Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

4. . wmmmrm SSSb ail H R NÉPÚJSÁG, 1982. április 14., szerda Alkotói helybenjárás A KÉPERNYŐ ELŐTT Több szempontból is fi­gyelemre méltó dokumen­tumfilmet láthattunk az el­múlt hét kedd estéjén. A Helybenjárás Borenich Péter munkája, aki nemcsak a ri­porter, hanem a forgató­könyvíró szerepét is vállalta. A stáb egy panaszos levél nyomán utazott le az Alföld­re. Jövetelüket az öngyilkos anya munkatársai sürgették, akik — ez egyébként tiszte­letre méltó vonás — aggód­tak kisfia sorsáért. A gye­rek megszerzéséért ugyanis ádáz harcot vívtak a kétol­dali hozzátartozók. Ezt a botrányos fordulatokban bővelkedő küzdelmet mutat­ja be „nyersben”, mindenféle körülírás nélkül a műsor. Az adalékok valóban meg­döbbentőek, a felkorbácsolt indulatok tényleg gyűlölkö­dést, embertelenséget bizo­nyítanak. A mű szembesítés a sokszor kendőzött, a jól- rosszul, de csak leplezett va­lósággal. Ez érdem, az viszont ko­rántsem, hogy az életből metszett produkció elnyúj­tott, bőbeszédű, olykor már az ízléstelenség határait sú­roló, arányaiban elhibázott lett. Semmi értelme a túl­zott dózisokban adagolt trá­gárságnak. Az is sajnálatos, hogy a két poszton is ügykö­dő Borenich egyiken sem állt a helyzet magaslatán. Megrekedt a jellemzésnél, kiengedte kezéből az esemé­nyek pórázát. Ráadásul az összetevők jó része homály­ban maradt, a hivatalos ügy­intézés buktatóit sem firtat­ta, holott, ha okosabban gaz­dálkodik idejével, akkor a kiút lehetőségeit is jelezhet­te volna, így viszont a diag­nózis torzóvá csorbult. Innen a hiányérzet, az, hogy zavart bennünket az alkotói hely­benjárás, hiszen mindannyi­an alapos kórismét s hatá­sos gyógyírt vártunk. (pécsi) Nemzetközi stúdió Hajdú János ismét jelen­tős politikai személyiségeket látott vendégül a televízió nemzetközi stúdiójában. Bu_ dapestre jött Egon Bahr, a nyugatnémet SPD elnöksé­gének tagja, parlamenti kép­viselő, a nagy múltú Vor­wärts című újság főszerkesz­tője, Vitalij Zsurkin, a Szov­jet Tudományos Akadémia USA és Kanada intézetének igazgatóhelyettese, Matthew Nimetz, Carte elnök volt külügyi államtitkára. A be­szélgetésben hazánkat az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Berecz Já­nos képviselte. Mi is lehetett volna más a vita témája, mint a hide­gebbre, hanem fagyosabbra fordult nemzetközi helyzet. Mintha Hajdú János is túl­ságosan ‘tudatában lett vol­na e ténynek. Kérdései szándékoltan nem szúrtak olyan élesen, nem vágtak annyira elevenbe, mint más­kor. A beszélgetés résztvevői is visszafogottak, — még a riposztokban is — mérsékel­tebben voltak. Az az érzése támadt a tévénézőnek, hogy a buda­pesti stúdióban beszélgető külpolitikusok előre meg­fontolt szándékkal kerülték a konfrontációt, előtérbe he­lyezvén a párbeszéd szelle­mét. — A KÉPERNYŐ ELŐTT s _______________ B árha ez a szellem kilép­ne a Magyar Televízió stú­diójából! (sz. a.) Alfonzóóó!... Markstein, Alfonzé, Mar­kos József... Három név egy személyben, de ha a szerdán vetített portréfilm alanya a népszerű Alfonzé kedve sze­rint még ötven, vagy akár száz nevet is biggyesztene magára: indokoltan tenné. Legalább ennyiféle arcnak és karakternek ad teste ott­hont. Ezerféle szakma és nyelv birtokosa. Libásnak született Budapesten, de ki tudja, mi minden nem volt, és mivel nem próbálkozott a világ minden táján eddigi élete során. Pankrátor, par- kettáncos, akrobata, tolmács, bohóc, csavargó, idegenlégi­ós, munkaszolgálatos és so­rolhatnánk a végtelenségig. Elmondani is sok, hát még megélni. De hát muszáj volt. Próbálkozni, kockáztatni és vállalkozni kellett a létezés­re. A rizikó — mondja Alfon­zé — az hiányzik mai éle­tünkből. Mondatával kapcso­lódik az országunk kulturá­lis és gazdasági építményét mozgató ádáz vitához. Nem a felszabadulás előtti viszo­nyokat emlegette és vágyta ezzel vissza. Csak elmondta, hogy egészséges versengésre, konkurrenciára mindenkor szükség van, hogy a tehetsé­gek lélekben megerősödhes­senek és adottságaikat ki­csiszolhassák. Miért ne higy- gyünk neki? Ezerszer tönk­rement és ezeregyszer talpra állt. így lett Alfonzó... (szilágyi) Véget ért az amatőr­filmfesztivál Ünnepélyes eredményhir­detéssel véget ért vasárnap Miskolcon a diósgyőri Vasas Művelődési Központban megtartott huszonkilencedik országos amatőrfilmfeszti­vál. A seregszemlét több ez­ren tekintették meg és a pénteki, valamint a szomba­ti vetítési napokon a tágas csarnokban igazi fesztivál­hangulat uralkodott. A kö­zönség és a filmszakma kép­viselői előtt összesen 45 al­kotásit vetítettek le, amelyek között a néhány perces ani­mációs filmtől a hosszabb, mintegy fél óráig tartó já­tékfilmig, a hazai amatőr­filmkészítés valamennyi fontosabb ágazata szerepelt. A zsűri aranydiplomát nem adott ki, a levetített ver­senyfilmek közül 5 ezüst-, 3 pedig bronzdiplomát kapott, míg egy film a Magyar Te­levízió serlegét nyerte el. Ezüstdiplomát kapott a Kiváló Áruk Fóruma című film, alkotója Nagy Gyula, (Kazincbarcika) a Happe­ning, alkotója Hajdú József, (Miskolc) az Eastern-blokk tangó, alkotója Nagy László Gábor, (Budapest) a Máso­dik számú film, alkotója Pinke Miklós, (Székesfehér­vár) és a Kortünet, 81’, al­kotója Baják András, (Szom­bathely). A filmek alkotói a díjakon kívül a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Ta­nács, a Miskolci Városi Ta­nács, a Népművelési Inté­zet, a szakszervezetek me­gyei tanácsa, a miskolci vá­rosi KISZ-bizottság, az ama- tőrfilmszövetség és a Főfotó által felajánlott díjakon is osztoztak. Ugyancsak vasárnap tar­tották meg a diósgyőri Va­sas Művelődési Központban a Magyar Amatőrfilm Szö­vetség tizenötödik közgyűlé­sét, amelyen, a mozgalom ed­digi munkáját és eredménye­it értékelték. ÖT HÓNAP, ÖTVEN KILÓ (IV/2.) Harcban a kalóriákkal Egy sikeres fogyókúra tanúlságos krónikája A profnak mindenesetre szavamat adtam, hogy a nagy vállalkozást önmagam erejéből, „szabadlábon” is végrehajtom, s nem szorulok benti segítségre. A dolgot persze nem vettem komo­lyan, hiszen természetű ígé­reteimet nem először szeg­tem meg, méghozzá úgy, hogy könnyen leltem feloldo- zást. Itthon azonban egyre job­ban mardostak a kételyek, s végül úgy döntötten, meg­próbálom, aztán lesz, ami lesz. Szomorúan néztem az üresen tátongó hűtőszek­rényre, s már meg nem tölt­hető italosüvegekre, s az­tán a cselekvésben, az „ak­ció” előkészítésében talál­tam vigaszt. Szakirodalom után futkostam, fogyókúrás recepteket böngésztem. Vé­gül kikötöttem Lovas sné Kiss Ildikó és Lovass Pál A karcsúság titka című, való­ban gonddal összeállított, jól megírt, s használhatónak tű­nő munkájánál. Ez lett az iránytűm, Ariadné-fonalam. Utólag kiderült: jó lapra tet­tem, ezért mindenkinek ajánlhatom ezt a művet, mert okos tippek regiment­jére bukkan benne. Akara­tot persze nem kínálnak a szerzők, erről az „apróság­ról” sajnos mindenkinek ma­gának kell gondoskodnia o Ezt követően — szakkife­jezéssel élve — az ötletes ta­nácsok révén megteremtet­tem a tárgyi feltételeket. Jártam az áruházakat. Vá­sároltam házi mérleget, tef­lon-edényeket, ezekre feltét­lenül szükség van, mert mokkás-, illetve kávéskanál­nyi étolajjal csak bennük le­het főzni. Aztán megindult a terve­zés. Hosszas töprengés után napi 500—550 kalóriaértékű ennivalót szabtam meg szá­momra, valamivel keveseb­bet az előírtnál, a kórház­ban ugyanis a 600-as szin­tet ajánlották. A határt so­ha nem léptem át. Sem ka­rácsonykor, sem szilveszter­kor. Ugyanilyen szigor érvé­nyesült akkor is, ha vendé­geket fogadtam, vagy én kö­szöntöttem másokat. A lényeg, a fő szabály az, hogy e téren nincs és nem is lehet megalkuvás, ugyan­is a legkisebb kilengés visz- szaesést szülhet, azaz közöm­bösíti, tönkreteszi minden korábbi fáradozás hatását. Aki erre képes, minden­képpen boldogul... A részletek kialakítása legalább ilyen fontos. Senki se riadjon meg, mert nem kell állandóan éhezni. Per­sze csak akkor, ha jól válo­gatja össze napi táplálékát. Ezzel kapcsolatban számos javaslat található a már em­lített könyvben. Saját élmé­nyeimmel is segíthetem az eligadozást. Elérhető az — ha nem is mindig —, hogy gyomrunk ne háborogjon, ne küldjön vészjelzéseket, ne gyötörje idegrendszerünket, amúgy is kesergő tudatunkat. A telí­tettség érzete ugyanis nem vágyálom. Ezt mindenkép­pen biztosítani kell, külön­ben a kalóriák elleni harc feltétlenül kudarccal jár, hi­szen nullára csökken a tűrő­képesség. A juhászpörkölttel kezd­tem. íme a hozzávalók, fel­tüntetve mellettük a kalória­értéket is: 30 dkg sovány sertéshús 450 0,5 kg fejes káposzta - 150 20 dkg burgonya 180 2 dkg füstölt szalonna 140 2 dkg gyulai kolbász 90 1 evőkanál tejföl 40 10 dkg vöröshagyma 40 só, bors, pirospaprika, piros arany — 1090 Azt hiszem, a felsorolás is érzékelteti, hogy ez egyál­talán nem megvetendő étek, persze tilos egy szuszra el­nyelni. Vigyázat, ez négyna­pi adagi Természetesen ki­egészíthető számos fogással. Az is világos, hogy nem kell lemondanunk sem az ízek­ről, sem a változatosságról, legfeljebb több időt töltünk a konyhában, mint máskor. Nyugodtan teázhatunk. Ajánlhatom a nálam bevált Polisette édesítőszert, s a görög citromport. Elfogyaszt­hatunk legalább két almát, fél zsemlét — az utóbbit jó, ha megszárítjuk, mert fris­sen áz egészet rögvest fel­falnánk, így azonban hal­ványvékony szeletekre vág­va keltheti a sok illúzióját — tetemes savanyúságot, esetleg két főtt tojást. Nem teher a napi két kávé, fél deci tejjel dúsítva. A variációs lehetőség számtalan, hiszen ott vannak a mirelit főzelékek, az üve­ges ilyen jellegű konzervek. Ezek sós vízben megfőzve, illetve tányérba öntve fo­gyaszthatok. Természetesen rántás nálkül! o Mindenesetre csábítóak, mert rendkívül alacsony a kalóriatartalmuk. íme a ki­fejező példák: Kelbimbó Kelkáposzta Padlizsán Paradicsom Paraj Petrezselyemi Retek Sárgarépa Sóska Spárga Tök (főző) Uborka Vöröshagyma Zellergyökér Zöldbab ­Zöldborsó viszont a Angolszaloi Margarin Olaj Szalonna ( Töpörtyű Zsir Csabai kol Ügy vélem, az összevetés mindenkit meggyőz arról, hogy mitől illik következete­sen tartózkodni, s mikből le­het ízletes, vitaminban bő­velkedő, mennyiségben is számottevő ételeket készíte­ni. Ez a második olyan köte­lem, amelyet nem lehet meg­szegni. Egyetlenegyszer sem... Pécsi István A rádió számtalan lehető­séget nyújt egy-egy irodal­mi alkotás, költői életpálya megismertetésére. S mivel nyersanyaga a szó, szoktuk is mondani, hogy irodalmi műfaj, mert eltekintve a sa­játosan rádióra írt alkotások­tól (rádiójáték, dokumentum­játék) a hang segítségével hoz közelségünkbe verset, re­gényt, novellát, drámát. A bőségnek ez a zavara rejt magában veszélyeket. A foly­tatásos írói életrajzok nem­csak a szerkesztő, de a hall­gató számára is áttekinthe­tetlenné tesznek egységes és lezárt műveket, életpályá­kat. Itt nemcsak az a baj, hogy a folytatásokra szét­tördelt regény szerkezete bomlik fel és válik az író szándéka alkotókészségének tagadásává, hanem az is, hogy a hallgató számára kö­vethetetlenné válik a mű­alkotás egész konstrukciója, az a tudatos (olykor mérnö­ki) munka, ami a művész alkotóképességét dicséri, vagy vonja kétségbe. Más a helyzet azokkal a rádiós törekvésekkel, amikor az író-szerkesztő egy óra ke­reteibe vonja össze a sok­szor túlburjánzó életművet vagy életutat. Asperján György Balassi Bálint életét, költészetét összefoglaló rá­diómontázsa a teljesség igé­nye nélkül képes volt meg­mutatni a XVI. századi köl­tő életét, a forgandó szeren­csét, egy fiatal főúr és vég­vári katona hányatott éle­tét, ugyanakkor költészeté­nek páratlan gazdagságát. A műsor idézte a nagy Ba- lassi-verseket és felsorakoz­tatott életrajzi dokumentu­mokat, amelyek fényt vetet­tek a század második felére, a nyugtalan korra. Szörnyű mélységek ezek itt a XVI. századi, három részre szakadt Magyarorszá­gon. Bornemissza Péter ne­velte a jámborságra, majd apja Nümbegrbe küldte ta­nulni, Zólyomban kisajátí­totta a polgárok privilégiu­mait, a kassai főkapitány jó és hű katonának tartotta és kéri az uralkodót, hogy se­gítse törekvéseiben. A sel- ineci polgárok feljelentik szégyenteljes és gyalázatos viselkedése miatt: „Egy tisz­tességes asszonyt, bizonyos Sommernét a mezőn össze­vissza hajszolt, fején a főkö­tőt leszakította, alsóneműre vetkőzhette és nagy erőszak­kal, gyalázatos szándékát akarta rajta végrehajtani”. Feljelentették, mert zólyomi mulatozásaiktól a feleségek és gyermekek nem marad­hatnak tőlük nyugton. Ami­kor a zólyomi* főispánságot kéri, hitét vonják kétségbe. A sárospataki esküvő után kiűzik a várból. Feleségé­vel bolyongva nyugalmas otthont keres. Erre Végles vára alkalmas lett volna, de abból meg rokonai üldö­zik ki. Amikor magányosan Krakkóba bújdosik, véglesi részét, ingóságait Dobó Krisztinára, ezüstös nyergét, tőreit, sisakját, páncélját öccsére, Ferencre hagyta. Csak a felszabadító harcok hírére jött haza. Esztergom ostrománál halt meg 1594- ben. Ha nem is ismernénk há­nyatott életét, a jól váloga­tott szemelvények hű képet adtak volna erről az élet­ről. A versekből a természet szeretete, Losonczy Anna iránt érzett szerelme, a ka­tonaélet dicsérete és az esen­dő ember istenhite bontako­zott ki. De mennyire más ez mint Janus Pannonius meleg vizek után sóvárgó lírája. Nála a déli táj, Itália napsu­garas világa, Balassinál Er­dély, Krakkó, Danzig és az észak-magyarországi táj, a hajnalokon felkéklő hegyor­mok, erdők, a harmatos me­ző, a szépszagú völgy ad vi­gaszt a költőnek. Ez az a pillanat, amikor a középkor költője elhagyja a kolosto­rok szűk és lezárt világát, a földet siralomvölgynek tekin­tő hitvallást, s bölcsője, ott­hona. temetője lesz a nagy széles mező. Igaz, hogy Losonczy An­nától 1582-ben, „vízbenha- gyó kedden, felvett „14 száz forint” kölcsönt, de mi ez ahhoz a szertefoszlott terv­hez képest, hogy az akkor már özveggyé vált asszonyt feleségül vehesse. Amikor férjét gyászolva megjelent a várnagyi palota kerengőjén, vagy Pozsonyban a kapuköz­ben, amint főkötője alól ki­villant hófehér bőre, az ma­ga volt a kihívás és ígéret. A hadnagy hangját és költé­szetét nem értette, azon csak elmosolyodott. (Hogyan is érhet fel a kegyvesztett ka­tona az ország egyik leg­gazdagabb asszonyához aki­nek nyelvétől féltek a ka­marai urak, de nem kevéssé az egri vár katonái.) Egész élete játék volt a költői for­mákkal és kispolgárokkal, a nőkkel, Margarétával, a cite- rás lánnyal, Szárkándi An­nával, Rédei Bonaventura rosszlányaival. Szegény lovag volt, lovagi erkölcsök nél­kül, királyi hadnagy, ló- kupec, borkereskedő. Várúr szeretett volna lenni és ott­hont adni verselgető barátai­nak. De ki értette meg? Az első költő volt, aki európai rangra emelte a magyar köl­tészetet. Krisztus seregében járt és halála órájában Ver­gütest idézte. Asperján György rédióesz*1* széje átfogta az 1554—1594. között élt költő életét és köl­tészetét, de feltételezett több­kevesebb előtanulmányt is. Kérdés, hogy a „Diák- könyvtár hang sza~- la g o n” sorozat egy darab­jaként milyen hatást gyako­rolt kis és nagy diákokra, akik ezen a vasárnapi estén, hét óra körül a tavaszi szü­net első napján ünnepelhet­ték a szép tavaszban? Ebergényi Tibor Nem vagyunk kényelmesek, ha az Ön kényelméről van szó. Meghívjuk a Szatmár Bútorgyár árusítással egybekötött bemutatójára, 1982. április 15—24-ig, a salgótarjáni Lakberendezési Áruházban. Lakószobák, szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák teljes választéka. Minden Szatmár-bútort vásárlónknak fuvartérítésként 200,— Ft-os vásárlási utalványt adunk. Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Nem vagyunk kényelmesek, ha az ön kényelméről van szó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents