Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Májusi fények B z emberiség történelmében vannak olyan ünne­pek, amelyek fontos határkövet jelképeznek a társadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünne­pe és harci seregszemléje öt kontinens minden népé­nek. Egyként ünnepük a világ minden metropolisá­ban, a hagyományos európai, észak-amerikai iparvi­dékeken, kis óceániai halászfalvakban, afrikai ültet­vényeken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelős­séget éreznek magukért, sorstársaik jobb életéért. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencven­hat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a hires három 8-as be­vezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacionálé már 1866-ban ha­tározatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884- ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is köve­telte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kiro- bant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — elő­ször a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még siker­telen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalá­zását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és vá­rosban azonos napon, 1890. május elsején. így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — „az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesül­tek.” A magyar munkásság is megértette a nemzetkor zi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvan­ezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, mit közben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorla­szolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent megtett a védel­mükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbe fojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalmak, az első marxista munkáspártnak, a proletariátus internacionalista ön­tudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es októberi forradalommal megkezdődött a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi kül­sőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén és 1919-ben a -proletárdiktatúra dicsfé­nyénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Saj­nos azonban az Örömet és boldogságot — amely ek­kor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a má­jus — véres május, jövő május — vörös május! A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szov­jetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók külön­böző osztagainak május elsejéi seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején épp­úgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támo­gatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dol­gozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmá­nyolás, az elnyomás, a munkanélküliség, a rettegés ellen. így terebélyesedik ki a munkásság összefogásá­nak májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxemburg mondta annak idején: „A nyolcórás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ün­nep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoá­zia és kormányai ellen, amíg nem teljesítik minden követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri a felszaba­dulást, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ünne­pelni az emberiség.” Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová ju­tottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyöke­resen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. Magyarország, az egykori kisparaszti, agráripari or­szág most ipari agrárország, amelyben fejlett a szo­cialista nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság. A szocialista gazdaság eredményeire alapozva emberhez méltó az életszínvonalunk. A politikai, gazdasági ideoló­giai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történe­lemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem lehetett független; azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, népelnyomó államrend­szert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában.” O lyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, ami­kor vidáman, felszabadultan örülhetünk eddi­gi eredményeinknek, munkasikereinknek. Ünnepel­jünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! , FODOR LÁSZLÓ Kitüntető ünnepségek megyénk vállalatainál, üzemeiben Az 1981-es gazdasági év­ben végzett kiemelkedő munkájuk alapján — aho­gyan ezt már lapunkban hí­rül adtuk — kiváló címmel tüntették ki az Izzó Gyön­gyösi Gyárát, a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda- ságot, a füzesabonyi Vegyes­ipari Szövetkezetei, a Heves megyei Településtisztasági Vállalatot, a Hatvani Taka­rékszövetkezetet, a MÁV Gyöngyösi Kitérőgyártó Üzemét, a Gyöngyösi Ingat­lankezelő és a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállala­tot. A Mátraalji Szénbányák Vállalat petőfibányai ve. gyesüzeme és az ecsédi kül- fejtéses üzem Élüzem címet kapott. Ugyanebben az. elis­merésben részesítették a TIGÁZ horti egységét, az Építőipari Gépjavító Válla­lat és az Aknamélyítő Vál­lalat egri kollektíváját, va­lamint a Tejipari Szállítási Vállalat gyöngyösi kirendelt­ségét. Vezérigazgatói elis­merésben részesítették a Csepel Autógyár egri gyárát. A magas kitüntetéseket és a jutalmakat tegnap, 1982. április 30-án adták át ben­sőséges ünnepség keretében az üzemek, vállalatok és szövetkezetek munkahelyein. Az eredményes munkát di­csérő ünnepi eseményekről lapunk 1982. május 4-i szá­méiban adunk részletesebb információt olvasóinknak. Kiváló szövetkezetek A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsával együttesen az el­múlt évi gazdálkodási ver­senyben kimagasló ered­ményeket elért mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeteknek és szakszövetkezieteknek a „Kiváló szövetkezet” kitün­tetést adományozta. Me­gyénkből a következő szö­vetkezeti kollektívák érde­melték ki a kiváló elisme­rést : a gyöngyössölymosi Mátra, a hevesi Rákóczi,' a horti Kossuth, a mátrade- recskei Rákóczi és a nagy- rédei Szőlőskert Termelőszö­vetkezet. Ugyancsak ebben az elismerésben részesült az egri baromfikeltető vállalat is. ★ Kiváló címmel tüntették ki a mátrafüredi SZOT Üdülőt és elismerő oklevelet kapott a parádfürdői szanatórium. Kádár János Angyalföldön Kádár János, mint sok esztendeje minden május el­seje előtt, most is ellátoga­tott Angyalföldre. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt á XIII. kerületi pártbizottsá­gon — ahol programja kez­dődött — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, De­ák Gábor, a XIII. kerületi párt-bizottság első titkára és Bozsik József, a városrész tanácselnöke fogadta. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratu­lált az eredményekhez, s to­vábbi munkasikereket kívánt Angyalföld dolgozóinak. A pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az an­gyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív ki­állítása — a Központi Bi­zottság első titkára néhány percet ennek megtekintésé­re is szakított idejéből. A látogatás a Magyar Ha­jó- és Darugyár daru- és kazángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigaz­gató és Steiner Arnold, a pártbizottság titkára fogad­ta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már várták a munkások a Központi Bi­zottság első titkárát, aki meg-megállt egy-egy NC- esztergánál, hogy kezet szorít­son a nagy teljesítményű ma­sináknál dolgozókkal, majd részt vett az üzem május elsejét köszöntő röpgyűlésén. Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Módosította a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi törvény egyes rendelkezése­it. Az új szabályozás kifeje­zésre juttatja, hogy a szak- középiskola a tanulóknak középfokú s szakképesítést, illetőleg meghatározott ma­gasabb elméleti képzettséget igénylő szakmákban szak­munkás-képesítést nyújtson. Erre tekintettel az Elnöki Tanács úgy rendelkezett, hogy a szakközépiskolai “ta­nulók — az eddigi érettségi vizsga helyett — a kettős képzési céllal összhangban levő érettségi-képesítő vizs­gát tesznek, és a megszer­zett szakmai képesítést is tanúsító érettségi-képesítő bizonyítványt kapnak. Az Elnöki Tanács módosí­totta a magánkereskede­lemről szóló törvényerejű rendeletet. A módosítás cél­ja a lakosság kiskereskedel­mi ellátásának további javí­tása. Az Elnöki Tanács végül legfelsőbb bírósági bírót vá­lasztott. Továbbá bírákat mentett fel és választott és egyéb ügyeket tárgyalt A SZOT titkárának tévé- és rádióbeszéde Csehák Judit, a SZOT titkára, a rádióban tegnap este 18.55, a tévében pedig 19.15 órakor mondott május 1-ét köszöntő beszédet. Többek között hangsúlyozta, hogy évtizedek óta az egész világon a dolgozó tömegek nagyszerű seregszem­léje ez a nap. Utalt arra, hogy hazánkban egy bizton­ságos úton haladó, alkotó kedvvel teli nép köszönti a munka ünnepét. Eredményeinket elismerik a világban. Jelezte: keményebb időket élünk mint korábban, de a nehezebb körülmények között is arra törekszünk, hogy megőrizzük társadalmunk értékeit, életkörülményeit, biztonságát, és erőt gyűjtünk egy gyorsabb ütemű fej­lődéshez. Éljen május elseje! Budapest, 1957. május 1.

Next

/
Thumbnails
Contents