Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

4. í NÉPÚJSÁG, 1982. április 11., vasárnap munkahely”...? A címbeli jelzős szerkeze­tet ebből a költői szövegrész­letből emeltük ki: „Sötétkék diplomám / kataton nyiko­rog, / Volt volna, lenne is, / Ahogyan, mikoron / Placebó munkahely” (Csokonai Atti­la: Munkaügyön). Mai költőink alkotásainak hűséges olvasói tapasztalhat­ják, hogy a placebó szóalak sokszor jut versbeli kulcs­szóként kifejező és közlő sze­repekhez. Erről tanúskodik ez a versmondat is: „Függet­lenül attól, / mit is nyújt, / — mint a placebóban a hie­delem, — / gyógyít vagy árt” (Illyés Gyula: Közügy). Az Élet és Irodalom ha­sábjain olvashattunk a pla- cebo-versekről is (1974. márc. 23.). Ezzel a nyelvi formával minősítette a cikk szerzője az úgynevezett „nem-verse­ket”, amelyek megnyugtat­nak, „feldobnak”, kielégíte­nek, de igazi művészi él­ményt nem nyújtanak. Hogy milyen használati ér­tékben vállalt a placebo (placébó) szó szerepet az idé­zett szövegrészietekben, csak akkor kapunk róla pontos információt, ha a szó eredeti jelentését is jól ismerjük. A placebó-versekről írott közleményben már erre vo­natkozólag is olvasunk el­igazítást: „A placebó-vers olyan költemény, amilyen gyógyszer a placebó néven ismert, hatóanyagot nem tar­talmazó tabletta”. Élettanilag ugyan hatástalan, de a beteg pszichés megnyugtatására nagyon alkalmas. A Kortárs lapjain közölt egyik novellá­nak ez volt a címe: Placebo (1967. 704.). A cím átvitt ér­telemben utal a novellabeli történések és cselekedetek mozgató rugóira. De ennek az összefüggésnek megérté­séhez is szükséges annak a ténynek az ismerete, hogy a nyugatók és izgatószerek ha­tása a placebo-készítmények- kel is pótolható. Újabban a sajtóban is gyakran találkozhatunk a placebo megnevezés eredeti és átvitt értelemben való használatával. Ezek a szö­vegrészietek is ezt bizonyít­ják: „Ámbátor a kísérleti placebó színe néha szebb” (Abody Béla: Kórházból, Népszabadság, 1975. júl. 13.). — „Morfium helyett place- bót kezdtek alkalmazni a pszichés hatás mérésére” (Népszabadság, 1980. aug. 3.). Hallottam már ezt a nyel­vi formát is: placebó tanács. Valójában közömbös tanács, mindenre jó tanács. Nem is tudunk vele mit kezdeni: szépen hangzik, de tartal­matlan, követhetetlen. Dr. Bakos József Olajban főzték Malom­mentés Felújítanak egy vízimal­mot Pécsett, az utolsót a Mecsek lábánál hajdan mű­ködő vízimalmok közül. A népi ipartörténeti emléknek számító kisüzemet a városi tanács megvásárolta, nehogy a többiek sorsára jusson. A XVIII. században épült, de középkori alapokra, s ma is működőképes. Hatalmas la­pátkerekét az utolsó vízimol. nár, Muszung Vince maga ácsolta szelídgesztenye-fából, a keréktengelye pedig olyan szomorúfűzből készült, ame­lyet egy hétig olajban főz­tek. A Práró-patak vizével hajtott malom Pécs új ki­rándulóközpontjának terüle­tén áll, és így megnyitják a látogatók előtt. nMH)VMKnniinp|HRI I A szűcsöt, akihez ere­detileg készültem, nem talál, tarn otthon. Nem messzire házuktól viszont, a faluszéli utca utolsó portája előtt, ott, ahol elfelé kanyarodik az út a községtől — ketten is áll­nak. Anya és nagylánya. Az idegent — mint mindenütt — élménytkeresően figyelik. A melegítés fiatalasszony kérés nélkül is készséges. Ugraszt. ja a gyereket, nézze, meg nyitva van-e a szűcs kapuja. Ettől függ, érdemes-e várni rá, vagy sem. A válasz ked­vező. Míg meg nem jön em­berem, beljebb kéredzkedem. A kontyos, vékony barna asszony közelről jó negyve­nes. Zavarttá válik. — Malacölésben vagyunk... Ha csak ide az udvarba nem. Az uram épp csak szúrásra szaladt haza, még minden úgy van véresen... Az udvar, a telek jókora. Léc a kerítése, itt is, ott is kiforduló. Középen sóderba. lom, hátrébb ócskavasak, ólak. A tornác oszlopai Pisá­ba illenénék. Az ablakok új­ságpapírossal fedettek, töröt­tek. A másutt kézlegyintéssel elintézendő háziasszonyi mentegetőzés a rendetlenség miatt, „ne nézzen körül”, itt kötelező érvényű. Irodából kikopott fotel ke­rül az udvar közepére. Sám­lira telepszik néhány percre az asszony, lépcsőre a két gyerek. Az egyik vendég­barátnőként most érkezett. — Két disznót vágunk egy évben — magyarázzák. — Karácsonyra a nagyot, a malackát húsvétra. Egy ke. vés hurka, kolbász, füstölt. Épp három hétre való. Míg a csibék meg nem nőnek. A két gyerek is otthonias, melegítés. Szívesen, de kicsit elfogódottan beszélnek. — O, hát a szünet __ Na­g yon jó. Például ma reggel csak nyolc után keltem, meg. mosdottam, fésülködtem, fel. öltöztem — sorolja Vera is­kolásán. — Aztán, mivel csak száraz kenyér volt itthon, el. mentünk anyuval a boltba, így későn lett a reggeli, mert sokat kellett várni a frissre. Kiflit is vettünk...! Aztán haza, most meg Ma­riannái megyünk a Kisgyep. re. — Fociznak, kidobócskáz. nak, bújócskáznák, ibolyáz. nak, fa tetejére másznak, ka. csáznak, épp mint a fiúk — panaszolja dicsekedve, lá­nyát leintve a mama. — Nézze csak a forradást a szá­ján. A tetejirül esett le. Veronika, hogy magát mentse, beszalad, kakasnak öltöztetett főtt tojással érke. zik vissza. — Ezt tegnap csi­náltuk, már húsvétra. Tessék elfogadni! Nagy fekete kutya, Bogár somfordái elő. Tisztességgel a vendég iránt, finoman odébb rúgják. Inkább csak megbillentik. — Jó kutya. Az uram, aki a vasútnál forgalmista, az állomáson találta, onnan hoz. ta haza. Mind kiirtotta a pat. kányt azóta. Veronka mosolyog: — A hátsó rossz-szobában felállt a csirkenevelőre, az­tán a feje hol erre, hol arra. Hol egyik ' sarokból fogta a patkányt, hol a másikból. De sokat nevettük... A ház hátsó falán tenyér­nyi repedés fut métereken, — Tatarozni kéne persze — érti el pillantásom Ma. léthné. Sajnos, egyelőre nem lehet. Két éve vettük 30 eze­rért ezt az épületet, de még nincs a nevünkön. A volt gazdának nincs meg a papír, ja, hogy övé lenne. Az ügy. véd azt mondta, míg el nem rendeződik, ne költsjink rá egy fillért sem. Bontani ké­ne a falat, szétverni az is­tállót, fölszedni a tornácot, alapozni. így- nem mehetünk még egyszer neki a télnek. Persze, hogy mikor és mi. bői...? Rendszertelen mind. kettőnk munkaideje. En ta­karítónőként a Hevesi Álla. mi Gazdaságban kétezer, kétszázat keresek. Az uram kettő hatot. Ehhez három nagy gyerek ... — ó, amikor ezek szep­temberben iskolába men. nek ... Néha elgondolom, va. jón nem adhatna-e a tanács, vagy valaki más egy kis se­gítséget. Tudok én olyat a faluban, aki segélyt kap, pe­dig a torkán ereszti le. Én meg ... Nem tudom, talán kérni kellene. De úgy szé­gyellem. Ügy szégyellem. Legyint, sóhajt, s másba kezd: — Ez hova lesz, újságba? Na... Az eddig komolyan figyelő lányok kuncognak: már me­gint Veronka. — Negyedikben, mikor itt volt az iskolában egy újság, író, a legjobbakat a fényké­pezéshez előre ültették, ö lát. szott rajta a legjobban. Előkerül a középső fiú, Jó­zsika, csendben kezdi szét. turkálni a sódert. Az anya nem tud tovább maradni. A lányök mesélnek. —Húsvét előtti napon főz. zük meg a tojást. Ügy négy. vénét, mert sok barátunk van, sokan jönnek. * Talán még az osztálytársak is, a hetresi körzeti iskolából. Fes. tékes papírt duplán veszünk, hogy jó erős színük legyen. Apuka is segít színezni. Anya meg a süteményt készíti, má. kos ködmönujját. De van húsvétra bolti is. Krémes, zserbó meg kóla. A lánynak aznap nem iL lik a házból kimennie. Az első locsoló kora reggel Jó­zsi és Zoltánka. Kicsik, hát verset is mondanak. Aztán jön a falu apraja-nagyja. A mi fiaink meg a többivel bandába verődnek. Ki itt is­merős, ki ott. — Ahol nyitva a kapu, be. mennek, még az öregasszo. nyakhoz is — kukkant ki az anya a beeszédre —, innen is egy forint, onnan is... Tojást is hoznak, majd fél zsákkal... A dörgölőző Bogár most már egy kóróval is kap a hátára Körüljárunk, meg­nézzük a hátsó kisgyepet, a még ásatlan kertet — kór­házban volt a háziasszony két hónapig —, s a jövő évi hízót. Hátulról még szembe­tűnőbbek a fal omlásai. Gon­dolkodom, másutt nem hyiL vánítanák-e életveszélyessé. — Hol tanul Veronika? — Ó, hát ahol jólesik ne. ki. Most kitavaszodott, így sokszor a fa alatt. Szünet, ben persze csak egy órát na. ponta. Elég, mert kitűnő a felfogása. Legjobb oroszból és matematikából. A bizo­nyítványa jeles és kitűnő közt. Tudnék mutatni egy paksaméta levelet a hevesi zeneiskolából, hogy enged­jem járni, mert ahhoz is tehet­séges. Én engedem... De fél esténként a falu szélére ha­zajárni. Előkerül a legutóbbi okle­vél. — Berámáztatjuk. Veroni. ka apukája szemefénye. A postás érkezik, gyerek- folyóiratot hoz. — Kalabok — úgy kell ej­teni — vidul fel a vékony kislány. Lemez is van ben­ne. Ha egy lemezjátszónk lenne... Maléthné kóstolót akar cso­magolni húsvétra El kell mennem. • Németi Zsuzsa ÖT HÓNAP, ÖTVEN KILÓ (IV/1.) Vészes előjelek Egy sikeres fogyókúra tanulságos krónikája Orvosbarátaim, akik figye­lemmel kísérték ezt az ele­inte reménytelennek tűnő küzdelmet felsőfokú jelző­ket emlegetnek. Ez az egyé­ni elégedettség forrása le­het, egyszóval magánügy, s kizárólag rám tartozik. A kalóriák elleni harc fordu­lóit mégis felidézem, mert a történet tanulságos, mert sokan okulhatnak belőle. Azok a kövérségtől szenve­dő, azok a mások csipkelő­déseit tűrni kényszerülő em­berek. akik szenvednek ettől az állapottól, akik szeretné­nek kiutat >■ találni, csak ép­pen bizakodást, erőt, hitet adó példát nem látnak. Úgy voltam én is, ezért hittem törvényszerűnek sor­somat, emiatt jutottam el a százharmincöt kilós, szinté mammut — állapotig. Ma már tudom, hogy e téren is csak vesztett ütközetek van­nak, ám a szervezettel ví­vott nem is olyan hosszan tartó háborúban győzedel­meskedhet az akarat. Ezt a meggyőződést óhajtom mind­Kis túlzással azt mond­hatnám, hogy újjászület- tem, hiszen öt hónap alatt tíz esztendő terhes, s egy­re nehezebben viselhető örökségétől, fél mázsás súlyfeleslegtől szabadul­tam meg, méghozzá gyógy­szeres kezelés, mindenféle fogyasztó tabletta — vala­milyen formában mind­egyik ártalmas — nélkül. azokba plántálni, ' akikkel ma is együttérzek. Tudom, hogy nem hiába ... Szinte észrevétlen terjedel- mesedtem. Sajnos, a való­sággal nem néztem farkas­szemet, hanem — de sokan vagyunk így — a kényelme­sebb megoldást választottam: kompromisszumot kötöttem. Esztendőről esztendőre vá­sároltam az újabb öltönyö­ket. lemondtam az ingek használatáról, mert már az extraáruházakban sem kaptam megfelelő nyakmére­tet. Derekam vastagodott, s végül elérte — kimondani is szörnyű — a száznegyven­nyolc centis kerületet. Fo­kozatosan leszoktam a moz­gásról, legfeljebb csak cam­mogtam, — a rosszmájúak szerint gurultam, gördültem — azt se sokat. Menedékem a kocsi lett. Zavart ezt a helyzet, az evés-ivás azon­ban pillanatnyi vigaszt nyúj­tott küllemem egyre erőtel­jesebb torzulásáért: naponta hét-nyolc ezer kalóriával bombáztam, kínoztam ma­gam. Egyre fáradékonyabb lettem, s ülve is elszende- redtem. A bajok azonban egyre sokasodtak. Először a korábban nor­mális vérnyomás szökött mind magasabbra. Ez már nyugtalanított, de nem vet­tem tudomást a vészjelzé­sekről. Később azonban fel kellett figyelnem rájuk, mert egy vizsgálat során kiderült, hogy a cukorszint a vérben jóval magasabb a kelleténél. Olykor megszédültem, köz­érzetem egyre rosszabbá vált. Az S.O.S.-jelzésekre mégsem hallgattam, míg egyik orvosom — őszinte se­gítőkészségtől vezérelve — rá'nem döbbentett a riasztó tényekre. Hálás vagyok érte. hogy a valódinál megdöb­bentőbb képpel ébresztette TÁNCMŰVÉSZEK SZIBÉRIÁBÓL. Az Állami Krasznojarszki Szibéria Táncegyüttes a közelmúltban bemutatta műsorát az Erkel Színházban (MTI fotó: Csikós Gábor felvétele — KS) AZ EGRI HELYŐRSÉGI ZENEKAR Jubileumi hangversenyéről A fennállásának huszonöt Kodály-évfordulón túl azt is éves évfordulóját ünneplő meg kellett mutatni, hogy egri Helyőrségi Zenekar pén_ ebben a zenekarban mi min. teken este ünnepi hangver- den „benne van”, senyt adott az egri Helyőr- Verdi operájának, a Szi- ségi Művelődési Otthon szín. cíliai vecsernyének a nyitá- háztermében. Ez a csaknem nya úgy hangzott el, mintha negyven tagot számláló fú- az együttes névjegyet muta- vósegyüttes azzal is emléke- tott volna fel arról, mit tud, zetessé kívánta tenni ezt az hogyan értelmezi a drámai évfordulót, hogy ez alkalom, mondanivalót — a hangszer­mai nemcsak az együttes adottságoknak megfelelően, volt karmestereit hívta meg, Erkel Ferenc Hunyadi de mindazokat, akik az Lászlójából, a Palotás, Kál- együttesben az eltelt húszon- mán Imre operettrészlete a öt év alatt tagként szerepel- Mórica grófnőből, majd a tek. A változásban az ál- Monti csárdás vitte fel a landóságot, a zene szerete- hangulatot Kodály Kállai tét és az együttes kiváló kettőséig és Berlioz Rákóczi- szellemét is bizonyítja, hogy indulójáig. Az utolsó két az egykori kezdő csapatból számot Auth Henrik, az négyen még ma is „fújnak”; együttes alapító karmestere az együttes jelenlegi kar- vezényelte. A Rákóczi-indu- mestere, Kovács László és lót meg kellett ismételtetnie. Takács János már húsz éve Kovács László, a zenekar erősítik a zenekart. jelenlegi vezetője kitűnő Mintha érettségi találkozón hagyományokat folytat; lettünk volna, annyira ba- egyénisége, adottságai alkal- ráti, meghitt hangulatban mássá teszik őt arra, hogy e folyt le ez a színvonalas hangversenyen bemutatott műsor. A hangversenynek a szinten tudja tartani kitűnő zene adott tartalmat, az a fúvósait. Korb József és K. program, amely minden Nagy Sándor volt karmeste- részletében a zenekar ma- rek egy-egy számot vezényel- gas szintű technikai felké- tek. szültségéről, a zene iránti Saint-Säens Kürtversenyét alázatáról, a művészi szép Lengyelvári Péter szólaltatta szeretettről tanúskodott. Bár meg. A fiatal kürtös jó ke- a közönség a katonazené- déllyel, a részletfinomságo- szektől indulókat szokott kát is érzékeltetve színezte- meg, a térzenében olyany- gazdagította az est hangula. nyira hatásos elemeket, itt tát. mégis vegyült a pattogó rit- A zenetörténeti bevezetőt mus a lírával, az opera az Szepesi György mondta el. operettel, mert Kálmán, és (farkas) fel bennem a nem szunnya­dó, hanem horkoló életösz­tönt. Már nem töprengtem, s ha kínos előérzetektől gyö­törve is, de csak „bevonul­tam” a Budapesti Orvosto­vábbképző Intézet endokrin részlegére. o Az a jó egy hét a meg­próbáltatások regimentjét hozta számomra, hiszen ko­rábban csak vendégként, tá­jékozódó újságíróként jártam kórházakban. Az igaz ember­ség — jó tudni, hogy sok helyütt ebben sem szűköl­ködnek — azonban enyhítet­te a keserűségeket. Itt kaptam ízelítőt a kop­lalás gyötrelmeiből. Elbú­csúztam az alkoholtól — rö­vid idő után már egyáltalán nem hiányzott — a szalon­nafajtáktól, az ízes kolbá­szoktól, a kenyértől, az édes­ségtől, áz üdítő italoktól, a tésztaféléktől — de rajong­tam értük valaha! — a vaj­tól, a zsírtól, az olajtól, a rántott húsok gyönyöreitől. Jött a keserű tea, a szénhid­rátmentes édesítőszerrel, a reggelire, a vacsorára szánt kis kocka sajt, az ebédre adagolt csipetnyi főzelék, a mikroszkóp alatt is szolid méretűnek tűnő taplószerű, száraz, kemény húsdarab­bal. Egyre-másra zarándo­koltam a mérleghez, de egy hétig nem történt semmi. Szédelegtem, zúgott a fe­jem, idegességem egyre fo­kozódott, mind többször kö­röztem a büfé körül, s bá­multam, csodáltam a válto­zatos kínálatot. A gyomrom reszketett, panaszkodtam, nyűglődtem, háborogtam: „Kérem ezt nem bírom to­vább, lassan már összecsuk- lom a kimerültségtől. Adja­nak valamit enni, mert be­leőrülök”. Résztvevőén, de szigorúan válaszoltak: „Eset­leg egy almát. . ” — vigasz­taltak, dehát utáltam azt a gyümölcsöt. Azt is tanácsolták: „Ha fáradékony, ne mozog­jon, feküdjön, pihenjen az ágyán, olvasson!” Megpró­báltam, de amikor rájöttem, hogy a szereplők, a köny­vek főhősei gátlástalanul esz. nek-isznak, kétségbeesetten hagytam abba az olvasást. A tévéjátékok ugyanezzel tették próbára idegeimet. Már csak abban reményked­tem, hogy segít a gyógysze­res kezelés, s éheztetés nél­kül megszabadulhatok iszo­nyatos súlytöbbletemtől. Ek­kor a professzor megértést sugárzó tekintettel közölte velem: „Hormonértékei nor­málisak, bajaitól csak akkor szabadulhat meg, életét csak úgy hosszabbíthatja meg, ha lefogy, ha megszabadul öt. ven kilótól. Azt motyogtam, hogy lehetetlen. Elváltunk, azt hiszem so­hasem voltam olyan letört és reményszegett, mint ak­kor. Pécsi István /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents