Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 4., kedd S. Wagner — Richard Burton 1983-ban emlékezik meg a világ Richard Wagner szü­letésének 170., halálának 100. évfordulójáról. Az angol ren­dező, Tony Palmer ebből az alkalomból akarja bemutat­ni azt a filmet, amelyet most forgat a zeneszerző életéről; első változatban nyolcórás televíziósorozat formájában, ezt követően mozifilmként. A produkció sikerét egy sereg szupersztár szerepelte­tése garantálja. A Bécsi Fil­harmonikusokat Solti György vezényli, a színészek: Sir Laurence Olivier, Peter Us­tinov, Franco Nero, Vanessa Redgrave, Marthe Keller és a legnagyobb szenzáció: Richard Burton, Wagner alakítója. Richard Burton betegen is vállalkozott a feladatra, ame­lyet az évszázad szerepének nevezett. Az 56 éves Richard Burton Wagner-rajongó, de a zeneművészeten kívül is rokonságot érez a nagy komponistával: „Éppen olyan nehéz ember volt, mint én” — nyilatkozta februárban a müncheni forgatás során, majd hozzáfűzte: „Míg so­ha nem készültem fel ilyen alaposan egy szerepre sem, mint a mostanira. Mielőtt elkezdtem volna tanulmá­nyozni a szerepet, visszavo­nultam a svájci házamba, és minden hozzáférhetőt elol­vastam Wagnerről.” A nagy komponista életé­nek magyar vonatkozásai, művészetének magyarországi kultusza mellett a filmnek egyéb hazai aktualitása is van. A forgatás színhelyei ugyanis München, Bayreuth, Bécs, Milánó, Róma — és Budapest. Gyakran előfordul, hogy magyarországi színhelyet vá­lasztanak külföldi film for­gatásának helyéül, kevésbé gyakori; hogy egy nemzet­közi viszonylatban kiemel­kedőnek ígérkező mű egyik főszerepére magyar színészt kérjenek fel. Ezúttal ez tör­tént: Gálffi László, a Víg; színház ígéretes tehetségű ifjú színésze II. Lajos ba­jor királyt alakítja, aki Liszt Ferenc mellett Richard Wagnernek élete végéig leg­lelkesebb, legkitartóbb tá­mogatója volt. Gálffi László nemcsak a fiatal királyt kelti életre — II. Lajos még nem töltötte be huszadik évét, amikor megismerkedett az ötvennégy éves zeneszerző­vel —, hanem végigviszi a szerepet: II. Lajos három évvel élte túl Wagnert. Münchenben, II. Lajos udvarában mutatták be 1865-ben a Trisztán és Izol­dát Hans von Bülow vezeté­sével, aki nemcsak mint ki­váló karmester játszott sze­repet Richard Wagner életé­ben, hanem von Bülow 'fér leségéhez, Cosima Liszthez fűződött a zeneszerző életé­nek legnagyobb szerelme. 1870-ben feleségül is vette Liszt lányát, így rokoni szál­lal is megerősítette a ma­gyar zeneóriás mély, odaadó barátságát. Liszt Ferenc egy kritikus pillanatban az általa. nagy tehetségűnek tartott zene­költőnek nyújtott hathatós támogatást. A szász király drezdai udvarából — ahol udvari karmesterként dolgo­zott — Wagnernek menekül­nie kellett, az 1849-es felke­lésben való tevékeny rész­vétele miatt. Liszt Ferenc baráti segítséget és hamis útlevelet adott neki, amely- lyel Párizsba szökhetett. Liszt bölcs tanácsai, anyagi támogatása a későbbiekben is egyengették Wagner út­ját. 1849-ben a Tannhäusert; 1850-ben a Lohengrint mu­tatta be Weimarban, ami elősegítette Wagner művei­nek terjedését a német szín­padon. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a hatást sem, amelyet Liszt zenéje gyakorolt Wagner művésze­tére. A magyarországi Wagner- kultuszra jellemző, hogy a még Operaház nélküli Pest már 1866-ban bemutatta a Lohengrint a Nemzeti Szín­házban. 1884-ben készült el az Operaház, szeptember 27- én, az első előadáson a kö­vetkező műveket adták elő: a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát, a Lohengrin első felvonását. Az első teljes opera, amelyet az új Operaházban játszot­tak szeptember 30-án, a Lohengrin volt. 1983-ban világszerte meg­emlékeznek a zeneirodalom óriásáról. Tony Palmer szu­perprodukcióját kíváncsian várja a magyar közönség is. Szigeti Júlia * A sovány nem dohányzók tovább élnek Egy új tanulmány kimutat­ta, hogy azok a sovány em­berek élnek a legtovább, akik keveset, vagy egyálta­lán nem dohányoznak. *Ha mutat nekem egy so­vány embert, aki nem erős dohányos, én kimutatom, hogy azok közé tartozik, akik az életben a legnagyobb előnyt élvezik — a legala­csonyabb halálozási arányt, a legalacsonyabb agyvérzé- si és szívroham-arányt ” — mondta dr. William Castelli, a Framinghami Szívtanulmá­nyok Intézetének igazgatója. Dr. Castelli bejelentette, hogy az a csoport, amely 1949 óta figyelemmel kísér­te 5200 framinghami lakos egészségét, rövidesen közzé­teszi megállapításait. A jelentés ellentmond dr. Reutoin Andres, a Johns Hopkins. Egyetem munkatár­sa 1980 decemberi következ­tetéseinek, aki azt mondta, hogy a legegészségesebb em­berek valamelyest túlsúlyom sak. Dr. Andres, akinek a . kutatási területe az elhízás, több mint 40, az elhízás és az életkor összefüggését vizsgáló világméretű tanul­mányból írt szemlét. A ta­nulmányok készítésekor mintegy 6 millió embert vizs­gáltak meg. „Minden kövér ember tet­széssel fogadta — mondja dr. Castelli a korábbi jelentés­ről. — Mi azt mondjuk, hogy nem lehet igaz.” Mind dr. Andres, mind dr. Castelli olyan statisztikák­ra építette a megállapításait, amelyek azt mutatják, hogy azok halnak meg valószínű­leg idő előtt, akiknek a leg­nagyobb vagy a legkisebb a testsúlyuk. Dr. Castelli azonban azt állítja, hogy a grafikonokon a legsoványabb emberek do­hányoznak, és rákban hal­nak meg. És ha a dohányo­sokat kivesszük az átlagból, akkor a számok azt mutat­ják, hogy a soványak élnek legtovább. „Nem tudom, hogy Twiggyt (a híres, igen sa- vány angol manóikén — a ford.) kell-e követnünk — mondta. — De lehet, hogy az agyonkoplalt, szuper-ele­gáns mintakép egészsége­sebbnek bizonyul, mint gon­dolnánk.” Dr. Castelli szerint az em­bereknek nem volna szabad a dohányzást csak azért folytatni, mert félnek az el­hízástól. „Ügy tűnik, jobb egy ki­csit meghízni és kikerülni a dohányosok csoportjából” — mondta. Hozzátette, hogv végső so­ron azok, akik abbahagyják a dohányzást, leadják a kez­detben fölszedett kilókat, és visszatérnek . azoknak a szintjére, akik sohasem do­hányoztak. Az Alagút bejárata a Lánchíd felől 125 éve, 1857. április 30-án átadták a forgalomnak a Lánchíd tengelyében a budai vár alatt húzódó Alagutat. Az Alagút „históriáját” Ka­rinthy Frigyes 200 évvel ko­rábbra vezeti vissza. „Körülbelül a XVII. szá­zad közepén bevándorló sörkereskedők különös hírek­kel riasztották fel Budát. E hírek szerint a Duna túlsó partján (ahova, tekintve, hogy a budai korcsmák ab­lakai nem arra nyílnak, a budaiaknak még nem volt alkalmuk kilátást nyerni),, tehát a Duna túlsó partján már kétszáz éve idegen nép­törzsek várost építettek, és a legszemtelenebb módon fixí_ rozzák odaátról a budai tej- kereskedők templomba menő szende lányait. Kiderült az is, hogy a tolakodó várost Pestnek hívják, azokról az Ofen nevű kályhákról, ame­lyeket a budaiak átdobáltak használat után. Buda lakossága „Téziz a svenerei” jelszóval ünnepé­lyes megbotránkozását fejez­te ki a sajnálatos események felett: ezúttal elhatározták, hogy fallal kerítik körül a várost, a sértő viselkedésű szomszédok közeledését ek­ként megakadályozandó. — De ekkor hallatlan szemte­lenség történt. Kitűnt, hogy a pesti oldalon már előzőleg hidakat kezdtek el építeni, amelyek éppen most értek át a budai partra. Hiába nyomták vissza dühösen a budaiak a hidakat, a túlsó narton még jobban nyomták őket. Erre a budaiak a Lánc­hidat hirtelen eleresztették, mire a Lánchíd a túlsó nagy Az Alagút csempeburkolata Hauer Lajos képriportja — KS nyomástól beleszaladt a Vár­hegybe, és Pesten has ráestek az emberek. így származott az Alagút. Pesten aztán visz- szahúzták a Lánchidat.” Valójában egészen másfaj­ta összefüggés van az Alagút és a Láchíd között. „E szép mű is, mint annyi szép és jó a hazában gróf Széchenyi István eszméje, a kivitel di­csősége azonban az építtető részvényes társaság erélyes elnökéé Ürményi József úré, és Clark Ádám, angol nem­zető, de nálunk már megho­nosodott építészé” olvashat­juk az 1859-ben megjelent ismerettárban. Az Alagút öt­lete valószínűleg Novák Dá­nieltől származik, aki 1838- ban a Honművész lapjain hoz­ta nyilvánosságra elképzelé­seit a felépítendő Alagút elő­nyeiről és gazdasági jelen­tőségéről. Széchenyi felka­rolta az ideát és elnökletével 1845-ben megalakult a Bu­dai Tunnel Társaság, 300 ezer pengős költségvetéssel. Az építkezést 1848 telén kezdték volna meg. A terv a szabadságharc viharában feledésbe merült, a munká­latok csak 1853 februárjában kezdődhetnek meg. Három irányból kezdték meg a fú­rásokat és hét és fél hónap múlva már át lehetett menni a hegy alatt. Az épí­tésvezető, Clark Ádám írta: „Éppen most érkeztem Pest­ről az Alagút megnyitási ün­nepségei után, helyesebben a 10—12 láb keresztmetszetű próbavágat megnyitásáról. Úgy emlékszem, annak ide­jén írtam, hogy az ásatást a hegy mindkét oldalán kezd­tem el, ugyanakkor egy 200 láb (kb. 61 m.) mély aknát is nyitottunk felülről, örül­ni fognak, ha megtudják, hogy a különféle fúrások pontosan találkoztak. így hát a nyilvános megnyitási ün­nepségen, amikor egy vékony falrész a Társaság elnökének közreműködésével lebonta­tott ... láthattuk egymást az Alagút egyik végétől a má­sikig. Nagy meglepetésre a jó népnek, akik a munka fo­lyamán rázogatták bölcs fe­jüket és jósolgatták, hogy találkozás helyett keresgélni fogjuk egymást a hegy bel­sejében ... Az én próbafúrá­som olyan egyenes, mint a lénia.” A kocsiforgalom 1857 ápri­lis 30-án indult meg. A gya­logos átmenet díja 1 krajcár, lóé 3 krajcár volt. (A kato­naságnak nem kellett fizetni annak fejében, hogy a rob­bantásokhoz szükséges 800 mázsa lőport ők ajándékoz­ták az építőknek.) A vámot, a Lánchídival egyetemben a proletárdiktatúra törölte el 1919-ben. Ekkor cserélték ki a gázvilágítást is villanyra. Az Alagútat elkészülte után már sokszor felújították. A fő problémát a vízbeszivárgá­sok okozták, ami ellen a századvégen a fiákereseknek az átkeléshez esernyőket kel­lett rendszeresíteni az uta­sok védelmére. Ezt a problé­mát megnyugtatóan csak az 1973-as felújítás oldotta meg. Ekkor burkolták be kék-fe­hér üvegmozaikkal a falat. Az Alagútba a Lánchídival megegyező nátriumlámpákat szereltek fel, s felújították az útburkolatot is. A réginél 20-szor erősebb szellőzést 3 automata vezérlésű ventillá­tor biztosítja. Az Alagút az ugyanakkor újjávarázsolt Lánchíddal pompás építésze­ti együttest alkot. E dicsérő sorokat 1859-ben írták: „Ily művek dicsőségére válnak a nemzetnek, szépítik a fővá­rost, egyszersmind haszno­sak a lakosoknak. Midőn tá­vollévő hazánkfia, valame­lyik vasúton Pestre repül­vén. hová régebben csak nagy fáradtsággal s idővesz­teséggel vergődött a rossz’ utakon, meglátja itt a nagy­szerű Lánchidat, s ennek folytatását, a budai Alagútat: szíve büszkén fog feldobog­ni, hogy hazánk már ily mű­vekkel is bír, s áldva említi a nagy tett hazafi nevét, ki ezeket teremtette...” Kilátás az Alagút tetejéről H eti umor ét elején — Ezt a tigrist Indiában ejtettem el — mondta a há­zigazda, s a falon lógó tig­risbőrre mutatott. — Ö, bi­zony Jiejfi volt könnyű! Egy pillanatig már az a kérdés merült fel: én, vagy ő. — Helyesen választottál, öregem. Mint dísz, ez a bőr persze sokkal jobban fest a falon! ★ A lány így szól a volán mellett ülő fiatalemberhez: — Tulajdonképpen honnan tudhatja meg a bácsikád, hogy elvittük az autóját? — Láttad az imént az út szélén azt az öregembert, akit egy kicsit elkaptunk a sárhányóval? Hát éppen ő a bácsikám! ★ Egy bizonyos gentleman állandóan nyert a kártyán, de veszített a lóversenyen. A barátja váltig csodálko­zott, és folyton kérdezgette, hogy is lehetséges ez. — JVÍit akarsz hát? — fe­lelte türelmetlenül az illető. — Hiszen a lovakat nem tu­dom megkeverni. ★ — Mondja, erdész úr — kérdi a vadász ---, miért ug­rik a kutyája mindig a lá­bamhoz, valahányszor lö­vök? — Bizonyára azért, uram, mert úgy véli, hogy ilyenkor ez a legbiztonságosabb hely! s ★ — Tudja-e kedves szom­széd, hogy a maga kutyája egész éjjel ugat? — Sose aggódjon érte. Vi­szont egész nap alszik! Aforizmák A lélek kiáltására gyak­ran csupán a visszhang vá­laszol, (Mezopotámiai akusztikai szakemberek megfigye­léseiből ★ Minél kellemesebbek a formák — annál -semmit­mondóbb a tartalom. (Egy thaiföldi szépség- verseny jelszava) ★ A zsenik jönnek-mennek, az ostobák azonban marad­nak. (Ostobák tréfája) ★ Az egyetlen helyes beállí­tottság a mai világ iránt: a következetes akasztófahumor szemlélete. (Georg Kreisler) ★ A modern embert a tevé­kenység állandó kábulatában tartják, nehogy elgondolkod­jék az élet és a világ értel­méről. (Albert Schweitzer) ★ Bölcsek tanulnak bolon­doktól, de bolondok sohasem tanulnak a bölcsektől. (Idősebb Március Portius Cato) ★ Aki semmilyen hibát nem követ el, okosat sem tesz. (Közmondás) VÁROSI TANÁCS — KIOSZ HEVES MEGYEI SZERVEZETÉNEK pályázati felhívása a személyi szolgáltató, kézműves kisiparosok felé, Egerben állami támogatással kialakítandó „CÉHMESTEREK” utcájában üzlet- és műhelyhelyiségekre. Pályázhatnak a leendő kisiparosok'is. Pályázatukat írásban kérjük 1982. május 31-ig a KIOSZ egri szervezetéhez. ■ ip * , < ,iA budai Alagút • g^hÉstóriáJa . ’ V- \ , l v-Á ' s? ■ '\MaííSí-:V< *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents