosón többen várakoznak az ajtó előtt, a képviselőasszonyra várnak, illetve arra, hogy sorra kerüljenek ezen a dél- előttön. — Tízen, tizenöten szoktak általában felkeresni egy- egy fogadónapon — nézi át a mostani listát a képviselőnő, aki ezúttal is számít arra, hogy sok bonyolult, a hozzá fordulók számára rendkívül fontos üggyel találkozik. Panaszok, érdeklődések, kérések hangzanak el... — Tud-e a képviselő nemet mondani a választópolgárainak? — Ha olyan az ügy, akkor feltétlenül és keményen — hangák a válasz. — Bírósági, rendőrségi ügyekkel, régi elavult perekkel és lehetetlen kérésekkel nem foglalkozom, de mindenkit meghallgatok és ellátom a tanácsaimmal. A nemet csak végszükségben mondom ki, mert mindig bízom abban, hogy hátha tudok segíteni, útbaigazítást adni a tanácstalan embereknek. Idős néni lép a szobába, lakásügyben érdeklődik, mint sokan mások ezúttal is: — Képviselőasszony, kérem, segítsen... — hangzik az ismerősen csengő mondat. Az ügy ezúttal nem tűnik nehéznek, erről beszél Fiala Tivadamé, s látni, hogy szavai megnyugvást jelentenek a néninek. Mert a képviselőasszony — tudvalevő — nem ígér fölöslegesen... Szilvás István Fedőneve: FB 60/19 Nyílt nyomozás — födémelemügyben A megfejtendő rejtjel: FB 60/19. Tévedés ne essék: nincs szó krimiről, nincsen szó lélegzetelállító kémhistóriáról, a képlet azonban sokak számára mégis igencsak izgalmas, és szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Miről is van szó tulajdonképpen? A választ — legalábbis elméletben — bizonyára jó néhányan tudják: az FB 60/19 lényegében nem más, mint az építkezésekhez nélkülözhetetlen födémelem. önmagában tehát egy alapvetően békés, nyugodt dolog. Izgalmassá akkor kezd válni, amikor az építkező honpolgár szeretne hozzájutni, de ez — legnagyobb bosszúságára — nem sikerül. A hajsza* itt kezdődik, és az érdekeltek számára ez lényegesen izgalmasabb, mint a szombat esti tévékémhistóri- ák. Amikor Keller Józseftől, a Mátraderecskei Tégla- és Cserépipari Vállalat megbízott igazgatójától erről érdeklődünk, ha nem is örömmel, de őszintén, nyíltan válaszol: — Kétségtelen, hogy az FB 60/19-es födémelem előkelő helyen szerepel — a hiánycikkek listáján. Itt, a gyárban úgy tűnik, mintha mindenki egyszerre szeretne hozzájutni. Ez ideig 250 ezer a nálunk „jegyzett” igény, termelésünk viszont mindössze heti tízezer. Ez is szabad szombatokon, az Alfa-soron, az Alfa falazóelem terhére megy. Gyártása ugyanis, sajnos nem gazdaságos: az anyagmegmunkálás során, a szárításnál és az égetésnél igen nagy idő^ és munkaráfordítást kíván, nagy odafigyelést, sajátos szerkezete, 55 százalékos üregtérfogata miatt. Természetesen e födémelem gyártási technológiája más téglagyárakban is ugyanaz, mint itt, arról nem is beszélve, hogy csak nálunk és Pilisborosjenőn készül — ott sem különb a helyzet, és az országos ellátási gondokon az sem sokat segít, hogy Békés valamelyest besegít. — Ezek szerint, ha most valaki födémelemhez akar jutni, igencsak nehéz helyzetbe kerül. — Sajnos, igen. Ezt meg kell mondani nyíltan, hiszen áltatni senkit sem kívánunk. — Ha már födémelemmel nem szolgálhat, legalább jó tanácsot tud-e adni a „téglagyáros” ? — Valóban, ezzel szolgálhatunk. A javaslat — és egyben kérésünk is —, hogy az építkezők ne hagyjanak mindent az utolsó pillanatra. Aki elhatározza, hogy belevág, jól teszi, ha födémelemügyben is időben bejelenti az igényét. Mint említettem, eddig 250 ezer darab FB 60/19 födémelemigényt jegyzünk, és heti tízezres termeléssel ezek kielégítése meglehetősen időigényes. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy ha például valaki ma befizet, augusztusban esetleg hozzájuthat a födémelemhez. — Gyorsabb megoldás tehát nem lehetséges? — A jelenlegi ■ helyzetben, bármennyire is sajnáljuk, nem tudunk többet, illetve jobb megoldást javasolni. Éppen ezért kérjük ismételten, hogy minden érdekelt jelentse be, jegyeztesse elő igényét nálunk, itt a gyárban, lehetőleg személyesen. Így, ha nem is rövidül ugyan, de a feltétlen szükségesnél nem lesz hosszabb a várakozási idő. A rejtjel megfejtése ezek szerint: ki korán kel — kevesebb „mérget” nyel...
