Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-18 / 114. szám

i NÉPÚJSÁG, 1982, május 18., kedd Egy hét a KÉPERNYŐ ELŐTT Az elnyűhetetlen ballonkabát Valamikor, jobb körökben úgy tartották, hogy a glasz- székesztyű piszkosan, a bal- lönkabát gyűrötten az ele. gáns. Nem tudom, hogy Co­lombo hadnagy ballonkabát­jára ez a megállapítás vo_ natkozik-e, mert ha igen, akkor a Peter Folk alakí­totta gyilkossági csoport nyomozója glasszékesztyű nélkül is a világ legelegán­sabb rendőrei közé tartozik. A ballonkabát nemcsak gyű­rött, de meglehetősen pisz­kos is. Olyannyira, hogy jó­magam már abban győzkö­döm magam, hogy csak „szö­vegel” ez a hadnagy a fe­leségéről, nincs is neki, hi­szen olyan elhanyagolt. De hát aki a gondolataival van elfoglalva, a gyilkosság rafináltan szőtt szálainak felgombolyításával, aki pszichológusokkal, millio­mosokkal, de általában is csak a jobb középosztálybe­liekkel kerül kapcsolatba nyomozásai során, intellek- tuelekkel, akik magas intel­ligencia hányadossal rendel­keznek, nos annak számára lényegtelen milyen a ballon. A fő: milyen az ész. S mint láthattuk — hosszú idő után újra láthattuk — ha a gyű­rött ballon nem is vonzó, ha a hajlott hátú, a megfáradt férfiarc nem is csábító, de viselőjének értelme, logikája lenyűgöző. Elképzelhetetlen, hogy Columbo hadnagy ne nyo­mozná ki a legagyafúrtabb . Az írót, a költőt, a tudós professzort nem kell bemu­tatni, hiszen Hegedűs Géza nevét minden korosztály is­meri. A rádióban százezre­ket nevel az olvasás gyö­nyörűségére, hangjátékai nemcsak sikeres alkotások, hanem a színvonalas isme­bűntényt is. Ha elképzelhet tő lenne, abból természete­sen nem készülne film. De most készült, mert a tele­fonhívásra, jelszóra, betaní­tott kutyákkal végrehajtott gyilkosságot is leleplezte az elnyűhetetlen ballonkabát tulajdonosa. Igaz, e történet már túlságosan is — törté­net. Már annyira agyafúrt, hogy már nem leleplezni volt nehéz, mint ilyet kita­lálni is egyáltalán, de sebaj, — jót szórakoztunk. Colum­bo megint elfogott egy jó értelmiségit, nem a társada­lom valamely vezető multi­ját, persze, nem is egy sze­rencsétlen Puerto Rico-it, hanem egy jómódú közép- osztálybelit. Akinek van mit aprítani a tejbe, akit lehet irigyelni, bukásán örülni és meg is nyugodni, hogy lám bűnözés ott is van, de ott is rajta­veszt a bűnös, mégpedig egy ilyen egyszerű, csóró rend­őrhadnagy leplezi le. Mert az igazság az, mindig győz. A Columbo-sorozat és a forgatókönyvíró szerint. Van, amikor nem győz, de arról nem készül tévéfilm­sorozat. Peter Folk — Szabó Gyu­la életet lehelő és teremtő szinkronjával! — e majd elnyűtt kis rendőr alakjá­ban kétségkívül maradandót alkotott. Nem szégyellem le­írni, hogy a csacska-izgi, és gyakran bizony nagyon is manipulált történetek és színhelyek hőséből egy nem kitalált, de igaz emberi ff- gurát teremtett A nem lángész, de szakmáját értő, a munka mindennapos szí­vósságával dolgozó rendőr­kisember figuráját. Colum­bo hadnagy alakját kitalál­ták, de megteremteni, életre kelteni, az már Peter Folk szuverén műve volt. Aki nem átallotta, hogy a pénzéért ne csak alakítson, de művésze­tével lassan-lassan már fo­galommá váló tévé-történeti hőst teremtsen. Miatta érdemes és kell is megnézni az újabb és re­mélhetőleg megint újabb történeteit ennek az elnyű­hetetlen ballonkabátú, el­nyűtt kisembernek. Gyurkó Géza retterjesztés gyöngyszemei is. Történelmi ihletésű re­gényei elbűvölnek fordula­tosságukkal, s közben elő­deink hagyatékának meg­becsülésére okítanak ben­nünket. A méltán elismert, hetven esztendős szerzőről oly sokat tudunk, s mégis, amikor va­sárnap délután pályájának fordulóiról, élete meghatá­rozó eseményeiről beszélt, rá kellett jönnünk, hogy mennyi mindent nem hal­lottunk róla. Bevezetett minket krőzusian gazdag szellemi kincsestárába, lebi­lincselve figyelmünket, meg­babonázva mindannyiunkat. A szerkesztő-riporter Szabó Márta ráérzett erre a nagy lehetőségre, s tiszteletre mél­tó szerénységgel háttérbe vonult, teret engedve az iz­galmas, az érdekes, a jobbá formáló, a tanulságos gondo­latok szabad áramlásának. Hát kérem.... én szóhoz sem tudok jutni. Egyszerű­en nem találok szavakat, hogy ez a fiú mit tud, és mit nem, kérem, lélegzetel­állító ... Elementáris, virtu­óz, Dávid és Góliát! Ez a hősiesség, bátorság, elegan. cia! Na, jó most azt is mondhatnánk, hogy kikapott a gyengébb és lepedőbe csa­varva szállították el a csar­nokból, de kérem ez a helytállás, kamaszos csibész- ség! Csak azt tudom mon­dani, mint a régi török: öld meg fejet, meghal a test, vagy fordítva, már nem is tudom ... Ilyet csak az öreg­apám nagyanyja láthatott volna, ha nem üti ki a sze­mét a petrence... Vérpezs­dítő, lélegzetelállító, zseniá­lis, zseniális (jaj, segítsen már valaki! Felakadtam) na igen, most már minden rend­Mi lehet a költészet? A sokféle megközelítési lehető­ség köziül egy: kísérlet az elmondhatatlan kimondásá­ra. A hétköznapi és a kü­lönleges összekapcsolására. Sokan szavalnak, de amíg egy előadó nem érzékeltet valamit a sorok között hú­zódó világból, kár akár egy verssel is foglalkoznia. Jobb, ha az olvasóra bízza a köl­tővel való ismerkedést. Le­het költészetet közvetíteni „mindenkinek”, de nem biz­tos, hogy közepesen, vagy annál alacsonyabb szinten érdemes... Ez Illyés Kinga erdélyi előadóművész rendkívüli tel­jesítménye alapján fogalma­zódott meg bennem vasár­nap este. Bizonyította, hogy léteshet a költészettel egyen­rangú versmondás. Mit vers­mondás ! Jajkiáltás, siralom­házi panaszkodás! Annál in­kább érdekes volt, hogy mi­képpen tud ilyen magas szin­ten előadni, mert nem be. Ezt tette Lengyel Ágnes rendező is, élvezve, hogy milyen remekül éli — nem játssza — főszerepét ez a megnyerő egyéniség, aki vérbeli pedagógusnak szüle­tett, s az is maradt mind­máig. Mellőzve a rátartiságot, a tudálékoskodást, a fellenzős- séget, türelemmel szólva a gyerekekhez, a tizenévesek­hez, a felnőttekhez és az időskorúakhoz egyaránt. Nemes hitvallás, kár, hogy nem sokan képviselik ilyen következetten és eredmé­nyesen ... (pécsi) ben. Hol is tartottam? Per­sze zseniális ... Ez már csúcs, gigászok háborúja, félelme­tes ... Nem találom a sza­vakat: macska és az egér, tigris, és oroszlán, lebilin­cselő, lenyűgöző, liliom és rózsa, magávalragadó a nyers erő és az intellektus párviadala. (Gyulaikám, ki is győzött? Persze ez most teljesen mindegy.) De nem kell elkeserednünk, lesz még egyszer ünnep a világon, s balsors akit régen tép ... Mikor az acélt megedzik, nem nő a fű, régi igazság ez és most megint beigazo­lódott ... hát ennyit erről. A múlt heti müncheni ökölvívó VB közvetítések selejtezőinek, előversenyei- nek, elő-, közép- és főfődön- tőinek győztese Szegő And­rás. Magyarország. Himnusz. (szilágyi) szél hibátlanul: zártan, ka­maszos rekedtséggel ejti a szavakat. Mégis Szilágyi Do. mohos verseit olyan erővel, lendülettel adta át, hogy a tragikus életű és halálú ro­mániai magyar költő gon­dolatai a kaleidoszkóp szí­neivel ragyogtak fel. A tö­redék-magyarság sorsa, fáj­dalma és az egész emberi­ség panasza a „világtörténe­lem leghosszabb századá­ban” egyetlen kiáltássá sű­rűsödött össze előadásában. Az ősi sirató énekek erejé­vel porolt a tisztességet élet lehetőségéért. Vannak olyan művészek, akik mindent tudnak, ami megtanulható. Olyankor, amikor az ember valamilyen „szabálytalant” hall, akkor jön rá, hogy van, amit nem lehet elsajátítani. Ez már a költészet csodája. Ilyen cso­dának voltunk részesei Ily- lyés Kinga műsorában. (gábor) A főszereplő: Hegedűs Géza Himnikus kommentár Versben élni A centenárium jegyében: Kodály-emlékünnepség Galgahévizen A Pest megyei községben élő emberektől Is gyűjtött egykor a nagy kutató és zeneszerző, Kodály Zoltán. Születésének 100. évfordulója alkalmából az elmúlt hét végén színvonalas és gazdag kulturális programokkal emlékeztek meg a jubileum, ról. Heves megyéből két népi együttes vett részt: a fedémesi pávakör és a hatvani Damjanich János Szakmunkásképző Intézet népi tánccsoportja, akiket a felvételünkön is láthat, nak (Fotó: Szabó Sándor) Szoborkertek Hatvanban Ismét értékes vállalkozás­ba fog a Hatvani Galéria. Kilépve épületének falai kö­zül, a nyári és kora őszi hó­napokra, szabadtéri szobor_ kiállítást szervez. Színtere a galériakert lesz, ahová már meg is érkeztek a közönség elé kerülő, nagyobb méretű kőszobrok, Nagy Sándor Munkácsy-díjas szobrász- művész alkotásai. Akik tehát ezután Patay Éva és Végh András festőművészek tárla­tára kíváncsiak, közben megtekinthetik az igen egyé­ni hangú, rusztikus megje­lenésű kőalkotásokat, egy csaknem négy évtizede mun. kálkodó művész munkássá­gának legszebb darabjait. A kiállító termekből való kilépést tovább fokozza, hogy Nagy Sándor műveinek jelentősebb része az AFIT XVI. számú vállalata, 7-es, hatvani üzemegységének vendégparkjába, üzemi kör­nyezetbe kerül, ahol a ja­vításra, egyéb szolgáltatásra várakozó ezrek gyönyörköd­hetnek majd az alkotások­ban. Itt rendezik a kettős tárlat megnyitóját is, még­pedig pénteken délután fél 4 órakor, amikor a kiállító szobrász életművét Fecske András műkritikus méltatja. És az ünnepi eseményen közreműködik - a Hatvani Népdalkórus, amelynek mű­sora jól harmonizál Nagy Sándor népi ihletésű művei­vel. Hasonló szabadtéri kiállí­tásokat az elkövetkező évek­ben is szervez a Hatvani Ga­léria, más-más tájak szobrá­szait invitálva a városba. A MAGYAR MÚLT MOSOLYA A középkor humorából 2. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1503-ban halt meg. Világnézeti indíttatása merő­ben mási, mint az anekdotaíró humanistáké. Temesvári Pelbárt a késő középkori kolostori művelő­dés legnagyobb magyar alak­ja, nagyszerű prédikátor és író. Az itt kpzölt két írása pél­da, azt a célt szolgálja, hogy híveit elriassza a földi bűnök. * tői, az erkölcstelenségektől, a harácsolástól, a kapzsi­ságtól, s az erősen világiaso­dó humanizmus szelleme el­lenében megőrizze őket a pu­ritán erkölcsök számára. A legszélesebb hallgatóságra akart hatni. Szentbeszédeit színes görög, latin, arab, hé­ber irodalmi elemekkel, tör­ténetekkel tűzdelte tele, de sok magyar népmeséi, mon­dabeli elemet is fölhasznált. A prédikációs kereteknek megfelelően hangvétele más, mint az anekdotáké, maró szarkazmussal sújt le a val­lási előírásokat megszegőkre, akik jobbára gazdagok, ural­kodók; az egyszerű emberek sanyargatói. A magyar szellemi élet ki­emelkedő alakja, műveltsége szinte páratlanul gazdag, birtokában az akkori közép­kori tudományosságnak, nemcsak a teológiának, hanem a filozófiának és az osvostudománynak, sőt a csillagászatnak, a fizikának is. A magyar erkölcs-szatí­ra egyik úttörője, megalapo­zója. Sz. K. Temesvári Pelbárt: A kevély, a kapzsi és az irigy Élt egy városban három polgár: az egyik roppant ke­vély, a másik szörnyen kap­zsi, a harmadik meg rettene­tesen irigy természetű volt. Ezekről hallván a király, maga elé idézteti őket és így szól hozzájuk: halljátok én nektek megadom, amit kí­vántok, mégpedig úgy, hogy amit az első közületiek kér, annak a második a kétszere­sét, a harmadik háromszo­rosát kapja. Nagy vita tá­madt most a három között, mert egyikük sem akart első lenni a kívánásban. A ke­vély vonakodott, mert meg­alázónak tartotta magára nézve, hogy a másik kettőnél kevesebb jusson neki; a kap. zsi meg azért nem akart el­ső lenni, nehogy más többet kapjon; ugyanezt az irigy sem tudta elszenvedni. Vég­re mégis az irigy szánta rá magát a kívánásra, de olyan módon, hogy a másik kettőt legalább megronthassa vele. Azt kívánta tehát, tojlák ki neki az egyik szemét, aminek következtében a kapzsi, aki második sorba jutott, mind a két szemét elvesztette, a legutoljára maradt kevély- nek pedig ezenfelül még a kezeit is levágták, hogy amaz kétszeresét, emez háromszo­rosát kapja annak, amit az e’ső kért. Aki másnak vermet ás... Valamely nemes embernek volt egy fia, kit megtanított három dolog szentül-tartá- sára. Az egyik, hogy a rossz társaságot kerülje; a másik, hogy minden megengedett és tisztes dologban az emberek­hez alkalmazkodjék; a har­madik, hogy amikor csak teheti, mindennap szentmisét hallgasson. Apja halála után a fiú a király szolgálatába lép, s az uralkodónak és neu jének kegyét csakhamar megnyeri. A király egy ud­vari tisztje irigye lesz a jám­bor apródnak, s bevádolja a királynál, hogy az ifjú és a királyné szerelmesek egy­másba. Bizonyítékot is ígér. Csak vigyázza meg a király, mint követi majd az apród mindenben a királyné kedvé­nek változását. A király hajt a besúgó szavára, s próba­képpen másnap egy remek drágaköves gyűrűt ajándé­koz a feleségének, mikor az ebédnél ülnek, s a bevádolt apród szolgál fel. A király­né nagyon megörül az aján­déknak, s' nevetve hálálko­dik. Vele nevet az apród is. A rákövetkező napon meg hirtelen arcul üti a király az asztalnál héjét, mire az sírvafakad, s utána a? apród is, ki ebben, valamint a teg­napi viselkedésében is, csu­pán az apja második taná­csát követte. A király már most beigazoltalak véli a ka­ján udvari ember vádját, s valahogyan el szeretné ti­tokban láb aló) tenni az ap- ródot. Az irigy besúgó taná­csára elküldi másnap az er­dőre a mészégetők kemencéi­hez, hol már előre azt az utasítást kapták a munkások, hogy. aki aznap legelőször kimegy, s e kérdést intézi hozzájuk: Megtettetek-e a király parancsát? — azt szó nélkül kapják és lökjék a lángoló kemencébe. Másnap reggel, mint az ifjú az erdő felé ballag, útközben egy kápolna előtt halad el, amelynek harangocskája ép­pen misére hív. Megemlékez­vén apja harmadik tanácsá­ról betér az isten házába, s végighallgatja a misét. Ez­alatt a kaján udvari ember, nem tudván magát tovább türtőztetni, hogy gálád terve kiviteléről értesüljön, kisiet a mészégetőkhöz, s megelőzi az apródot, de abban a hit­ben, hogy az már előtte ott járt, megkérdi a munkások­tól, megtették-e a király pa­rancsát? Amire ezek, utasítá­sukhoz híven, megragadják, és minden kapálózása és kiabálása ellenére a kemen­cébe dobják. (Fordítás latin­ból.) (1480—1500 között.) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents