Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

I 2. NÉPÚJSÁG, 1982. április 2., péntek Sc SS TELEX VARSÓ Gustáv Husák köztársasági elnök, a CSKP KB főtitká­rának meghívására április elején Wojciech Jaruzelski hadseregtábomoknak, a LEMP KB első titkárának, miniszterelnöknek vezetésé­vel a közeli napokban len­gyel párt és állami küldött­ség tesz hivatalos baráti lá­togatást Csehszlovákiában. RÓMA Firenzében folytatja prog­ramját a magyar parlamenti delegáció, amely Apró An­talnak, az országgyűlés elnö­kének vezetésével, az olasz képviselőház meghívására tartózkodik Olaszországban. A római megbeszélések befe­jeztével a magyar parlamen­ti küldöttség csütörtökön el­utazott a fővárosból. LISSZABON A namíbiai kérdés rende­zésében vezető szerepre tö­rekvő öt nyugati ország — az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Kanada és az NSZK — kül­döttsége Chester Crocker, afrikai ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár vezetésével szerdán Angola fővárosába, Luandába ér­kezett, és csütörtökön meg­kezdte tárgyalásait délnyu­gat-afrikai népi szervezet (SWAPO) vezetőjével, Sam Nujóméval — jelentette az ANGOP angolai hírügynök­ség. A tárgyalásokon a na­míbiai választások rendjére vonatkozó új javaslatok sze­repelnek a napirenden. A hí­rek szerint az amerikai kül­ügyi államtitkár találkozik Paulo Jorge angolai külügy- minszterrel is. HAVANNA Az FMLN—FDR szövetség megállapítja, hogy a vasár­napi salvadori választások nyomán politikailag meg­gyöngült a kereszténydemok­rácia, és most már csak úgy maradhat meg a kormány­ban, ha a fasizmussal szö­vetkezik. A két forradalmi szervezet leszögezi, hogy az amerikai kormányzatot ter­heli a fő felelősség a szélső- jobboldali koalíció megala­kulásáért. JERUZSÁLEM A palesztin kérdésben val­lott nézetek teljes szemben­állása jellemezte Lord Car­rington brit külügyminisz­ter, illetve izraeli kollégá­ja, Jichak Samir pohárkö­szöntőit a Jeruzsálemben rendezett díszvacsorán. Carrington kijelentette: „Ha Izrael számára jogokat követelünk a békében és biztonságban való léthez, ak­kor figyelembe kell vennünk, hogy ezek a jogok másokat ugyanúgy megilletnek. Ép­pen ezért úgy véljük, hogy a palesztinoknak joguk van az önrendelkezésre és a jövő­jüket illető tárgyalásokon partnernak kell őket tekin­teni.” FELVÉTELRE KERESÜNK okleveles, iparszakos közgazdászokat vagy számviteli és pénzügyi főiskolai végzetteket: számviteli osztályvezetői, belső ellenőrzési osztályvezetői, főkönyvelői munkakörökbe. Felvételi követelmény: fenti felsőfokú végzettség és 5 év szakmai gyakorlat. Fizetés megállapításánál a 24/1980. (XII. 18.) MüM. számú rendelet gazdaságvezető I. számú kategóriában foglaltak az irányadók. PÁLYÁZATOT önéletrajz csatolásával kérjük 1982. április 10- ig a Heves megyei Állami Építőipari V. személyzeti és oktatási osztálya, Eger, Lenin út 140T>. címére megküldeni. A Szocialista Internacionálé elnökségi ülésén Willy Brandt üdvözli Olof Palmet, volt svéd kormányfőt, a Svéd Szociál­demokrata Párt vezetőjét (Népújság telefotó — AP—MTI—KSJ Lengyel ellenforradalmárok a bíróság előtt rC Külpolitikai kommentárunk >i Mrs. Kirckpatrick kínos helyzetben AZ ELMÚLT HETEK véres ciszjordániai eseménye­it megélénkült diplomáciai tevékenység követi. Az arab külügyminiszterek tuniszi tanácskozása egyér­telműen a palesztin felszabadítási mozgalom támoga­tásáról döntött, felszólítva az arab államokat, hogy nyújtsanak segítséget az Izrael-elleni fegyveres akci­ókhoz. Az arab egység azonban nem teljes. A hatá­rozattal egyidőben Libanon és Jordánia kifejezte fenntartásait a területén elrendelhető mozgósítással, illetve az onnan kiinduló katonai akcióval szemben. Az arab külügyminiszterek ismételten az ENSZ- hez fordultak. Felhívták a viágszervezetet: léptessen életbe büntető szankciókat Izrael ellen, amiért bru­tálisan elnyomja a megszállt területek lakóit. A tuni­szi tanácskozás ezzel együtt elítélte a Tel Avivot fel­tétel nélkül támogató Washingtont is. Ékesen beszél erről a minapi eset: Jeane Kirckpatrick asszony, az USA ENSZ-képviselője, jelenleg a Biztonsági Ta­nács soros elnöke, ilyen minőségben egyszerűen nem volt hajlandó fogadni Labib Zehdi Terazit, a PFSZ New York-i hivatalos megfigyelőjét. így tett annak ellenére, hogy a palesztin szervezetet, az ENSZ — és a BT — tagjainak túlnyomó többsége a palesztin nép egyedüli jogos képviselőjének ismeri el, sőt diplomá­ciai kapcsolatot tartanak fenn a PFSZ-szel. Kirck­patrick asszony arra hivatkozott, hogy az ő országa nem ismeri el a PFSZ-t. Csakhogy Kirckpatrick asz- szonyhoz nem mint USA-állampolgárhoz, hanem mint •a Biztonsági Tanács elnökéhez fordult. UGYAN, MIÉRT HOZZA MAGÁT az USA képvise­lője ilyen kínos helyzetbe? Nincs rá más ok, csak az, hogy az izraeli kormány kedvét keresi. Ebben, tehát a közel-keleti állapotok megítélésében, Washington ezúttal ismét szembe került szövetségeseivel. Példáz­za ezt lord Carrington jelenlegi izraeli látogatása. A brit diplomácia vezetője Tel Avivban kifejezésre juttatta: a térség békéjéhez vezető út elképzelhetetlen a palesztin jogok biztosítása nélkül. Samir külügy­miniszter válasza erre ez volt: Izrael magáénak tartja meg az 1967 óta megszállt területeket, a mindenki által elutasított „palesztin autonómia” pedig a „leg­kedvezőbb, amit valaha is felajánlottak egy kisebb­ségnek”. A LEROMBOLT HAZAK, a szakadatlan sztrájkok és tüntetések, a féltucat ciszjordániai halott nem ezt igazolják... Miklós Gábor Szocialista külpolitika - békepolitika Irta: Roska István külügyminiszter-helyettes Magyar kitüntetés Le Duannak Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a - vietnami pártkongresszuson részt ve­vő magyar küldöttség veze­tője csütörtökön átnyújtotta Le Duannak, a VKP KB fő­titkárának a Magyar Nép- köztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendjét. A ki­tüntetést a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa a vietnami forradalom elő­mozdításában, a nemzetközi munkásmozgalom egységé­nek szorosabbra fűzésében — a két ország, a két nép kapcsolatai elmélyítésében szerzett érdemei elismerésé­ül, 75. születésnapja alkal­mából adományozta Le Du­annak. Ugyancsak csütörtökön nyújtották át Le Duannak országaik legmagasabb álla­mi kitüntetését a kubai, a lengyel, a csehszlovák, a bolgár, az NDK pártküldött­ségeinek vezetői. ★ Csütörtökön elutazott Ha­noiból a magyar küldöttség, amelyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára vezetett. A delegáció — mint ismeretes — részt vett a Vietnami Kommunista Párt szerdán zárult V. kongresz- szusán. Egyiptomi—szomáli csúcs Az arab és az afrikai tér­ségben zajló események ka­tonai és politikai vonatkozá­sait, a két térség biztonsá­gával összefüggő kérdéseket vitatta meg csütörtöki ta­lálkozóján Kairóban Sziad Barre Szomáliái államfő és vendéglátója, Hoszni Muba­rak egyiptomi elnök. A világ közvéleménye a nemzetközi tudósítások ára­datának nyomása alatt áll. Nem kevés az izgató, a rossz hír és szinte naponta felme­rül a kérdés: fennmarad-e az enyhülés, a kölcsönösen előnyös együttműködés a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok között, vagy veszélybe kerül a nem­zetközi biztonság és a béke. E kérdéssel együtt nő az ag­godalom is a romló nemze- közi helyzet miatt. Az em­berek keresik a választ a nyugtalanító kérdésekre és eközben szeretnének „bele­látni a kártyákba”, hogy mi alakítja az egyes államok magatartását, mi határozza meg és mi mozgatja a kü­lönböző országcsoportok kül­politikáját. A mostani világhelyzet valóban bonyolult, számos veszéllyel és feszültséggel terhes. Ennek alapvető oka, hogy az imperialista hatal­mak — mindenekelőtt az Egyesült Államok — az el­múlt négy-öt évben megvál­toztatták külpolitikájukat és fokozatosan letértek az együttműködés, az enyhülés útjáról, és a feszültség nö­velését választották. Ennek kétségtelen bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok rákény- szerítette szövetségeseire a katonai fölény megszerzésére irányuló politikáját. A NATO 1978 decemberében 15 éves fegyverkezési programot fo­gadott el, amely a hadikölt­ségvetés évi 3 százalékos növelését írta elő a tagor­szágok számára. 1979-ben el­határozták azt is, hogy mint­egy félezer amerikai közép­„Független Lengyelország Konföderációja” (KPN) megalakítása és lengyelor­szági felforgató tevékenysé­ge a második világháború óta a szocialista közösség ellen végrehajtott legna­gyobb méretű politikai pro­vokációk sorába tartozik — hangsúlyozta Julian Sokol ezredes, a lengyel néphad­sereg politológusa. Az ezre­des egy interjúban rámuta­tott, hogy a KPN, amelynek vezetői — élükön Leszek Moczulskival — jelenleg a varsói katonai körzet bíró­sága előtt állnak — bizo­nyíthatóan olyan félfasisz­ta szervezet volt, amely a lengyel reakció legszélsősé­gesebb csoportjait vallotta elődeinek. A szervezet vezetőinek állításával ellentétben a KPN nem 1979-ben jött lét­re, hanem jóval korábban, éspedig külföldön. Számos nyugati országban ugyanis már régen működtek és most is működnek a CIA közvetlen ellenőrzése alatt azok a kommunistaellenes hatótávolságú nukleáris ra­kétát helyeznek el öt nyu­gat-európai országban,- a Szovjetunió és más szocia­lista országok célpontjaira irányítva. Az Egyesült Álla­mokban elodázták a SALT— II. megállapodás életbe lép­tetését, és ma is befagyaszt­va tartják. E lépésekkel pár­huzamosan minden koráb­binál hangosabb és durvább szovjet- és szocializmuselle­nes propagandahadjárat in­dult meg, amellyel igazolni szeretnék a világ közvéle­ménye előtt az erőfölény megszerzésére irányuló poli­tika jogosságát. Mélyen el­hallgatják a szocialista or­szágok leszerelési és béke­kezdeményezéseit. Így a nyu­gati világ lakosága nap mint nap a szovjet veszélyről és fenyegetésről szóló propa­gandával kel és fekszik. A szocialista külpolitika reálisan számol a kialakult helyzettel és szembeszáll az imperialista törekvésekkel. Leghalaszthatatlanabb fel­adatának tartja a fegyverke­zési hajsza megfékezését, óvja az enyhülés eredmé­nyeit, erősíti a nemzetközi biztonságot, védelmezi a bé­két. Az, hogy a szocialista országok ilyen vonalat kö­vetnek, az nemcsak a szo­cialista társadalmi rendszer humanizmusából fakad, nem is valami „ügyes” taktikai fogás” vagy propaganda, ahogyan az imperialista „po­litikacsinálók” szeretnék be­állítani, hanem a szocializ­mus lényegéből fakadó, ob­jektív alapokra támaszkodó politika. A szocialista külpolitika alapvető és legfontosabb terrorista csoportok, ame. lyek a „Szabad Lengyelor­szág Harci Szervezete” ne­vet viselik, s amelyeket az Egyesült Államokból irányít a lengyel származású K. Z. Hanff, a német Abwehr egykori munkatársa. Sokol ezredes szerint az 1980. augusztusa előtti len­gyel vezetés kellő informá­ciókkal rendelkezett a KPN- ről, de annak erejét és ve­szélyességét alábecsülte, s ez gátolta a szocialistaelle­nes szervezet elleni haté­kony fellépését. Tények bi­zonyítják, hogy a KPN kü­lönlegesen kiképzett embe­rei fegyveres puccsot akar­tak végrehajtani Lengyelor­szágban. A varsói katonai körzet bírósága ezeknek a tények­nek az ismeretében és alap­ján mondja majd ki az íté­letet Leszek Moczulski és három társa ügyében — mondotta végül nyilatkoza­tában a lengyel katonai szakértő. célja a békés külső feltéte­lek biztosítása az új társa­dalom építéséhez. Ez alatt nem egyszerűen a háború nélküli állapotot kell érteni, hanem az államok kölcsönö­sen előnyös együttműködésé­ből származó előnyöket is. A szocialista országok ezért nemcsak kezdeményezői vol­tak az enyhülés folyamatá­nak, hanem védelmezői is a kedvező változásaknak, amit az említett folyamatban si­került elérni. Kétségtelen, hogy a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok mindent megtesznek a szocialista haza védelmé­ért és erőfeszítéseik ered­ményeként elérték, hogy lét­rejött a viszonylagos katonai erőegyensúly a két világ- rendszer között. Gondoskod­nak arról is, hogy az im­perializmus ne bonthassa meg ezt az erőegyensúlyt, mert az valóban fenyegetné a békét. A szocialista orszá­gok azonban következetesen elutasítják a fegyverkezést, hiszen a szocialista társada­lomban egyetlen osztály, egyetlen réteg sem érdekelt a katonai kiadások növelésé­ben. Abban viszont az egész társadalom érdekelt, hogy a rendelkezésre álló erőforrá­sokat a békés építőmunka szolgálatába állítsák és a nép javára használják fel. A szocialista külpolitika mindenhol jelen van, ahol tenni lehet a békéért, a nem­zetközi biztonságért, az eny­hülésért és az államok köl­csönösen előnyös együttmű­ködéséért. Elegendő akár vázlatosan áttekinteni a szo­cialista országok legfonto­sabb kezdeményezéseit és javaslatait, hogy meggyőző képet kapjunk erről. A szo­cialista országok javasolták a nukleáris fegyverek gyár­tásának megszüntetését, a meglevő készletek csökken­tését, majd teljes felszámo­lását. Ennek első lépéseként azt ajánlották, hogy teljesen tiltsák be a nukleáris fegy­verkísérleteket. Kezdemé­nyezték azt is, hogy nukleá­ris fegyverekkel rendelkező államok vállalják: nem al­kalmaznak ilyen eszközöket azon országokkal szemben, amelyek nem rendelkeznek nukleáris eszközökkel, s azo­kat saját területükön telepí­teni sem engedik. A szocia­lista országok nemegyszer nyilvánították ki készségü­ket, hogy tiltsanak be min­den tömegpusztító fegyvert, beleértve a neutronbombát és a vegyi fegyvereket is. Különböző fórumokon arra hívták fel a világ államait, hogy kössenek megállapodást, amelyben lemondanak az erővel való fenyegetésről és az erőszak alkalmazásáról az államok közötti viszonyban. A szocialista országok követ­kezetesen hangoztatják, hogy a világméretű katonai fe­szültség csökkentésére töre­kedve, . készek bármilyen fegyverzetcsökkentési tár­gyalásra, amely az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság elve alapján folyik. A szocialista külpolitika kiemelt figyelmet fordít Európára. Nemcsak azért, mert kontinensünk volt a bölcsője a helsinki záróok­mánynak, amelyet az enyhü­lési politika szült, hanem azért is, mert itt összponto­sul a legnagyobb katonai erő. Ez önmagában is veszé­lyes, az pedig külön súlyos­bítja a helyzetet, hogy a NATO határozatot hozott közép-hatótávolságú USA- rakéták nyugat-európai te­lepítéséről. A mai világhely­zetnek ez az egyik központi problémája. Igaz, Genfben folynak szovjet—amerikai megbeszélések a közép-ható­távolságú nukleáris eszkö­zökről, egyelőre . azonban nem látható előrehaladás e tárgyalásokon. Az USA olyan úgynevezett nullamegoldást erőltet, amely egyoldalú elő­nyökhöz juttatná - a NATO katonai szervezetét. A Szov­jetunió ezzel szemben a va­lóságos nullamegoldást szor­galmazza, amely nem az egyik fél egyoldalú leszerelé­sét irányozná elő, hanem mindkét fél lemondását igényli a közép-hatótávol­ságú és a taktikai nukleáris fegyverek minden fajtájáról. A szocialista külpolitika szá­mol azzal, hogy ilyen radi­kális lépést nehéz egyszerre megtenni, ezért elképzelhe­tőnek tartja a szakaszos csök­kentést is. Bízni lehet és bízni is kell abban, hogy bármennyire is bonyolult a genfi tárgyalások menete, nincs jobb út, mint köze­ledni az egyenlő biztonság elvén alapuló megegyezés felé. Mindebből látható, hogy a szocialista külpolitika az em­beriség létérdekeit érintő kérdések megoldására irá­nyul, és ma mindenekelőtt a fegyverkezési verseny meg­fékezésére összpontosít. Tö­rekvéseiben számít mindazon erők közreműködésére, ame­lyek készek az enyhülés eredményeinek megóvására, a nemzetközi biztonság erő­sítésére és a béke védelmé­re. Ez a szocialista külpoli­tika tartós irányvonala.

Next

/
Thumbnails
Contents