Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-25 / 120. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 25., kedd 3. Új utakon a vasút KEVESEN TUDJÁK, hogy Magyarországnak a nemzetközi szállításból több a devizabevétele, mint az idegenforgalomból. A történelmileg sokszor kárhoztatott központi földrajzi fekvés két_ ségtelenül áldás a fuvarozásban. Kontinensünk észak—déli kereskedelmének résztvevői szinte ki sem kerülhetik hazánkat. Természetes, hogy az áthaladó külföldi szállítók vasúti pályáink, a közútjaink használatáért, a nálunk igénybe vett szolgáltatásokért fizetnek. Már ezek alapján is érthette), hogy a közelmúltban miért tűzte napirendjére az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága a nemzetközi áruszállítás kérdéseit. Tegyük hozzá: 1980-ban a nemzetközi fuvarozásban 57 millió tonnányi árut indítottunk, illetve fogadtunk. E „forgalomnak” több mint a felét külkereskedelmünk exportimport szállítmányai tették ki. Vasúton továbbították például a hazai iparnak elen_ gedhetetlen alapanyagok, gépek zömét, a határon túlra feladott exportküldemények 90 százalékát. A nemzetközi szállítás' tehát a különféle termékekben megtestesülő nemzeti jövedelem realizálásának egyik fontos eszköze. Főként nálunk, hiszen évente megtermelt javak több mint 50 százalékát külföldön eladjuk, illetve más árura cseréljük... Éppen a nemzetközi fuvarozás szükségessége, népgazdasági jelentősége miatt érthetetlenek a szállítás és a feltételei között kialakult ellentmondások. A vasúti fuvarozás gondjai közé tartozik, hogy Magyarországon mintegy 3 ezer kilométernyi sínpályát kell folyamatosan karbantartani, időnként felújítani. Ekkora a nemzetközi forgalom honi fő ütőere. Csakhogy a népgazdaság állóeszköz-állományából a MÁV részesedése az 1968. évi 16,5 százalékról 1980-ra 14 százalékra csökkent. A szükséges beruházások hiányát a vasutasok számának növelésével próbálták ellensúlyozni. MAJOR IVÁNNAK A közlekedés elhanyagolásának mechanizmusai címmel nemrégiben közzétett tanulmánya ezért is váltott kí nagy vitát. Szóba került a parlamenti bizottság ülésén is. A kutató egyebek között megállapítja: „Végeredményben a közlekedésfejlesztés mulasztásai 1950—67 között több mint 100 milliárd forintra halmozódták (1972. évi változatlan árak alapján), ami megközelítette a hatvanas évek kétévi átlagos, összes népgazdasági beruházását.” De ez csak a kérdés egyik oldala, ahogy mondani szokás, a kisebbik baj. Az országgyűlés által jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepció ugyanis — a gazdaság egészéhez való igazodásképpen — meg akarta szüntetni a központi irányítás minden- hatóságát. Utat kívánt nyitni az alágazatok vállalati gazdálkodásának, a közlekedési vállalatok versenyének. Ebből szinte semmi sem lett. A gazdasági szabályzókat „hozzáigazították” az egyedi sajátosságokhoz. Maradt minden a régiben. A „mi, mennyit és hogyan éri meg” kérdése szinte fel sem vetődött az utóbbi években. A figyelem jobbára „a szállítást a vasútról közútra terelő” hadműveleteken nyugodott. Egészében a közlekedés továbbra is kizárólag politikai, társadalmi kérdés marad, de nem véletlenül hangoztatta a képviselők előtt Pullai Árpád, a KPM minisztere a következőket: „Helyes, hogy a politika részeként kezeljük a közlekedést. Az viszont már elfogadhatatlan, hogy sok ágazat vezetője emögött megbújva, olyan teendőket is a kincstárral’ oldatott meg, amelyek rájuk vártak volna.” Hosszú ideje először hangzott el a tárca vezetőjének szájából ilyen fontos . fórumon, hogy sem a vasút, sem más szervezet nem bújhat ki a keres. let-kínálat kapcsolatának hatása alól. Éppen ezért meg kell szüntetni a kötöttpályás monopóliumot, érdekeltséget, kereskedelempolitikát injekciózva a szállítás vérkeringésébe. A KEMÉNY SZAVAK határozott tetteket sejtetnek. Persze megkérdezheti bárki, hogy ettől várható-e változás a vasúti, illetve közúti szállításban? Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának tagjai szerint: igen. A monopolhelyzet megszüntetése versenyt teremt, s javítja a szolgáltatás minőségét. A rivalizálásban még az is elképzelhető, hogy esetleg csökkennek az indokolatlanul magas árak. Persze ez azonnal nem várható, mert például a vagonokért holnap is sorba állnak a megrendelők. Mégis, a felülről jött „ajándékok” idejének lejárta, a gazdálkodási kény-, szer a tartalékok mozgósítására, az ésszerűbb beruházásra kényszeríti az érdekelteket. (M. A.) Már nem mostohagyermekei Jnstitiának Beszélgetés az ügyvédekről, munkájukról egy készülő rendelkezés kapcsán A Petrocelli-sorozatban ő a Hős. A bátor, a csavaros eszű, a mindenkit elsöprő lendületű és logikájú. Ö, az Ügyvéd. A film világa persze más. mint az élet. A valóságban az ügyvéd nem több és nem is kevesebb, mint minden más dolgozó. Az Elnöki Tanács 1958-ban hozta meg törvényerejű rendeletét e hivatás gyakorlásáról, annak szervezeti kereteiről. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma már ezt írhatjuk le: „...az ügyvédség társadalmunk fejlődésével lépést tartva a szocialista építés. a szocialista igazságszolgáltatás szerves részévé vált”. Ezt a változást gyorsították az 1976-ban kiadott Ugyvédpolitikai irányelvek, s az ehhez igazodó korszerűbb munka feltételeit kívánja meghatározni a most készülő törvényerejű rendelet az ügyvédségről. A tervezet helyi megvitatása után beszélgettünk dr. Kovács Miklóssal, az egri ügyvédi munkaközösség vezetőjével. — A most születő „tvr” szemléletével ellentétben még mindig tartja magát az a közhit, hogy az ügyvédség állam az államban ... — Ezt elutasítom! Szó sincs róla! Sőt, egyre inkább harmadik társa vagyunk az igazságszolgáltatásnak. Amimikor az 50-es évek elején létrejöttek a munkaközösségek, azokat teljesen különálló szervezeteknek tekintették. Az Igazságügyi Minisztérium 1958 óta — helyesen arra törekszik, hogy a klasszikus jogászi hármasban mi is egyenrangú partnerek le. gyünk. Ez ma már el is mondható. Jellemző példa rá: a megyei bíróság elnöke és a megyei főügyész részt vett a tervezetről folytatott vitánkban. De az ügyvédi kamara elnökét is meghívják a fontos birósági vagy ügyészségi értekezletekre. — De hát a tervezet szerint is fontos jövőbeli feladat szervezeteik önállóságá. nak növelése. — Már csak azért is lényeges, mert a tervezet alapelve, hogy az elsődleges szervezeti forma az „ümk”, hiszen itt folyik a tulajdonképpeni« munka. A közösség taggyűlésének széles körű jogai vannak. Bevételeinkből magunk gazdálkodunk. Tehát mi fedezzük minden kiadásunkat, anélkül, hogy állami támogatást kapnánk. — Sokan tudni vélik, hogy az ügyvédek mesés összegeket tesznek zsebre. Mi is a valóság? — Igazságügyminiszteri rendelet mondja ki: a munkadíj — mindig az adott úgy jelentőségétől, értékétől függően — szabad megállapodás tárgya. Természetesen az alsó és a felső határt jogszabály határozza meg. A befolyó összegnek azonban csak 30—40 százaléka kerül az ügyvéd pénztárcájába. A többi adóra, rezsire megy, illetve kamarai költség. A félreértés persze abból is adódik, hogy sokan csak azt látják: mi rövid idő alatt elkészítünk egy szerződést. De hogy mi rejlik mögötte, arról már „megfeledkeznek”. — Az egyéni érdekeknek ellentmondani látszik az, hogy valóban közösség lehet az „ümk”... — Pedig, ami a miénket illeti, tényleg jó közösség. Ezt a szellemet jelzi példáid a társas ügyintézés gyakorlata. Egymás munkáját igyeszünk a legteljesebben mértékben segíteni. — Beszélhetünk-e ma a hagyományos értelemben vett „jól menő” ügyvédről?' — A köztudatban úgy él, hogy az a „jól menő”, akihez özönlenek az ügyefelek, s van miből aprítani a tejbe. Nos, ez nem így igaz. Egyáltalán nem biztos, hogy a „jól menő” keres a legtöbbet. De a szakmai tudása, az emberekkel szembeni viselkedése, szorgalma és becsületes munkája bármelyik ügyvédet ilyenné teheti. Az anyagiakkal kapcsolatban: nem szabad megfeledkezni a progresszív adóról sem. Ugyanis minél többet dolgozik közülünk valaki, és így magasabb a jövedelme, annál nagyobb adó terheli, és ily módon annál keveseb. bet visz haza ahhoz képest, amennyi munkát végzett — Azon túl, hogy az ügyvéd jogi tanácsokat és tájékoztatást ad, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat készít, a hatóságok előtt képviseli is ügyfelét, eljár az érdekében. Mégis, a bírósági tárgyalásokon gyakran látni, hogy helyettesítik egymást... — Kétségtelen, nehéz ösz- szeegyeztetni a különböző időpontokat. Még komputerrel sem lehet megoldani. Különben, amikor valaki megbízza munkaközösségünk valamelyik tagját gbban kikötjük, hogy más is helyettesítheti. ' — Sokat vitatott téma: az ügyvéd kirendelése vajon biztosítja-e a megfelelő színvonalú védői munkát? — Nem könnyű a kirendelt védő dolga. Sokszor nincs elegendő ideje a kellő felkészülésre. Kevésszer beszélhet a védencével, gyakran azok sem bíznak meg teljesen benne. Ennek ellenére mindegyikünk igyekszik maximálisan teljesíteni a feladatát. A jövőben egyébként változtatni kívánnak a kirendelt védő díjazásán, hogy még a látszatát is elkerüljék az esetleges felületességnek. — Végezetül: melyek azok a legfontosabb momentumok, amelyek a születő törvény- erejű rendelet tervezete szerint újat hozhatnak az ügyvédek munkájában? — A tervezet jelentősége abban áll, hogy a gyakorlatot követte, a korábbiakban nehezein járható utakat járhatóvá változtatta. Lehetővé teszi ugyanis, hogy az ügyvédek, mint a munkaközösségek tagjai, személyesen vállalhatnak megbízást, természetesen a vezető ellenőrzése mellett. önállóbbá válhatnak a munkaközösségek, saját gazdasági alapot képezhetnek, persze, ezzel az anyagi felelősségük is megnövekszik. Több rendelkezés pedig a munkánk színvonalának jobbítását szolgálja. Ezekről már volt szó. Mindez persze annak bizonyítéka, hogy — mint már mondottam — egyenrangú partnerek vagyunk az igazságszolgáltatási tevékenységben, már nem vagyunk mostohagyermekei Justitiának.' Szalay Zoltán Változtatni: még a jón is A KAEV 10. számú egri gyárában folyamatosan ellenőrzik a már gyártott és eladható termékeket is. Az értékelemzéssel például 20 százalékkal sikerült csökkenteni a C 2088 B nevű cipőipari kivágógép közvetlen ráfordításait. Ugyancsak a „még jobban” szemlélet eredménye a képünkön látható C 2100 jelű formatervezett, biztonságosabb kezelőszervekkel ellátott masina, amelyből újabb 15 talált gazdára a napokban. A nyugati exportra induló gépeken Barkóczi István végzi az utolsó csinosítást (Fotó: Kőhidi Imre) A hét öröme-gondja Párádon Indítanák az óvodaépítést — Víz lajtkocsival — Elkészült az öregek klubja - Szépül a faluközpont Igaz, hogy Párád nagyközség legfőbb gondja ilyen- , tájt az idegenforgalom, amelyre készültek is a helybéliek, a kereskedelemtől a vendéglátásig, a tanácsvezetés sajátos problémái mégsem csappantak. Kovács Gábor elnök hétfői legfontosabb tennivalója például Bodony társközség vízhiányából fakadt. A Heves megyei Vízmű Vállalatnál várták, hogy lendítsenek az ügyön. — Óhután két esztendeje már sikerült, most Bodony- ban vezetjük be a lajtkocsis ivóvízellátást, ami annyit jelent, hogy június 1-től hetente két alkalommal 14 ezer liter egészséges, hálózati kútvizet „mérnek szét” az 1200 lelkes településen. Falufelelősünk, Pálfi Tihamér- né gondja most • már, hogy kijelölje a vízosztóhelyeket, ahol mindenki térítés nélkül jut hozzá. Folyamatban van a műanyag tasakba csomagolt víz forgalmazása is, hogy a száznál több bodonyi csecsemőt, apróságot így láthassuk el. A megyei tanács minderre biztosított fedezetet költségvetésünkbe, ezért az átmenetinek szánt állapot senkinek nem okoz anyagi terhet. Parádsasváron még tovább szeretnénk lépni! Itt az üveggyár kútrendszere révén kívánjuk megoldani a társközség vízellátását. A gyár meglevő hálózatát az Észak-magyarországi Regionális Vízmű az idén már' kezelésbe is veszi. A fejlesztés persze még várat magára, amíg az építkezéshez megfelelő anyagi eszközünk lesz. A szennyvízhálózat hasonló megoldása viszont közelibb valóság, hiszen a munkákra 850 ezer forintot már átutaltunk ... Elmondotta később Kovács Gábor, hogy kedden délután tanácsülést tartanak, amelyen a múlt esztendei költségvetési és fejlesztési gazdálkodásról kell számot adniuk, továbbá napirendre kerül a közoktatás, a köz- művelődés, a gyermekintézmények helyzete. Öröm minden parádinak, hogy bő kétmillió forintból felújíthatták a régi iskola szárnyépületét, továbbá társadalmi összefogással jelentősen gyarapodott a tanintézet technikai felszereltsége. Annál nagyobb gond, hogy a 20 esztendeje, ideiglenes jelleggel létesített óvoda már semmiképpen sem elégíti ki az igényeket. A múlt évben is 40 parádi kisgyerek felvételét kellett visszautasitani, ami a dolgos családokban feszítő problémát okoz. — Szerepel a jelen tervciklusban egy új, 100 személyes, konyhával ellátott óvoda megépítése, de csak 1984-es indítással — jegyzi meg a tanácselnök. — Hát mi ezt szeretnénk előbbre hozni, éspedig olyan formában, hogy a költségfedezethez kétmillió forintot a saját fejlesztési alapunkból is odatennénk. Ebből az alapozást, akár az idén elvégezhetné a kivitelező vállalat A héten ez ügyben szintén szeretnék az illetékesekkel tárgyalni, és talán sikerül a teljes -fedezet garanciájával kapcsolatos átcsoportosítást kieszközölnöm. E körzeti óvoda céljára, amely Parád- fürdő, Óhuta, Bodony gyermekeit is fogadná, közművesített területet biztosítottunk a Kossuth úton, az új bölcsőde mellett. Ami viszont már beteljesült, régi vágy mifelénk: a hét második felében átadjuk rendeltetésének az öregek klubját, amelyet egy régi épület felújításával valósítottunk meg a bodonyi útelágazásnál. Sokat segített ebben a népfront, az MHSZ, a pártszervezet, a kórház, az erdészet, az üveggyár és még a GELKA is beszállt az ügybe egy tv- készülék erejéig. Az intézmény működtetése Baráz Mátéra tartozik majd, aki iskolaigazgatás mellett a közművelődési ügyvezető szerepét is betölti nálunk. Ami Párád faluközpontját illeti, nem nyújt most valami esztétikus látványt. A tanácsháza, a posta és az ABC háromszögében feltört útburkolat, több földhalom, terelőkorlát fogadja a vendéget. Igen, az itt folyó tér- burkolati és alépítményi munkákhoz is készül a napokban a tanácselnök. Mert a MEBIB és a megyei tanács támogatásával indított munka nagyon elhúzódik. Semmi remény arra, hogy az igazi idegenforgalmi szezonra befejeződjék. Holott annak idején ez volt a cél! Ha végül mégis végez itt a pétervásári költségvetési üzem és az Eger—Laskó- völgyi Víztársulat, azért sokat változik majd a faluközpont képe. A térburkolással, csapadékvíz-elvezetéssel párhuzamosan ugyanis új autóbuszhelyeket alakítanak ki az építők, az 1848-as szabadságharcos emlékmű kerítést kap, a posta melletti teret pedig parkosítják. Szóval a terepszemlén a munkavezetőkkel mindezért altar perelni Kovács Gábor, legalább azt remélve, hogy. július végére minden elsimul a központban, esztétikusabbá válik Párád külső arculata. (moldvay) Kommunista aktíva a ZÖLDÉRT-nél A nyári csúcsszezonra való felkészülés aktuális teendőiről tartottak aktívát hétfőn délután Egerben, a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat egri, gyöngyösi és káli egységeiben dolgozó kommunisták. A közös fórumot dr. Sonkádi János párttitkár nyitotta meg, majd Hídvégi István kereskedelmi igazgató- helyettes adott tájékoztatást a vállalat idei első négy hónapban végzett munkájáról. Beszélt azokról az intézkedésekről, amelyeket az elhúzódó kemény téli hetekben tettek a megye fogyasztóinak zavartalan burgonya,- zöldség- és gyümölcsellátásáért. Szólt arról is, hogy a hideg miatt késtek a primőrök, de a javuló időjárás hatására ma már van elég választék. Az aktíva résztvevői rámutattak, hogy rugalmasabb kereskedélmi munkával a nyári időszakban sem lesz fennakadás a burgonya-, zöldség- és gyümölcsellátás- ban és törekednek az export- célkitűzések megvalósítására isi
