Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-14 / 86. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 14., szerda 5. Több százra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik nem családi körben töltötték a mostani ünnepeket, hanem a világtól „elzárva”: börtönben vagy fogházban. Lehet, hogy csak meggondolatlanság, rossz baráti társaság vagy alkoholmámor hatására követtek el bűncselekményt. Számukra a börtön nem csupán a büntetést jelenti, hanem a jó útra térés lehetőségét is. Börtön vagy szocializációs intézet? A bűnözés alakulásáról általában a statisztikai adatokból értesülünk. Csakhogy egy-egy kiragadott szám nem mindig tükrözi hűen a valóságot, sőt gyakran kimondottan félrevezető. Erre hívta fel a figyelmet dr. Pál László kandidátus is, az Igazságügyi Minisztérium tudományos és tájékoztatási főosztálya büntetésvégrehajtási tudományos csoportjának vezetője, akivel a fiatalkorú bűnözőkről beszélgettünk. — Óvatosan kell kezelni a statisztikai adatokat — mondotta dr. Pál László. — A fiatalkorú bűnelkövetők száma ugyanis, abszolút számokban kifejezve, az utóbbi tíz esztendőben egyre csökkent: (1969-ben 7853, tíz évvel később pedig 6787 volt). Mégsem lehetünk elégedettek, hiszen az úgynevezett kriminalitási mutatószám, azaz a 10 ezer fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők száma nem csökkent. Kedvezőtlenül alakult a bűn- cselekmények struktúrája is. Jóllehet a fiatalkorú elítéltek több mint fele lopás miatt került a börtönbe, sajnos az agresszív és erőszakos cselekmények száma is emelkedő tendenciát mutat. — Vajon hogyan oszlik meg a fiatalkori bűnözés területileg? — Elég nagy a különbség a megyék között. Tavaly például a 10 ezer fiatalkorúra jutó bűnelkövetők száma Bács-Kiskun megyében volt a legmagasabb, ezt követte Borsod-AbaújZemplén és Zala megye. A sorban a negyedik helyet a főváros foglalja el. A legalacsonyabb a kriminalitási mutató Vas és Békés megyében. A tízezer Békés megyei fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők száma alig 58 százaléka a Bács- Kiskun megyeinek. — Hogyan alakul a gyermekkori bűncselekmények száma? — Az utóbbi három esztendőben kissé emelkedett a 14 éven aluli bűnelkövetők száma. Számuk 1977- ben 2578 volt, 1979-ben pedig ez 2846-ra emelkedett. Megjegyezném azonban, hogy ezek többsége — több mint 90 százaléka — vagyon elleni bűncselekményt követett el. Természetesen a 14 éven aluliak jogilag nem vonhatók felelősségre, legföljebb intézeti elhelyezésüket, esetleg orvosi, pszichiátriai kezelésüket javasolhatják. — A szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak hol töltik büntetésüket? — Hazánkban 1913-ban rendelték el először fiatalkorúak börtönének létrehozását. Azóta vizsgálati fogság után a büntetés végrehajtására a fiatalkorúak börtönében kerül sor. Ez azért jelentős, mert így különösen nagy gondot fordíthatnak nevelésükre. Az elítéltekkel számos nevelő és pszichológus foglalkozik. A közelmúltban létrehozták az úgynevezett gyógyító-nevelő csoportot is, ahol az értelmi fogyatékosok, alkoholisták és pszichés zavarokkal küzdők gyógyítása folyik. — Miből áll a nevelő tevékenység a fiatalkorúak börtönében? — Elsőként a legfontosabbat, az oktatást említeném. Az elítélt fiatalkorúaknak ugyanis több mint a fele hiányos iskolai végzettségű, s akad köztük analfabéta is. Akik nem fejezték be az általános iskolát, azoknak kötelező az oktatás, akiknek pedig megvan a nyolc osztályuk, középiskolát végezhetnek, vagy szakmát tanulhatnak. Tavaly harmincán jártak középiskolába, idén huszonötén, és az általános iskolások száma jóval száz fölött van. — Hasonlóan fontos a munkára nevelés is. A fiatalkorúak hat órát dolgoznak a börtön területén működő nyomdában, vagy a betonelemgyárban, esetleg a közeli nagyüzembe járnak dolgozni, betanított vagy segédmunkát végeznek. — Napi hat óra munkaidő mellett bőven jut „szabad" idő. Ezt mivel töltik az elítéltek? , — A nevelési tevékenység kiterjed arra, hogy a szabad időt megtanulják a fiatalok hasznosan, értelmesen eltölteni. Ezt tényleg tanulniuk kell, mert korábban sokan közülük éppen ezzel nem tudtak mit kezdeni. A nevelők különböző programokat állítanak össze. Dél-- dául általános és szakosított ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket vagy szakköröket szerveznek. A lényeg az, hogy valami értelmes kedvtelést, szórakozást találjanak maguknak az elítéltek. Idén például kérésükre akvarisztikai szakkört szerveztek. A legnagyobb meglepetésre az új szakkör iránt óriási érdeklődés volt: kétszázan jelentkeztek rá. Természetesen ilyen nagy létszámú szakkört lehetetlen létrehozni, és a tagok jutalomnak tekintették a szakköri felvételt. A jövőben azt tervezik, hogy hasonló szakköröket szerveznek. — Az ön vezetése alatt működő tudományos csoport rendszeresen végez az elítéltek között kutatásokat. Ezeknek milyen céljuk és hasznuk van? — Komplex kutatásokat végzünk pszichológus, pedagógus, jogász, szociológus részvételével. A közelmúltban vizsgáltuk a visszaeső bűnözőket és a gyilkosságért elítélteket, most készítjük elő a fiatalkorú bűnözők vizsgálatát. A bűnelkövetés szempontjából a jog differenciál, ez azonban még nem elegendő. Mi szeretnénk pedagógiai ráhatások szempontjából is • különbséget tenni az elítéltek között, ezzel biztosítani a legcélravezetőbb nevelésüket. Ezt majd a börtönrendszer korszerűsítésénél is figyelembe veszik. A fiatalkorú elítélteknek a társadalomba visz- szavezetése ugyanis nem befejezett folyamat: magunk között a fiatalkorúak börtönét szocializációs intézetnek szoktuk nevezni. Rendkívül fontos tehát, hogy valóban hatékony és eléggé differenciált nevelési eszközöket használjunk körükben. Árokszállási Éva Jövőre újra találkozunk A diákrádiós- újságíró táborban A felsőtárkányi KlSZ-tá- bor mindig vonzó, de különösen ilyenkor: tavasszal. Amikor még zárva vannak a faházak, de már ébred a természet. Az erdő fáinak, bokrainak rügyei már a lombokat sejtetik, szaporábban dolgozik a „fakopács,” de többi társa is egyre élénkebben hallatja hangját. S a tavasz nemcsak a tábort körülvevő erdőben éreztette hatását. Benépesültek a szobák, újra szóltak a hangszórók, s félmeztelenre vetkőzött diákok kergették a labdát a sportpályán. Azok, akik április 6-tól 9-ig részt vehettek a megyei KISZ-bi- zottság által szervezett diákrádiós—újságíró táborban. Azt senki előtt nem kell bizonygatni, hogy milyen jó hatással lehet egy-egy iskola életére, ha a diákok rendszeresen kézbe vehetik a saját maguk szerkesztette iskolaújságot, vagy ha a szünetekben megszólalnak az iskolarádiók. Azért jöttek fiatal „kollégáink” — tavaszi szünetük jó részét feláldozva — a tárkányi táborba, hogy ezúttal arról halljanak, tanuljanak: miként is lehet mindezt a munkát úgy végezni, hogy az valóban eredményes s másoknak is élményt nyújtó legyen. Amikor túl voltunk az első napon, Budai Ferenc, a tábor-vezetőség egyik tagja megjegyezte: — Ez egy remek társaság. S hogy nem tévedett, azt bizonyították a későbbiekben is. Mindenki olyan lelkesedéssel végezte ugyanis teendőit, amire még „öreg” táborozóként sem nagyon emlékszem. Mit jelentett a konkrét munka? Egyszerű: a rádiósok riportokat, az újságírók cikkeket „gyártottak.” Egyszerű? Legalábbis az első hallásra az. S hogy egy-egy sikerért mennyire meg kellett dolgozni, arról a résztvevőik bővebben mesélhetnének. Volt, akit hajnali kettőkor „szállt meg az ihlet,” s akkor ragadott tollat. Egy másik éjszaka jelentős részét pedig a rádiósok vezetőjének — Gadonécz Györgynek — a kíséretével anyaggyűjtésre használták fel. Jóval a hivatalos takarodó után indultak egy röpke kirándulásra a közeli kőbányába. S mindez nem zavarta a másnapi munkát: reggel ugyanis a lelkesedés leküzdötte a fáradtságot. Sőt, még egy kevés sportolásra is maradt energia. A szabad időben dúltak a foci-, a kosár- és az asztalitenisz-csaták. Az egri Révai Nyomdában megtudták, hogy mi is az a Cicero, míg Zakar János, a miskolci rádió egri stúdiójának vezetője azt mesélte nekik, hogyan kerül adásba az egri műsor. Hallhattak aktuális külpolitikai kérdésekről, a Népújság munkamódszereiről, az újságírás öröméről és gyötrelmeiről. Az első este még mindenki a helyét keresgette. Reggel arról panaszkodtak, hogy kényelmetlenek, de lehet hogy csak szokatlanok az ágyak. S a sikerre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a búcsúzás igazán nehezen ment. Meg-megcsillant még néhány könnycsepp is, amíg a hosszan tartó integetés közben elhatároztuk: jövőre újra találkozunk Felsőtár- kányban, a diákrádiós— újságíró táborban... Kis Szabó Ervin Az egyik legnagyobb méretű tavaszi ifjúsági megmozdulás minden évben a gellérthegyi nagygyűlés — e kép onnan emlék és egyben hívogató a május elsejei hasonló rendezvényre. (Fotó: Nagy Péter) SZIVÁRVÁNY: ARANY. SZÍNJÁTSZÓK: BRONZ = EGRI EREDMÉNYEK Veszprém, az egyetemisták és a főiskolások városa Amikor az ember megérkezik így, április közepén Veszprémbe, rögtön elkapja az „elnökválasztás” forgószele. Az egyetemi városrész méhkashoz hasonló: mindenütt felírások, plakátok, a jelölték óriási képei, neonreklámok, különböző ínyencséggel szolgáló pavilonok. Ezenkívül nonstop műsorszámok, s rengeteg fiatal. A veszprémi egyetemi napok rendezvényei mindig óriási hajcihővel járnak. A meghívón ott a műsorok jelképe: a sárkány, amely nemsokára az egyetem épülete elé is odakerül. S a vendégek, az ország minden tájékáról ide- sereglett főiskolás és egyetemista színjátszók és szavatok kapkodják a fejüket. Nehezen igazodnak el a jelöltek között, nem értik, hogy itteni társaik miért ezt vagy azt a hallgatót akarják rektorul választani. A rejtélyek néhány nap — a fesztivál időtartama — alatt megoldódnak: a kevés idővel ezelőtt érkezett fiatal is éppúgy otthon érzi magát, mint veszprémi társa.-----------------7------------------— S zavalok, színjátszók A Dimitrov Művelődési Központban szerepeltek a főiskolás és egyetemi szavatok és színjátszók. A fesztivál három napja alatt rengetek produkciót tekinthetett meg az érdeklődő. Közöttük az ókori kínai színjátéktól kezdve a lengyel abszurdon át magyar szerzők darabjaiig. S mivel a honi amatőr színjátszás jórészt ifjúsági mozgalommá vált, nagy érdeklődéssel várták a szakemberek és a nézők az előadásokat. S várakozásukban nem is nagyon kellett csalódniuk: az eltérő körülmények között dolgozó, az ország különböző pontjain működő csoportok egyben hasonlítottak egymáshoz: szinte valamennyien érdekes, a mához kapcsolódó színjátékot hoztak. Igaz, ebben az aránylag magas színvonalban az előzsürik munkája is közrejátszott: területi versenyeken szűrték ki azt a legjobb 19 együttest, amely Veszprémben színre lépett. Az első délelőtt a szavatoké volt. Mivei ők is az elődöntők legjobbjaiként kerültek most a pódiumra, nem dúskáltak a versmondók alaphibáiban: valamennyien szép beszédű, jó kiállású előadók voltak. Ami döntött közöttük, inkább a jó versválasztás és a gondolat hiteles közlése volt. Közben: egyetemi napok Míg a bemutatók zajlottak a gyönyörű művelődési központban, addig a városban folyt a korteshadjárat. A diákrektort a hallgatók és az oktatók szavazatai alapján választják. A szavazás formája mindig más: egy alkalommal a választók által összekötözött zsinórok hossza döntötte el a diákrektor személyét, máskor a szórajuk... Ugyanis minden évfolyam jelöltjének volt egy teli edény bora. A szavazók egy-egy pohárkával fogyasztottak belőle, s akinek legtöbbet ittak az egészségére, az ölthette magára a díszes tógát. És rendelkezhetett. Hogy milyen határozatokat hozott? Például a kötelező tegezést, a melltartó betiltását, s hogy a bal lábas cipőt a jobbra kell húzni és fordítva. Pünkösdi királyság. Az oktatókat ilyenkor külön rendelkezések sújtják, s kénytelen-kelletlen eltűrik a kemény intézkedéseket. Az idei győztes Moki lett, azaz egy Mokányszki nevezetű szervezés szakos hallgató. Amikor megkérdezték tőle, minek köszönheti sikerét, azt válaszolta, hogy a műsorának. Igaz, ami igaz, az ő bemutatóján egy sereg gyönyörű lány táncolta a kánkánt. Nem csoda hát, hogy megdobbant a fiúk szíve. S közben a vegyipari egyetem épülete előtt; s bent a kollégiumban, az auláiban neves előadók szerepeltek, így a Muzsikás együttes, a Molnár dixieland, az Űj Skorpió együttes, Dinnyés József, Sándor György hu- moralista, M. Kecskés András és a Corpus pantomimegyüttes. S még sorolhatnánk tovább ... A bőség zavara A vendégek mindebből keveset láthattak, inkább csak a hangulat, a sodró lendület ragadhatta el őket. Hiszen még éjjel is tele volt az utca egyetemistákkal. Amikor az éjszakai előadások után ballagtak haza a szereplők, még javában állt a bál. S reggel minden kezdődött elölről. Mintha nem is három nap, de három hét lett volna, amit Veszprémben töltöttek. Végül a színjátszó csoportok közül a legjobbnak a pécsiek bizonyultak. A Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanárképző kara és a pécsi Megyei Művelődési Központ Nyitott Színpada Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabját mutatta be. Valódi „profi” eszközökkel és színvonalon. Látszott, hogy olyan háttér, s olyan munka van emögött a produkció mögött, amely valóban méltó az Örkényi gondolatokhoz, de sokan szomorúan állapították meg, hogy kevés együttes dolgozhat hasonló feltételek között. Az egriek sem szerepeltek rosszul: a Szivárvány együttest arany minősítéssel, s a a veszprémi egyetem KISZ- bizottságának különdíjával jutalmazták. A színjátszók Schwajda György Palamédes című darabjával szerepeltek, s bronz minősítést kaptak. A három nap után fárad-, tan, de lelkesen indultak > Veszprémből haza a főisko-tq lások, az egyetemisták: út-,i közben címeket cseréltek, i hogy minél többször meg-, ■ hívhassák, láthassák egymást*/! Így vált valóban fesztivállá/;) baráti találkozóvá ez azt a összejövetel. e) Gábor László összeállította: Szilvás István %
