Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 14., szerda Teljes bizalom birtokában A Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat eredményeiről és feladatairól irányításával és ellenőrzésével A Mátraalji Szénbányáknál több mint húsz alapszerve­zet működik. Egy üzemi pártbizottság és három párt- vezetőség fogja össze a munkájukat. A vállalat dolgo­zóinak több mint tizennyolc százaléka, mintegy ezer- kétszáz személy tagja a pártnak. A szénbányák három alkalommal nyerte el az elmúlt tervidőszakban a kiváló vállalat címet, egyszer pedig az MSZMP Központi Bizottságának vörös vándorzász­laját. Bizonyára sok vállalat fo­gadná szívesen, ha olyan eredményeket tudna produ­kálni, mint amilyeneket He­vesen a Hanyi—sajfoki Víz­gazdálkodási Társulat immár esztendők óta produkál. A 22 évvel ezelőtt igen mosto­ha körülmények közt meg­alakult társulat — leküzdve a kezdeti komoly nehézsé­geket, gyakorlatilag az 1974 utáni időszaktól hozza azt, amit várnak tőle és a tár­sulat is vár — saját magá­tól. Hét-nyolc esztendő óta egyfolytában ott találhatók a vízgazdasági társulatok országos élvonalában. Ez pedig egyáltalán nem cse­kélység, főleg, ha meggon­doljuk, hogy a „konkurren- cia”, a más területeken dol­gozó vállalatok közül szá­mos szintén szép sikert mondhat magáénak. Közöt­tük is kiemelkedni: ez már nem kis bravúr. De nézzük a tényeket: a 70-es évek közepétől, a Ha­nyi—-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat eddig négyszer nyerte el a „kiváló vállalat” címet, és azokban az évek­ben is ott volt a kitüntetés elnyerésének küszöbén, amikor hajszál híján, de mégis más társulatok ke­rültek feljebb a rangsoro­lásban. — Ezek után: hogyan si­került az 1981-es év? — ez­zel a kérdéssel fordultunk Özsvári Lászlóhoz, a társu­lat ügyvezető igazgatójához. — Elöljáróban annyit mondhatok — hangzott a válasz —, hogy a magunk részéről mindent megtettünk a siker érdekében. Múlt évi tervünket 33 millió forint termelési érték előállításá­ban jelöltük meg, a teljesít­ményünk viszont 42,5 millió, tehát 29 százalékkal teljesí­tettük túl. Méghozzá 130-as létszámmal, megközelítőleg ugyanannyival, amennyivel a korábbi években is dol­goztunk. Még egy mondat erejéig megmaradva a ter­melési értéknél, már csak az érdekesség kedvéért is, de érdemes megjegyezni, hogy most már az első ne­gyedévben „hoz” annyit a társulatunk, mint amennyi az 1974-es összproduktu- munk volt. Sajátos, ám valós tény, hogy megyénk lakosságának jelentős része jóval többet tud, más, esetleg jóval kisebb eredményeket elérő vállala­tokról és szövetkezetekről, mint erről a szerényen, ugyanakkor nagyon eredmé­nyesen dolgozó társulatról. Ennek okait ne részletezzük, hiszen ebben esetleg nekünk is részünk lehet... A ke­vésbé tájékozottak kedvéért, akik nem tudják, mi fán te­rem ez a munka, áruljuk el: két fő területe van, egyik a Kisköre—Tisza II. térség meliorációs munkála­ta, és a generálkivitelező tevékenység ellátása. Ide tartozik a kiskörei mellett a tiszanánai és a sarudi ter­melőszövetkezet, de Pélyen is komplex meliorációs te­vékenységet végez a társu­lat. Ez tehát az alapvető te­vékenység, amelyhez köz­vetlenül csatlakozik a másik, a társulati fejlesztésben épülő üzemi, közcélú bel­vízcsatorna-beruházás. Ezekről szólva Ózsvári László elmondta: — A hosszú éveken át tartó munkánk — úgy ér­zem — meghozta gyümöl­csét. Gyakorlatilag pedig nem egy „nehéz” területünk van, sikerült kiküszöbölni a belvízkárt, és ugyancsak sokévi munka érik be azzal, hogy 4—5 esztendős, áthú­zódó beruházások fejeződtek be. így kialakult az a kel­lemes helyzet, hogy tagjaink és érdekeltjeink igényeit soron kívül ki tudjuk elégí­teni, mind mennyiségben, mind minőségben. Ez ter­mészetesen azt is jelenti, hogy teljes bizalmukat él­vezzük. Hasonlókat mosta­nában kevesen mondhatnak el. Felettes szervünk, a KÖTIVIZIG ezt több helyen is jegyzőkönyvben rögzítette múlt évi munkánk értéke­lése kapcsán. „Jó csapatmunka volt — jó eredmények születtek" — hangzik az elismerő véle­mény, amit az értékelők még érdemesnek látnak ki­egészíteni : „ ... pedig nem volt könnyű dolga a veze­tésnek, hiszen nem éppen kedvezően változó közgaz­dasági körülményekhez kel­lett alkalmazkodniuk. Ezt a társulat jól és rugalmasan oldotta meg. Így tudták kö­rültekintő, elemző munkával, pontos feladatvégrehajtással biztosítani nyereségszintjük növelését.” — Ennyi jót hallani „fe­lülről” — nem lehet éppen­séggel rossz érzés ... — Hát, nem is tagadom — válaszolta mosolyogva a társulat igazgatója. — Na­gyon jó dolog, hiszen meg­erősít bennünket abban a tudatban, hogy érdemes volt, értelme volt a sok erő­feszítésnek, amely nemcsak a termelési eredményekben nyilvánul meg, hanem dol­gozóink szociális és kultu­rális körülményeinek egyre javuló tendenciájában, az „értük-velük” elv messze­menő érvényesülésében, már ami a dolgozók és vezetők kapcsolatát illeti. Ilyen körülmények között válhatott lehetővé többek között az is, hogy maradt idejük az önköltségalakító tényezők folyamatos érté­kelésére, és ez mind a tech­nikára, mind pedig a dol­gozókra érvényes. A jó eredmények biztosították annak lehetőségét is, hogy létrejöttek a pénzügyi esz­közök soron kívüli felhasz­nálásának feltételei. Az elért eredmények arra utalnak — a jegyzőkönyv szavaival élve —, hogy a társulat jól kihasználta a jobb munka- és üzemszerve­zésben rejlő lehetőségeket, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrások jhaté- konyabb hasznosítását, fő­ként pedig a gépi kapacitás jobb kihasználását. Ez utób­bihoz még annyit, hogy ta­valy 2,3 millió forint érték­ben vásároltak új gépeket, és ez jelentősen javította a magasabb színvonalú mun­kavégzést. — Ezek után: mi várható az 1982-es évtől, nem kell tartani esetleges megtorpa­nástól? — Reméljük, hogy tovább tudjuk javítani eredmé­nyeinket, hiszen ehhez a feltételeket a korábbi esz­tendőkben megteremtettük- Feladatunk is van bőven, köztük az egyik legjelentő­sebb az erdőtelki komplett vízmű generálkivitelezése, ami önmagában egy ötven- milliós beruházás. Ezt egyéb­ként már tavaly megkezd­tük, időarányosan jól megy a munka: Erdőtelken kiépült 15 km vízhálózat, áll már a víztorony... Ez az év a tenki részé lesz, ez évben szintén 15 km vízhálózatot építünk, és megkezdődik a központi vízműtelep építése is — ez Erdőtelken —, vas- talanító, gáztalanitó beren­dezéssel. A jövő év végére az egész munka „tető” alá kerül. Befejezésül pedig még egy érdekességet — mondta Özsvári László —, az erdő­telki—tenki vízmű építésé­nél a társulat újításával ké­szült vízszintes talajfúró és sajtolóberendezésünket hasz­náljuk a védőeszközök elhe­lyezésénél, és ez sok kelle­metlenségtől, kényelmetlen­ségtől kíméli meg a lakos­ságot. B. Kun Tibor Konkrét feladatok Apart Az első a szén Aligha kell magyarázni, hogy a vállalat legfontosabb feladata a Gagarin erőmű üzemeltetésének biztosítása. Ismert tény az is, hogy nem­csak nagy mennyiségű vil­lamos energia jut Visonta térségéből az országos háló­zatba, hanem aránylag ala­csony annak az előállítási költsége is. — A politikai munkánk egyik legfontosabb feladata a gazdaságpolitikai célok minél eredményesebb meg­valósítása — hallottuk Hat­vani Ferenctől, a vállalati pártbizottság titkárától. — A gazdasági kérdésekben vég­zett vizsgálatok alapján vált szükségessé, hogy többet te­gyünk a Központi Bizottság 1971. decemberi határozatá­nak végrehajtásáért. A kö­vetelményeknek megfelelően átszerveztük a^ Thorez Bá>- nyaüzemet, létrehoztuk az Ecsédi Bányaüzemet és kor­szerűsítettük alvállalat gaz­dasági vezetését. A következmény? Elérték a berházási programban meghatározott hőmennyiség, nek megfelelő termelést. Tartalékban, termelésre elő­készítve több mint ötmillió tonna szenet szabadítottak meg a meddőtől. A teljesí­tett korábbi 5,4 millió tonna felugrott 7,25 millió tonnára. Szinte hihetetlennek tetsző a két szám közötti különbség. Megvizsgálták a Keleti II. bánya megnyitásának a le­hetőségét is. A tervezés so­rán arra a következtetésre jutottak, hogy Visonta és Detk lakott területeinek há­borítatlanul hagyásával, a vasút átépítésével hajtják végre a feladatot. így egy- milliárd forintot takarítottak meg. Ügy döntöttek, állami tá­mogatás nélkül végzik el az új bányamező megnyitá­sát. Igaz, 1981-ben módosult a bányászatra vonatkozó amortizáció, így a vállalat pénzügyi forrása csökkent. — Terveinket csak úgy tudtuk és tudjuk végrehaj­tani, ha a dolgozókkal esz­mei és cselekvési egységet alakítunk ki. De építenünk kell áldozatkészségükre és Ünnep utáni hangulat, de már dolgos nap köszöntött kedden Gyöngyöspatára, ahol a hét gondjairól, terveiről Sohajda Jánosné tanácsel­nökkel beszélgettünk. Mint bevezetőben említette, régi igény kielégítésével számol­nak ezekben a napokban. Két esztendővel ezelőtt ki­lencven idősebb, jobbára ma­gára hagyott embertől kap­tak visszajelzést, miszerint nagyon örülnének, ha a ta­nács gondoskodna róluk, megteremtené az öregek napközi otthonát. Nos, he­lyiséget már biztosítottak e célra. A pártszervezettel egyetértésben a tanácsháza épületéből a művelődési házba költöztették a 3200 lelkes település könyvtárát, majd a helyiségeket kis bő­vítéssel alkalmassá tették a-r. ra, hogy az ide kívánkozó öregeknek napról napra föde­let, ellátást biztosítson. Ezen a héten az otthon berendezési tárgyait igyekeznek megvá­sárolni, valamint a korábbi igénylőkből összetoborozzák azt a 30—35 magára mara­dottat, akik leginkább rászo­rulnak a gondoskodásra. — Van ezenkívül több olyan ügyes-bajos dolog is, amiben lépni kell. Ilyen pél­lelkiismeretességükre is. Új dolog a bányászatban, hogy egy vállalat szinte azonos létszámmal nemcsak a ter­melését növeli jelentős mér­tékben, hanem egy nagy tel. jesítményű bányát is meg­nyit. A pártmunka fő vonulatait kifejezően érzékeltetik az elsorolt tények. A szénen kívül Az árbevételüknek körül­belül az egyharmada a szén- termelésen kívüli tevékeny­ségükből származik. Sokfelé az országban gáz- és olajve­zetékeket fektetnek le. A paksi atomerőműhöz nehéz acélcellákat gyártanak. — Az új feladatokra való átállás nem ment zökkenők nélkül az üzemekben — je­gyezte meg a pártbizottság titkára. — Ezek együtt nem­csak a vállalati, hanem a csoport- és az egyéni érde­keket is érintették. Űj szak­mákat kellett átvenni. Új képzési formákat honosítot­tunk meg. Mindez tanulás­sal járt és a szabad idő csökkenésével is. Az új munkahelyek egy . része az üzemi központoktól olykor több száz kilométerre került. A politikai nevelő munka összehangolásával alakítot­tuk ki az új érdekviszonyo­kat, módosítottuk a jövedel­meket és a szociális ellátást. — A gazdasági sikereket ismerjük. Hogyan hatott mindez a dolgozókra? — Például úgy, hogy nö­vekedett a felelősségérzetük, közelebb kerülték egymás­hoz, elmélyültek emberi kapcsolataik. Pártszerveink és alapszervezeteink tudják, csak akkor képesek betölte­ni a helyi politikában a ve­zető szerepüket, ha jól is­dául a gyermekintézmények napközis ellátását célzó konyha. Jelenleg főznek ugyan az óvodánál, ellátván egyben az iskolát is, de ki­csi a létesítmény kapacitása, a rászorulók egy harmadát képes ellátni. Az új, 300 adagos konyha kialakításá­hoz a pénzösszeg nagyobb fele már megvan, és ezért elsősorban a Mátrai Egye­sült Termelőszövetkezetnek tartozunk köszönettel. Az építési vállalkozóval szintén megegyeztünk, hogy a tanév befejeztével munkához lát, és szeptemberig végez vele. Most a tervegyeztetés fo­lyik, amiben Lovász Dezső, a járási hivatal műszaki el. lenőre sietett segítségünkre, társadalmi munkában vállal­va magának a tervnek az elkészítését is — mondja a tanácselnöknő. — Egyébként itt érdemel szót egy szolgá­lati lakás megépítése, amelyhez a megyei tanács biztosított pénzalapot. To­vábbá hadd említsem, hogy minden munkára helyi kis­iparosok vállalkoztak, akik­nek a száma tavaly óta 42- re emelkedett. Nagy szükség van rájuk, hiszen szolgálta­tás jellegű funkciót töltenek be Gyöngyöspatán, arról nem merik a vállalat, illetve az üzemek gazdasági és politi­kai helyzetét, a velük szem­ben támasztott népgazdasági igényeket. És itt egy kulcsszó hang­zott el: információ. Magya­rán: tudni mindenről min­dent. A vezetőknek is és a beosztottaknak is. Azonban az nem sokat ér, ha valahol a középszinten csak utasítá­sok hangzanak el az érvelés helyett és adathalmazt zú­dítanak a tanácskozáson megjelentek nyakába az elemzés helyett. — Ha valahol az együtt­működés akadozik, ha a dolgozók nem mondanak sem igent, sem nemet a ter­veinkre, ott csak látszólagos, formális, tehát eredményte­len agitáció és tájékoztatás történt. Inkább a tények A testületi üléseken az ál­talános témák helyett a konkrét feladatok kerülnek napirendre. A pártbizottság elé terjesztett jelentések több mint az ötven, a végrehajtó bizottsághoz beadott anya­goknak pedig a hatvanöt szá­zaléka tartalmazott gazda­ságpolitikai összeállítást. A jelentések tárgyszerűek, a valóságot tükrözik, felfe­dik a hiányosságokat és szólnak a feladatokról is. Al­kalmasak tehát arra, hogy a testület állást foglalhas­son a kérdésben. De a helyszíni ellenőrzés is fontos formája a gazdasá­gi munka pártellenőrzésé­nek. Az alapszervezeteknek „testre szabottan” nyújtanak segítséget. A beszámoló taggyűlések előtt a pártcsoportok minden párttagnak értékelik a gaz­dasági munkáját. Ha kell, rámutatnak a nála meglévő beszélve, hogy a tanácsi kasszát jelentősen gyarapít­ják adóalapjukkal. Nemrég teherkocsira adtunk ki en­gedélyt egy vállalkozó szel­lemű embernek, hogy a ter­melőszövetkezetet tehermen­tesítse, illetve a helybéliek ne szoruljanak a költsége­sebb gyöngyösi Volánra. Elmondotta azt is Sohajda Jánosné, hogy a nyolc hó­napja átadott, 1600 köbméter tárolóterű vízmű igen nagy népszerűségnek örvend a községben. Bizonyítja ezt, miszerint a lakosság nem. csak a 75 közkifolyót veszi igénybe, hanem az idén már egyre többen köttetik be la­kásukba az egészséges ivóvi­zet. Ha minden jól megy, a harmincmillió forintos beru­házás révén, ebben az eszten­dőben kétszáz fölé emelke­dik az ilyesféle komforttal berendezett otthonok száma. Rövidesen folytatják az út­hálózat korszerűsítését Gyöngyöspatán. Kétszázezer forintjuk van ez évben a Bajcsy-Zsilinszky utca bur­kolására, a hét végére pe­dig a község sporttelepén szerveznek nagyszabású tár­sadalmi munkát. A termelő­szövetkezettől kapott 500 be­li iányosságokra. De törődnek azzal is, hogy a bírálat „hasson” is. — A valósághoz tartozik, hogy pártszerveink nem mindig reagálnak kellő gyor­sasággal a dolgozóink han­gulatára — hallottuk Hatva­ni Ferenctől. — Az informá­ciós jelzések nem elég gyor­sak és hatékonyak. Nem mindig foglalkozunk a ha. nyag munka elítélésével, - a szervezetlen munka okozta kárral, a társadalmi tulaj­don ellen elkövetett vétség­gel. Pedig vállalatunk kom­munistáiban megvan az az erő, hogy a magasabb poli­tikai követelményeknek megfeleljünk. Elismeréssel A járási pártbizottság el­ső titkárának, Pethes István­nak a véleményét is ki­kértük. — A bányák pártbizottsá­ga és pártvezetőségei jól és helyesen foglalkoznak a gaz­dasági feladatokkal, jó a gazdaságirányító és ellenőr­ző tevékenységük, így össze­gezhetem a legfontosabb megállapítást. A pártmunka eredményesen járult hozzá a gazdasági feladatok végre­hajtásához és az évek óta meglévő fejlődésükben érzé­kelhető. — Milyen feladatokat lát még a szénbányák pártszer- vei és alapszervezetei előtt? — Aligha kell részletez­nem, hogy milyen jelentős a vállalat gazdasági és politi­kai hatása a szűkebb és tágabb környezetre. A párt­munkájukra is odafigyelnek, ha úgy tetszik, példát vesz­nek róluk. Még erősíthetik a kapcsolataikat az erőmű­vel, bár azok alapvetően jók és hasznosak. Fontosnak tar­tom, hogy módszerükben, a pártmunkában, a személyes agitációt fokozzák, tegyék rendszeresebbé és hatéko­nyabbá. Érthető, hogy mi is kellően odafigyelünk a tevé­kenységükre. így van ez rendjén: nincs olyan elismerésre méltó, eredményes munka, amely­hez ne illene még néhány jó tanács. tonoszloppal kerítik be a pályát, ahonnan most már C6ak egy öltözőépület hiány­zik. Hogy meddig? Az isko­lai oktatást is segítő épít. ményre ugyan nagy szükség lenne, de megfelelő anyagi támogatásra egyelőre nincs 'kilátás. — Szeretnék a GYÖNGY- SZÖV Áfésszel kialakult jó kapcsolatunkról is beszélni, mert igen gyümölcsöző szá­munkra. Az orvosi rendelő mellett már folyik egy kor­szerű üzletház építése, a munkálatokat augusztus 20-ra szeretnék befejezni, hogy a község alsó részének alapellátása tökéletesen meg­oldódjék. A ..fogyasztásiak” bezárták a művelődési ház­ban működtetett, kocsmává züllött presszójukat is, hogy helyette a szűcsi útelágazás­nál létesítsenek újat, május elsejére tervezett nyitással. Végül ugyancsak az áfész javára írható az a csővázas felvásárlótelep, amelyet a mi általunk juttatott telken, a Gorkij út végén adnak át rövidesen. Felénk nagy en­nek a jelentősége, mert sok a kiskert, a háztáji gyü­mölcs- és zöldségtermelő — fejezte be a beszélgetést So­hajda Jánosné, akiről illik még elmondanunk, hogy me­gyei tanácstag, és a jogi igazgatási bizottság tagja­ként nemrég vizsgálta Lő­rinci és Zagyvaszántó társ­községi kapcsolatát. Mi volt legfőbb tapasztalata? Kihasz. latlanok az üresen maradt szántói közintézmények, jó lenne valamennyit bekap­csolni a település életébe, valamilyen funkció révén. (moldvay) G. Molnár Forenc A hét öröme-gondja Gyöngyöspatán Öregek napközije létesül - Háromszáz adagos konyhát kapnak a gyermekintézmények — Új üzletet, felvásárlótelepet nyit az áfész

Next

/
Thumbnails
Contents