Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 15., szombat Kiválóak és kiválasztottak GAZDASÁGOSABB TERMELÉSFEJLESZTÉS Szűkös hitel, nagy beruházások Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel A múlt esztendőt a kedvezőtlen kilátások ellenére is jó ered. ménnyel zárta a mezőgazdaság. Ennek a ténynek az ismeretében az idei lehetőségekről beszélgettünk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. A munka ünnepe alkalmából ezekben a napokban adták, adják át a kollektívák kitüntetéseit. Nagy várakozás előzi meg minden esztendőben, kik kapják meg teljesítményeik alapján a megtisztelő címeket, amelyekkel együtt természetesen jutalom is jár a legjobb dolgozóknak, a sikeres munkában közreműködő vezetőknek. önálló, . döntéseikért felelős gazdálkodók között kell igazságosan rangsort kialakítani. Olyanok között, amelyek adottságaikban, lehetőségeikben sem mindig egyformák. Bár kétségtelen, hogy éppen önállóságuk révén, adottságaiknak, lehetőségeiknek változása rajtuk is múlik. Évről évre nehezebb versenyben maradni. S még inkább nehéz dolog győzni. Márpedig győzni kell, mert a jó eredményeket honoráló büszke cím: „kiváló vállalat, kiváló gyár, kiváló szövetkezet” sokat segíthet a következő esztendő munkájában. A kívülállónak, az üzleti partnernek eligazodást jelent a rangsorolásban, alapja lehet a bizalomnak. Mondhatjuk így: állami garancia ... Mit mutat az idei kép? Ami megyénk gazdaságát illeti, hozzávetőleges pontossággal tudunk következtetni az örvendetes változásokra, s a rosszra is. A fejlődés, az átalakulás irányára. Arra, hol érdemes jobban ösztönözni, hol pedig ösztökélni az eredményesebb munkára. Ha a legfontosabbak között az építőipart nézzük, nagy programjaink végrehajtására gondolva nem tűnik biztatónak, hogy kiválót csak a kisebb — noha egyáltalán nem jelentéktelen — szövetkezetek között találunk. A gépiparban, nehéziparban már némileg más a helyzet, valóban meghatározó jelentőségű vállalatok állnak a rangsor élén. Néhány „nagyágyúnak” azonban ezúttal nem '(vagy pontosabban: ezúttal sem) sikerült. Ez vonatkozik a mezőgazdaságra is, ahogyan az előzetes értékelésekből tudjuk. A nagyoknál jobban érezhető, hogy nehéz, feltételeket szabtak a gazdálkodóknak? Vagy egyenként más-iúás okból, egyszerűen nem jött ki a lépés? Esetleg szubjektív érzelmek is befolyásolták a döntésre jogosultakat? Ki-ki választhat a kérdések közül. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy amit ünnepi alkalomból fogalmazunk, másként hangozzék, mint a hétköznapok értékelése. önámítás lenne csak az alkalom miatt dicsérni. Aki drukkol azért — s persze, a maga szakmájában nemcsak szurkoló —, hogy hazánk gazdasága mielőbb kijusson nehéz helyzetéből, az csak örülhet, együtt a munka ünnepelt jei vei, a sikereknek. Ugyanakkor elgondolkodtató a tény, hogy a vállalatok nevei közül, amelyek milli- árdokat tesznek le a népgazdaság asztalára, nem sok került az idei győztesek közé. Még akkor is, ha tudjuk: nemcsak a gazdálkodásban, nyereségben kell kiválónak lenni, hogy elnyerjék a büszke címet. Figyelnek olyan, a piac értékítéletében csak közvetve fontos mutatókat is, mint például a balesetek alakulása. A kollektív kitüntetéseket pályázat útján bírálják el, s birtoklásuk természetesen nagy erkölcsi elismerés, valóban rangot ad. Aki pályázik, nagy terheket is vállal magára. Többek között az esetleges erkölcsi veszteséget, ha történetesen nem sikerül elnyerni a kitüntetést. Egyik legnagyobb megyei vállalatunk vezetője mondta néhány héttel ezelőtt, amikor az idén várható elismerésük felől érdeklődtünk: meg sem pályázták, nem is indultak a versenyben. Ugyanis néhány, rajtuk kívül álló ok közrejátszott abban, hogy esélytelenné váltak, meg hát nem is úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerették volna. Mindent összevetve, nem akarnak a „kiválasztottak” között lenni... Kétségtelen, nem könnyű dönteni arról, hogy a sokféle követelmény teljesítését mérlegelve, kimondják valamelyik közösségről: „kiváló”. A cégek közül, amelyeket pedig visszautasítottak, bizonyára sok érzi úgy, megérdemelte volna, hogy a legjobbak között emlegessék a nevét. A megítélésnél azonban az sem lehet mellékes, amit nagy általánosságban az ország, a világ elé kell tárni időről időre: hogyan halad a korszerűvé válás útján a népgazdaság, hogyan válnak valóra gazdaságpolitikai céljaink? Ha seregnyi kiváló (legalábbis kiválónak ítélt) vállalatunk van, és mégsem tudják sikerrel végrehajtani közös feladatukat, akkor vagy a kiváló cím feltételeként állított mérce túl alacsony, vagy a célok körül nincs rendben valami. Köszöntjük a kiválóakat. Elismerés jár mindegyiküknek helytállásukért. Igazán nyugodtan azonban akkor ünnepelhetünk velük együtt, ha látjuk egész együttesünk munkájának sikerét. Azt is mondhatjuk: a nagyobb elismerés mellé a feladatokból szintén több jut az élen haladóknak... Hekeli Sándor — A mezőgazdasági nagyüzemek 1981-ben 4,5 milliárd forinttal több nyereséget értek el a tervezettnél. Mire ad lehetőséget ez a többlet- nyereség? Vagy ismerve például a hiteltörlesztések meggyorsítását, a hitelkeretek szűkülését, lehet-e egyáltalán szabadon felhasználható többletnyereségről beszélni? — Ennél a 4,5 milliárdnál hangsúlyozni kell, hogy — az adózás rendszeréből következően — a költségvetés bevételei is a tervezettet lényegesen meghaladó mértékben emelkednek. Az előzetes adatok szerint az adótöbblet, a következő évek hiteltörlesztéseinek előrehozása, a forgóalap-feltöltési kötelezettség, a tervezettnél kevesebb amortizáció és a nyereségrészesedési többlet miatt a beruházási vásárlóerő a tervezettet alig haladja meg, különösen, ha azzal is számolnunk kell, hogy hitelfelvételre — a múlt évihez képest — lényegesen szerényebb mértékben nyílik lehetőség. — A mezőgazdasági nagyüzemek egyharmadában az eredmény a korábbival azonos szinten maradt, illetve az alá csökkent. Az állami gazdaságok nyereségének 30 százaléka a négy mezőgazda- sági kombinátban képződött. Az ágazat keretein belül van-e valamilyen lehetőség átcsoportosításra? — A jövedelemnek a szabályozórendszeren kívüli eszközökkel történő átcsoportosítására nincs szükség! A nagyobb nyereséggel záró gazdaságoknál ugyanis dinamikusabban _ nőtt az adó összege is. Hasonló hatást váltott ki a hiteltörlesztések előrehozatala is, hiszen a bank azoknál a gazdaságoknál „gyorsította” a lejáratot, ahol a magasabb jövedelemből több „szabad” fejlesztési forrás képződött... Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alacsony jövedelmű és kedvezőtlen adottságú nagyüzemek helyzetének javításához szükséges pénzügyi forrást az ágazatnak önerőből kellett megteremtenie, az energiahordozók árához nyújtott dotáció megszüntetésével és a tej prémium mértékének 20 százalékos csökkentésével teremtették elő a szükséges összeget. Ezzel tekintélyes összegű, eddig eredménynövelő forrást csoportosíthattunk át az átlagosnál jobb gazdaságoktól az alacsonyabb jövedelműek javára. Ha ezeken túl még bármilyen indokkal hozzányúlnának a gazdaságok jövedelméhez, akkor az már a , hatékonyság növelését, a ter- ' vezeti termelés fejlesztését akadályozná. — A mezőgazdasági üzemek a szűkös beruházási lehetőségekre panaszkodnak, ugyanakkor a mezőgazdasági beruházások a tervezett szintnél rendre magasabbak. Vajon ennek az ellentmondásnak nem az-e az oka, hogy a mezőgazdasági beruházások szerkezete nem a terv szerint alakul? Hogy az üzemek elsősorban és érthetően a gyorsan megtérülő beruházásokra (például kiegészítő tevékenység) és nem az alapvető, de kisebb nyereséget hozó tevékenységekre koncentrálnak? — Ami a panaszkodást illeti, nem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdasági üzemek egyharmadának alig van fejlesztési forrása, és a minimális vagy teljesen hiányzó, úgynevezett saját erő miatt nem tudnak hitelt felvenni. Ami a többieket illeti, népgazdasági okok miatt maga a felvehető hitelkeret is szűkös. A mezőgazdasági beruházások szerkezetét tekintve csak az építési beruházások térnek el a tervezettől. Igaz, ezek adják az összes beruházások egyhar- madát. De ez az elmozdulás sem ellentétes a népgazdasági tervben megfogalmazottakkal. Például a gazdaságok a tervezettnél több szarvasmarha- és sertésférőhely építéséhez fogtak. Jelentős mértékben túlteljesítették a baromfiférőhely-be- ruházások időarányos tervét, és a tárolóterekkel kapcsolatos beruházási igény is több a tervezettnél. — Szűkös hitelkeret, túlteljesített beruházások! Honnan a pénz? — Persze egyetlen gazdaság sem építkezett valamiféle „elásott kincsből”. Az általános pénzhiány melletti többletberuházásokat az tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági üzemek 1981-ben kezdeményezett beruházásainak nagy része megfelelt a konvertálható árualapokat bővítő hitelfeltételeknek, s így hozzájutottak az általuk igényelt pluszhitelhez. Ennek megfelelően az 1981-ben terven felül igénybe vett konvertálható hitelt a Magyar Nemzeti Bank elsősorban az alaptevékenység fejlesztését elősegítő beruházásokhoz folyósította. Ugyancsak a tervezettet meghaladó mértékben vettek igénybe összegeket az energiaracionalizálási beruházásokhoz az e célra elkülönített keretből... A gép-, a meliorációs és az ültetvénytelepítési beruházások a tervezett szinten alakultak. Természetesen igaz az is, hogy az alaptevékenységen kívüli tevékenységet is számottevő mértékben fejlesztették a mezőgazda- sági nagyüzemek. Ennek azonban alacsony a beruház zási igénye, éppen ez benne az egyik jelentős üzemi és népgazdasági előny. — Vajon a beruházások mellett a mezőgazdasági üzemek anyagi érdekeltségi rendszere szavatolja-e a gazdaságos termelésfejlesztést? — Már csak azért sem lehet a beruházás a termelésfejlesztés kizárólagos eszköze, mert sok gazdaságnak ehhez nincs is pénze. Elkoptatott dolog lenne most úgy általában a kihasználatlan tartalékok emlegetése, de a különböző fejlettségi színvonalon álló, eltérő adottságú és jövedelmű mezőgazdasági nagyüzemek között a termelésfejlesztést szolgáló gazdasági együttműködéseknek valóban olyan „telér”-je rejlik, amit vétek lenne kiaknázatlanul hagyni. Például amíg az alacsony jövedelmű gazdaságoknak általában kevés és elhasznált gépük van, amíg a termőföldet nem tudják időben és jól megművelni, s gondjaik vannak a rét- és legelőterületek, a meglevő állatférőhelyek hasznosításával is, addig az erős gazdaságokban a növénytermelés és az állattenyésztés további dinamikus fejlődését sok esetben a kellő termőterület hiánya akadályozza. Éppen ezért az együttműködés kibontakoztatása érdekében az erős nagyüzemek meghatározott célra tartalékalapjukat is átadhatják az alacsony jövedelmű gazdaságoknak, és ennek fejében részesedhetnek gazdasági eredményeikből. Emellett az erős gazdaságok anyagi és szellemi kapacitásainak mozgósítása érdekében például a gyenge és erős gazdaságok együttműködése esetén éppen úgy elszámolható az árkiegészítés — meghatározott feltételek mellett — és a termelésiadókedvezmény, mintha a gyengébb adottságú gazdaság egymaga dolgozott volna. A közösen elért eredmény utáni adózás is az alacsony jövedelmű üzem feltételei szerint történik. — Segíti-e a gazdaságos termelésfejlesztést a kistermelőkkel kiépített kapcsolatrendszer bővítése? — Ez a „beruházásmentes” termelésfejlesztésnek egy másik formája. Ennek eredményeként jelentősen bővült azoknak a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemeknek a köre, amelyek a háztáji gazdaságok által termelt és a nagyüzemen keresztül értékesített egyes mezőgezdasági termékek után árkiegészítést kapnak. A tejár-kiegészítést, a tejprémiumot, a vágómarhaárkiegészítést a mezőgazdasági üzemek akkor is megkaphatják, ha állataikat szerződéses formában a kistermelők tartják ... Rugalmasabbá váltak a korábban állami támogatással létesített termelőberendezések hasznosítását előíró szabályok is. Egyes — nagyüzemi módon gazdaságosan nem használható — termelőkapacitásokat, mint például istállókat, ültetvényeket a mezőgazda- sági nagyüzemek akár bérbe is adhatnak. Végül, de nem utolsósorban lehetővé tettük, hogy a mezőgazdasági üzemi dolgozók az alaptevékenység keretében — külön megállapodás alapján — 'munkakörükbe nem tartozó munkákat is vállaljanak... Az ilyen és az ezekhez hasonló termelésbővítést ösztönző intézkedések kidolgozásával a továbbiakban is foglalkozunk. Bonyhádi Péter 1981-ben az indiai kormány létrehozta a környezetvédelmi minisztériumot és nemzeti programot hirdetett minden mezőgazdasági földterület hasznosítására és fokozott védelmére. Indiában most dolgoznak a modern ipar megteremtésén. A villamoshálózat kiépítése mellett nagy hangsúlyt kap a bányá. szat, különösen a külfejtéses bányaüzemek, ahol lignitet, és barnaszenet hoznak a felszínre. Miután ez évről évre összefüggő, nagy területeket érint, így a földvédelem fontossága kényszerítőleg hat az országban. Keresik a gyors módszereket a meddők hasznosítására, amelyeken ismét élelmiszert termelhetnek. Egy visontai találmány sikere Indiában Ennek a nemzeti program, nak megvalósítását segítette elő az a nemrég tartott konferencia, amelyet Dhambád - ban, India Bihar államának központjában, a bányászati egyetemen tartottak. Bár a szeminárium elsősorban hazai rendezvény volt, mégis érkeztek előadók az Egye- Allamokból, a Német Szövet. ségi Köztársaságból, Angiid, ból, sőt Magyarországról is. Oláh János állami díjas agrármérnök, a Mátraalji Szénbányák osztályvezetője is tartott előadást. Kísérőjében volt Eiczek Antal, a Bánya- vállalatok Külkereskedelmi Részvénytársaságának szak- tanácsadója, aki sikeres üzleti tárgyalásokat is folytatott. i — Háromszázan vettünk részt a konferencián — sorolja Oláh János. — A téma a környezetvédelem és a külszíni bányák rekultivá- ,ciós területeinek újrahasznosítása volt. A rendezvényre Dhanbádban került sor, Calcuttától 400 kilométerre, a Ganges folyó völgyében, ahol a legnagyobb indiai külszíni bányák helyezkednek el. összefüggő mezők ezek, amelyek lehetőséget kínálnak arra, hogy 1500—2000 kilométer hosszúságú bányákat nyissanak. Egyébként a város India bányászati centruma, a Himalája lábánál. Egyetemét valamikor az angol gyarmatosítók nyitották, majd az indiaiak tovább fejlesztették. Régen és ma is olyan szakembereket képeznek, a vájároktól a geológusokig, akik közvetlen kapcsolatban vannak a bányá- szattal. A konferencia előadásaiból is kiderült, hogy ebben a világ második legsűrűbben lakott fejlődő országában a tudományos-technikai forradalom tért hódít az iparban. — Hogyan jutott ki Ind iá. ba előadást tartani? — Az ottani kormány által meghirdetett nemzeti program megvalósítására még tavaly Magyarországon járt G. S. Marwaha profesz- szor, a dhanbadi egyetem rektora, és tanulmányozta a hazai, közöttük a visontai rekultivációs területek mezőgazdasági újrahasznosításának tapasztalatait. Ennek alapján kaptam meghívást az indiai kormánytól, hogy tartsak előadást ezen a szemináriumon a Mátraalji Szénbányák visontai üzemének találmányáról. Ismertettem azokat a tapasztalatokat, amelyeket több éves kísérletek alapján itt, a Mátra alján szereztünk. Az angol nyelvű előadáson kívül színes filmen is bemutattuk, hogy a technikai és biológiai rekultivációval hogyan lehet a nyers meddőhányókon rövid idő alatt hasznos talajéletet kialakítani. Ugyanakkor azt is szemléltettük, miként lehet ismét termelni ezeken a területe, ken búzát, szőlőt, zöldséget és gyümölcsöt. A képsorok és az elmondottak annyira felkeltették az indiaiak érdeklődését, hogy esténként szabályos kis konferenciákon folytattuk a konzultációt szálláshelyünkön. Szerződést is kötöttünk és ver. senytárgyalásokat folytattunk a Mátraalji Szénbányák szabadalmának indiai viszonyok közötti meghonosítására. Amióta hazaérkeztünk, már kaptam levelet az indiai kormánytól, amelyben újabb adatokat és írásos anyagot kémek kísérleteinkről. Várhatóan magyar szakemberek is utaznak majd Indiába, hogy a módszerünket és a szükséges technológiát elterjesszék. — Milyen személyes tapasztalatokat szerzett? — Noha, a tavasz első napjaiban érkeztünk, mégis „tél” fogadott Indiában, 28— 29 fokos meleggel és záporral. Meleg volt és nagy párásság, az ott élőknek viszont ez a hőmérséklet hidegnek számít. Nekünk furcsa volt az indiai étkezés is. Calcuttában járva láttuk az épülő metrót, amelybe magyar szakemberek is besegítenek. A mezőgazdaságuk viszont nagyon elmaradott, még uralkodó a faeke, ame. lyet bivaly húz. Láttunk olyan rizstáblákat, melyeket motoros szivattyúkkal öntöztek, de mégsem éz a jellemző. A kettő-négy négyzetméternyi területeken is rizst vetnek, igyekeznek minden földdarabot hasznosítani élelmiszer-termelésre. A birtokokon ugyan vannak traktorok, de ezeket nem talajmunkára, hanem szállításra használják. A műtrágyázás sem szervezett. Általában a városok környékén sok a zöldövezet, ahol friss zöldséget és almát termelnek. Ezeket főleg a Himalája mentén figyeltük meg. Amerre csak megfordultunk Indiában, kevés üzletet láttunk. Helyettesítőjük a bazár, sokszínűségével, bőséges szőnyeg, bútor, fafarag- vány, elefántcsont és cserépedény kínálatával. Kicsit meglepő de annál megtiszte- lőbb volt az indiai meghívás. Nagyon fáradságos, de szakmailag mégis hasznos és élményekben gazdag út volt. Reméljük, a visontai módszerek hamarosan elterjednek majd a távol-keleti fejlődő ország külszíni bányászatában. Mentusz Károly •*
