Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-18 / 114. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 18., kedd S. Tóbiás Simon műhelye Részlet a kiállításról (Hauer Lajos felv. — KS) Óbudán, a barokk szépségű Zichy-palotában a hely- történeti gyűjtemény sokoldalú kiállításai között egy szobányi-műhelynyi területen sorakoznak Tóbiás Simon kádármester szerszámai. Az idős óbudai mester öt évvel ezelőtt ajándékozta az Óbudai Helytörténeti Gyűjteménynek műhelyberendezését. Tóbiás Simon, az erdélyi Torockóból származott Óbudára, 1940-ben. Mint önálló iparos, műhelyt nyitott, s maga készítette szerszámaival dolgozott. 1951-ben szövetkezeti tag, majd elnök lett, 1976-ig, amíg nyugdíjba nem vonult, kádárként dolgozott. Most ott sorakoznak a polcokon a gyaluk, a maga faragta szerszámok. Mívesek, kézhez szokottak. Az egyikre a Kossuth-címert faragta, a másikra a következő szavakat: „Minden magyar annyit ér, amennyit nemzetéért dolgozik”. A harmadikon az áll: „A világ az alkotásé, az alkotás az elmúlásé”. A polcokon a gyaluk, a hordódongák, deszkák, abroncsok, a mesterség kellékei. Mielőtt múzeumba kerültek a szerszámok, Tóbiás Simon modellt állt a fényképésznek, s bemutatta, melyik mire való. A munkafázisokat ábrázoló fotók a terem egyik falára kerültek. A kiállítás utal a kádármesterség múltjára is. Megtudjuk, hogy a kádárszakma, a hordókészítés az egyik legrégibb iparág. Még az időszámítás előtt a IV. században a görögök kezdték a fahordók készítését — a borostömlők, agyagamfórák helyettesítésére. Az első szakkönyv a hordókészítésről és sztereometriájáról a csillagász Kepler János tollából látott napvilágot 1515- ben. A tudós Lambert 1728ban könyvet írt és tabellákat készített a hordók űrtartalmának pontos kiszámításáról. A magyarországi hordókészítésre vonatkozó utalás Szent István idejéből származik. Amikor a király 1015-ben megalapította a pécsváradi apátságot, a többi iparos mellé hat kádárt is telepített. 1376-ból való az az okmány, amely a kádárok céhbe tömörüléséről tanúskodik (ezek az évek a hazai céhek kialakulásának esztendei). A kádáripar a többi magyar iparággal a 17. század végén pusztulásnak indult. A Rákóczi-szabadság- harc után Németországból és más környező országokból telepítenek hozzánk hordókészítőket. Az újabb fellendülést az 1875-ös filo- xéra pusztítása vetette visz- sza. A később újra feltámadó ipar mesterei itthon és külföldön is hírt-nevet _sze- reztek maguknak. Mígnem a felszabadulás után a szövetkezetek és nagyüzemek vették át a termelést. A kismesterek hagyományai lassan kihalnak, csak emlékeinkben élnek. K. M. Búvárok Hévízen * Melegebb és tisztább lesz a tó vize Hévízen könnyűbúvárok dolgoznak a szabadban für- dőzők között. — Amióta a hévízi tó létezik, ilyen még nem volt! — mondja Bíró Csaba, az Állami Gyógyfürdőkórház műszaki osztályvezetője. — A tavat tápláló forrás helyén több mint 30 méter mély kráterből távolítják el a sok évtized alatt összegyűlt törmeléket, mindenféle hulladékot. A budapesti Hídépítő Vállalat speciális, Vízi robbantásokkal foglalkozó szakemberei kívül itt vannak a ferencvárosi természetjárók Delfin-klubjának tagjai, a szintén fővárosi Amfora könnyűbúvárai és a szolnoki vízügyi igazgatóság— MHSZ közös klub tagjai. Januárban kezdték a munkát, elsőként a kráterbe jutott hatalmas márgatöm- böket, deszkákat és gerendákat távolítják el. Hogy a vendégek zavartalanul tudjanak pihenni, fürödni, a munka nagyját a főszezon előtt és után végzik, s jövőre fejezik be. Európában egyedülálló Hlatky Károly, a főnök, a 12 könnyűbúvár parancsnoka. Békaemberek — állapí: tottuk meg —, amikor a fekete ruhás, nagy uszonyokkal és az elmaradhatatlan légzőkészülékekkel felszerelt embereket megláttuk. Tiltakoztak : ők könnyűbúvárok. — A békaember szórakozásból, mondhatnám pasz- szióból, hobbiból merül a víz alá, hogy fürkéssze az idegen világot — indokolja Hlatky Károly tiltakozásuk okát. — Nehéz és felelősségteljes munkát végzünk, Európában egyedülálló körülmények között dolgozunk. Ilyen mélységben és 38 fokos vízben nem sok búvárnak adatott meg a lemerülés lehetősége. Naponta négy pár ereszke-** dik a mélybe. Szigorúan veszik azt az előírást, hogy amíg egyikük dolgozik, a másik vigyáz társára. Negyven percig a víz alatt A kráter fölött ponton áll. A felszínen vannak azok. akik pihennek, merülésre várnak, s a mélyben levőkre ügyelnek. — Veszélyes a búvárokra leselkedő úgynevezett keszonbetegség, a vér nitrogéntartalmának gyors változása, épp ezért nagy figyelemmel terveztük meg a felszállást, az úgynevezett kizsilipelést. Negyven percig dolgozhatnak a 33 méteres mélységben, melyből fokozatosan 30 perc alatt szállnak fel — mondja Hlatky Károly. Kilenc és hat méteren 5 —5 percet kell várni, három méteren viszont 20 percet. E célból egy speciális víz alatti házat konstruált a Delfin-klubos Maróti László. — Ez egy műanyag tartály, amiben ketten kényelmesen, négyen kicsit* szorosan, de elférnek. A „vízi lak” egy 2,7 köbméteres műanyag konténer, amelyet a speciális igényeknek megfelelően szereltünk fel. A búvárharanghoz hasonlóan háromtizedes túlnyomást biztosítunk benne. A munkában elfáradt búvárok száraz légtérben tölthetik el az előírt várakozási időt — mondja Maróti László. Háromszoros biztosítású a levegőrendszer, kétszeres a világítási hálózat, s kiépített a hírösszeköttetés. Minden szót, ami elhangzik, magnón rögzítenek, később értékelnek. « Felszínre került „kincsek” Vámosi Antal, a szolnokiak klubtitkára, — ő profi, ráadásul vizsgázott nehézbúvár is —, nagyon dicséri a „sárga tengeralattjárót”. — Igaz, felállni nem lehet benne, arra viszont tökéletesen megfelel, hogy levéve a felszerelést, „friss” levegőt szívhatunk. A fárasztó munka után erre szükség van. És még valami: a következő párosnak nem kell sokáig várnia, hogy elmondjuk: hol hagytuk abba afc munkát, mire vigyázzanak. Aztán előkerültek a „kincsek”, egy zacskó alsó-felső protézis (!), kazalnyi szemüveg, Aranyat még nem találtak, csak aranyozott négylevelű lóherét. Nem sok időt vesztegetnek erre a témára, de a munka befejezésekor kiállítást rendeznek a gazdag leletanyagból. Persze lesz, amit majd nem tudnak bemutatni. Történetesen azokat a tonnás már- gatömböket, amelyeket kiemeltek a forrásbarlang nyílása elől, a kráterből. — Szürke, szivacsos, pan- nonmárga van odalent, pi- látes lerakódásokkal. A kisebb dolgokat kosárba rakjuk, a nagyokra meg kötelet erősítünk, s daruval emeljük ki. Ha ezzel végzünk, elkezdjük az iszap .kitermelését — tájékoztat Hlatky Károly. Gyorsabban cserélődik a víz Nemcsak tisztítási akció ez a hévízi tó életében. Az 1969 óta tapasztalt vízhozamcsökkenést újbóli emelkedését várják tőle a szakemberek. — A trapéz alakú kiömlőnyílás előtti rész megtisztításával másodpercenként legalább 20 literes hozamnövekedést várunk a' depresz- szió változása következtében. S ez azt is jelentheti, hogy a télen 25—26 fokosra lehűlő víz hőmérséklete a gyorsabb csere következtében ismét a 28 fokos gyógyászati értékre emelkedik a nyitott részen is — fűzi hozzá Bíró Csaba. — Kár, hogy hamarosan itthagyjuk ezt a meleg vizet. A Tisztára megyünk. Persze izgalmas lesz ott is, elektromos ívvágóval a víz alatt dolgozni — mondja búcsúzóul Vámosi Antal. Takáts Sándor H eti umor ét elején Egy fiatalember elhelyezkedett egy műhelyben, de már egy hónap múlva elbocsátották. Az apja megkérdezte, mi történt. — Tudod, a főnök egyszerűen irigyelt. Hiszen ismered, milyen ember: zsebfe dugja a kezét, fel-alá sétál, és nézi, hogyan dolgoznak mások. — De hát miért irigyelt téged? — Mert a műhelyben mindenki azt hitte, hogy én vagyok a főnök! ★ Egy fiatalember megkérdezte egy filozófustól: mi az öregség? — Az életnek az a szakasza, amikor a jövő már mögöttünk van, a múlt viszont előttünk! — válaszolt a filozófus. ★ Hansen százéves lett, és a helyi újság tudósítója interjút készített vele. — És hogyan tölti az idejét? — kérdezte az újságíró. — Reggel 9-kor felkelek, kimegyek az újságért, átnézem a gyászjelentéseket, és ha azokban nem esik rólam szó, akkor visszajövök, és reggelit készítek magamnak. ★ —Ó, milyen szép gombok vannak a fiának az ingén! — A templomi alamizsnagyűjtő perselyből szedtem össze őket — válaszol szomorúan a lelkész felesége. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Fotó: Zeit im Bild) Gladiátorharcok Rómában A régi rómaiaknál a sport és a játék sok esetben a görög hagyományokra nyúlt vissza. A gladiátorok harcát nem a rómaiak találták ki, ez az etruszk halottkultuszból származott. A rómaiak látták Campaniában, hogy a sírhalmokon állig felfegyverzett férfiak harcoltak egymással, az elhunytak szellemének megengeszte- lésére. A kiontott vér az engesztelés eszközének számított. És így a gladiátorharcokat eredetileg Rómában is az elhunyt előkelő polgárok tiszteletére rendezték. Az örökösöket végren- deletileg gyakran arra kötelezték, hogy „munus gladia- torum”-ot, tehát gladiátorharcot rendezzenek. A sikeres gladiátorokat ünnepelték és körülujjongták, ezek azonban veszélyessé is válhattak az államra nézve, miként például Spartacus, aki megszervezte a szegények felkelését. A gladiátorok iránti lelkesedés azonban mindenkor töretlen volt, Caesar például i. e. 65-ben 320 küzdőpárt szerepeltetett. Ennél több gladiátor harcát szenátusi határozat tiltotta meg. Néhány politikus, közöttük Cicero is, megpróbálta korlátozni ezt. a tevékenységet, mivel igen világosan felismerte, hogy a játékok eszköze, tehát a nép szórakoztatása révén egyesek politizálnak. A gladiátorjáték szervezése valóságos státus- szimbólummá vált. A „pa- nem et circenses”, tehát kenyeret és cirkuszi játékokat követelés mindenképpen politikai program volt. Az. hogy — mint például Caligula idején — a szadizmus is kitombolta magát, már elfajulás volt. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy mindezek a harcok és játékok összefüggtek az 411ami ünnepekkel, arra szánták őket, hogy a gladiátorok által kiontott vérrel kegyes hangulatra bírják az isteneket. A küzdelmek eredeti értelme, mégpedig a kiontott vér erejébe vetett hit azonban minduntalan napvilágra került. A gladiátor- harcok eredetileg a Fórumon zajlottak le, ahol rögtönzött ülőhelyeket, később pedig tribünöket létesítettek. Azután fából épült amfiteátrumok következtek, s ezekben nyilvános kivégzések is történtek. Végül kőből épültek az amfiteátrumok és az arénák, és ezeknek a még ma is jó állapotban levő építményeknek a bősége, egyúttal azonban a domborműveken, a használati tár» gyakon, a padlókon és a falakon látható jelenetek is ennek a római intézménynek a nagy jelentőségét igazolják. (Salzburger Nachrichten) t \é Május 19-én, 17 órakor ifjúsági divatbemutató és gyermekhangverseny ^ PFTÖFIBÁNYÁN, A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN. A bemutatott ruhák az Iparcikk Kisker, petőfibányai Ruházati Boltjában megvásárolhatók!
