Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-11 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 11., kedd Közéletünk hírei (Hétfőn hazaérkezett Londonból Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki — Gordon W. H. Richardson, a Bank of England kormányzója meghívásának elegeit téve — tárgyalásokat folytatott a magyar— angol bankkapcsolatokról, valamint nemzetközi pénz- és hitelpolitikai kérdésekről; felkereste a Magyar Nemzeti Bank legfontosabb angol kereskedelmi bank- partnereit. Tímár Mátyást fogadta Sir Geoffrey Honte pénzügyminiszter és hord Cock- field, kereskedelmi államtitkár. ★ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Paraguayi Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Ananias Maidana, a párt Politikai Bizottságának tagja vezet A paraguayi vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. ★ Pozsgay Imre, művelődési miniszter este hazaérkezett ausztriai látogatásáról. Bécs* ben tárgyalásokat folytatott dr. Hertha Fim berg asszonynyal, tudományos és kutatási miniszterrel, és megnyitotta az alsó-ausztriai Schal- laburgban a „Mátyás király és a magyar reneszánsz” című nagyszabású kiállítást ★ NICOSIA Magyar—ciprusi tárgyalásokat tartottak hétfőn Nicosiában. Púja Frigyes külügyminiszter ciprusi kollégája, Nikosz Rolandisz meghívására vasárnap érkezett háromnapos hivatalos látogatásra a Ciprusi Köztársaságba. Hétfőn Szpirosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke hivatalában fogadta a magyar diplomáoia vezetőjét Púja Frigyes a találkozó után koszorút helyezett el a néhai Makarosz érsek-elnök emlékművénél, majd rövid látogatást tett Georgiosz La- dasznál, a képviselőház elnökénél, majd elvtársi megbeszélést tartott Ezekiasz Papaioannuval, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) Központi Bizottságának főtitkárával. Szovjet vélemények a Reagan-javaslatról Kiindulási alap: az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve Hatodik hetébe lépett az argentin-brit viszály MOSZKVA A szovjet hírközlő szervek, a TASZSZ hírügynökség, a rádió, a televízió hétfőn mindenekelőtt Reagan elnök Eurecában elmondott beszédének amerikai kommentárjait ismertették, s ebből jutottak arra a következtetésre, hogy „a beszédben foglalt javaslatok nem a kölcsönösen elfogadható megoldás kereséséről tanúskodnak, hanem inkább azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok egyoldalú katonai fölényt akar szerezni magának”. Mint ismeretes, szovjet részről számos hivatalos állásfoglalás szögezte le, hogy bármiféle tárgyalás a hadászati fegyverekről csupán az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből indulhat ki, s bár a Szovjetunió kész minden pozitív javaslat megvitatására, ezt az elvet feltétlenül szem előtt tartja. Az első amerikai kommentárokból idézve a TASZSZ hírügynökség kiemeli azokat a fontosabb elemeket, amelyek a Reagan-féle javaslatot eleve elfogadhatatlanná teszik. Nyugati megfigyelőkre hivatkozva a TASZSZ rámutat: Reagan javaslata arra kényeszeríte- né a Szovjetuniót, hogy leszerelje földi indítású interkontinentális rakétáinak nagy részét, ugyanakkor az Egyesült Államok nem kényszerülne hasonló lépésre. A Guatemalában a negyven nappal ezelőtt államcsíny révén hatalomra került katonai junta egész falvak lakosságát irtja ki és a „felperzselt föld” taktikáját alkalmazza saját népével szemben — jelentette be a Guatemalái Nemzeti Forradalmi Egység, az URNG. Az URNG által San Joséközelmúltban a Krasznaja Zvezda című szovjet lap katonai szakértője mutatott rá arra, hogy a két nukleáris nagyhatalom hadászati Qsa- pásmérő ereje eltérő szerkezetű, a Szovjetunió számára a fő erőt a földi indítású interkontinentális ballisztikus rakéták jelentik. Egy az, hogy ha a Reagan- féle elképzelések megvalósulnának, akkor az Egyesült Államok változatlanul továbbfejleszthetné az úgynevezett MX-rakétákat, rendszerbe állíthatná az új típusú, B—1 típusjelű szuper- szónikus hadászati bombázó repülőgépet, kifejleszthetné új típusú nukleáris fegyvereit. A TASZSZ aláhúzza, hogy Reagan beszédében egyetlen szót sem szólt a szárnyasrakéták számának tervezett növeléséről. Nem érintette a Pershing—2 típusú rakétákat sem, amelyeket Washington Nyugat- Európába kíván telepíteni, holott ezek a Szovjetunió megítélése szerint, mint ezt számos alkalommal kifejtették, hadászati fenyegetést jelentenek az ország és szövetségesei számára. így, ahogy a szovjet hírügynökség nyugati kommentárokból kiindulva megállapítja, az elnök kezdeményezése egyáltalán nem terjed ki a hadászati nukleáris fegyverzet egész komplexumára, s gyakorlatilag a Szovjetunió ilyen erejét kívánja egyoldalúan csökkenteni. ban nyilvánosságra hozott közlemény szerint a Rios Montt vezette junta katonái az elmúlt negyven nap alatt Huehuetenango, Baja Vera- paz, Chimaltenango Solola, El Quiche és El Pétén megyékben 22 település és falu lakosságát irtották ki, összesen több mint 3000 parasztot mészároltak le. Argentin katonák brit bombák becsapódását vizsgálják a Falkland- (Malvin-) szigetek fővárosa, Port Stanley közelében (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Továbbra is sikertelen diplomáciai tárgyalásokról és a katonai akciók kiújulásá- rói számoltak be a hírügynökségek a katonai konfliktussá szélesedétt argentin— brit viszály hatodik hetének első napján. Vasárnap a brit expedíciós flotta újabb támadást, intézett a Falkland (Malvin)-szigetek fővárosa ellen. Argentin jelentések szerint a sziget védői a támadást visz- szaverték. Londonban tagadták, hogy jelentősebb akcióról lett volna szó. Ugyanakkor londoni sajtóértesülések szerint a szigetekre már korábban partraszállt egy brit kommandóegység, azzal a feladattal, hogy támadásokat intézzen az argentin katonai objektumok ellen. Heves tiltakozást váltott ki Buenos Airesben, hogy a brit légierő két gépe megtámadott és súlyosan megrongált vasárnap egy argentin halászhajót. Az argentin közlemények szerint a brit gépek azután is folytatták a tüzelést, hogy a halászhajó legénysége mentőcsónakokra szállt és menekülni próbált. Népirtás, „felperzselt föld” Guatemalában —( Külpolitikai kommentárunk A csúcs felé? AMINT AZ VÁRHATÓ VOLT, Ronald Reagan a múlt héten előrejelzőit beszédében elsősorban a szovjet—amerikai kapcsolatokról, ezen belül főleg a fegy- verzetkorlátozásról és a csúcstalálkozó lehetőségeiről szólt. A jelek szerint jól tesszük, ha minden illúzió és a felfokozott várakozás mellőzésével valami lényegeset azért f igyelembe veszünk: azt hogy az Egyesült Államok elnöke egyáltalán indíttatva érezte magát e beszéd elmondására — méghozzá félreérthetetlenül úgy, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjon amit mond. Az elnök hivatalba lépése óta első ízben jelentette ki: „Nem kétlem, hogy a szovjet nép és a szovjet vezetők alapvetően érdekeltek a nukleáris fegyverek bevetésének megakadályozásában.” Mit jelent ez? Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy a Reagandíabinet — legalábbis bizonyos megfogalmazásokban, szóhasználatokban — valamelyest kénytelen volt eltérni saját korábbi kijelentésedtől. Az ok egyértelműnek tűnik: az elnök környezetében immár egyszerűen nem lehetett nem érzékelni azt a nyomást, amely a Fehér Házra nehezedik, és amely arra irányul, hogy Washington az eddiginél konstruktívabban kezelje Moszkva minden nehézség ellenére töretlen tárgyalási készségét. A BESZÉD TÉNYÉNÉL KEVESEBB derűlátásra adnak Okot az elnöki expozé egyes tartalmi vonatkozásai. Ami a két főtéma közül a pozitívabb, az a szov- vet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségére vonatkozott. Bár az elnök megismételte a szovjet részről már elvetett, egy előkészítetlen júniusi találkozóval kapcsolatos indítványát, nem zárkózott el egy későbbi (és értelemszerűen gondosan előkéSzitett) csúcs, lehetőségétől. önmagában az is pozitív, hogy az elnök kilátásba helyezte az általa SART-nak átkeresztelt SALT-tár- gyalások folytatását. Szakaszos terve azonban nyilvánvalóan egyoldalúan sújtaná a Szovjetunió biztonsági érdekeit. (A szárazföldi telepítésű szovjet rakéták egyoldalú leszerelése a nyilvánvaló cél, miközben az Egyesült Államoknak többségében repülőgépekre és tengeralattjárókra telepített hadászati rakétáit a megállapodás nem érintené.) Jellemző, hogy még Muskie, volt amerikai külügyminiszter is azt nyilatkozta erről, hogy az indítvány, „ebben a formában nem elfogadható a Szovjetunió számára.” EZ ÉS A TÖBBI TARTALMI NEGATÍVUM a témák zsaroló jellegű önkényes összekapcsolása, mint például, Afganisztán, Angola ügye, a lengyel-kérdés amerikai ihletésű rendezése, stb.) nem változtat azon a tényen, hogy a beszéd nyomán egy őszi csúcs lehetősége valamivel közelebb került a megvalósuláshoz. Persze most még csak tavasz van — méghozzá meglehetősen borús tavasz — és őszig még sok víz folyik le a Hundsonon és más folyamokon is. HARMAT ENDRE Zita visszatérhet Ausztriába AZ AJTÓ NYITVA All A szovjet—kínai párbeszéd ésszerű alapja Zita volt osztrák császár- és magyar királyné visszatérhet Ausztriába. Az utols$ Habsburg-uralkodó özvegye vasárnap töltötte be 90. életévét, és a szocialista párti kormányzat most hajlandó eltekinteni attól, hogy köz- társasági hűségeskü letételétől tegye függővé a visszatérés engedélyezését. A Bourbon-ház pármai ágából származó Zitát 1911- ben vette nőül Habsburg Károly főherceg, trónörökös, aki aztán 1916-ban I. Károly néven osztrák császárként és IV. Károly néven magyar királyként lett a Monarchia (utolsó) uralkodója. A Monarchia összeomlása után az Osztrák Köztársaság a Habsburg-dinasztia összes tagját száműzte az országból, kivéve, ha lemondanak uralkodói jogaikról. A volt császár és király 1922-ben halt meg Madeira szigetén. Az özvegy Spanyol- országban és Belgiumban nevelte fel nyolc gyermekét. Ezek közül Habsburg Ottó volt a „trónörökös”, aki — miután 1966-ban hivatalosan is lemondott trónigényéről — már szabadon utazhat Ausztriába. Bruno Kreisky osztrák kancellár a közelmúltban a volt uralkodónő érdekében szót ejtő János Károly spanyol királynak megígérte, hogy humánusan fogják elbírálni Zita asszony hazautazási kérelmét. Az egykori császárné, aki évtizedek óta egy svájci kolostorban, teljes visszavonultságban él, „átutazó vízumot” kap az osztrák hatóságoktól, de biztosra veszik, hogy tartós időzést is engedélyeznek számára. Leonyid Brezsnyev nemrég, taskenti beszédében a kapcsolatok normalizálását Kínával a 'békeszerető szovjet politika elsőrendű feladatai közé sorolta. A két ország kapcsolata már hosszú ideje olyan szinten merevedett meg, amely messze áll a jószomszédi viszonytól. Nehezítette a helyzetet a két ország között a bét és fél ezer kilométeres közös határ, amely a veszély potenciális forrása. Hozzá kell vennünk, hogy az ázsiai földrészen a helyzet jelentős mértékben függ a szovjet—kínai kapcsolatok fejlődésének irányától. Növelni a bizalmat — Mi sohasem tartottuk normális jelenségnek az országaink közötti ellenségeskedés és elidegenedés állapotát — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. — Az emlékezetből nem lehet kitörölni a barátság, az elvtársi együttműködés éveit. Bizonyára Kínában is emlékeznek erre, és ezt figyelembe kell vennie annak, aki most megpróbálja befeketíteni és a feledésnek átadni a szovjet—kínai kapcsolatok gyümölcsöző szakaszát. A Szovjetunió álláspontja változatlan: Kínával a tárgyalások ajtaja mindig nyitva áll. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, a Szovjetunió kész arra, hogy minden előzetes feltétel nélkül megállapodjon a mindkét ország számára elfogadható intézkedésekről. Vonatkozik ez a gazdasági, a tudományos, a kulturális, a politikai kapcsolatokra — természetesen, harmadik országok károsítása nélkül. A taskenti 'beszéd a határkérdésben elfoglalt szovjet álláspontot ismertette. A Szovjetuniónak nem volt és nincs semmiféle területi igényen a Kínai Népköztársasággal szemben. Sőt, a Szovjetunió kész arra, hogy megvitassa a szovjet—kínai határtérségre vonatkozó, kölcsönös bizalomnövelő intézkedések lehetőségét. A Szovjetunió tehát várja Kína ellenjavaslatait, amelyek a határkérdésben a tárgyalás folytatásához vezethetnek. A Szovjetuniónak Kínához fűződő kapcsolatában nincsenek olyan problémák, amelyeket az egyenjogúság alapján és a kölcsönös megértés szellemében meg ne lehetne oldani. A konkrét lépésekhez a két félnek természetesen találkoznia kell a tárgyaló- asztalnál. A választ Peking- nek kell megadnia. Illúzió nélkül Hiba lenne azonban szem elől téveszteni, hogy Peking- ben egyesek szemmel láthatóan elégedettek a két ország közötti jelenlegi viszonnyal. Ha nem így volna, miképp lehetne értelmezni a kínai külügyminisztérium válaszát a Szovjetunió legutóbbi javaslataira? A pekingi válasz kétségbe vonja a Szovjetunió jóakaratát és őszinteségét. A szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásában — természetesen — vannak olyan realitások, amelyeket nem szabad kihagyni a számításból. Moszkvában illúziók nélkül tekintenek ezekre. A Szovjetunióban nyíltan bírálták és bírálják a kínai vezetés külpolitikai irányvonalát, amely összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel. Leonyid Brezsnyev mégis kijelentette: „Sohasem törekedtünk arra, hogy beavatkozzunk a Kínai Népköztársaság belső életébe.” Azoknak, akiknek nem közömbös a szocializmus sorsa Kínában — továbbá magának az országnak és népének a sorsa —, jól meg kell érteniük a Szovjetuniónak ezt az álláspontját, és nem szabad kétségbe vonniok, hogy jó szándék vezeti. A szocializmus féltése A Szovjetunióban elismerik, hogy Kínában szocialista társadalmi rend van, de nem titkolják, hogy mélyen érdekeltek a szocializmus alapjainak megóvásában és megszilárdításában. A kínai vezetők.a nemzetközi politikában az imperialisták politikájához kapcsolódva, feláldozták a világszocializmus, a nemzetközi kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom érdekeit. Az imperialisták azonban többet követelnek. Jó példa erre az Egyesült Államok politikája a tajvani kérdésben, amelyben tisztán látható az imperializmussal kialakított „'baráti” kapcsolatok ára. . Leonyid Brezsnyev ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljes mértékben elismeri a Kínai Népköztársaság szuverenitását Tajvan szigete fölött. A taskenti beszédben a Szovjetunió kimondta a döntő szót. E szó mögött az áll, hogy a szovjet—kínai kapcsolat normalizálása mindenkinek, főleg az ázsiai népeknek előnyére szolgálna. A. .Vladov (APN—KS) EGERBEN MŰKÖDŐ HAL-BAROMFI KISKERESKEDELMI SZAKBOLTUNKBAN (szabadkasszás) KERESÜNK PÁLYÁZATTAL FELVÉTELRE BOLTVEZETŐT. A munkakör azonnal betölthető. Felvételi feltétel: boltvezetői vagy kereskedelmi szakközépiskolai végzettség (minimálisan eladói képzettség) és kereskedelmi gyakorlat. Pályázatokat a Halértékesitő Vállalat személyzeti vezető részére, 1051 Budapest V., Münnich F. u. 26. szám alá kérjük megküldeni.
