Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

Még egyszer a Hór(i ?)-völgyröl Úgyse lesz baj ? Mindenki szeretné gyer­mekeivel együtt ülni a kö­zelgő gyermeknapot — mi­ért engedjük hát őket az er­kélyen hokedliről kukucs­kálni, a 3-as főúton kerék­pározni? A gyermekbalese­tek mögött mindig kis köny- nyelműségek rejlenek: eb­ből még úgyse lesz baj! Vagy mégis? Fotó: Kőhidi Imre Válaszol az illetékes Nem egyezik a véleményük Hát ilyen is van? Üzen a szerkesztő „Albérlő” jeligére: . 1975-ben — ha a szerző­dést írásban kötötték —, bi­zonyára meghatározták a bér_ leti díj összegét is. Azt is, hogy a szerződés határozott vagy határozatlan időtar­tamra szól. Több mint hét éve tart ez a bérleti vi­szony, a főbérlőnek a bérleti díj felemelésére most sincs joga, hacsak olyan újabb szolgáltatást nem adott, amely valóban indokolná a bérleti díj felemelését. A szerződést akkor is módosí­tani kellett volna! A közölt adatok szerint nem alapos a bérbeadó igé­nye Ha az újabb követelé­sek után azzal fenyegetőzik, hogy bírósághoz fordul a fel­mondás érvényessége okából, az a mostani helyzetben in­kább üres fenyegetésnek tű­nik, mint komoly érvnek. A körülmények ismerteté­se alapján azt ajánljuk, hogy 1. a bérleti díjat postán adja fel, vagy átvételi elis­mervény ellenében adja át a bérbeadónak, 2. ha a bérbeadó nem nyugszik, forduljon kereset­tel az illetékes -járásbíróság­hoz a bérleti díj megállapí­tása végett. Nagyon valószí­nű, hogy a bíróság a jog­szabályi előírásokat alkal­mazva megszünteti azt az áldatlan helyzetet, amelyben most ön már nem is egy­szer engedett a főbérlői kényszerítésnek. B. V., Eger: A végrendeletnek az a ki­tétele, hogy „minden ingó és ingatlan vagyonomat örö­kölje” a megnevezett örökös, annyit jelent, hogy a rokon­ságából kiválasztott ezt a személyt általános örökösé­vé tette meg. Azzal azonban nem számolt, hogy a vég- rendeleti örökös ellen köte­lesrósz iránti igényt érvénye­síthetnek az egyeneságiak és ezzel a családi békétlen­séget alapozza meg a halála utáni időre. Ha most kéte­lyei támadtak afelől, hogy ez a végintézkedés igazságot osztott-e gyerekei eddigi ma­gatartása miatt, vagy a vég­rendeletében megnevezett örökös máris úgy viselkedne, mint aki már mindennek birtokában van, és ez gon- dolkoztatta el, a feltett kér­désre csak azt lehet vála­szolni : újabb végrendelet­ben akár a korábbitól egé­szen eltérő módon is rendel­kezhetik, az utóbbi végaka­rat lesz az irányadó a hagy a ték tekintetében. Arra ugyan utal, hogy ez a végrendeleti intézkedés mint­ha egy szóbeli megállapodást is takarna a tartásról, a gon­dozásról, de mert a végin­tézkedés ezt nem tartalmaz­za, ha vitává alakulna ket­tejük ügye, majd bizonyíta­nia kell kinek-kinek, mit kapott és mit adott, a szó­beli megegyezés és az írás­beli rendelkezés alapján. „Gyerniekgondozás” jelige, re: A dolgozót a munkaviszony szünetelése esetén, a szü­netelés tartamára is meg­illeti a szabadság akkor is, ha a munkaviszony a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása miatt szünetel. Eb­ben az esetben azonban csak egy évre illeti meg. Ez a jou gosultság független attól, hogy erre az időre jár-e táp­pénz, vagy gyermekgondo­zási segély. Meglepetéssel olvastam a Népújság május 7-i számá­ban a Hór-völgyéről szóló ismertetést. Ami először szemet szúrt, az a címben tévesen szereplő földrajzi név — Hóri-völgy — volt. A szerző a címben elkövetett tévedését csak tetézte a szö­vegben közöltekkel. Nem helytálló az az állítás, mi­szerint a völgyet a földrajz­ból jelesre vizsgázók sem ismerik, mivel a Hór-patak a Bükk hegység legnagyobb völgyében fut A völgy bejáratánál nem „egy kis barlangot figyelhe­tünk meg”, hanem itt nyí­lik a Subalyuk, mely a ma­gyar ősemberkutatás egyik szenzációs leletét, a neander­völgyi típusú ősember ma­radványait szolgáltatta. A felnőtt nő és gyermek csont­maradványait, tűzhely és eszközök kíséretében az egri Dancza János tárta fel 1932- ben. A völgyben'tovább halad­va nem „egy erdészház kö­vetkezik”, hanem a Bükki Nemzeti Park Dél-bükki ku­tatóbázisa, valamint az el­múlt év októberében meg­nyitott oszlai táj ház érdemel nagyobb figyelmet. Innen már valóban látszik a 661 m magas Odor-hegy, mely­nek DK-i sziklás oldalgerin­cén látható az Odorvár (a cikkben Ödön-vár), vaskori erődítmény, majd középkori lovagvár. A völgy bővelkedik a fau- nisztikai (állattani) és flo- risztikai (növénytani) ritka­ságokban. A meleg déli ki- tettségű szi kiás ztyepp-vege- táció, és a hűvös szurdoker­A Hór-patak nem „a kicsi­nél is kisebb vízfolyás” (2.* bekezdés 4. és 5. sor). Karsz­tos területről lévén szó, az elmúlt évek nagy részében a víz a mederben mélybeszivá­rog ugyan, de a meder mé­reted nem kis érre utalnak. Falitérképeken valóban nincs jelölve, de a Bükköt járó tu­risták térképeiken bejelölve megtalálják. A völgy bejára_ tánál láthatók ugyan mész­égető kemencék, de ^csak a boksák helyei, itt ma már nem égetnek meszel A völgy bejáratától továbbhaladva a mészkőszirtek falában több barlang található, de az útról egyik sem figyelhető meg. A „Targyurka” néven ismert és „Perpáci-sziklaodu” néven nyilvántartott kis üreg a te­rületet nem ismerők szeme elől rejtve van. Barlangok­ról lévén szó, érdemesebb lett volna a híre® Suba- lyukat megemlíteni, ahol 1932-ben találták meg ha­zánk mindmáig egyetlen számottevő neander-völgyi leletét, a subalyuki ősember maradványait. Az ezután következő er­dészháztól (amely „Oszlai er dészház” névvel gazdagon be­rendezett múzeum) látható dők más-más növény és ál­lat számára teremtettek ide­ális élőhelyet. Így nem ritka, hogy a völgyben egyaránt előfordul a balkáni elterje- désű hólyagfa, és a Kárpá­tok patakvölgyeit idéző te­lekivirág Az állatvilág szí­nes képét jól jellemzi a jég­kori maradványfajként is­mert fűrészlábú szöcske, és a neves egri kutatóról, Res- kovits Miklósról elnevezett lepkefaj. A gerinces állatok között találjuk a kiemelkedő természeti értéket képviselő kerecsensólymot és a parlagi sast, ritkán feltűnik a fekete gólya is. > Végezetül még egy meg­jegyzés a cikket kiegészítő fényképről. Kétségtelen, hogy Cserépfalu környékén több helyen találkozhatunk a kaptárkövekkel, a Hór-völ- gyében azonban ilyen föld­tani képződményeket nem láthatunk. Téves a képalá­írás is, miszerint a kaptárkő „jellegzetes alakú mészkő­szikla”. A kaptárkövek, akárcsak a siroki vár szom­szédságában látható „kő- szobrok” a miocén vulkános­ság emlékét őrzik, s anya­guk nem mészkő, hanem vulkáni hamu: riolittufa. Aki még részletesebben szeretné megismerni közép­hegységi nemzeti parkunk e területét, annak figyelmébe ajánlom a BNP Igazgatósága által megjelentetett igen szírf- vonalas kiadványt, mely a részletes leíráson túl rajzok­ban is bemutatja a Hór- völgy, Oszla, és Odor-vár te­rületének élővilágát, Dr. Füköh Levente muzeológus romhalmaz (5. bek. 8. sor) nagyszerű látványt nyújtó és a Dél-Bükk legnagyobb bar­langját rejtő mészkőszirt — neve pedig nem „Ödonvár” (5. bek. 9. sor), hanem Odor_ vár, és legalább annyira 'sziklarengeteg, mint a Füzér­kő (nem pedig Füzérkő). A völgy felsőbb szakaszán levő „keresztúri” (?) középpont tájolásával is baj van. A Gyertyán-völgy a Hór-völgy folytatása, aki pedig meg akarja keresni a Hór-patak forrását, az valóban kop­tathatja a cipőjét. A Hór- patak ugyanis nem egyetlen forrásból táplálkozik, hanem a mészkővölgyekben fakadó kis rétegforrások vizéből. A cikkhez közölt kép saj­nos szintén félrevezető lehet. A Hór-völgy mészkőből álló területem több bizarr formá­jú szikla található, de kaptár kövek csak délebbre, legköze. lebb Cserépfalu, Cserépvár­alja, Bogács rioíittufából ki- preparálódva. A mondanivaló mellé találóbb lett volna az Odor-vár, vagy más mészkő, szírt fényképe, melyek in­kább jellemzőek a Hór- völgy re. A Népújság 1982. III. 18-i számában, a „Milliós értéke­ket veszélyeztet” című cikk vállalatunk tevékenységével foglalkozik. A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettese úgy nyilatkozott, hogy a vér pontos elszállítása mellett, a vállalatunk munkája gyakor­latilag kiszámíthatatlan és rendszertelen. Ezzel ellentétben, a cikk­ben is említett szerződéskötés óta egyetlen jelzést sem kaptunk az állatforgalmi vál­lalattól a teljesítés hiányos­ságára vonatkozóan. Az 1982. február 12-én érkezett telex szövegében a következő meg­jegyzés olvasható: „A mel­(Hozzászólás az 1982. május 9-1, „Divat" című cikkhez) Államunknak fontos, hogy mi­nél több művelt, képzett mun­kása, dolgozója legyen. Minden­nemű képzés központilag irá­nyított. A képzéseket végrehaj­tó intézményeknek, iskoláknak, középiskoláknak, szakmunkás- képzőknek előírják a követelmé­nyeket, a tananyagot. Teszik -ezt, mert ott fent tudják, hogy milyen szakmához milyen képzést kell adni. Tehát e követelmény­ben előírtak elsajátítása a ta­nulóifjúságunk KÖTELESSÉGE, ha úgy döntött, hogy szakmun­kás, középiskolás akar lenni, később főiskolai vagy egyetemi hallgató, végcélként magasabb képesítésű egyén. A középiskolában való tanu­lás, szakmunkásképzésben való részvétel nem kötelező. De ha valaki oda kérte a felvételét és azt elnyerte, akkor ott köteles tanulni. Ha nem tanul, akkor léktermékek szállítása a mái napig, a megbeszéltek sze­rint, rendben és pontosan történik. Bízom benne, hogy ez a jövőben is gyakorlattá válik.” Dr. Szabó Szűcs János, az Allatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat igazgatóhelyettese * „ Egy dolog egészen biztos: a két igazgatóhelyettes véle­ménye nem egyezik. Hogy miért? Ennek okát nem is­merjük. Az érintett vállalat információját — természete­sen — szintén közöltük. Ez a kötelességünk. megbukik. Aki megbukott, ja­vítóvizsgát tesz vagy osztályt Is­métel vagy elmegy máshová. Hangsúlyozom, nem. kötelező a részvétel — de ha a helyet el­foglalta, akkor igen; a matekot, a latint, a biológiát, a fizikát stb. mindent tanulnia kell. Nem kell ennek a „divatos” Ifjúságnak könyörögni. Ha nem tanulta meg az anyagot — elég­telent- kap. A minimális követelményt nem kell még minimálisabbra csök­kenteni. Nem kell olyan sokat udvarolni, értékelni kell — ha nem felel meg a követelmények­nek, akkor el kell távolítani, nem kell sokat magyarázkod­ni. A fiatalságnak az a munká­ja és kötelessége, hogy tanul­jon — a többi. az szórakozás. Szerintem eleget könyörögtünk, eleget adtunk, lássuk a tette­ket. K. Eger Kénytelen vagyok a Pf.: 23. rovatnak írni! Az esemény délelőtt, hét végi napon, 3/410—10 óra között történt. Színhely: Eger, hatósági húsbolt. Két háziasszony állt a húsbolt előtt, akiktől meg­kérdeztem, hoztak-e árut, mivel lakat nem volt az aj­tón és a kis zöld kocsi is * ott állt a bolt előtt. Annyit tudtak, hogy a bolt hétkor nyitott, sertéshúst mértek, ők azért állnak itt, mert a bolt vezetője már három férfit beengedett. Kettő ki is jött csomaggal, a harma­dik még bent van. Megérkezett még egy fér­fi, jött, kopogott. A kopogás­ra a bolt vezetője jött, kien­gedte a korábbi férfit, aki sárga műanyag szatyorral, félig megrakva lépett ki. A kopogó férfit sarkig kitárt ajtóval engedte be, és ezért mi is bementünk. Mi, akik eddig várakoztunk. — Maguknak ki mondta, hogy bejöhetnek? Ahogy be­jöttek, úgy menjenek ki!;- Semmi nincs, megmondtam fart; — Mi, asszonyok, csak hall-wr gattunk, de mert a férfi ma­radt, mi is maradtunk. A ve­hető azonban a férfinak egy­re ismételgette: Ügy men­nek ki, ahogy jöttek! Azért én csak körülnéztem: két- három ládában csont volt, de az egyik ládában sertésfeje­ket láttam, kértem. A vá­lasz: — Nem érti, hogy nincs ?! A „van”-ra azt mondta, hogy nincs! — És azonnal kifelé! A vita hevében még azt is mondta, vagy inkább ordította: Maga ne merjen itt megjegyzést tenni! Meg­értette?! A panaszkönyvet nem kér­tem, a meglepetéstől, a meg­döbbenéstől akartam szaba­dulni, és ezért jöttem ki az üzletből. Ügy érzem, jogos a felháborodásom!... V. J.-né Stregova Sándor igazgató Miért nincs, ha van? Az elmúlt rövid idő alatt Egerben, a Hat­vani-temetőnél (Vörösmarty u. 9/11. sz.) lévő TÜZÉP-telepen több alkalommal jártam és egy-két zsák cementet szerettem volna vásá­rolni. Azonban mindig azt a választ kaptam, hogy jelenleg nincsen, de minden percben várják a szállítmányt■ Ez vagy öt alkalom­mal megismétlődött, amikor lementem a sa­ját személygépkocsimmal a központi telep­helyre. A távolság és a sorbanállás — mert többen voltak előttem — az időmből két óra hosszát rabolt el. Itt hatalmas hegy állt a ce­menteszsákokból. Kérdeztem, miért van ez, hogy itt ennyi az áru, a kisebb telepükön pedig heteken keresztül nem lehet hozzájut­ni. Azt a választ kaptam, nincsen jármű és rakodó. Nem tudom, nagy dolog lenne-e, ha valaki „kitalálná", hogy az iránykocsi már egyenesen oda vinné azt a mennyiségű ce- mevttárut a telephelyre, amire ott állandóan szükség van. Hiszen ott mennek el előtte a teherautók minden alkalommal. Erről bárki, bármikor személyesen is meggyőződhet. Kovács Gábor Eger, Csokonai u. 33. szám alatti lakos Levélrészlet a Bükki Nemzeti Park igazgatóságától: Nem figyelmeztetés volt! Az 1982. május 12-1 számukban megjelent „Ki vegye a függönyt?" című cikkükre szeretnénk elmondani, hogy a függöny vásárlására a Szülői Munkaközösség tagjai, a szülőkkel történt megbeszélés után határozták el magukat. Erre bennünket sem az iskola, sem a tanár­nő nem kért, elhatározásunkról nem Is tudtak. Azokat a szülőket, akikkel nem tudtunk személyesen találkozni, néhány sorban értesítettük elhatározásunkról. Ez az értesítés azon­ban — úgy érezzük — udvarias hangvételű volt. semmiképpen sem szántuk „figyelmeztetés”-nek. Sokkal inkább kérésnek. Sajnáljuk, hogy ezt néhányan félreértették, az Iskolát hibáztatták, messzemenő következtetéseket levonva az Iskola gazdálkodásával kapcsolatban. Anélkül, bogy a valóságról meggyőződtek volna! Az I. f. osztály Szülői Munkaközösségének tagjai ...köteles tanulni!

Next

/
Thumbnails
Contents