Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-02 / 78. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 2., péntek Tartalékok és teendők Interjú Soós Gáborral, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárával Az agrártermelés növekvő népgazdasági sú. lya mind nagyobb érdeklődést kelt az ágazat eredményei és feladatai iránt. E feladatok és a fejlesztés módozatai különféle kérdéseket vetnek fel. Ezek közül néhányról beszélgettünk Soós Gábor államtitkárral. Ne írjuk le őket Megyénkben minden száz ember közül huszonkettő már nyugdíjas. Megnőtt az idős emberek száma, s ezzel együtt a feladat is, a törődés a munkában megfáradtakkal. Felbomlóban a régi családi közösség, nem él már több nemzedék egy fedél alatt, a dolgozó nő sem tudja minden terhével együtt vállalni a nagyobb gyámolításra szoruló öreg szülőket, ezért többet kell vállalnia a társadalomnak. A megfogalmazás maga, hogy társadalmi feladat, sokszor és sok szinten elhangzik. De arról, hogy a társadalomban a szűkebb közösségeknek mit. kellene vállalniuk, már kevesebb konkrét javaslat hangzik el. Ezt próbálta, ha nem is pótolni, de egy rétegre meghatározni a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa mellett működő Társadalombiztosítási Tanács legutóbbi ülésén. Elsősorban a család feladata az idős családtagok gondozása, ápolása, ha kell, anyagi gyámolítása. Ez egyértelmű, még akkor is, ha egyesek kissé elfeledkeznek róla. De önmagukban a családok éppen a változó élet- és lakáskörülmények miatt nem képesek gondoskodni a nyugdíjasokról. Mit tehetnek az üzemekben? — erről tanácskoztak. Szállnak az évek, jóformán csak az utolsó hónapokban döbben rá mindenki az idő múlására, s arra, hogy lezárul a legaktívabb, leggyümölcsözőbb szakasz. A gyerekek szárnyukra kelnek, az öregség következik. Embere válogatja, kinek milyen ereje van szembenézni ezzel a visszafordíthatatlan dologgal. De a munka- közösségen is múlik, mennyire lesz nehéz ez a szembenézés. Az öregségre is fel kell készülni, s azt meg is lehet könnyíteni. Ebben van szerepe a munkahelynek. Apró emberi megnyilatkozásoktól kezdve a nyugdíjelőkészítő bizottság hivatalos munkájáig ezernyi módja lehet ennek. Például: felmérni, hogyan alakul majd a nyugdíjas élete. Vagy azt, tud-e még, ha csökkentett erővel és idővel is, dolgozni. S kell-e az üzemnek, intézménynek ez a munka. Arról sem árt gondolkozni, évtizedek tapasztalatait lehet-e veszendőbe hagyni csak azért, mert valaki betöltötte éleiének 55. vagy 60. évét? Tételezzük fel. hogy a munkahelynek, bár szívesen látná régi dolgozóját, nincs szüksége rá, vagy éppen a nyugdíjba menő egészsége rendült meg annyira, hogy nem szabad számítani rá. Ilyen esetekben sem felesleges megnézni, hogyan alakul majd az élete. Lesz-e, aki egy pohár vizet adjon neki? S ha nem, hát ilyenkor van mérhetetlenül emberséges szerepe a régi kollégának, a kisebb közösségnek, talán éppen a brigádnak, amelynek tagjaival jóban, rosszban éveket töltött együtt. Mindenképpen éreznie kell a nyugdíjba menőnek, hogy ezzel még nem „írták le” teljesen. Felmérve az üzemek s a szakszervezetek tapasztalatait, rengeteg az ötlet, a nyugdíjas-találkozóktól a látogatásokig, a nyugdíjasklub szervezésétől a segélyek átadásáig. Ezeket a módszereket közkinccsé tenni, egyik alapja a nyugdíjasokkal való törődésnek. Ä személyre szóló dolgok a legtöbbet jelentik a hatodik X-en túllévőknek. Mindennapi kapcsolatot az élethez, azt az érzést, hogy nincsenek kirekesztve az emberek közül. Van a törődésnek általánosabb, de semmiképpen sem kisebb értékű formája is, az öregek klubjainak, napközi otthonainak, az egyedülállók részére szinte egyetlen megoldásnak számító szociális otthonoknak a támogatása. Pénzzel a felszerelést, jó szóval az ott élőket lehet segíteni. Kísérjék figyelemmel az idős korúak életének alakulását — fogalmazódott meg a minden munkúa^kol- lektíva számára szóló feladat. Ne feledjük: ezek az emberek, akik ma csökkent munkabírással, sokszor a körülmények miatt csökkent életkedvvel léteznek, megalapozói voltak mai életünknek. Deák Rózsi Vájárok országos vetélkedője — Gabonaprogramunk az idei évre olyan nagy meny. nyiségű gabona betakarítását írja elő, amilyenre eddig még nem volt példa. Megvannak-e ennek a reális alapjai? A vetésterület növekedésén kívül milyen tartalékaink vannak még a termesztés fejlesztésére? —- A mezőgazdaság legfon- tosabb feladata most és a jövőben is, a gabonatermelés folyamatos növelése. Ez a lakosság kenyérellátásához szükséges, valamint a növekvő állatállomány abrak- takarmány-alapját adja és fedezetet nyújt exportlehetőségeink kihasználásához. Megjegyzem, a mezőgazdasági üzemek számára az egyik legjobb árbevételt is biztosítja. Az utóbbi évtizedekben olyan jelentős eredményt értünk el a gabona- termelés növelésében, amilyent nem sok ország tudhat magáénak. A gabonaprogram célja, hogy az 1980. évi 13,8 millió tonna kalászos gabona- és kukoricaterméssel szemben 1982-ben 14,2 millió tonnát, a VI. ötéves terv végére 15,4 millió tonnát termeljünk. Határozott véleményem, hogy ennek megvannak a reális feltételei. Az egyik feltétel, hogy 1982-ben a kalászos gabonát és a kukoricát 2,9 millió hektáron, szántóföldünknek kereken 62 százalékán termeljük. örvendetes, hogy 1981 őszén másfél millió hektáron búzát és őszi árpát vetettek el az üzemek. Most, tavasszal csaknem 1,4 millió hektáron kell elvetni a tavaszi árpát, a zabot és a kukoricát. Tapasztalataink szerint a kukoricavetés kíván megkülönböztetett szervezést. Az üzemek egy része területhiányról adott jelentést, pedig véleményem szerint, ha jobban hasznosítjuk a gyepeket és a melléktermékeket, akkor a szántóföldi egynyári szálas és tömegtakarmány területét a kukorica javára csökkenteni lehet. Erre indokolt felhasználni a tél folyamán esetleg kipusztult őszi kalászos- és repcevetések területét is. A gabonaprogram egyéb feltételei is adottak. A gabona- termelés komplex gépesítése a leginkább megoldott, meg. felelő mennyiségű és választékú műtrágya és növényvédő szer áll rendelkezésre. Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy az új pályázatos rendszer mellett sem javul lényegesen a gabonatároló-kapacitás, ezért már előre fel kell készülnünk a legalkalmasabb szükségmeg. oldásokra. A gabonatermelés biológiai alapjai jók. A jelenlegi búzafajtáink hektáronként 7—8 tonna, a kukoricahibridjeink pedig 10—12 tonna elérésére képesek, ezt a lehetőséget jelenleg csak mintegy 60—65 százalékban hasznosítjuk. Most az a feladat, hogy a gabona fajta- összetételét mindenütt okosan alakítsák ki és a fajtáknak legmegfelelőbb komplex technológiát érvényesítsenek minden üzemben. A gabonatermelés növelésének lehetőségét adják a másodvetésként szemnek is beérő szuperkorai kukoricahibridek, amelyeket különösen öntözött területeken indokolt felhasználni erre a célra. Végül, de nem utolsósorban, a gabonatermelés növelését az állam ösztönző felárral honorálja. — A szabályozórendszer évről évre szigorodik, így egyre nagyobb teher hárul a termelőüzemekre. A kedvezőtlen adottságú tsz-eket támogatják, de egy átlagos tér. mőheiyi viszonyokkal rendelkező gazdaság nehezen tud előbbre lépni. Hogyan lehet így növelni évről évre csaknem azonos ütemben a mezőgazdasági termelést? — Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy a szabályozók nemcsak a kedvezőtlen adottságú tsz-eket támogatják. Számtalan olyan beruházási és üzemviteli támogatás létezik, amelyre az árrendszer kiegészítéseként, az adottságoktól függetlenül valamennyi üzem jogosult. Az V. ötéves tervidőszak adatai is igazolják, hogy a magasabb termelési színvonal és az elérhető többlettermék, valamint a több fejlesztési forrás következtében, ezekből a támogatásokból az átlagos adottságú üzemek természetesen többet kepesek igénybe venni. Az átlagos adottságú mezőgazdasagi nagyüzemek versenykepessegét mutatja, hogy az 1976. évihez képest 1980-ra 40 százalékuk képes volt a magas jövedelműek közé kerülni. A gabona, és a húsprogram teljesítésében e gazdasagoknak jelentős szerepet szánunk. Az elmúlt tervidőszak tapasztalatai igazolják, hogy az átlagos adottságú üzemekben nagyok meg a termelési, hatékonysági tartalékok. Ezeket - az érdekeltség fenntartása mellett - az adottságokhoz igazodó termelési szerkezettel, » köz- gazdasági szabályozókhoz történő rugalmas alkalmazkodással, az üzem- es munkaszervezés javításával, a megfelelő személyi teltételek kialakításával lehet feltárni. Különösen sürgető fe adat ez annál a 100—120 átlagosnál jobb adottságú termelőszövetkezetnél, amelyek — területük termekenysege ellenére - alacsony színvonalon gazdálkodtak. _ A népgazdasági terv által az ágazat számára megszabott feladatok a nemzetközi piac által e ismert ered. ményeken alapulnak. A ku piac követelményeinek a termékek egyre jobb minősegével kell megfelelni. Erre milyen lehetőségeik lesznek azoknak az élelmiszeripari üzemeknek, amelyek Januar 1-t ől önállókká valtak? _ Az év elejével végrehajtott szervezeti változás, számos tröszt és ’Parag* “T da megszűnésének eredme nyeként számítunk arra hogy a vállalati onallosag es az ezáltal megvalósuló közvetlen érdekeltség, a Jogosultság és felelősség noveke- dése hozzájárul a jobb mi nőségű nyersanyagok meg- termeltetéséhez, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításához, az apró cik kék exportjának növeléséhez és a piaci igények változásához való rugalmasabb alkalmazkodnak. Az exporttervek teljesítése és a vállalati szintű exportérdekeltsegi feltételek megteremtése érdekében az iparági adottságokhoz és sajátosságokhoz kapcsolódó számos intézkedést kezdeményeztünk.^ Például a baromfiiparban főbb baromfifajtánként és piaconként differenciált exporttámogatási rendszert vezettünk be; a konzerviparban minden relációba irányuló exportnál vállalati szinten differenciált exporttámogatás van érvényben. Egyes iparágak azonos tevékenységük végzésére közös vállalatokat, társulásokat hoztak létre, amelyek a vállalatok megbízásából szervezik meg az egyes tevékenységeket. Az átszervezés óta eltelt rövid idő miatt végleges következtetést levonni nem lehet. Az azonban egyértelműen megfogalmazható, hogy szervezeti változás miatt sem a belföldi ellátásban, sem az exportfeladatok időarányos teljesítésében fennakadás nem volt és a kezdeti ta- pasztalatok arra utalnak, hogy a vállalatok érzik az önállóság adta lehetőségeket és gyorsan alkalmazkodnak az új feltételekhez, mind jobb kapcsolat alakul ki a partnervállalatok között. — Ha az időjárás engedi, hét végén is járnak a gépek a határban, az állatokat ünnepnap is (neg kell etetni. A feldolgozó üzemekben is dől. goznak kampányidőszakban. Hogyan oldható meg az ötnapos munkahét bevezetése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban? _ Igen, a mezőgazdaság é s az élelmiszeripar élőanyaggal dolgozik, amely gyakran nem tűr naptári munkabeosztást. A ^növény- termesztési csúcsidőszakban a heti szabadnapokat csak részben, vagy esetenként egyáltalán nem lehet kiadni. A szabadnapokat a csúcsidőn kívüli hónapokban veszik ki a dolgozók. Az állattenyésztésben az évi 52 szabadnap kiadása jelenleg még gondokat okoz. Ebben a tevékenységben, de különösen a szarvasmarha-telepeken, a szabadnapok növelését általában csak létszám- növeléssel lehetne megoldani. Az új munkarend bevezetését ezért az állattenyésztésben fokozatosan oldják meg az üzemek a korszerű munkaszervezet kialakításával, létszám-átcsoportosítással, a gondozási normák felülvizsgálatával és új bérezési formák bevezetésével párhuzamosan. Ennek megfelelően az évi 52 szabadnap kiadását több éves folyamatos szervező munkával érik el. A megoldást tekintve ugyanilyen munkarendben dolgoznak az idényszerű feldolgozást végző élelmiszeripari üzemek is. Mindkét esetben tehát nem 5 napos munkahétről, hanem évi 52 szabadríap biztosításáról beszélünk. — Milyen lehetőségei vannak az ágazatnak a népgazdasági egyensúly javítására, ezen belül mit tesz és mit tehet még a racionálisabb energiagazdálkodásért? " ^z ^rártermelésnek jelentős szerepe van az exportárualapok előállításában, hiszen a népgazdaság összes kivitelének mintegy egynegyedét adja, a nem rubelelszámolású kivitelünkből pedig több mint egyharmaddal részesedik. A belső ellátás mind jobb kielégítése következtében • az agrártermelés még inkább export- orientálttá válik. Megítélésem szerint az agrártermelés kepes a népgazdaság egyensúlyi helyzetéhez való hozzájárulásának eddigi arányát tartani, sőt igényesebb munkával és kedvező körülmények esetén még növelni is. A mezőgazdaságnak, az 1veoIHmK1SZfenPrnak még nagyobb figyelmet kell fordí3- valaszték> a minőség javítására, a versenyképes arak kialakítására. Ennek nagyon fontos eszköze a racionális energiagazdálkodás fq7QT-e,ZOgazdaság területén 1979-tol az energiafelhasználás az előző évekhez mérten mar nem növekedett, a termelés pedig azonos energia- felhaszna’ás mellett nőtt. A jövőbb a is alapvetőnek tartjuk a fajlagos energia- fogyasztás mérséklését. Ezt szolgálja többek között, hogy közzétettünk egy módszertani Útmutatót és irányértékek alapjan rendeletileg előírtuk az energiafogyasztási és gépi normák üzemi elkészítését es alkalmazását. Intézkedtünk továbbá a mezőgazdasagi üzemek ökológiai és Ökonómiai adottságaihoz jobban igazodó termelési szer- kezet kialakítása érdekében; a lefolytatott üzemi kísérletek alapján szorgalmazzuk az energiatakarékos talajmű- velesi módszerek széles körű elterjesztését, összekapcsolva az intenzív gabonatermelési programmal. A kukoricaszárítás energiaigé- nyének további csökkentése érdekében növeljük a korai tenyészidejű, kisebb mértékű szárítást igénylő hibridek vetesterületét. Az energiagazdálkodási programnak megfelelően fokozzuk a nedves kukorica tárolási és etetési technológiáinak az alkalmazását. A fűtőolaj- felhasználás mérséklésére illetve kiváltására új energiaforrások, elsősorban mezőgazdasági melléktermékek hasznosítását biztosító berendezések üzembe állítását szorgälrrmzzuk, mégpedig az eddig létesült referenciaüzemek tapasztalatai alapjan. A takarékosabb energia- felhasználásra természetesen anyagilag is ösztönözzük a dolgozókat. A. G. A KISZ Központi Bizottsága, az ez évi akcióprogramhoz kapcsolódva, az Ipari Minisztériummal, áz Állami Ifjúsági Bizottsággal és a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetével közösen szakmai, politikai vetélkedőt rendez a szén-, érc- és ásványbányászatban dolgozó vájárfiatalok részére. A „Ki minek mestere?" című, ezúttal harmadik alkalommal meghirdetett vetélkedő a vájárszakma feladatait, szépségét, kiemelkedő népgazdasági jelentőségét bemutatva elősegítheti a fiatalok pályaválasztását, a korszerű szakmai ismeretek elsajátítását, valamint azok gyakorlati alkalmazását is. A vetélkedőn részt vehet az -ágazatban dolgozó minden — 35. életévét be nem töltött — vájár szakképesítéssel rendelkező fiatal, köztük azok, akik az országos döntő időpontjáig — augusztus 28—29-ig • — bányászati középfokú végzettségüket még nem szerezték meg. A vájárvetélkedőt két lépcsőben szervezik meg: vállalati versenyeket és országos döntőt is rendeznek. A KISZ KB állásfoglalása alapján az első három helyezett — az értékes jutalmak mellett — elnyeri a „Mester szakmunkás” címet. A döntőt a megalakulásának 200. éves jubileumát ünneplő Mecseki Szénbányáknál rendezik majd meg. A Mecseki Szénbányák jubileumi programjába két másik, a KISZ KB által támogatott országos ifjúsági rendezvényt is beiktattak. „Ki tud többet a bányászatról?” címmel középiskolásoknak hirdettek országos pályázatot és vetélkedőt, „Korszerű bányászati technológiák” címmel pedig a mérnököknek, közgazdászoknak, egyetemistáknak. 1 Meredek, ezért mezőgazdasági célra nehezen hasznosítható parlagföldet vettek művelés alá az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát dolgozói Egerbaktán, az Ivánka-dűlőn. A 15 hektáros területen szilvafákat telepítettek, amelyeket kézi munkával dolgoznak. A gyümölcsös hat év múlva tér more fordul (Fotó: Kőhidi Imre)
