Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. május 23., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Reprezentatív, kulturált élettárs” Az újságok h i rdetésrovatait olvasgatva bukkantam rá a címben • idézett nyelvi for. mába. Sokan azt hiszik, nem tartogat számunkra tanulsát gokat az a fogalmazásmód, ahogyan bemutatják magu­kat a férjet, feleséget vagy élettársat keresők a házas­sági hirdetések nyelvi for­málásában. Vannak a nyelvművelő szakemberek között olyanok is, akik azt tartják, hogy e hirdetésekben megformált szövegek annyira igénytelen és jelentéktelen nyelvi színt .képviselnek”, hogy nem ér demes rájuk szót pazarolni. Nekünk nem ez a vélemé­nyünk. Százak és ezrek ol­vassák, tehát a nyelvi fertő, zésnek is okozói lehetnek. Azt hinné az ember, hogy mivel minden szóért fizetni kell, szűkszavúan, tömören fogalmaznak e hirdetések feladód. Nem ez a tapaszta­latunk: bőbeszédűbbek a kelleténél. Követelmény len­ne a legmegfelelőbb szavak­kal élés: erre sem ‘nyújta­nak példát a szövegrészietek. Kerülendők lennének ahi_ vataloskodó nyelvi formák és az idegen szavak. Példa­tárunk éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Figyeljük meg pL ezt a mondatot: „Reprezen­tatív, humán diplomás leány jól szituált orvos vagy ügy­véd levelét várja” (Magyar Nemzet, 1982. ápr. 25.). Egy­értelműbb és őszintébb len­ne a bemutatkozás, ha a két idegen szót ezek a magyar megfelelők váltanák fel: mu­tatós, csinos, jó megjelenésű; tehetős, jómódú, jó anyagi kő. rillmények között élő stb. Az „ambiciózus fiatalember va_ vagyok” minősítés hitele­sebb lenne, ha pontosabban magyarul ezek a szavak utal­nának a lényegre: iparko­dó, törekvő, buzgó, vagy ta­lán éppen becsvágyó, nagy­ravágyó. ■ Gyakran olvasha­tunk ilyen szövegrészieteket: „Megismerkednék intelligens, családcentrikus férfival” (Népújság, 1982. ápr. 15.). Nem lenne elég az értelmes, a műveit jelző is? A család- centrikus feleslegesen hival­kodó szóalak: a családszere­tő összetétel őszintébb, em­beribb nála. Ha az alábbi két szöveg- összefüggést olvassuk, nem tudjuk, nevessünk vagy bosz- szankodjunk: „Szeretnék új­ra feleség lenni egy szimpa­tikus, korrekt, s munkáját pozicionáltan (?) végző fér­fi. oldalán” (M. Nemzet, 1982. ápr. 24.). —„Ha úgy érzi, hogy szimpatikusak a paraméte­reim, írjon.” (M. Nemzet, 1982. ápr. 21.). Mint itt is, minden szövegben elszapo­rodnak ezek a szavak: szim patikus, diszkréció, korrekt^ harmonikus, pedáns, kultu­rált, agilis stb. Mennyivel többet mondanak a magyar megfelelők: rokonszenves, vonzó, szeretetre méltó; ti­toktartás, tapintatosság; be. csületes, feddhetetlen, jelle­me« ; kiegyensúlyozott, egyet­értő; rendes, rendszerető; művelt, finom, serény, élet­revaló stb. Dr. Bakos József Környezetvédelmi ; fotókiállítás , Szolnokon A Környezeti ár­talmak, környezetvédelem címmel meghirdetett orszá­gos fotópályázat anyagának kiállítását nyitották meg szombaton Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A fekete­fehér képek kategóriájában első Juhász Miklós miskolci és Kálmándy Ferenc pécsi fotós, az utóbbi a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját is elnyerte. A színes dia kategóriában az első díjat Farkas László bu­dapesti és Kurucz János miskolci pályázóknak ítélték oda. A kínálat: humor minden mennyiségben Műhelytitkok a ludasi Ludas-majálisról Tizenöt esztendő eredményeinek értékelése Évforduló a nyelviskolában Lapunkban már írtunk ar­ról, hogy május 29—30-án, a Ludas Matyi szerkesztősége Ludason országos érdeklő­désre is számot tartó Ludas- majálist rendez. Erről, ennek előkészületeiről, a változatos programról kérdezte munka* társunk Arkus Józsefet, a népszerű hetilap főszerkesz­tőjét. — Az ötlet születéséről már sztorik formálód­tak. A helybeliek azt emlegetik, hogy a tévé HÉT című műsorának példáját követték, mi­vel a riporterek egy al­kalommal bemutatták azt a Borsod megyei községet, amely ilyen nevet visel. Igaz a fel- tételezés? — Ez csak az érdeklődést jelző — ennek mindenkép­pen örülünk — hiedelem. A valóság az, hogy újságunk is képviseltette magát a vác- rátóti humorfesztiválon. A remek légkör, a kitűnő han­gulat ösztönzött arra ben­nünket, hogy ezúttal ne mel­lék-, hanem főszerepet vál­laljunk. A falut mi válasz­tottuk ki, s kezdődhetett a szervezés. Jó érzéssel mond­hatom, hogy a Heves me­gyei vezetés nemcsak egyet­értett elképzeléseinkkel, ha­nem sokoldalúan segítette — anyagilag is — azok valóra váltását. A propagandagépe­zet annak rendje és módja szerint beindult, így aztán bízom abban, hogy a két­napos, önfeledt kikapcsoló­dásból, szellemi felüdülésből legalább tizenötezren kive­szik részüket. Hasonmások kerestetnek — Mindez vonzóan hang­zik, épp ezért a leendő közönség a részletekre, a terjedelmes ajánlat­listára kíváncsi, ön mit emelne ki ebből? — Azt hiszem, senki sem csalódik majd. Lesz libate­relő bajnokság. A győztes nemcsak ügyességét igazol­hatja, hanem azt is, hogy Fortuna istenasszony ke­gyeltje, mert az jut a do­bogó legfelső fokára, akinek a legkezesebb állatot sorsol­ják ki. Valószínűleg nagy tetszést arat majd a hason­mások vetélkedője. Ezt jó­kor meghirdettük, s a je­lentkezőket visszük is ma­gunkkal. Persze, még ott is rajthoz állhatnak azok, akik esélyesnek vélik magukat. A zsűri pártatlanul dönt, de a közönség is szavazhat, azaz aktív partnerré válhat. Kol­lektívánk nyilvános fellé­péseinek bevált formája a Ludas-fórum. Erről most sem mondunk le. Lényege az, hogy a jelenlevők bármilyen kérdést felvethetnek, mun­katársaink ígérik, hogy rög­vest válaszolnak, méghozzá szellemességgel fűszerezve gondolataikat. Nem lesz könnyű dolguk, de hát ez a hivatásuk. Ezt a programot a rádió is felveszi, s később, a júliusi rádiókabaré kere- tébeh, közvetíti is. A királynő se tabu — A Ludas-dühöngőbe jó néhányan > betérnek majd, mivel fogadják itt őket? — Megvallom, ezt a pró­bálkozást kísérletnek szán­juk. Angol mintára, amolyan Hyde-parkot létesítünk, per­sze mini méretben. Egy kör közepén helyezzük el azt a sámlit, amelyre állva, a vál- lalkozókedvűek mindent „ki­pakolhatnak”. Nincs tabu, „még” az angol királynőt is szidhatják. Talán beválik a kezdeményezés, mi minden­esetre gondoskodtunk olya­nokról, akik példát mutat­nak. Remélem, akadnak kö­vetőik. így hiszik a tévé szerkesztői is, mert elsősor­ban erre a produkcióra össz­pontosítják figyelmüket, ami­kor elkészítik majd negyven­perces műsorukat. Kié lesz a Döbrögi-díj? — Tavaly a Marx téri fe­lüljáró építői kapták meg, nem éppen bokros érdemeikért. Ludason kik az esélyesek? — Az olvasók javaslatait már összegeztük, az idén — legalábbis pillanatnyilag — két tévéadás-sorozat verseng ezért a csöppet sem hízelgő méltatásért. Az egyik a „Te­levíziós mesék felnőtteknek”, a másik „A 78-as körzet” című sorozat. Mi tagadás, a „Családi kör” is „előkelő” helyezést szerzett. Ez még nem végleges eredmény, ugyanis a helyszíni szavazá­sok is módosíthatják a je­lenlegi felállást. — Mit ígér a csodaboga­rak vetélkedője? — Ide mindenki pályázha­tott, aki valamilyen rendkí­vüli adottsággal, képesség­gel rendelkezik. A finis előtt Vannak már bűvészek, jógázók, fakírok, de hiányoz­nak a szellemi kincsek bir­tokosai. Remélem, ez nem jellemző, s Ludason majd ilyenek is a pódiumra lép­nek. Csábító jutalmak — Versengésben nem lesz hiány, de mi jut azok­nak, akik az első he­lyekre verekszik fel magukat? — A Hírlapkiadó Vállalat, a Heves megyei cégek érté­kes díjakat ajánlottak fel a győzteseknek. Azt hiszem, a leginkább mégis azok örül­nek majd, akik ügyességük, ötletességük elismerésekép­pen, jegyet kapnak a det- ki művelődési házban meg­rendezendő Ludas-fórumra, ide ugyanis a feltételezett tizenötezer érdeklődőből csak háromszázan férnek be. Egyébként a többieknek sem lesz okuk a panaszra, mert a két napra minden meny- nyiségben garantáljuk a hu­mort ... Pécsi István Tegnap plenáris üléssel folytatódott az MSZBT Köz­ponti Nyelviskola Heves me­gyei Tagozatának kétnapos konferenciája, amelyen jelen volt Bíró Gyula, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság fő­titkára és V. I. Klepkov, a moszkvai Puskin Intézet bu­dapesti kihelyezett tagoza­tának igazgatója is. A pénteki szekcióülések tapasztalatait Pócs Ilona, a központi nyelviskola igaz­gatója foglalta össze és érté­kelte az elhangzottakat. Ezután dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára emlékezett meg a Heves me. gyei tagozat tizenöt éves tec vékenységének eredményei, ről. Többek között elmondot­ta, hogy kb. 12 ezer hallgat tó ismerkedett meg az eltelt idő alatt itt az orosz nyelv­vel, és 300 középiskolai, va­lamint 1200 általános iskolai tanuló vett részt az általuk szervezett versenyeken. Az ott dolgozók szakmai-mód­szertani segítséget nyújtanak a megyében orosz nyelvet ta_ nító pedagógusoknak és egy. re erősödő kapcsolatot tarta­nak fenn más intézmények­kel is. Végezetül sok sikert és további eredményes: mun. kát kívánt a nyelviskola ta­nárainak. Ezt követően átnyújtották a jubileumi pályázatok győz­teseinek járó jutalmakat A tanárok versenyében az első és a második díjait nem ítél­ték oda. Harmadik dijat nyertek: Farkas Istvánné, Bárdos Alfonzné, Blézer,Já­nosáé és Keresztesi István­né. A tanulóknak kiírt versen­gésben első díjat nyert Ve­res András és Fazekas Andrea, a hatvani Bajza József gim­názium két második osztáu lyos tanulója (tanáruk Amb­rus Éva). A második és a harmadik dijat a zsűri nem adta ki. Jutalomban része­sült a füzesabonyi Gimná­zium és Postaforgalmi Szak- középiskola négy diákja, va­lamint az egri 3-as számú Általános Iskola három és a bélapátfalvi általános iskola tizenegy tanulója. Eredményes tevékenységű, kért többen részesültek ki­tüntetésben. „Kiváló munká­ért” kitüntetést kapott Blé­zer Jánosné, az egri 3-as szá­mú Általános Iskola tanára, Az MSZBT aranykoszorús ki tüntetését nyújtották át Za­júk Etelkának, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adjunk­tusának és az egri 3-as szá­mú Általános Iskola tantes­tületének. Ambrus Éva, a hatvani Bajza József gimná­zium tanára a KISZ „Ifjúsá. gért” érdemérmét kapta A kétnapos jubileumi kon­ferencia záró eseményeként ajándékokat és emléktárgya­kat nyújtottak át a meghí­vott vendégeknek. Megjelent a Hevesi Szemle legújabb száma Heves megye közművelő­dési folyóirata X. évfolya­mának 2. száma megemléke­zik Kodály Zoltánról, „Em­lékek és képek Kodály Zol­tánról" című tanulmányában, melynek szerzője Bakos Jó­zsef. „Palócok a Mátra al­ján" 2. befejező részének szerzője Bakó Ferenc (és nem Bakó István, ahogy sajpáia- tosan a folyóiratban a szer­ző neve megjelent). Az Eger­ben maradt törökök igaz his­tóriájáról Sugár István, míg a szervezett" természetjárás kezdeteiről a Mátrába* —er­ről Pozder Miklós írt na­gyobb tanulmányt a folyó­iratban. Mindezeken túl az Irodalmi és képzőművészeti rovat nyújt széles körű át­tekintést a megyei művészeti életről, a Jelenünk, valamint a Könyvespolc krónika ro­vatok egészítik ki változa­tos: anyagúikkal a 64 oldalas folyóirat gazdagon illusztrált mostani számát 1112. Schrammel urat hordágyon kellett a légópincébe vinni — mi, többiek egymást támogattuk le. Az al­sóbb emeletekről, s a földszintről hordták le a magukkal tehetetleneket. Messze valahol bombáz­tak, s órákig tartott a csönd. Izzadtunk, elfogyott a leve­gőnk, kötéseket kellett vál­tani. Akadt, aki félrebeszélt, s olyan is, aki kártyázott. Aki eszméletlenül feküdt, azzal nem kellett törődnie senkiinek. — Schrammel úr, maga tulajdonképpen légóparancs- nok! — szólalt meg a bekö­tött fejű páncélos katona. —* Nincs ilyenkor semmi dolga? — Hallgasson most! Csönd tehát megint. Nyö­gés, horkolás, váratlan föl- jajdulás, és csönd. Hogyan kezdődött mégis ? . .•. Föl se figyeltünk arra, hogy itt-ott már beszélnek. Ápolók, szakácsok, orvosok. Innen is, onnían is elindulta hír, hogy... hogy: tovább megyünk. Nyugat felé Veszp­rémbe talán, az egész kór­ház. Két nap, három nap múlva; először a nehezebb betegek, aztán... .. .A lépcsőkön fölfelé, amikor a folyosókon végre megint villanyt lehetett gyúj­tani, és Schrammel urat elő­re vitték hordágyon, mi ösz- szekapaszkodtunk, s a bepó- lyált fejű megállt a kanya­rodóban a falnál: — Kid van Veszprémben? — kérdezte, s világított a szeme. — Értettem. Aztán a szobaajtóban új­ra megállít Odaintett Schrammel úr ágya felé: — Jobb is, ha elviszik! Nem aludtunk el. De sen­ki sem beszélt Később betoltak valakit Délután amputálták, észnél volt, de mozdulatlan' és tel­jesen érzéketlen: föl se fe­dezte még, hogy nincs lába. Mondom, nem aludtunk el. A laktanya udvarán két-éve felállították a vesztőhelyet úgynevezett katonaszökevé­nyek számára. Olyiain tisz­tán láttam most a sötétben ezt a gyászos alkalmatossá­got, mint akkor, ügyeletes szolgálatban* a folyosóról: — salakdomb a fal előtt, egy szál deszka, semmi más. Ci­gánykatonát hozott be a ké­szültség a városból, nem szökött, otthon találtak rá, részegen aludt. — Négyen álltak előtte, kivégző osztag, négyen a saját szakaszából. Tegnap együtt kártyáztak. Három méterre álltak tőle, puskájuk csöve majd a fe­jét érte. — Bajtársaim! Bajtársaim! — kiáltozott a cigány a sa­lakdombon. .. Nem aludtunk. Schrammel úr felnyögött, csöngött, csön­getni akart csillapítóért. — Veszprém ?... — Szükségünk van légó- parancsnokra! — mondotta'a páncélos katona. Az amputált váratlanul ordítozni kezdett; — észre­vette, hogy nincs meg a lá­ba. Nem: aludtunk. Veszprém... Aztán majd tovább. •. Vagy... (Magyar István illusztrációja) Bajtársaim! Bajtársaim!... — hallottam a cigány kiál­tozását hangosabban és kö­zelebbről, .mint a láb nélkül maradt katona jajveszékelé­sét a szomszéd ágyról. Reggel, amikor ébresztő ürügyén ránk nyitottak: a bekötött fejű ült már az ágyban. Én is ültem. Néztük egymást. — Na? — kérdezte. — És te? Schrammel úr nem ült fel. Csillapítóért nyögött. .. .0 szerzett valahonnan ruhát, a páncélos katona. Űjságpapirosba göngyöltük tehát a zubbonyt, nadrágot, bakancsot, és levittük a Du­nára. * Késő délután volt Semmi szél nem fújt. Sötétedni sem akart. — Félsz? — szólalt meg társam; idegennek tűnt így civilben. Válaszolni nem tudtam, csak a vállam rándítottam: — Miért? ... Beeresztettük csomagun­kat a katonaholmit a Du­nába, és azt hittem, hogy ezzel a magam részéről be­fejeztem a háborút. Nem sejtettem, hogy négy irgal­matlanul hosszú hónap van még hátra, s hogy hányszor alszunk majd nyilvános óvó­helyen, mennyi hamis iratot kell szereznünk, s hogy télen az utca lesz a legalkalma­sabb búvóhely. Visszafordultunk a parttól, szembe a várossal, ö turbá- nosan, bepólyált fejjel, én felkötött karral. A fekete er­nyőkkel védett, háborús vi­lágításban úgy állt a város, mintha kapaszkodna, hogy el ne süllyedjen a sötétség­ben. — Találunk barátokat... intett a mellettem álló a fénytelen ablakok felé. VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents