Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-28 / 123. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. május 28., péntek Divatbemutató a Hiltonban Budapesten, a Hilton Szállóban rendezte meg tavaszi-nyári divatbemutató) át a Clara Szalon. 150 lelkes résztvevő Cite rá sok vetélkedője Mezőtárkányban Ezt vizsgálja a NEB: Az integráció és a gyógyítás hatásossága Közel egy évtizedes múltra tekint vissza, hogy a régebben még elszórtan, itt-ott ösztönösen tevékenykedő ci- terásaink, a Megye Művelődési Központ szervezésében, egy csupaszív, lelkes és megszállott ember, Pri- bojszky Mátyás, neves ci- teraművészünk szakmai irányításával, mára egy komoly tömegbázissal rendelkező szervezett, nagy családdá nője ki magát. Tagjai évről évre elzarándokolnak a „citerások Mekkájába”, Mezőtárkányba, hogy nemes vetélkedő keretében számot adjanak az eltelt időszak munkájának eredményeiről. Ez a folytonosan visszatérő alkalom, az itt uralkodó kellemes baráti légkör, egymást jól megértő és segítő közösséggé formálta a résztvevőket. A megye falvaiból ideérkező citerások, a szívélyes vendéglátó mezőtár- kányiak, de még a bíráló bizottság tagjai is, jó ismerősként üdvözli itt egymást. Most is mintegy 150 lelkes citerás népesítette be a me- zőtárkányi kultúrotthont, és nyújtott színvonalas bemutatót az érdeklődőknek csakúgy, mint saját zenésztársaik gyönyörűségére. Noha néhány együttes — elsősorban felnőtt citeraze- nekar — különféle nehézségek miatt távolmaradt — a tamaleleszi, kerecsendi és a hatvani például — a résztvevők létszáma mégsem változott a tavalyihoz viszonyítva, mert az elmaradtak helyébe újonnan alakult együttesek léptek, örvendetes, hogy a felnőttek mellett egyre több úttörő korosztályú együttes képviselteti magát, amely egyben jelzi a hangszer fiatalok közötti elterjedésének erősödését. Ennek a hangszer jövőjének szempontjából egyáltalán nem közömbös előrelépésben nagy része van egy- egy község olyan kiemelkedő tudású citerásának, mint Kiss Kálmán, Pál Aladár, Détár Enikő és Szabó József. A citerazenekarok játékában minden évben tapasztalható némi javulás, csaknem minden területen. Most a hangszertechnika általános fejlődése mellett, rendkívül örvendetes, hogy a régebben sokszor bírált és elmarasztalt rúűsorválasztást ma már tudatosan átgondolt előkészítő munka előzi meg. Úgynevezett „nóták” már egyáltalán nem fordulnak elő a népdalok között, és egyre gyakoribb az olyan csokor összeállítása, amely jellegzetesen régi és az új stílusú palóc népdalokra épül, ami által szőkébb hazánk, a Palócföld népdal- hagyományait ápolják, éltetik. Ezt a hangsúlyozottan dicsérendő és követendő törekvést figyelhettük meg az istenmezeiek és az erdőkö- vesdiek műsorválasztásában. Ugyancsak a fejlődés bizonyítéka, hogy néhány együttes nem elégszik meg a szabványos népdalcsokor kereteivel, igyekszik új utakon előre haladni. Az eger- farmosiak -„Basa Pista”, a mezőszemereiek „Három betyár a csárdában ...” kezdetű balladafeldolgozása, zenei felépítése, megkompo- náltsága kisebb előadási hiányosságok ellenére is drámai erejű zenei élményt nyújtott, felcsillantva a zenei fejlődés lehetőségeinek tág terét. Kiemelkedő szólistateljesítményeknek is tanúi lehettünk. Az andornaktályai Szuromi Sándor és az eger- farmosi Kázmér József produkciójában a magas technikai felkészültség, a gyakorlottság a jó műsorválasztással és a kitűnő előadással párosult. A két citerás méltán kapta „kiváló” minősítése mellé a zsűri kü- löndicséretét. A felnőtt együttesek mezőnyében „kiváló” minősítést szerzett Egerfarmos, Mezőszemere és Erdőtelek citerazenekara, Hort, Istenmezeje és Mezőtárkány pedig „jól” minősültek. Az úttörők között a nagy létszámú, ügyes és változatos, korosztályának megfelelő műsorösszeállítással fellépő kerecsendiek, és az évek Óta egyenletes és kitűnő teljesítményt nyújtó dormándi pajtások érdemeltek „kiváló” minősítést. Poroszló, Hort, Mezőszemere, Váraszó és az először elindult Abasár „jól” minősült, míg Visznek „minősült” fokozatot szerzett. Nagy Miklós A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tizenegy megyében, köztük Hevesben is vizsgálatot indított annak megállapítására, vajon az egészségügyi intézmények integrációjának és új működési rendjének milyen a hatása a 'gyógyító munkára. Megyénkben már befejeződött a gyöngyösi Bugát Pál Kórház tíz osztályán végzett munka értékelése, valamint a helyi rendelőintézet hat osztályának és tíz körzetnek a felmérése. Jelenleg a megyei népi ellenőrzési bizottság az egri A televízió Csiribiri című kívánságműsorral kedveskedik a gyermekeknek vasárnap délután 14.35 órai kezdettel. A szerkesztők a kétórás adás nagy részét az Ide süss című műsorhoz érkezett kívánságlevelek alapján állították össze. Viszontláthatják kedvenceiket a képernyőn; többek között Alfon- zót, a Keménykalap és krumpliorrból, a Macska őrs tagjait a papírsárkány című sorozatból, valamint a Carlo Manzonl*: íxsisfnor Veimhda Firenzei képeslap Signor Veneranda az utcán megállított egy járókelőt. — Bocsánatot kérek — mondta —, nem kapott ön egy képeslapot Firenzéből? — Micsoda: Tessék? — ál- mélkodott a járókelő, azt gondolva, hogy nem hallotta jól. — Azt kérdezem — ismételte meg Veneranda' —, hogy nem kapott-e képeslapot Firenzéből? — Nem, nem kaptam! — felelte csodálkozva a járókelő. — De tulajdonképpen miért kellene képeslapot kapnom Firenzéből? kórházban folytatja a vizsgálatot többek közt úgy is, hogy száz orvosnak tesz föl kérdéseket, kérdőívek segítségével. Természetesen várják . a lakosság észrevételeit, bejelentéseit is arról, milyenek tapasztalataik az egészség- ügyi intézmények, illetve az egészségügyi ellátás új rendjéről. Mód lesz arra is, hogy ezzel kapcsolatos kérdéseiket föltehessék az illetékeseknek, ugyanis Gyöngyösön négy, Egerben és az egri járásban pedig 14 „orvos— beteg” ankétöt tartanak majd. Menő manóból két epizódot. A Foxi Maxi című, régebben vetített nagy sikerű amerikai rajzfilmsorozat egyik részletét, ezúttal színesben sugározzák. A műsor irodalmi betétekben is bővelkedik, a zenekedvelők pedig a Tízen Túliak Társasága slágerlistájának éléről a Hungária és az Omega együttest, valamint Soltész Rezsőt. Az egyes műsorszámok között artistaiskolás növendékek mutatják be tudásukat. — Azt nem tudom — szakította félbe signor Veneranda. — Talán vannak ott ismerősei, esetleg rokonai. — Nincs arra semmiféle ismerősöm, rokonom meg még kevésbé — válaszolta- az idegen úr. — Akkor világos, hogy miért nem kapott képeslapot Firenzéből — szólt Veneranda. — Furcsa is lenne, ha kapott volna, mikor se rokona, se ismerőse nincs ott! — Magyarázza meg végre, az ördög vigye el, hogy mit óljajt tulajdonképpen? — kiáltott fel az idegen úr. — Én? Semmit! — felelte signor Veneranda. Egyszerűen érdekel ez a história. Mellesleg nekem abszolút mindegy, kap-e ön képeslapot Firenzéből vagy más városokból... — No jó, de... — Az ismeretlen úr nem találta a szavakat. — Akkor meg mire válók ezek az ostoba kérdések? — Egyik kérdés olyan, mint a másik — válaszolta signor Veneranda —, és nincs bennük semmi ostoba. Tehát ön nem kap képeslapot Firenzéből. Kitűnő! Akkor minek ebből tragédiát csinálni? Ha már annyira akar képeslapot kapni Firenzéből, nosza, küldjön oda valakit! — De mégis ... — kezdte volna az idegen úr. — Na ebből elég! — kezdett ekkor kiabálni signor Veneranda. — Foglalkozzék a saját dolgával, és ne rongálja az idegeimet! És méltóságteljesen eltávozott, miközben mormoCsiribiri-kívánság Gyermeknapi műsor a tv-ben Papucsférj Az értelmező szótár szerint a címszó azt jelenti, hogy az asszony parancsol a férjének, vagyis a férfi a nő uralma alatt nyög. — Nesze neked egyenjogúság! Igenám! De ez esetben éppenséggel a ló másik oldalára esnek át egyesek, vagyis, — ahogyan mondani szokás — az asszony viseli a kalapot. — Egyenlő jogot a nőnek! Egyenlő bért, megbecsülést, karriert. Ezt hirdetjük és — ne legyünk szerénytelenek — valósítjuk is meg nem kis eredménnyel. — Van még bőséges tennivalónk az emancipáció terén? — Van bizony! Méghozzá mindkét oldalról... — Minek erről beszélni? — Miért kell hallgatni? Elvégre mi teljes egyenjogúságot hirdetünk. Egyenjogúságot a nőknek, ugyanezt a férfiaknak is. Három férfi beszélget, közülük az egyik valódi papucsférj. — Ez az! Egyszer már rólunk is írjon az újság. Mégiscsak disznóság, hogy az ember... — Mi az, hogy egyszerre felháborodtál? v — Tudod kérlek alássan... — Tudom, sőt azt is tudom, hogy csak itt, férfitársaságban papolsz, otthon pedig hallgatsz még akkor is, ha ruhát mángorolnak a hátadon. Csend lesz. Zavart krákogás, köhécselés, rágyújtás. A harmadik aztán a szünetben erőt gyűjt és rákapcsol: — Máié gyerek vagy te Pufikám! «A múlt héten — ha nem vetted volna észre — rajtad röhögött a fél kertszövetkezet, amikor gatyára vetkőzve gyomláltad a sárgarépát, miközben nejed őnagysága hosszú pongyolában és tűhegyes festett körmökkel állt fölötted és cigarettázott. Hallottad volna csak a többi dolgos asszonyt! Fejét vakargatja köhög, krágok, mint az érettségiző, aki kihúzta a tételt, de úgy érzi mindent elfelejtett. — Tudjátok, az én nejem egy különleges lény. — Szóval angyal, vagy ördög, csak éppen nem ember? — Menjetek a francba! Szánjatok le rólam. Beszéd, vicc, nevetés. — Mond Döncike! Milyen nem egyenjogúnak lenni? Később komolyra fordítja a szót: — Az én Malvinkám egyedüli lány volt, tehetős, rátarti szülőkkel. Egyetlen komoly és nagy érdemét is a természettől kapta. Nagyon szép és csinos! Ezt tudja a mama és ő is. Még csak udvaroltam neki, amikor az anyja kijelentette: — Az én Malvinkámat kizárólag olyan férfihez adom feleségül, aki tejben, vajban füröszti, megbecsüli. Malvinkával törődni kell, mert ő olyan, mint egy porcelánbaba. — És a szülei törődtek vele? — Egy tojást sem tudott felütni, amikor elvettem feleségül. Nászajándékba háztartási gépeket kaptunk, de ő már akkor kijelentette: — Ezekkel fiam te fogsz dolgozni, mert én műszaki analfabéta vagyok, és félek a gépektől. — Azóta is fél? Nevet a saját baján. , — Annyira, hogy én mosok, én porszívózok, ő legföljebb egy puha ronggyal letörölget. — Miért nem tanítottad meg másfél évtized alatt a gépek használatára? — Nem tanulékony! Sajnos a hivatalban is csak elkényeztetik. Bájos, kedves, szeretik. A főnöke egyszer azt mondta: — Boldog lehetsz, hogy ilyen aranyos feleséged van! Ránk esteledett, amikor befejeztük a beszélgetést. Később Malvinka is hazabillegett, és arról beszélt, hogy mennyire fáradt és kimerült. Mi pedig elhatároztuk, hogy „egyenjo- gútlan” barátunknak segítünk és szombaton elültetjük végre a fürdőszoba kádjában tárolt palántáit... Szalay István gott valámit az orra alatt, és csóválta a fejét. A vasaló Veneranda úr kihívta a villanyszerelőt, és megnézette vele a vasalóját. A villanyszerelő forgatta a vasalót, a vállát vonogatta, aiztán megkérdezte: — Mi van vele? — Villanyvasaló — felelte talányosán Veneranda úr. — Azt látom, hogy villanyvasaló. De mi van vele? Elromlott? — Nem, amikor bekapcsolom, teljesen kifogástalanul működik. Ha nem kapcsolom be, nem működik. Mellesleg soha nem kapcsolom be. — És miért nem? — kiáltott föl ámuldozva a villany- szerelő. — Eszénél van? Hogyan kapcsolhatnám be, ha a kezében tartja? Aztán meg, tegyük fel, bekapcsolom: akkor mit csinálunk vele? — Hogyhogy mit? Vasalni fog. Ugyan mi másra való a vasaló? — Ne oktasson engem — mondta dölyfösen Veneranda úr. — Tudom, mire való a vasaló. Az a kérdés, hogy mit fogunk vasalni? Hozott talán magával valami va- salnivalót? — Én? Igen, de... — A villanyszerelő hebegni kezdett, majd elhallgatott. — Akkor meg minek kapcsoljuk be a vasalót, ha se nekem, se önnek nincs semmi vasalnivalónk? — Azért, hogy meggyőződjünk róla, hogy kifogástalan állapotban van — felelte méltóságteljesen a magához tort villanyszerelő. — A vasaló abszolút hibátlan — vágott közbe élesen Veneranda. — Akkor ne kapcsolja be! — üvöltötte a villanyszerelő. — Tökéletesen értem, hogy nincs -miért bekapcsolni! — emelte föl a hangját a maga részéről Veneranda úr is. — Már húsz perce rna- gyaráizom, hogy nem kell bekapcsolni! És még ön merészeli felemelni al hangját! — Bocsásson meg — mondta a villanyszerelő vészjósló nyugalommal. — Meg tudná nekem mondani, hogy tulajdonképpen miért hívott ki? — ön villanyszerelő, nemde? — kérdezte udvariasan Veneranda. — Igen, az vagyok. — Ez a vasaló villanyvasaló ? — Villanyvasaló. — Hét ha ez villanyvasaló, akkor az ön véleménye szerint kit kellett volna kihívnom? A szobafestőt? Vagy a masszőrt? — Ne-e-em — rázkódott meg a villanyszerelő. — Idehallgasson — vonta meg a vállát Veneranda úr —, úgy tűnik nekem, hogy ön kissé szórakozott... Jobb lesz, ha máskor jön el. A vasaló nincs elromolva, tudok várni. És az ajtóhoz kísérte a villanyszerelőt. Búcsúzáskor a mester esküvel fogadta, hogy másnap újra eljön. (Zahemszky László fordítása.) * O lasz humorista. Csak fiataloknak or —»maim m mm m Klasszikus vonalú tavaszi kosztüm (MTI fotó — Tóth Gyula felvétele — KS)
