Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-28 / 123. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 28., péntek 3 Békétlenek pereskedők Deviza nélkül, féláron Korszerű, nagy teljesítményű gépsor saját kivitelben a Mátravidéki Fémműyeknél KIÉ LEGYEN A FÉL MÉTER széles, egykori mezsgye? Zavarja-e a szomszédot, ha az ablakával szemben tel éjszaka ég a villany a tornácon? Bezárhatja-e a közös fürdőszoba ajtaját a társbérlő? Ki köteles megcsináltatni a magánház csöpögő ereszcsatornáját, a tulajdonos vagy a bérlő? Sok hatóságnak — bíróságnak, tanácsnak rendőri szervnek — iktatókönyvéből százszámra lehetne hasonló apró ügyeket kimásolni. Köztük olyanokat is, amelyekben már döntöttek egyszer, kétszer vagy többször, de a megrögzött pereskedő — ha alulmaradt legutóbb — nem nyugszik meg semmilyen határozatban, ítéletben. Folytatja tovább, más címen vagy máshová fordulva harcol a maga vélt igazáért. Ami többnyire szinte nevetséges apróság Csakhogy vannak emberek, akik örömüket lelik a békétlenkedésben. Találkozunk velük jártunkban-kel- tünkben. ök azok, akik az autóbuszon lábunkra lépnek s még meg is játsszák a sértődöttet. ök szólnak ránk, ha a boltban két-háromfélét akarunk vásárolni, s hasorra kerülnek, fél órát is elvesznek a többi vásárló idejéből. ök szórják szét a szemetet a lakóházban, s ők rohannak a lakóbizottsághoz, a házkezelőséghez, a népi ellenőrzéshez, s ki tudja, még hová, ha — valaki más tesz hasonlót. Vagyis: ők a pereskedők. Nekik feltétlenül igazuknak kell lenni. S ha mégsem úgy dönt a hatóság, ahová panaszkodni siettek, jobbik esetben kezdik elölről. Rosz- szabb esetben — nemrég volt rá példa — jelentéktelen birtokvitáikat a másik ember élete, testi épsége árán, önhatalmúlag döntik el. Látszólag a maguk javára. Valójában: a társadalom kárára. Mi tagadás* vannak az ilyesminek hagyományai mifelénk. Már akkor sem volt újdonság hogy „Így beszélt a magyar ember: ha per, úgymond, hadd legyen per” — amikor, csaknem 130 éve, versiben örökítette meg Arany Jánosi a fülemile-pereket. Szinte hihetetlen, mégis igaz, hogy bármennyit változott az ország, a világ a társadalom, a semmiségekért pereskedők népes tábora azóta sem csöndesedikSokszor olyasmikkel fordulnak hatóságokhoz, amiket könnyen el lehetne intézni békésen, négyszemközt, akár fehér asztal mellett is. Csupán kezdeményezni kellene egyik vagy másik félnek, kezet nyújtani, néhány barátságos szót szólni — s a másik talán mindjárt hajlandó volna a békü lésre, egyezkedésre. De a jó szó helyett inkább — „hadd legyen per”. A PERBŐL PEDIG, akármilyen jelentéktelen ügyről van szó, mindjárt akta lesz, annak pedig az a természete, hogy vándorolni kezd, s közben egyre gyarapodik. A törvényesség megköveteli, hogy minden állampolgárnak bármilyen kis ügyével is lelkiismeretesen foglalkozzanak a hatóságok — s ez így van jól. Az már kevésbé, hogy ezzel a törvényadta lehetőséggel sokan és sokszor jiemesak élnek, hanem visz- szaélnek. Kötelezi a törvény a hivatalokat, hogy harminc -napon belül válaszoljanak a hozzájuk érkezett panaszra, beadványra, levélre. Meg kell tehát indítani a hivatali gépezetet — amely köztudomásúan • nálunk csakúgy, mint bárhol a világon, sok pénzébe kerül az államnak. A panaszt ki kell vizsgálni, a' hivatal emberei tehát elmennek a helyszínre, többnyire kétszer-háromszor is, amíg sikerül — például — tisztázni, hogy hol is húzódik az a fél méter széles mezsgye. Utának meg kell nézni az ingatlan-nyilvántartásban, újra meg újra beszélni a peres felekkel, szomszédokkal, szakértővel, minderről jegyzőkönyvet készíteni, s végül határozatot hozni. AM AZ ÜGYNEK MÉG EZZEL sincs vége. Ha például tanácsi jogkörbe tartozik az ügy, s megszületik a határozat, az elmarasztalt fél fellebbez. S ha a magasabb fórum megint csak nem ad neki igazat — mert nincs igaza —, bírósághoz fordul, majd ott is elmegy a másodfokig. S még azután is van lehetősége új rafelvételt kérni, törvényességi panasz- szal élni és kérni az ügyészség segítségét — a sort nagyon hosszan lehet folytatni, hiszen törvényesség van, s az nemcsak lehetővé teszi, de meg is követeli, hogy minden ügy a törvény szelleme és betűje szerint intéződjék el. Közben múlnak a hetek, a hónapok, az évek. Sokszor megtörténik, hogy már az egyik vagy a másik pereskedőnek csak a gyermekei folytatják a hivataltól hivatalhoz szaladgálást, olykor alig ismerve a dolog eredetét Az egyetlen, vékony levélként elindított akta több kilósra hízott, pecsétek és aláírások tömege van az ügydarabokon, s még mindig nincs vége. Rengeteg munka fekszik benne, különböző beosztású hivatalnokok, bírák, jogászok foglalkoztak vele, a ráfordított költségek sokszorosan meghaladják azt az összeget, amiről eredetileg szó volt „Természetesen” ez nem a pereskedők, hanem a társadalom kasszáját terheli. Nagy terhet jelent tehát pénzügyileg a sok fölöslege®, öncélú pereskedés. Időt és energiát von el sokkal fontosabb ügyektől, olykor azért tárgyalnak, határoznak fontosabb dolgokban később — mert az apró „tyúkperekben” is döntést kell hozni záros határidőn belül. „FENTRÖL” ALIGHA LEHET elválasztani a notórius pereskedők ügyeit a valóban igazságukat, jogaikat kereső emberek alapos panaszaitól. Inkább a pereskedőknek kellene belátással lenniük, kétszer. is meggondolniuk, hogy jelentéktelen dolgaikkal hatóságokat terheljenek-e. S talán az is meggondolandó: nem kellene-e a notórius pereskedőkre áthárítani — a törvényes kereteken belül — a miattuk előálló, fölösleges kiadásokat? (V. E.) Az aerozol színezőgép szerelésén a beállító lakatos, Varga Sándor dolgozik. (Fotó: Perl Márton) Megnövekedett a tubusok és az aerozolok iránti fogyasztói igény. Kielégítésére csak korszerű, nagy teljesítményű gépekkel van lehetőség. Problémát „mindössze” az okoz, illetve okozott, hogy eddig berendezéseket csak nyugati piacról lehetett beszerezni, nem kevés természetesen deviza felhasználással. Ezen a helyzeten igyekeztek változtatni a Mátravidéki Fémműveknél, ahol — a vállalati és népgazdasági lehetőségek figyelembevételével — ez ideig három ilyen gépsort szereztek be. További vásárlásokra azonban — éppen a tőkés devizával való takarékoskodás miatt — jelenleg nincs mód, és bizonyára sokáig nem is lesz. Éppen ezért — mint Révész Ernő műszaki igazgató- helyettes elmondotta — saját gyártási tapasztalataikat felhasználva, műszaki-fejlesztési feladataik keretében elkezdték a korszerű, nagy teljesítményű tubus- és aerozol gépsor „házi” ki- fejlesztését. Erre a kezdetre másfél évvel ezelőtt került sor, tervezési munkálatokkal — a kifejlesztett gépsort pedig júniusban beüzemelik. A feladat bonyolult volt, igen nagy erőfeszítéseket kívánt a vállalat műszaki gárdájától és kivitelező üzemeitől. A felvételünkön látható gépsorrész a palackok alapozását, színezését és külső lakkozását végzői automatikus gépekből, valamint az ezekhez csatlakozó szikkasztó kemencékből áll. Ezeken a berendezéseken alkalmazzák mindazokat a korszerű megoldásokat, amelyek a megbízható üzemelést és a magas teljesítményt biztosítják. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a teljes gépsor megtérülési költségei a nyugati piacon vásároltakénak csak mintegy felét teszi ki, és tőkés devizát — egyes alkatrészekért — csak kis mértékben igényel. A gépsor teljes üzeme fezre várható. 1977 után ismét: Kiváló a mátra- derecskei tsz A jól szervezett, szorgalmas munka ismét szép sikert hozott a mátraderecs- kei Dózsa Termelőszövetkezet számára: a múlt évben — 1977 után most másodszor — ismét kiérdemelték a megtisztelő „Kiváló” címet. Annál is jelentősebb eredménynek számít ez, mert a derecskéi tsz közismerten a gyenge termőhelyi adottságnak közé tartozik. Ilyen körülmények között természetesen még nehezebb olyan eredményeket produkálni, amely általános elismerést vált ki. Most ez történt. Az elmúlt évben 121 millió forintos ár. bevételt elért — és ebből 16 millió forint tiszta nyereséget produkáló — gazdaság az 1981-es eredményei alapján „Kiváló” termelőszövetkezet lett. A nagyszerű teljesítményhez a tsz-ben tegnap délután rendezett ünnepségen Farkasdi Gyula, a Minisztertanács titkárságának főosztályvezetője gratulált a tsz vezetőinek és dolgozóinak, majd Forgó János elnök mondott ünnepi beszédet. Elismeréssel emlékezett meg a különböző gazdasági ágazatok erőfeszítéseiről és sikereiről, valamint, a pénzügyi eredményekről, amelyek 23,3 millió forintos be. ruházás megvalósítását tették lehetővé 1981-ben. (Ebből 17,7 milliót a hamar beállt és máris szép eredményeket hozó baromfitelep létesítésére. Az ünnepi beszéd elhangzása után a legjobb eredményt elért termelési egységek, szocialista brigádok és termelőszövetkezeti tagok vehették át megérdemelt kitüntetésüket, jutalmukat. Szakoktatási együttműködés a magyar és az NDK-beli építőgépgyártók között Űjab megállapodást kötött az Építőgépgyártó Vállalat és NDK-beli partnere a drezdai Építőgépgyártó Kombinát, s ezzel a szerződéssel a több mint 10 éves termelési és műszaki-fejlesztési együttműködést újabb területre. a szakoktatásra is kiterjesztették. Eszerint évente egy-egy szakmunkástanulócsoportot cserélnek, s gondoskodnak arról, hogy megfelelő szakoktatók vezetésével néhány hét alatt megismerjék a partnerek technikai újdonságait, a mesterség náluk honos szakmai fogásait, s a korszerű munkaszervezési megoldásokat is. Hasonlóképpen megkezdik a szakmunkástanulók gyakorlati oktatóinak tapasztalatcsere-látogatásait is. Ez év második felében indulnak az első szakmunkástanuló-csoportok, később továb szélesítik a szakoktatási együtműködést, kiterjesztik a fiatal szakmunkások tapasztalatcseréjére is. A tizenöt legnagyobb között AZ EGRI ÁFÉSZ Az elmúlt öt esztendő jelentős változásokat hozott az Eger és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet életében. 1977. január 1-én négy korábbi egyesülésével Heves megye legnagyobb szövetkezetévé lépett elő. Nagysága és eredményei alapján jelentős szerepet tölt be a megye, Eger város, valamint működési területének gazdasági és társadalmi életében. A szövetkezet 28 település 102 ezer lakójáról gondoskodik, és ezzel a 15 legnagyobb között van az országban. Zachar Gábor elnök kritikusan beszél az eredményekről: — Az egyesülés új helyzetet, új körülményeket teremtett. Területenként mások voltak a szokások, az adottságok és különbözött a tevékenység színvonala is. A munkatársak egy része ezért nehezen birkózott meg a nagyobb feladatokkal. Visszapillantva az elmúlt, viszonylag rövid időszakra, ezeket a hiányosságokat megszüntettük. Ezt jelzik az évente növekvő eredmények, az a dinamizmus, amely fejlődésünkben tapasztalható. Itt volt például 1981, a VI. ötéves terv indító esztendeje, melyre elég feszített tervet készítettünk. Különösen a kereskedelmi munkában olyan magas dinamikát határoztunk el, hogy egymil- liárd-százhatvanmilliós bevételre tegyünk szert. Nos, ez csak 95 százalékban sikerült, miután nem úgy növekedett a vásárlóerő, ahogy szerettük volna. Nem beszélve arról, hogy néhány fejlesztésünk nem valósult meg határidőre. Így például kéthónapos késéssel, csak tavaly februárban adtuk át Egerben a Katona téri áruház új ruházati és cipőosztályát. Ugyancsak a tervezettől öt hónappal később nyílt meg a Katona téri S- modell üzletünk. Nem sikerült csak december 31-én megnyitnunk az egri lajos- városi bisztrót. Mindezek összességében öt-hat milliós Már állnak az épülő felnémeti ABC-áruház falai (Fotó: Kőhidi Imre) veszteséget okoztak. Emellett a szigorú közgazdasági szabályozók, a növekvő elvonások, a támogatások mérséklése kihatással voltak múlt évi gazdálkodásunkra. Ezek ellenére tavaly 1980-hoz képest 14,2 százalékkal növekedett az árbevételünk. Így a megye 12 fogyasztási szövetkezete közül az első helyre kerültünk az áruforgalomban. A tervezett nyereségünk viszont csaknem egymillióval kevesebb volt, mint amennyire számítottunk, miután 32,4 millió forintot értünk el. Leggyorsabban a vendéglátásunk fejlődött. Annak ellenére, hogy 1979 óta jelentősen emelkedtek a vendéglői árak, arra törekedtünk, hogy a fogyasztókat megtartsuk és a forgalmunkat növeljük. Ezért nagy gondot fordítottunk az olcsóbb ételek választékára, árengedményt adtunk rendezvényekkor, diák-, illetve üzemi étkeztetést szerveztünk. — Tizennégy szakcsoportunk működik — folytatja az elnök. — Ezek között van zöldség- és gyümölcstermelő, sertéstenyésztő és méhészcsoport. A zöldségtermelőkkel kötött szerződéseknél elsősorban arra törekedtünk, hogy a saját üzleteinket folyamatosan ellássuk áruval. A nagyobb hozamok érdekében a Kertészeti Egyetem Zöldségtermelő Kutató Intézetének ajánlásai alapján úgynevezett hideghaj tatással termeltünk, sikerrel! Többször szerveztünk a csoport toknak szakmai előadásokat. Az agitáció révén ezek ma 36 ezer négyzetméteren foglalkoznak zöldségtermeléssel. — Az idén április 4-re adtuk át a nagyvisnyói önki- szolgáló kis ABC-t, valamint rp/ellette a presszót — mondja Zachar Gábor. — Fejlesztéseink között szerepel Eger város Tanácsával együttműködve a felnémeti ABC-áruház felépítése, melyet jövőre átadunk. A közeljövőben kezdünk hozzá Egerszalókon, a régi elavult helyén kialakításra kerülő kis ABC, valamint presszó építéséhez is. Ebben az évben megnyitjuk Bélapátfalván a Bélkő Éttermet. Felújítjuk a kerecsendi, a bátort vegyesboltot, az andor- naktályai, a makiári, a verpeléti ABC-t. A legnagyobb fejlesztésünk csaknem ötvenmillió forintért Egerben, az Andornaktályai úti telepünkön megvalósításra kerülő édesipari üzemünk lesz, ahol a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával úgynevezett hiánycikként szereplő teasüteményeket készítünk majd. Az üzem jövőre kezdi meg termelését, három műszakosra terveztük egy nyugatnémet automata gépsorral. Megfelelő piackutatással a Pest megyei, valamint a Borsod—Heves megyei FÜSZÉRT máris öt évre kötött szerződést szövetkezetünkkel édesipari termékeink folyamatos megvásárlására. Az idei évre 1 milliárd 263 millió forint áruforgalmat terveztünk, amely 9,2 százalékkal több a tavalyinál. A fogyasztói érdekvédelmet szem előtt tartva lehetőségeink szerint továbbra is igyekszünk az olcsó áruk választékára kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységünkben. A szigorú közgazdasági környezetben megfelelő költséggazdálkodás mellett mérsékeljük a többletkiadásokat. Ehhez viszont arra van szükség, hogy valamennyi boltvezetőnk és szövetkezetünk dolgozói tervszerűen, tudásuk legjavát nyújtva segítsék célkitűzéseink megvalósítását. Mentusz Károly
