Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. május 23., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Reprezentatív, kulturált élettárs” Az újságok h i rdetésrovatait olvasgatva bukkantam rá a címben • idézett nyelvi for. mába. Sokan azt hiszik, nem tartogat számunkra tanulsát gokat az a fogalmazásmód, ahogyan bemutatják magukat a férjet, feleséget vagy élettársat keresők a házassági hirdetések nyelvi formálásában. Vannak a nyelvművelő szakemberek között olyanok is, akik azt tartják, hogy e hirdetésekben megformált szövegek annyira igénytelen és jelentéktelen nyelvi színt .képviselnek”, hogy nem ér demes rájuk szót pazarolni. Nekünk nem ez a véleményünk. Százak és ezrek olvassák, tehát a nyelvi fertő, zésnek is okozói lehetnek. Azt hinné az ember, hogy mivel minden szóért fizetni kell, szűkszavúan, tömören fogalmaznak e hirdetések feladód. Nem ez a tapasztalatunk: bőbeszédűbbek a kelleténél. Követelmény lenne a legmegfelelőbb szavakkal élés: erre sem ‘nyújtanak példát a szövegrészietek. Kerülendők lennének ahi_ vataloskodó nyelvi formák és az idegen szavak. Példatárunk éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Figyeljük meg pL ezt a mondatot: „Reprezentatív, humán diplomás leány jól szituált orvos vagy ügyvéd levelét várja” (Magyar Nemzet, 1982. ápr. 25.). Egyértelműbb és őszintébb lenne a bemutatkozás, ha a két idegen szót ezek a magyar megfelelők váltanák fel: mutatós, csinos, jó megjelenésű; tehetős, jómódú, jó anyagi kő. rillmények között élő stb. Az „ambiciózus fiatalember va_ vagyok” minősítés hitelesebb lenne, ha pontosabban magyarul ezek a szavak utalnának a lényegre: iparkodó, törekvő, buzgó, vagy talán éppen becsvágyó, nagyravágyó. ■ Gyakran olvashatunk ilyen szövegrészieteket: „Megismerkednék intelligens, családcentrikus férfival” (Népújság, 1982. ápr. 15.). Nem lenne elég az értelmes, a műveit jelző is? A család- centrikus feleslegesen hivalkodó szóalak: a családszerető összetétel őszintébb, emberibb nála. Ha az alábbi két szöveg- összefüggést olvassuk, nem tudjuk, nevessünk vagy bosz- szankodjunk: „Szeretnék újra feleség lenni egy szimpatikus, korrekt, s munkáját pozicionáltan (?) végző férfi. oldalán” (M. Nemzet, 1982. ápr. 24.). —„Ha úgy érzi, hogy szimpatikusak a paramétereim, írjon.” (M. Nemzet, 1982. ápr. 21.). Mint itt is, minden szövegben elszaporodnak ezek a szavak: szim patikus, diszkréció, korrekt^ harmonikus, pedáns, kulturált, agilis stb. Mennyivel többet mondanak a magyar megfelelők: rokonszenves, vonzó, szeretetre méltó; titoktartás, tapintatosság; be. csületes, feddhetetlen, jelleme« ; kiegyensúlyozott, egyetértő; rendes, rendszerető; művelt, finom, serény, életrevaló stb. Dr. Bakos József Környezetvédelmi ; fotókiállítás , Szolnokon A Környezeti ártalmak, környezetvédelem címmel meghirdetett országos fotópályázat anyagának kiállítását nyitották meg szombaton Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A feketefehér képek kategóriájában első Juhász Miklós miskolci és Kálmándy Ferenc pécsi fotós, az utóbbi a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját is elnyerte. A színes dia kategóriában az első díjat Farkas László budapesti és Kurucz János miskolci pályázóknak ítélték oda. A kínálat: humor minden mennyiségben Műhelytitkok a ludasi Ludas-majálisról Tizenöt esztendő eredményeinek értékelése Évforduló a nyelviskolában Lapunkban már írtunk arról, hogy május 29—30-án, a Ludas Matyi szerkesztősége Ludason országos érdeklődésre is számot tartó Ludas- majálist rendez. Erről, ennek előkészületeiről, a változatos programról kérdezte munka* társunk Arkus Józsefet, a népszerű hetilap főszerkesztőjét. — Az ötlet születéséről már sztorik formálódtak. A helybeliek azt emlegetik, hogy a tévé HÉT című műsorának példáját követték, mivel a riporterek egy alkalommal bemutatták azt a Borsod megyei községet, amely ilyen nevet visel. Igaz a fel- tételezés? — Ez csak az érdeklődést jelző — ennek mindenképpen örülünk — hiedelem. A valóság az, hogy újságunk is képviseltette magát a vác- rátóti humorfesztiválon. A remek légkör, a kitűnő hangulat ösztönzött arra bennünket, hogy ezúttal ne mellék-, hanem főszerepet vállaljunk. A falut mi választottuk ki, s kezdődhetett a szervezés. Jó érzéssel mondhatom, hogy a Heves megyei vezetés nemcsak egyetértett elképzeléseinkkel, hanem sokoldalúan segítette — anyagilag is — azok valóra váltását. A propagandagépezet annak rendje és módja szerint beindult, így aztán bízom abban, hogy a kétnapos, önfeledt kikapcsolódásból, szellemi felüdülésből legalább tizenötezren kiveszik részüket. Hasonmások kerestetnek — Mindez vonzóan hangzik, épp ezért a leendő közönség a részletekre, a terjedelmes ajánlatlistára kíváncsi, ön mit emelne ki ebből? — Azt hiszem, senki sem csalódik majd. Lesz libaterelő bajnokság. A győztes nemcsak ügyességét igazolhatja, hanem azt is, hogy Fortuna istenasszony kegyeltje, mert az jut a dobogó legfelső fokára, akinek a legkezesebb állatot sorsolják ki. Valószínűleg nagy tetszést arat majd a hasonmások vetélkedője. Ezt jókor meghirdettük, s a jelentkezőket visszük is magunkkal. Persze, még ott is rajthoz állhatnak azok, akik esélyesnek vélik magukat. A zsűri pártatlanul dönt, de a közönség is szavazhat, azaz aktív partnerré válhat. Kollektívánk nyilvános fellépéseinek bevált formája a Ludas-fórum. Erről most sem mondunk le. Lényege az, hogy a jelenlevők bármilyen kérdést felvethetnek, munkatársaink ígérik, hogy rögvest válaszolnak, méghozzá szellemességgel fűszerezve gondolataikat. Nem lesz könnyű dolguk, de hát ez a hivatásuk. Ezt a programot a rádió is felveszi, s később, a júliusi rádiókabaré kere- tébeh, közvetíti is. A királynő se tabu — A Ludas-dühöngőbe jó néhányan > betérnek majd, mivel fogadják itt őket? — Megvallom, ezt a próbálkozást kísérletnek szánjuk. Angol mintára, amolyan Hyde-parkot létesítünk, persze mini méretben. Egy kör közepén helyezzük el azt a sámlit, amelyre állva, a vál- lalkozókedvűek mindent „kipakolhatnak”. Nincs tabu, „még” az angol királynőt is szidhatják. Talán beválik a kezdeményezés, mi mindenesetre gondoskodtunk olyanokról, akik példát mutatnak. Remélem, akadnak követőik. így hiszik a tévé szerkesztői is, mert elsősorban erre a produkcióra összpontosítják figyelmüket, amikor elkészítik majd negyvenperces műsorukat. Kié lesz a Döbrögi-díj? — Tavaly a Marx téri felüljáró építői kapták meg, nem éppen bokros érdemeikért. Ludason kik az esélyesek? — Az olvasók javaslatait már összegeztük, az idén — legalábbis pillanatnyilag — két tévéadás-sorozat verseng ezért a csöppet sem hízelgő méltatásért. Az egyik a „Televíziós mesék felnőtteknek”, a másik „A 78-as körzet” című sorozat. Mi tagadás, a „Családi kör” is „előkelő” helyezést szerzett. Ez még nem végleges eredmény, ugyanis a helyszíni szavazások is módosíthatják a jelenlegi felállást. — Mit ígér a csodabogarak vetélkedője? — Ide mindenki pályázhatott, aki valamilyen rendkívüli adottsággal, képességgel rendelkezik. A finis előtt Vannak már bűvészek, jógázók, fakírok, de hiányoznak a szellemi kincsek birtokosai. Remélem, ez nem jellemző, s Ludason majd ilyenek is a pódiumra lépnek. Csábító jutalmak — Versengésben nem lesz hiány, de mi jut azoknak, akik az első helyekre verekszik fel magukat? — A Hírlapkiadó Vállalat, a Heves megyei cégek értékes díjakat ajánlottak fel a győzteseknek. Azt hiszem, a leginkább mégis azok örülnek majd, akik ügyességük, ötletességük elismeréseképpen, jegyet kapnak a det- ki művelődési házban megrendezendő Ludas-fórumra, ide ugyanis a feltételezett tizenötezer érdeklődőből csak háromszázan férnek be. Egyébként a többieknek sem lesz okuk a panaszra, mert a két napra minden meny- nyiségben garantáljuk a humort ... Pécsi István Tegnap plenáris üléssel folytatódott az MSZBT Központi Nyelviskola Heves megyei Tagozatának kétnapos konferenciája, amelyen jelen volt Bíró Gyula, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság főtitkára és V. I. Klepkov, a moszkvai Puskin Intézet budapesti kihelyezett tagozatának igazgatója is. A pénteki szekcióülések tapasztalatait Pócs Ilona, a központi nyelviskola igazgatója foglalta össze és értékelte az elhangzottakat. Ezután dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára emlékezett meg a Heves me. gyei tagozat tizenöt éves tec vékenységének eredményei, ről. Többek között elmondotta, hogy kb. 12 ezer hallgat tó ismerkedett meg az eltelt idő alatt itt az orosz nyelvvel, és 300 középiskolai, valamint 1200 általános iskolai tanuló vett részt az általuk szervezett versenyeken. Az ott dolgozók szakmai-módszertani segítséget nyújtanak a megyében orosz nyelvet ta_ nító pedagógusoknak és egy. re erősödő kapcsolatot tartanak fenn más intézményekkel is. Végezetül sok sikert és további eredményes: mun. kát kívánt a nyelviskola tanárainak. Ezt követően átnyújtották a jubileumi pályázatok győzteseinek járó jutalmakat A tanárok versenyében az első és a második díjait nem ítélték oda. Harmadik dijat nyertek: Farkas Istvánné, Bárdos Alfonzné, Blézer,Jánosáé és Keresztesi Istvánné. A tanulóknak kiírt versengésben első díjat nyert Veres András és Fazekas Andrea, a hatvani Bajza József gimnázium két második osztáu lyos tanulója (tanáruk Ambrus Éva). A második és a harmadik dijat a zsűri nem adta ki. Jutalomban részesült a füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szak- középiskola négy diákja, valamint az egri 3-as számú Általános Iskola három és a bélapátfalvi általános iskola tizenegy tanulója. Eredményes tevékenységű, kért többen részesültek kitüntetésben. „Kiváló munkáért” kitüntetést kapott Blézer Jánosné, az egri 3-as számú Általános Iskola tanára, Az MSZBT aranykoszorús ki tüntetését nyújtották át Zajúk Etelkának, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adjunktusának és az egri 3-as számú Általános Iskola tantestületének. Ambrus Éva, a hatvani Bajza József gimnázium tanára a KISZ „Ifjúsá. gért” érdemérmét kapta A kétnapos jubileumi konferencia záró eseményeként ajándékokat és emléktárgyakat nyújtottak át a meghívott vendégeknek. Megjelent a Hevesi Szemle legújabb száma Heves megye közművelődési folyóirata X. évfolyamának 2. száma megemlékezik Kodály Zoltánról, „Emlékek és képek Kodály Zoltánról" című tanulmányában, melynek szerzője Bakos József. „Palócok a Mátra alján" 2. befejező részének szerzője Bakó Ferenc (és nem Bakó István, ahogy sajpáia- tosan a folyóiratban a szerző neve megjelent). Az Egerben maradt törökök igaz históriájáról Sugár István, míg a szervezett" természetjárás kezdeteiről a Mátrába* —erről Pozder Miklós írt nagyobb tanulmányt a folyóiratban. Mindezeken túl az Irodalmi és képzőművészeti rovat nyújt széles körű áttekintést a megyei művészeti életről, a Jelenünk, valamint a Könyvespolc krónika rovatok egészítik ki változatos: anyagúikkal a 64 oldalas folyóirat gazdagon illusztrált mostani számát 1112. Schrammel urat hordágyon kellett a légópincébe vinni — mi, többiek egymást támogattuk le. Az alsóbb emeletekről, s a földszintről hordták le a magukkal tehetetleneket. Messze valahol bombáztak, s órákig tartott a csönd. Izzadtunk, elfogyott a levegőnk, kötéseket kellett váltani. Akadt, aki félrebeszélt, s olyan is, aki kártyázott. Aki eszméletlenül feküdt, azzal nem kellett törődnie senkiinek. — Schrammel úr, maga tulajdonképpen légóparancs- nok! — szólalt meg a bekötött fejű páncélos katona. —* Nincs ilyenkor semmi dolga? — Hallgasson most! Csönd tehát megint. Nyögés, horkolás, váratlan föl- jajdulás, és csönd. Hogyan kezdődött mégis ? . .•. Föl se figyeltünk arra, hogy itt-ott már beszélnek. Ápolók, szakácsok, orvosok. Innen is, onnían is elindulta hír, hogy... hogy: tovább megyünk. Nyugat felé Veszprémbe talán, az egész kórház. Két nap, három nap múlva; először a nehezebb betegek, aztán... .. .A lépcsőkön fölfelé, amikor a folyosókon végre megint villanyt lehetett gyújtani, és Schrammel urat előre vitték hordágyon, mi ösz- szekapaszkodtunk, s a bepó- lyált fejű megállt a kanyarodóban a falnál: — Kid van Veszprémben? — kérdezte, s világított a szeme. — Értettem. Aztán a szobaajtóban újra megállít Odaintett Schrammel úr ágya felé: — Jobb is, ha elviszik! Nem aludtunk el. De senki sem beszélt Később betoltak valakit Délután amputálták, észnél volt, de mozdulatlan' és teljesen érzéketlen: föl se fedezte még, hogy nincs lába. Mondom, nem aludtunk el. A laktanya udvarán két-éve felállították a vesztőhelyet úgynevezett katonaszökevények számára. Olyiain tisztán láttam most a sötétben ezt a gyászos alkalmatosságot, mint akkor, ügyeletes szolgálatban* a folyosóról: — salakdomb a fal előtt, egy szál deszka, semmi más. Cigánykatonát hozott be a készültség a városból, nem szökött, otthon találtak rá, részegen aludt. — Négyen álltak előtte, kivégző osztag, négyen a saját szakaszából. Tegnap együtt kártyáztak. Három méterre álltak tőle, puskájuk csöve majd a fejét érte. — Bajtársaim! Bajtársaim! — kiáltozott a cigány a salakdombon. .. Nem aludtunk. Schrammel úr felnyögött, csöngött, csöngetni akart csillapítóért. — Veszprém ?... — Szükségünk van légó- parancsnokra! — mondotta'a páncélos katona. Az amputált váratlanul ordítozni kezdett; — észrevette, hogy nincs meg a lába. Nem: aludtunk. Veszprém... Aztán majd tovább. •. Vagy... (Magyar István illusztrációja) Bajtársaim! Bajtársaim!... — hallottam a cigány kiáltozását hangosabban és közelebbről, .mint a láb nélkül maradt katona jajveszékelését a szomszéd ágyról. Reggel, amikor ébresztő ürügyén ránk nyitottak: a bekötött fejű ült már az ágyban. Én is ültem. Néztük egymást. — Na? — kérdezte. — És te? Schrammel úr nem ült fel. Csillapítóért nyögött. .. .0 szerzett valahonnan ruhát, a páncélos katona. Űjságpapirosba göngyöltük tehát a zubbonyt, nadrágot, bakancsot, és levittük a Dunára. * Késő délután volt Semmi szél nem fújt. Sötétedni sem akart. — Félsz? — szólalt meg társam; idegennek tűnt így civilben. Válaszolni nem tudtam, csak a vállam rándítottam: — Miért? ... Beeresztettük csomagunkat a katonaholmit a Dunába, és azt hittem, hogy ezzel a magam részéről befejeztem a háborút. Nem sejtettem, hogy négy irgalmatlanul hosszú hónap van még hátra, s hogy hányszor alszunk majd nyilvános óvóhelyen, mennyi hamis iratot kell szereznünk, s hogy télen az utca lesz a legalkalmasabb búvóhely. Visszafordultunk a parttól, szembe a várossal, ö turbá- nosan, bepólyált fejjel, én felkötött karral. A fekete ernyőkkel védett, háborús világításban úgy állt a város, mintha kapaszkodna, hogy el ne süllyedjen a sötétségben. — Találunk barátokat... intett a mellettem álló a fénytelen ablakok felé. VÉGE
